Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-14 / 188. szám
www.ujszo.com 1-2019. augusztus 14. KOZELET I 3 „Ha mindenkivel összeveszünk, annak elszigeteltség az eredménye" Jeszenszky Géza: Olyan ez, mint a Kádár-korszakban, a kis javulással megelégedtek az emberek KERÉNYI GYÖRGY Az első szabadon választott magyar kormány külügyminisztere, Jeszenszky Géza történész két Orbénkormény alatt is nagykövet volt, míg 2014-ben le nem mondott a Norvég Civil Alap elleni magyar kormányzati hadjárat miatt. Elsősorban az orbéni külpolitikáról kérdeztük, de szóba került az 1989-es Páneurópai Piknik is, melyen több száz keletnémet menekült át Ausztriába, és persze a kisebbségpolitika is. Német politikusok mondják, nem tudnak felfedezni semmilyen irányt Magyarország külpolitikájában. Ön látja a fókuszokat? Nem az a fő bajom, hogy nincs magyar külpolitika, hanem hogy nem jó. Nem azt folytatja, amit 90 óta minden magyar kormány, melynek alapjait az Antall-kormány vetette meg, benne az európai integrációval. Nem a keleti nyitás elve a baj, hanem ha ez ahhoz vezet, hogy Putyin törzsvendég Magyarországon, vagy azt hirdetjük, és úgy is viselkedünk, hogy Brüsszel az új Moszkva. Magyarországnak mindenekelőtt barátokra van szüksége. A nemzetközi életben való elhelyezkedése, de különösen a határon túli magyarok miatt. Akkor tud érdemben föllépni az érdekükben, ha nem elszigetelten kiabál, ahogy most az ukrán-magyar viszony esetében, hanem számíthat a meghatározó hatalmak, az unió támogatására. Há mindenkivel összeveszünk, annak elszigeteltség az eredménye, ami a lehető legrosszabb. Magyarország nemzetközi megítélése nagyon rossz. Ha az ember egy külföldivel elkezd beszélgetni, pár éve még az volt, hogy Magyarország érdekes, rokonszenves ország, ma pedig legjobb esetben sajnálkozás: mi történik ott? Nem lehet, hogy ön túl sok Sorosügynökkel találkozik? Nincsenek Soros-ügynökök, ez az ügynöközés nevetséges. A kormánysajtó diplomáciai sikerként láttatja, hogy Merkel kancellár 10 év után eljön a Páneurópai Piknik megünneplésére. Valóban ekkora siker, ha idejön egy német kancellár? Ha a Merkel-látogatás annak szólna, hogy Magyarország visszatér a jó útra, és felhagy azokkal a nem csak kül-, hanem belpolitikai lépéseivel, melyekért annyi bírálatot kapott német részről is, annak csak tapsolni lehetne. Sajnos nem látom, hogy efelé haladnánk. Az is biztos, hogy az elzárkózás ritkán hoz eredményeket. Ezért nem tartottam jónak, hogy Obama elnök idején a magyar miniszterelnök nem volt szívesen látott vendég Washingtonban. Ezért, még ha sok szempontból kritikusan nézem is Trump elnökségét, de a legutóbbi washingtoni látogatásnak örülök. De az amerikai külpolitika nem huny szemet Magyarország vitatható lépései fölött, és Jeszenszky Géza Merkel kancellár sem azért jön ide, hogy jóváhagyást adjon mindarra, amit Orbán Viktor kormánya az elmúlt években tett. Akkor miért? Megpróbálja visszalökdösni? Miden bizonnyal. Most van egy olyan tendencia az USA részéről, de Macron elnök és az Európai Bizottság új elnöke részéről is, hogy próbálkozzunk újra, szép szóval próbáljuk rávenni Orbánt, hogy adja föl azokat a lépéseket, melyeket elfogadhatatlannak tartunk. Aki eközben bedarálta az Akadémiát. Igen, sajnos a magyar miniszterelnök nemcsak mondogatja, hogy a nyugat hanyatlik, hanem azt is gondolja, hogy az egy papírtigris, fogatlan oroszlán, amelyik néha bömböl, de nem harap. Nem tudom, ha ilyen magas szintű tárgyalások lesznek a jövőben, akkor csak szelíd korholásokat kapunk-e, vagy betelik a pohár, és akkor nagyon fájó ütéseket kapunk, melyeket anyagilag megérez az ország. Akkori ellenzéki politikusként milyen emlékei vannak a Páneurópai Piknikről? A Pikniket a debreceni MDF kezdeményezte, de Sopronban az akkori ellenfél, az SZDSZ is benne volt a szervezésben. Mi ezt később ünnepeltük, emlékeztünk rá. Miniszterként rendszeresen részt vettem a soproni ünnepségeken, emlékfutásokon is. Evekig Sopronból vagy a fertőrákosi bányából átfutottunk az ausztriai Margit-bányába és vissza. Ez komoly túra volt, és mindig követte egy vita az egykori kőfejtőben. Mindig azt vallottam, szemben a szocialistákkal, hogy ez volt a megindítója a kommunista dominók eldőlésének. A keletnémet állampolgárok akkor azt látták egy pillanatra, hogy Magyarországon keresztül el lehet menekülni. Emiatt jött az a hatalmas nyomás, hogy tízezerszámra ott ólálkodtak a határ mellett, várva, hogy újabb esélyt kapnak, és ennek a nyomásnak az utolsó kommunista kormány bátor miniszterelnöke engedett, és úgy döntött, hogy útlevéllel kiengedi a keletnémeteket. Ez vezetett a berlini fal összeomlásához. Mindig azt hallottuk a németektől, hogy ezt soha nem felejtjük el, úgyhogy örvendetes, hogy a mai kancellár is kimutatja ezt. Nagyon örülnék, ha