Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-16 / 190. szám
www.ujszo.com | 2019. augusztus 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Nyári fárasztás Hongkongban Ahogy Kína erősödött, a városállam helyzete egyre romlott FELEDY BOTOND H ongkongban továbbra is forró a hangulat, még a 2014-es legutóbbi óriási tüntetéshullámot is meghaladó ellenállási mozgalom bontakozott ki. Akkor pattant el a húr, amikor a Pekinghez lojális kormányzó úgy döntött, hogy megkönnyíti a hongkongi polgárok büntetőeljárási kiadatását a pekingi rendszer számára. Ennek jelentősége akkor mérhető fel igazán, ha ismerjük a britektől 1997-ben a kommunista Kínához visszakerült városállam sorsát. Akkor 50 évre vállalta Peking, hogy nem fog beleszólni a város belügyeibe: az egy ország, két rendszer elvet fogja követni. Biztosítékot persze már akkor sem lehetett erre kérni, és az idő bebizonyította, hogy a Kínai Kommunista Párt és vezetői számára már húsz évvel később mást jelentett Hongkong, mint visszakerülése évében, az ezredforduló előtt. 1997-ben ugyanis a hongkongi GDP a kínai GDP 27 százalékának felelt meg! Ez ma már csupán három százalék alatt van. A kereskedelemben hasonló az arányok eltolódása: míg korábban sokféle partnere volt a városnak, mára a külkereskedelme fele Kínával zajlik. E számok ismeretében már érthető, hogy a hongkongi tárgyalási pozíció folyamatosan romlott, ahogy Peking egyre erősebbé vált. A város vezetése ez ellen képtelen volt fellépni, mára pedig már nincs is abban a helyzetben, hogy ezt megtegye. Ez az első fontos tanulság: a hongkongi elit 1997-ben egy tudatos és kemény taktikával ezt az egyensúlyeltolódást elnyújthatta volna. Mostanra viszont nincs alternatíva: az üzletemberek, politikusok többségükben Peking-pártiak, mivel javarészt az ottani dolgoktól függenek. A középosztály, a fiatalok és az értelmiség az, amely milliós számban tüntet és küzd korábbi jogaiért, látva, hogy kínai sorstársaiknak ebből jóval kevesebb jut. Látványos az emberi jogok leépítése. 2014-től kezdve már „előszűrik” a kínai kommunisták a hongkongi (korábban demokratikus) választások jelöltjeit. 2016-ban két megválasztott képviselőt elmozdítottak a parlamenti székéből Hongkongban, mivel függetlenségpártiak voltak. Könyvárusokat tüntetnek el a rendőrök, akik Peking szemszögéből nézve tiltott könyveket árultak vagy csempésztek át a határon. Végül egy kanadai-kínai milliárdost is elraboltak Hongkongban, a Four Seasons Szállodából a kínai hatóságok, azóta is váija a perét a kínai bíróság előtt. Tetézve az ellentéteket a kínai és hongkongi lakosok közt, a Hongkongba áramló kínai pénz a világ egyik legdrágább városában további áremelkedést okozott, ingatlant vásárolni szinte lehetetlen az emberek nagy része számára. A társadalmi elégedetlenségnek tehát több forrása is van, és egyiket sincs igazán módja vagy kedve kezelni a kínai politikusoknak. Hiszen nem lehetnek engedékenyek Hongkonggal, mert akkor a többi szakadár tartomány is vérszemet kap. Éppen ezért maga a kínai sereg szivárogtatott ki felvételeket arról, hogy mekkora erőkkel állomásozik Hongkong mellett. Az elrettentés a cél, az egyik. A másik, hogy eközben Kína megőrizze a város függetlenségéből adódó előnyöket: még mindig kereskedelmi és pénzügyi központ, amely csak addig prosperálhat, amíg elhiszik, hogy „más” mint Kína - vagyis