Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)
2019-07-13 / 161. szám
[16 SZALON 2019. JULIUS 13. www.ujszo.com Sem erővel, sem pedig politikai érdekegyeztetéssel nem lesz képes megállítani választói bázisának a fogyását. A folyamat pedig tovább erősíti torzulásait, hiszen éneimét veszíti el. A kommunikációs manőverekről, „image” képzésről, karizmáról ugyanis kiderül, hogy tartalmadanok, vagy más tartalommal bírnak, mint amit a világnak mutatnak. (A tartalom fontosságát hangsúlyozta Mózes Szabolcs.) Az új reprezentációnak anól kellene meggyőznie a magyarok zömét, hogy amit kínál, az nem a romlás folytatásának finomított változata, hanem valós esély. Csodát nem tesz, de esélyt ad. Ilyen helyzetben mozdulhat meg a magyar társadalom. A diákok, az értelmiség, a több száz társadalmi szervezet java része, a kulturális intézmények. És persze a vállalkozók, de nem csak egyes érdekcsoportjaik. Csakhogy ehhez olyan lélek kell, ami túlmutat a mostani hatalmi harcon és a kilátástalanságon. Különben még az az érv is kevés lehet, hogy a magyaroknak nem lesz képviseletük a parlamentben. Egyre többen ugyanis a mostanit sem tekintik a sajátjuknak. Egy pillantást vetve az elmúlt évek választásaira kivehető, hogy a bizalmukat veszítettek száma folyamatosan nő. (Tokár Géza) Az így gondolkodók a képviselet megszűnését csak a képviselők előjogainak megszűnéseként látják. A saját helyzetüket így is, úgy is rossznak tartják. Őket aligha lehet pusztán a közös választási indulással meggyőzni. Főleg, ha még azt is hosszas veszekedéssel, erőszakos nyomásgyakorlással, a másik fél átverésének, felszámolásának lehetőségét megtartva próbálják összekalapálni. Még többen gondolnák, hogy ezek a politikusok elsősorban és másodsorban is magukkal törődnek. A nép érdemi képviselete számukra sokadrangú. Egyébként is sokan vannak ezen a véleményen, és egy elnyújtott huzakodás csak tovább növelné a számukat. A megegyezésnek tehát gyorsnak, látványosak kellene lennie! Am a kedvüket veszítettek jelentős részét ez még nem tudná az urnákhoz csalni. Ahhoz a feleknek hitelesen kellene demonstrálniuk, hogy képesek kivezetni a szlovákiai magyarokat az elmúlt három évtized stratégiáinak alapellentmondásából. Többen generációváltást követeltek az elmúlt vitában. (Például Tárnok Balázs.) Azok, akik a mostani áldadan helyzetet előidézték, adjanak teret a fiataloknak. A követelésnek van valóságmagja, ám a generációváltás sem feltédenül elegendő. Politikájuk tartalomváltása nélkül ugyanis aligha hoz áttörő eredményeket. Feltételezhető, hogy a régiek kevésbé képesek erre, mint az újak, ám semmi sem garantálja, hogy az újak pusztán koruknál fogva megoldást tudnak találni a szorító csapdahelyzetre. A lényeg: a korábbi stratégiák gyengéit és torzulásait a nevükön nevező és a megoldásukat kínáló programot semmi sem helyettesítheti. A megállapodás keretei Egyébként a választási megállapodás formális keretei adottak. Az egyik a pártok választási koalíciója, így mindegyik koalíciós partner parlamenti párttá válik, megkapja a szavazatokért járó pénzösszeget, ez a jövőbeni működéséhez óhatadanul szükséges. Követőinek bemutathatja saját erényeit, olyanokat is az urnákhoz csalva, akiknek a másik fél elfogadhatadan. Ebben az esetben ugyan 7 százalékos a parlamentbe jutási küszöb, ám ez jó programmal és kampánnyal megugorható. Sőt, Gyurovszky László a Fórum Társadalomtudományi Szemle idei 2. számában megjelent dolgozatában azt állítja, hogy a szlovákiai magyarokban számukat tekintve ma is benne van egy 9-10 százalékos eredmény lehetősége. A másik egy közös választási párt alapítása. A parlamentbe jutás küszöbe így csak 5 százalék. A felek egy közös pártot alapítanak, az kerül a parlamentbe, annak minden jogával. A szavazatokért járó pénzösszeget is a választási párt kapja, ám a felek egyenlően eloszthatják. Ha számolunk, világos: a választási párt megalapítására majd megismertetésére még van idő, ha az egyik fél nem arra játszik, hogy időhúzással ellehetedenítse. Fontos leszögezni, az, hogy ha a felek az egyik nagy párt, azaz a Híd ■ » A korrekt koalíciókötés egyik fontos elvévé kell válnia, hogy a felek lemondanak a leszámolásról vagy az MKP választási listájára mennének fel, az nem jelent sem közös listát sem valós megegyezést. Ez a lista nem közös, hanem a listát adó párté. Csak ő jut formálisan a parlamentbe. így a listát adó párt a választás előtt a többiek jelöltjeit le is veheti a saját választási listájáról. Valamint pénzügyileg is kisemmizheti a másikat. (Erre már példa is volt.) Azaz ajánlata a valóságban halálos ölelés. Eközben kifelé azt kommunikálja, hogy ő megtette a megegyezési ajánlatát, azzal szá-. molva, hogy a választók nem értik a helyzetet. A valóságban pedig a másik párt alapos meggyengítésének, esedeg felszámolásának a lehetőségét akarja megteremteni. A trükk bizonyára kemény vitához vezet - egyébként joggal -, ami tovább gyengíti a polgárok részvételi hajlandóságát. Továbbá az a megállapítás is helyes, hogy a másik párt választóinak tekintélyes része aligha volna hajlandó az eddigi ellenfél pártlistájára szavazni. (Gál Zsolt) A saját pártlista megnyitása ezért a választók számát csökkentené, az elérhető eredményt rontaná, amivel a képviseletet a lehetségeshez képest gyengítené. Ennél még az az ajánlat is jobb, hogy a két nagytól nem függő Magyar Fórum változzon választási párttá. Először persze jelentős átalakításon kellene átesnie, de az gyorsan kivitelezhető. Zászlós Gábor Magyar választási blokkot című vitaindító írása, melyben a szlovákiai magyar parlamenti képviselet jövőjéről értekezik, április 7-én jelent meg. A vitában azóta Mózes Szabolcs, Tokár Géza, Mészáros András, Petőcz Kálmán, Hunö'k Péter, Gál Zsolt, Csonka Ákos, Tárnok Balázs, Rigó Konrád és Bárdos Gyula szólalt meg. A mostani helyzet más, mint a korábbiak. A másik felet már nem lehet hatékonyan agyonkommunikálni. Sarokba sem lehet szorítani, hiszen a felek egyike sem képes egyedül átugorni a választási küszöböt. A korrekt koalíciókötés egyik fontos elvévé kell válnia, hogy a felek lemondanak bármiféle leszámolásról. Abba kell hagyni az évek óta ismédődő karaktergyilkossági kísérleteket, éppen a legszínvonalasabb ellenvéleményt megfogalmazókkal, a legjelentősebb politikai teljesítményt nyújtókkal szemben. Új korszakot kell nyitni, amelyikben minden kreatív képességre szükség lesz. A másik alternatíva az a közhangulat, amely elönti a magyarokat, ha képviselete az Európai Parlament után a szlovákiaiból is kihull. Senki se áltassa magát, ha nem lesz változás. Nyolc hónap a világ. A bizalom és a program A felek minimális célként arra törekedhetnek, hogy a megroppant választói bizalom legalább egy részét helyreállítsák. Ehhez azonban látványosan és hihetően demonstrálniuk kellene tényleges együttműködési hajlandóságukat és képességüket. Maximális célként pedig ennek az évszázadnak a körülményiből kiinduló, a korábban még nem volt lehetőségeket számba vevő részletes program megalkotását tűzhetik ki maguk elé. Le kell szögeznünk: a 21. század kínál új lehetőségeketi Persze, világunkban bármi kommunikációs szlogenné tehető, akár az előbbi gondolat is. Tartalommal azonban így nem tölthető meg. Nem árt hát átgondolni, hány hasonló kommunikációs szlogent nyomott le a magyar kisebbség torkán a szlovákiai magyar reprezentáció egyik-másik csoportja az elmúlt időszakban. Éppen ez az egyik oka a növekvő bizalomvesztésnek. A régi eszközökkel pedig aligha lehet meggyőzni az elfordulókat. Bizonyára többféle ígéret hangzik majd el különféle személyektől az előttünk álló választási időszakban. Szlovákia választási rendszere a preferenciaszavazatok intézményével a polgárokra bízza annak eldöntését, hogy ki