Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)
2019-07-31 / 176. szám
N C/5 régió: Kelet- és Közép-Szlovákia 2019. július 31., szerda, 11-12. oldal ATőketerebesi járásbeli Imreg határában található kőbánya egy része elhagyatottan áll, a másik felében pedig egy csehországi vállalat végez andezitkitermelést. A Tőketerebestől Nagykapos felé vezető 552-es főút mentén jobbra található hegy nemcsak a távolból érdekes, hanem annak tetejéről gyönyörű kilátás nyílik a kelet-szlovákiai síkságra, északtól délig és kelettől nyugatig szinte minden irányba. Míg a Zempléni-hegységben elterülő kőbánya inkább csak andezitot rejt magában, a környező térségben, főleg a szántóföldek mélyén - igaz, csak nagyon ritkán - számos sárga, kék és fehér színű achát is rejtőzik. (Németi Róbert felvételei) Martonháza templomának rejtélye SZÁSZIZOLTÁN A falu feletti hegy gyomrában megbújó egyedi aragonit barlangjáról sokaknak ismerősnek tűnhet Ochtina - Martonháza neve, de azt már jóval kevesebben tudják, hogy a község kiemelkedő pontján álló gótikus templom igazi művészettörténeti csemege és nem mellesleg rejtélyes építmény. OCHTINA/MARTONHi Sokáig egyértelműen román korinak gondolták Martonháza templomát, elég sok jel utalt erre, például a torony jellegzetesen román kori faragású kettős ablakai. Mikor épült, ez itt a kérdés Csak egy alapos feltárás és falkutatás után és a történelmi írásos adatok egybevetésekor, valamint egy különleges, úgynevezett dendrokronológiai műszeres vizsgálat után sikerült a látszatra egymásnak ellentmondó sorrendű épületdíszítéseket, stílusokat, korokat rendbe rakni. E rejtélyek máris megoldódnak, de előtte néhány alapvető tudnivaló a templomról és a faluról. Egy egyhajós, északi mellékhajós, északi sekrestyével toldott, déli kapu előcsarnokos, sokszögzáródású templom ez a martonházi. Ma már az evangélikusokat szolgálja az épület, amelynek felszenteléskor védőszentje Szent Miklós volt. Egy kisebb, korábban vélhetően erődített kiemelkedésen áll a falu legdominánsabb helyén. A falu eredeti neve Ochtina, németajkú bányászok alapították a tatárdúlás után, és csak 1906-ban keresztelték át Martonházára, akkori birtokosa, Marton Rudolf után, de volt kezdetekben az Ákosoké és természetesen a Bebek család birtokában is. Úgy a 19. század végéig főleg a bányászat volt a fo megélhetési forrás, de papírmalmok, hámorok is dolgoztak a falu határában. Rendezett, orsó alakú falu, melynek északnyugati részén áll az ősi templom. Mit tudni a templomról Már az 1332 és 1337 közt keletkezett pápai tizedszedő jegyzékben írnak egy itteni templomról, az akkor egyhajós, torony nélküli, a korai gótikára jellemző egyenes záródású szentélyes szent hely lehetett, feltételezhetően a 14. századi alapítással. A források egy része viszont a toronyban látható remek és míves román kori kettős osztató kőablakkeretek alapján román korinak tulajdonítja a templomot, s ezt csak egy közelmúltban elvégzett kutatás cáfolta meg úgy, hogy a román kori ablakkeretek alatti falon gótikus befalazott szellőző ablakot azonosított. Ha ez igaz, hogyan kerültek a toronyba a míves román ablakkeretek? A válasz: talán a csetneki templom tornyából, amelyet a 15. században szinte alapjaitól átépítettek, s a korábban használt keretek ide kerültek a martonházi torony építésekor. Ez látszik a legkézenfekvőbb feloldásnak. A torony mellett feltárták a szentély 15. századi magasítását, a csúcsboltíveknél talált, alá beépített gerendák korát is meghatározták, a fák kivágásának évét 1377-re téve. Ez az egész kutatás így a templom egész történetét kicsit átírta. Feltehetően egy a 13. század felezője után, kora gótikus stílusban épített egyhajós templomot kezdtek el a 14. század elején bővíteni, magasítani és természetesen freskókkal kidíszíteni, majd a 15. században toronnyal kiegészíteni! Az átalakítások nyomát most már viszonylag pontosan lehet követni, a későbbi átépítések szerencsére nem tüntettek el minden nyomot. Ami nagy szerencse, hogy a már 1545-től ágostai evangélikus hitre tért lakosság - melynek akkori papja a Simon nevet viselte - a festett képeket bemeszeltette, azok egy része 1894 táján került elő, a többit, az érintetlenül maradt lemeszelt diadalívet pedig a 20-ik század hetvenes éveiben fedezték és tárták fel. A szentély pompásan díszített, és Jé-Atoronyban a megtévesztő román kori kőkeretek látszanak (A szerző felvétele) szánsz stílusjegyeit magukon viselő, élő, érző alakokkal. Alkotóját az „ochtinai szentély mestereitek” nevezték el a művészettörténészek. A Szentháromság ábrázolása a közeli Gömörrákos templomához hasonló, egy alak három arccal! Az is fontos tény, hogy a templom padlásának kutatásai több, jól megmaradt állapotú építési fázist mutatnak. A bányász jelvénnyel ellátott kis előtér mellett pedig Barthalomeides Lászlónak, a vidék nagy tudású evangélikus papzus életét, a krisztológia által leírt leg- jának állítottak emléket. Aki biztosan fontosabb eseményeket ábrázolja, ; maga is elcsodálkozna, mit rejtettek a igen átütő, meggyőző erővel, szinte : prédikálása idején még fehérre meplasztikusan, már-már a korai rene- szelt falak. Tájoló Martonházára Csetnekfelől az 587-es úton a 3040-es mellékútra letérve juthatunk el. Atemplom a 48.683/20.325 GPS koordinátáknál található.