Hongkongban a joguralom jobban működik, a szerződések érvényesíthetőek. A hongkongi varázslat azonnal összeomlik, ha a külföldi befektetők a városállam„kínaizálódásáf ’ megállíthatatlan fogják látni. Ezt a tüntetők is tudják, csakhogy nincs vezetőjük, nincs egységes hangjuk. A pekingi taktika a kifárasztás, és egyelőre úgy tűnik, most is beválik. Tüntetés után, tüntetés előtt (TASR/AP-felvétel) A (csaknem) százéves ember LAMPLZSUZSANNA ■W—l kedves olvasó arra kér levelében, hogy írjak Ij "W TT valami nyárit, üdítőt. Megpróbálom. I 1 . m W %/ Fekszik az ember a kórházi ágyon. Az ágy moy dem, távirányítóval fel- és lefelé lehet mozgatni a háttámláját, a távirányító ott fekszik a kopottas zöld éjjeliszekrényen, az ember meg ott fekszik az ágyban, lyukas frottír lepedőn. Nézegeti a távirányítót, de nem nagyon tud vele mit kezdeni, mert egyrészt nem ér el az agyáig, hogy mi az, másrészt a két keze lazán, de mégis oda van kötve fáslival az ágy széléhez. Kis híján százéves. A testalkata még mindig erős, valamikor daliás férfi lehetett, betegsége, gyengesége miatt mozogni viszont már nem nagyon tud, bár amikor jönnek a rehabilitációs nővérkék, nagyon igyekszik, még fel is ül. Hiába, egy fiatal nő csodát tesz, mondják kuncogva a szobatársai, nála jó egy emberöltővel fiatalabb, de azért mai kakasnak szintén nem nevezhető urak. Rehabilitáció kétnaponként van, e között az embert csak a távirányítóval működtetett háttámla megemelésével tudják felültetni, amikor mosdatják. Ez elég gyakori, mert vagy a pelenkáját veti le, vagy kitépi a karjából a katétert. Ilyenkor minden csupa vér, mondják a szobatársai. Hát ezért a lekötözés. Olyan dolgok ezek, amiken muszáj elgondolkodni. Eszembe jut, hogy a filmekben néha a főhős is kitépi magából a katétert. Mondjuk az illető nyomozó, akit jól kupán vágtak. Persze nincs nagy baja, mert ő a főszereplő, és a film nemrég kezdődött. Amint magához tér, agya máris tiszta, részletesen emlékszik a bűnügyre, és hajtja a türelmetlenség meg a tesztoszteron (mert ő még fiatal), ezért amikor kimegy a személyzet, kitépkedi magából a csöveket, katétereket, lazán felöltözik és ruganyos léptekkel suttyomban távozik a kórházból. Nem emlékszem, hogy ezeknél a jeleneteknél vér folyna (fújj, micsoda téma, mindjárt elájulok). Hát ennyit a filmbéli realizmusról. Ez a szegény öreg ember bezzeg nem tud távozni. Nem olyan, mint a regénybeli százéves ember, aki kimászott az ablakon, és eltűnt (ajánlom elolvasni, abszurd, és nagyon üdítő olvasmány). Ez az ember olyan, mint egy óriási, szőrös kisbaba. Néha csak nézi, mi történik körülötte, néha mosolyog, de nem tudni, az értelme, a lelke merre jár. Talán ifjúsága helyszínein kóborol. Tájakon, amelyek csak benne léteznek, s vele majd végképp eltűnnek. S van-e ember, akinek ilyenkor ne jutna eszébe a saját (leendő) öregkora? Hát efelé haladunk? Hát ezért élünk, hogy egyszer újra csecsemőként végezzük? És azután? Persze nagyon sok példa van rá, hogy meg lehet élni magas életkort testi és szellemi frissességben. Tudósok, művészek, ismert és ismeretlen emberek. Itt van például a lassan nyolcvanéves Meciar. Hát nem üdítő a tudat, hogy akár idős korunkban is lehet saját politikai pártunk? FIGYELŐ 430 ezren perelik a Volkswagent Több mint 430 ezren csatlakoztak Németországban a Volkswagen dízelbotránya miatt szervezett csoportos keresethez. A