akár a határon túli magyarok jogai melletti kiállásban is megnyilvánulna ez a német rokonszenv, aminek sajnos külügyminiszterként nem találtam sok jelét. Miért hatékonyabb az a diplomácia, melynek ön az elvesztését kifogásolja, mint a mostani, nagyon erősen érdekérvényesítő? Szijjártó minden lehetséges fórumon hangosan Magyarország érdekei mellett beszél - az más kérdés, hogy valóban az-e Magyarország érdeke. Egyrészt valóban érdeke-e, másrészt egy kis ország keménykedéssel, mások kioktatásával nem fog eredményeket elérni. Ezután nem várhatjuk azt sem, hogy akár a legjogosabb érdekeink mellett más is kiálljon. Ezt látjuk az ukrán-magyar viszony külföldi fogadtatásában is. (Fotó: Válasz Online/Vórös Szabolcs) Ha a mondás igaz, hogy a külpolitika a belpolitika meghoszszabbítása, akkor Szijjártó Péter hazafelé beszél a zajos diplomáciájával. Igen. A magyar külpolitika elsődleges célja a belpolitikai érdek szolgálata, a jelenlegi támogatottság megőrzése. A nagy és büszke Magyarország képének propagálásával. De ez egy hamis kép. Ha elhiszi a magyar társadalom, hogy óriási győzelmet arattunk az európai parlamenti választáson, különösen az utána következő helyezkedésben az európai vezetők megválasztásánál, akkor illúzióban ringatja magát, és jön a felébredés. A jó külpolitika realista is. A 30-40-es években sokan elhitték, hogy Hitlernek köszönhetően megváltoznak a határok és a határon túli magyarok problémája megoldódik. Ez illúzió volt, melyért hatalmas árat fizettünk. Miközben a magyar kisebbségek ügye rendezésének szükségessége általánossá vált Nyugat-Európában, Németországhoz csatlakozva éppen annak az esélyét játszottuk el, hogy akár a határok is megváltozzanak a javunkra. Akár a bécsi döntéseket is meg lehetett volna őrizni, ha Magyarország nem lép be a háborúba. Antall József lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének nevezte magát. Orbán Viktorék is sűrűn beszélnek nemzetegyesítésről. Mennyire feleltethető ez meg az antalli és ön által képviselt kisebbségpolitikának? A kettős állampolgárság szerintem a jövő útja. Hiszen az unióban a szabad mozgás következtében milliószámra élnek olyanok, akiknek kettős kötődése van: élnek valahol munkavállalóként, de nem az a szülőföldjük. Sok ország már belátta, hogy semmi baj nincs a kettős állampolgársággal, a kettős lojalitással. Lipták Béla professzor, Amerikában élő 56-os barátom mindig mondja, hogy az embert a több nyelv tudása és a többes lojalitás is gazdagítja. Szokta idézni Teller Edét, aki azt mondta: én 100 százalékban magyar vagyok, 100 százalékban amerikai és 100 százalékban zsidó. Ez egy nagyon szimpatikus megközelítés, és a szlovákiai magyarokra is vonatkoztatható. Visszatérve: miben lát különbséget a két kisebbségpolitika között? Mi messzemenőkig tiszteletben tartottuk a határon túli magyarok autonómiáj át. Szomorúan láttam 2010- től azt a törekvést, hogy jó viszony csak azokkal a határon túli politikusokkal legyen, akik feltétel nélkül támogatják a Fidesz irányvonalát. Meglehetősen ritka, hogy egy nagykövet lemond. Ön amiatt tette, mert a saját kormánya keményen támadta a fogadó országát a Norvégia által nyújtott támogatás, a Norvég Civil Alap ügyében. Ez erős gesztus, határkijelölés volt öntől. A szocializmusban is küszködtünk azzal, hogy hol vannak a határai az együttműködésnek egy olyan hatalommal, mellyel alapvetően és erkölcsileg nem értünk egyet. Egyre több ilyen konzervatív árva van Magyarországon. Jelenthet-e ez fordulatot, vagy a Fidesznek erre a hátországra már nincs is szüksége? A Fidesz láthatóan azt hiszi, hogy erre a rétegre már nincs szüksége, a skrupulózus értelmiségieknél többet ér az, ha például a közmunkások vagy azok a nehéz körülmények között élő vidéki emberek, akik a polgármesterektől függenek, kényszer, meggyőzés, érdek hatására a Fidesz mellett szavaznak. A Fidesz nyíltan hirdeti településeknek, hogy ha jól szavaztok, akkor lesz pénz, ha rosszul, akkor nem. Kiszolgáltatott embereknél ez hat. Nincs erkölcsi felháborodás, mert pénz beszél, kutya ugat. Nem is vetnék követ ezekre az emberekre, akik kényszerből vagy azt gondolva, hogy ez van, ezt kell szeretni, ahogy a kommunizmus idején is sokan gondolkodtak, oda szavaztak. Azt mondják, hogy ez a rendszer van, ugyan nem tetszik néhány gesztus, pár nagyon gazdag ember, de végeredményben mi most megvagyunk, ráadásul azt halljuk, milyen jól megy az országnak. Azt nem hisszük el vagy nem érdekel, hogy például Szlovákia hogyan hagyta el messze Magyarországot, vagy a lengyelek, a baltiak. Olyan ez, mint a Kádár-korszakban: a kis javulással megelégedtek az emberek, és nem vették észre, hogy a fejlett világ elszaladt mellettünk és mennyire nőtt a Nyugattól való távolságunk. Az interjú teljes változatát az ujszo. com-on olvashatják.
