Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)
2019-07-13 / 161. szám
A közös indulás A Magyar Koalíció Pártja és a Most-Híd esetleges közös választási indulását a parlamentbe jutás érdeke motiválja, semmi más. A közös indulás legfőbb akadálya, hogy a pártok egyes csoportjai felszámolandó ellenségnek tartják a másikat. Ebből ered a végtelen gyanakvás egymással szemben. MKP több vezetője, sajtója, támogatói folyamatosan hangoztatták, hogy a Hidat gazdasági érdekek hozták létre, és azok mozgatják. Továbbá olyan pártként jellemezték, amelyik megbízhatatlan, pillanatnyi érdekeinek megfelelően változtatja álláspontjait és szövetségeseit. A vele való összefogás így bukásra van ítélve éppen az olyan állhatatosságot igénylő kérdésben, mint a magyar kisebbség jogainak kivívása. A Híd rugalmadan, alkalmazkodni képtelen szervezetnek mutatta be az MKP-t. Evekig szélsőséges pártként láttatta, amelyik elszakítaná a Hidat szlovák partnereitől, és elriasztaná tőle szlovák választóit. Nélkülük pedig nem volna képes megugorni a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt. A Most-Híd szerint az MKP a magyar kormány meghosszabbított karja, így Szlovákiában elszigetelte magát. Izolációban pedig legfeljebb hangoskodni lehet, ám semmi nem érhető el. A két párt együttműködése őket is ide húzná. Az MKP-nak sokáig tartott, amíg kikeveredett ebből a hálóból. Ezt a regionális koalícióinak, az Igor Matovictól felkínált választási öszszefogásnak, valamint a Híd növekvő szlovákiai elutasítottságának köszönhette. Az MKP-ban pedig többen olyan pártnak tartják a Most- Hidat, amelyiknek egyes vezető politikusai a szlovák kormány befolyásos köreitől függnek. Ezért a vele való összefogás több bizonytalanságot hordoz. Például a mostani közvélemény-kutatási eredmények azt mutatják, hogy a következő kormány alig pár fős parlamenti többségen múlna, így ha néhányan tábort váltanak, más kormány alakulhat. A válság A mostani helyzet egy régóta húzódó, mélyülő válság megjelenése. 1989 után két stratégiát alkotott a magyar kisebbség. Az egyik abban állt, hogy a magyaroknak aktívan be kell kapcsolódniuk az ország demokratizálásába. Alkotóan kell részt venniük a kommunista rendszert megdöntő forradalomban, majd szlovák demokratákkal összefogva tevőleges szerepet kell vállalniuk a demokratikus rend felépítésében. A folyamatba természetszerűen beilleszthetők a magyarok sajátos jogai és egyéb elvárásai, hiszen egyébként a demokrácia is ingatag marad. A másik stratégia lényege abban állt, hogy a magyarok sajátos jogait és egyéb fontos céljainak elérését ki lehet kényszeríteni. Ha központilag irányított rendbe szervezik őket, akkor otthoni nyomásuk összekapcsolva Magyarország segítségével valamint az Európában fejlődésnek induló nemzeti kisebbségi joganyaggal bármelyik szlovák kormányból ki tudja préselni azt, amire a magyaroknak szükségük van. Ám sem az egyik, sem a másik, sem pedig a kettő kombinációja nem hozott áttörést. Kisebb-nagyobb eredményeket elértek ugyan, hol az egyik, hol a másik stratégia eszközeivel, ám a magyarok megmaradásának alapvető kérdéseiben lényegi változás nem történt. Az elmaradt eredmények pedig torzítani kezdték a szlovákiai magyarok politikai értékrendjét és képviseletét. Sikereket olyan politikusai tudtak felmutatni, akik nem a magyarok megmaradásának alapkérdéseire összpontosították az erejüket, hanem olyan területekre, amelyek illeszkedtek a szlovák nemzetállam aktuális működési elveihez. Gazdasági érdekeket érvényesítettek, adminisztratív ügyeket intéztek, a kormány és a közigazgatás egyes pozícióit foglalták el, kulturális támogatásokat felügyeltek stb. Sőt, az elsőrendű szempontok közül idővel a demokráciaépítés is kikerült. A másik felfogásban pedig egyeseknél megjelent a szélsőjobboldal eszmeisége. Ez az irányzat nem abban látja a hibát, hogy a NATO-ban és az Európai Unióban nem létezhet olyan fenyegetés, amelyiktől jobban tart a szlovák fél, mint a feltételezéstől, hogy a magyarok az ország egységét és integritását veszélyeztetik. Hanem a hibát a még nagyobb központosítás elmaradásában látja. Csakhogy sem az eredeti stratégiák, sem pedig torzulásaik nem változtattak lényegileg a magyarok nemzeti alárendeltségén. Nem változtatták meg az ország vezetésének államfelfogását, és ami a legfontosabb, nem alakították át a szlovákok magyarságképét. A magyarlakta régiók elmaradottsága nem fordult át, a kormányzás idején megszerzett pozícióik inogni kezdtek, amint a magyar képviselet kikerült a végrehajtó hatalomból. Olyan átfogó kisebbségi törvényre már nem futotta, amelyik ellenzéki helyzetben is szavatolta volna döntő szavukat a saját ügyeikben. A nyelvi jogok terén kisebb javítások történtek ugyan, de a magyar továbbra is alárendelt szerepre van kárhoztatva. A magyarok szimbólumai sem kerültek be az ország szimbolikájába, ünnepein nem teszik tiszteletüket az állam legfőbb méltóságai. Kisebbségbe kényszerültek az ország közigazgatási egységeiben. Az alkotmányhoz pedig nyúlni sem lehetett, noha preambuluma másodrendű szerepbe tolja a nemzeti kisebbségeket, és a jogaikat taglaló szöveg erősen hiányos. A magyarok persze fogyni kezdtek. A folyamat a szlovákiai magyár intézményrendszer egyre nagyobb részét érinti. Az iskolákat a negatív beiratkozási előrejelzésekben. Sőt, a gyengébbeket megszűnéssel fenyegeti. A sajtót olvasóik fogyásában. Különösen a fiatalabb újságírók gondolkodhatnak el, mit is fognak tenni 10-20 év múlva. A pártokat pedig választóik elfordulásában. A program Nemcsak az a kérdés ma, hogy összefog-e a szétszakított szlovákiai magyar politikai képviselet, hanem hogy képes lesz-e a huszonegyedik század elejének körülményeire és lehetőségeire építő, sikert ígérő elképzeléssel előállni. Nem kommunikációs trükkökből összeállított „vízióval” (magyarítva: ábránd, jövőkép, látomás). Nem is csak taktikai elemekből összeragasztgatott, naponta változó manőverezgetéssel. De nem is álmokkal. Hanem igazi programmal. Olyannal, ami a siker valós esélyét kínálja, amelyik felemel és méltóságot ad, olyannal, amelyik túlmutat a puszta érdekérvényesítésen, így elkötelezett, ha kell, áldozatot vállaló személyeket is magához vonz. Egyébként egy új magyar parlamenti képviselet is csak a régi maradhat. Beleragad ugyanis a megörökölt ellentmondásba. (Folytatás a következő oldalon.) Az elmaradt eredmények torzítani kezdték a szlovákiai magyarok politikai értékrendjét.