kerüljön a parlamentbe. (Csonka Ákos) A választási koalíció listája tehát valóban belső választást jelentene. Ám éppen ezzel kapna mindenki esélyt! Csakhogy eddig is megvolt erre a lehetőség. De a küzdők közül néhány vezető (fontos leszögezni, hogy nem mindenki) inkább a másik fél politikai megsemmisítésével próbálkozott. Ma az a kérdés, vajon a másik párt kiszorítása-e az elsődleges, a szlovákiai magyarok képviseleténél előbbre valóbb, sőt még a saját képviselőjelöltjeik törvényhozásba juttatásánál is fontosabb cél, vagy fordítva. Bizalomra volna most szükség! Olyanokét kellene megszerezni, pontosabban visszaszerezni, akikét elveszítették. Ez pedig különösen nehéz. Új program kell az új bizalomhoz. Több új képviselőjelölt, valamint egyenlőségen alapuló gyors, látványos megegyezés is, ám mindenekelőtt igazi esélyt kínáló alapos koncepció, ami kiutat mutat az eddigi stratégiák és torzulásaik gyengéiből, és amit ezért valóban képviselni lehet. Ollös László (A teljes szöveg a Fórum Társadalomtudományi Szemle idei 3. számában jelenik meg.) Asztrofizika mindenkinek Neil deGrasse Tyson: Terítéken a világegyetem V essünk egy újabb pillantást az univerzumunk összetételére. 2010-ben megérkeztek a kozmikus háttérsugárzást (az ősrobbanás maradványát, „visszhangját”) vizsgáló WMAP (Wilkinson mikrohullámú anizotrópia szonda) hét év alatt gyűjtött adatai. Ezek a világegyetemet meghatározó számok akkori legpontosabb értékei. Az univerzumunk 13,7 milliárd éves (ezt a Planck szonda utóbb 13,82-re módosította). Benne a sötét energia részaránya 72,8 százalék, a sötét anyagé 22,7 százalék, a barionikus anyagé pedig, amelyből mi is vagyunk - csakúgy, mint a medveállatkák, a holdak, a bolygók, a csillagok és a galaxisok - 4,5 százalék (a Planck szonda 4,9-re korrigálta). Ez a 95 százalékos azonosítadan fizikai tényező (tehát a sötét anyag és a sötét energia összessége) minden idők egyik legnagyobb kihívását jelenti az emberi elme számára. A sötét anyag és a sötét energia felfedezése ugyanis azzal szembesítette a tudományt, hogy a világegyetem jelentős részét még nem értjük, és nem is tudjuk, pontosan miből áll. A 21. század előtt a részecskefizika és a csillagászat két, eltérő szemléletet képviselt. A sötét anyag és energia kutatása azonban most a kettő összekapcsolását igényli, mert e jelenségek a részecskefizika felől értelmezhetők, ám valószínűleg egyedül a csillagászati megfigyelés számára hozzáférhetők (közvetetten). Ha ez így van, márpedig nagyon úgy tűnik, hogy így van, akkor egy új Newtonra vagy Einsteinre lesz szükségünk, aki lefekteti ennek a legújabb világegyetemnek a matematikai alapjait. Ez a helyzet rendkívüli módon inspirálja a kozmológusokat, az újabb felfedezések médiavisszhangja pedig arról tanúskodik, hogy az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés az univerzum jelenségei iránt. Asztrofizikai műveltségre szert tenni nem egyszerű feladat, de a tudomány-népszerűsítés megkönnyíti a tájékozódást, az olyan nagyszerű kiadványok aztán, mint amilyen Neil deGrasse Tyson Terítéken a világegyetem című könyvecskéje, segít behozni a lemaradást. Tyson kötete példaértékű elbeszélése az univerzum történetének, és a kutatására irányuló emberi perspektívának. Külön fejezetet szentel az ismert eredményeknek, de ami fontosabb, kitér azokra a rejtélyekre, melyek jelenleg még megoldadanok. Az előbbire példaként említhető az a megdöbbentő fejlemény, hogy az általunk észlelt világegyetem minden jelensége levezethető egyeden apró aszimmetriából, az anyag és antianyag egyensúlyának egymilliárd az egyhez arányú megbomlásából. Ha ez nem következett volna be, a világegyetem összes anyaga annihilálódott volna. Tehát az említett aszimmetria következtében minden egymilliárd annihilációból visszamaradt egyeden egy hadron, és ezek a maradványok alkotják a ma ismert anyagot. Az univerzum