szeptember 30-án kezdődő eljárás csoportos keresete és a nyilvántartási kivonat 67 ezer oldalt tenne ki, ezért csak digitális formában kapta meg a bíróság, külön munkacsoport meghosszabbított munkaidőben dolgozott rajta, hogy határidőre elkészüljön. A fogyasztóvédelmi szervezetek szövetsége és a legnagyobb autótulajdonosi érdekvédelmi szervezet, az ADAC szervezésében indul a per, a szervizre visszarendelt Audi, Seat, Skoda és Volkswagen gépkocsik németországi tulajdonosai csatlakozhattak hozzá. A csoportos kereset új elem Németországban, tavaly vezették be, éppen a VW dízelbotránya miatt. A cél a fogyasztók jogainak erősítése a nagyvállalatokkal szemben. A pereket nem az egyes fogyasztók, hanem fogyasztói szövetségek folytatják, a költségeket és a pénzügyi kockázatot viselik, a fogyasztók számára kedvező bírósági döntés viszont mindenkire érvényes, aki csatlakozott a keresethez. Az eljárás a számukra legjobb esetben azzal végződhet, hogy a bíróság megállapítja, a VW szándékosan méltánytalanul járt el, és ezzel kárt okozott a vásárlóknak. A következő lépésben a fogyasztóknak egyénileg kell kártérítést kérniük. (MTI) Tökéletes kisebbségi programot írtak a románok - maguknak Államtanácsos kinevezését, az ügyeikkel foglalkozó kormányhivatalt, programjaik állami finanszírozását és parlamenti képviseletet kérnek a székelyföldi románok. Székelyföldön a románok kisebbségben élnek, és veszélyeztetett közösségnek tekintik magukat. Marian Stiopu, a Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fórumának elnöke arra kérte a román kormányt, a parlamentet és az elnököt, hogy tegyenek sürgős és határozott lépéseket annak megakadályozására, hogy Magyarország végérvényesen kiterjessze társszuverenitását Székelyföldre. Szerinte a létrehozandó kormányhivatal feladata az lenne, hogy védje a románok jogait és kulturális identitását, és akadályozza meg etnikai alapú hátrányos megkülönböztetésüket, a hivatalt a nemzeti identitás államtanácsosa vezetné. A civil fórum vezetője azt is kérte, hogy a központi költségvetésből finanszírozzák a székelyföldi románok kulturális projektjeit, intézményeit, egyházi és civil egyesületeit és kiadványait. A székelyföldi román szervezetek automatikus parlamenti képviseletet is akarnak, továbbá egy paktumot, amelyben a parlamenti pártok ünnepélyesen kijelentik, hogy soha nem fogadják el az etnikai alapú területi autonómiát Romániában. Emellett felszólította Románia kormányát és parlamentjét, hogy utasítsa el a budapesti kormány abnormális beavatkozását Románia belügyeibe. Azt is kéri a román szervektől, hogy elemezzék a romániai magyarok magyar állampolgárságának, a földtulajdonnal való szabad kereskedésnek, valamint a magyar állam térségbeli stratégiai beruházásainak közép- és hosszú távú következményeit. Azt is javasolta, hogy szlovák mintára olyan törvényt fogadjanak el, amelyik megakadályozza, hogy a kettős állampolgárok tisztségeket tölthessenek be a helyi és a központi közigazgatásban. A fórum kezdeményezte ugyanakkor, hogy Klaus Iohannis államfő sürgősen vigye a Legfelsőbb Védelmi Tanács elé a nemzetbiztonságot érintő Kovászna, Hargita és Maros megyei problémákat. A Maszol.ro erdélyi magyar portáljúliusi tényfeltáró írása szerint a Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fórumában a román szélsőjobboldal erősítette meg pozícióit. (MTI)