első másodpercének elbeszélése Tyson előadásában lenyűgöző olvasmány, és legalább annyira megdöbbentő, mint észszerű és szép. A másikra, a megoldadan rejtélyekre, természetesen a sötét anyag és energia hozható példaként, maradjunk ennél a kérdésiránynál. Tyson a tudadanságot a kutatók természetes állapotának tartja, ami viszont nem jelenti azt, hogy ne leheme megszabadulni a vélemények és a prekoncepciók torzító hatásától. A sötét anyaggal kapcsolatban mindenesetre hajmeresztő távlatokban gondolkodik: ,A legrosszabb esetben is az történhet csak, hogy később rájövünk, a sötét anyag valójában nem is anyag, hanem valami egészen más. Lehetséges, hogy egy másik dimenzióból származó erőt érzékelünk? Vagy olyan szokványos anyag szokványos gravitációjáról van szó, aminek a fantomvilágegyeteme éppen áthalad a mi világegyetemünk membránján? Ha így van, akkor ez talán az egyik fajtája a multiverzumot alkotó világegyetemeknek.” Az ezekhez hasonló fantasztikus forgatókönyvek valamelyikéről kiderülhet, hogy valóság. Bárhogyan lesz is, a sötét anyag (és társa) fogja meghatározni a jövő fizikáját. Tyson könyve amellett, hogy összefoglaló munka, rendkívül inspiráló olvasmány is, amenynyiben - céljának megfelelően - lefekteti az alapjait a további ismeretszerzésnek. A kozmikus távlat képes megváltoztatni az ember tudásszerkezetét, és kijelöli a világegyetemben elfoglalt helyünket. Ennek köszönhetően a könyv nem csak a természettudomány iránt érdeklődőknek szól. Ugyanígy ösztönző hatású lehet a kultúratudományokkal foglalkozók számára is. Csak egyeden példa, milyen irányban gondolhatok tovább a Terítéken a világegyetem szempontjai. Az univerzum gyorsuló tágulásának következtében a ma még megfigyelhető galaxisok el fognak tűnni a láthatáron. Az akkori élőlények pusztán a Tejútrendszer leghosszabb életű csillagait észlelhetik majd, ezeken túl - Tyson szavaival élve - a végtelen sötétség fenekeden mélysége tátong majd csupán. A tágulásén felelős sötét energia ily módon véget vethet az univerzum megértésének. „Hacsak a jelenkor asztrofizikusai nem jegyzik fel minden tudásukat, és nem bízzák azt valamilyen csodálatos módon tartós, ezermilliárd éveket kibíró időkapszulákra, a posztapokaliptikus mdósok semmit sem fognak tudni a galaxisokról, a jelenlegi világegyetem alapvető építőköveiről. így az ő kozmoszról szóló történefemkönyveikből a mi jelenünk rámáját tartalmazó lapok áányozni fognak.” Tyson irra futtatja ki ezt a gondoatmenetet, hogy felvetődik a kérdés, a mi tudásunk óhatadanul nem ilyen-e. Ez abszolút releváns kérdés, emellett remek sci-fi-téma is, de felvet egy további izgalmas lehetőséget is. Tételezzük fel, hogy egy nagy tömegű égitest segítségével sikerül adatokat továbbítani a jövőbe. Egy adattárolót megfelelő sebességgé elküldünk a Tejút közepén lévő fekete lyukhoz, ott megtesz pár kört, majd visszajön a Földre, ahol menet közben rengeteg idő telt el, és már nem észlelhetők a távoli galaxisok. Hirtelen tehát ott terem egy seregnyi adat, amely csak abban az esetben lesz olvasható, ha az idők során az emberi lények megőrzik és áthagyományozzák az adatok értelmezésének képességét. Ha elveszik ez a képesség, akkor a múltra vonatkozó információk értelmezhetedenek maradnak. Az adat- és információkezelés, az értelmezés pedig - mint az köztudott - nemcsak természettudományos feladat, hanem a humántudományok egyik kitüntetett területe is. Az utóbbi ezen a ponton, például az értelemgondozás esetében, nélkülözheteden kiegészítője lehet a jövő tudományának. Csak egy kis képzeletre van tehát szükség ahhoz, hogy belássuk, érdemes ismeretekre szert tenni az asztrofizika területén azoknak is, akik úgymond bölcsészek. Talán mondani sem kell, hogy ez a folyamat halladanul felemelő és szórakoztató is, ennek belátásához pedig kitűnő alapozás Neil deGrasse Tyson bevezetője. H. Nagy Péter
