Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)

2019-07-12 / 160. szám

6 I KULTÚRA 2019. július 12.1 www.ujszo.com RÖVIDEN Meghalt Perhács János professzor Életének 83. évében súlyos be­tegség következtében tegnap el­hunyt Perhács János, a Pozsonyi Komensky Egyetem és aNyitrai Konstantin Filozófus Egyetem emeritus professzora, a Magyar Tudományos Akadémia köztes­tületi tagja, a szlovákiai andra­­gógia szak társalapítója. A bélyi születésű pedagógus az 1960-as években részt vett a nyitrai ma­gyar tanárképzés elindításában, és segítette a komáromi Selye János Egyetem létrehozását a 2000-es évek elején. Temetése július 15-én, 14 órakor lesz a bacsfai temetőben. (k) Ingyenes vetítések a szabadban Pozsony. Augusztus 12-ig üze­mel a Bazant Kinematograf in­gyenes szabadtéri mozija a Tyrs rakparton. A tavaly nagy sikert aratott projekt szervezői ismét nívós kínálattal készültek, a holnapi film például a Berlus­coni életét bemutató Ok és Sil­vio lesz, Paolo Sorrentino ren­dezésében. A vetítések minden alkalommal 21 órakor kezdőd­nek, a fázós nézők pokrócot is bérelhetnek, a teljes műsor pedig itt található: www.kine­­matograf.sk (k) Vesztésre áll a Woodstock 50 New York. „Attól tartunk, hogy bizonyos politikai körök­nek érdekükben áll a Woodstock 50 ellehetetlenítése” - állítják a szervezők, miután kiderült, hogy az újonnan kiszemelt helyszínen sem rendezhetik meg a feszti­vált, mivel a városvezetés nem adott erre engedélyt. ANewY ork állam északi részén található Vemon Dows település határá­ban működő lóversenypálya és kaszinókomplexum tulajdonosa a múlt héten boldogan kürtölte világgá a hírt, hogy náluk tartják az idén 50 éves fesztivál jubile­umi rendezvényét. Az amerikai sajtónak viszont azonnal feltűnt, hogy a szervezők ezt hivatalosan nem erősítették meg, sőt, a szer­ződtetett zenekarokkal sem tu­datták, hol lépnek fel alig egy hó­nap múlva, augusztus 16-18-án. Tegnap kiderült, miért. A döntésben illetékesek hiá­nyosnak találták a tájékoztatást a fesztiválról, a helyi tisztiorvos szerint pedig ilyen kevés idő alatt lehetetlen biztonságos körülmé­nyeket teremteni a helyszínre várt mintegy 65 ezer ember számára. A hétvégén egy parázs hangulatú lakossági fórumot is rendeztek Vemon Dowsban, ahol a kataszt­rófavédelem illetékesének szájá­ból elhangzott a sokak szerint mindent eldöntő mondat: a szer­vezőktől érkezett ismertető egy katasztrófa receptje. A Woodstock 50 szervezőinek keddtől számítva 5 nap áll ren­delkezésükre fellebbezni a dön­tés ellen, amit a Variety szerint meg is tesznek. Ez már a harma­dik helyszín, ahol biztonsági okokból elutasították a háromna­pos fesztivál befogadását. íjuk) Pókember kaotikus vakációja MÉSZÁROS GYÖRGY A Pókember: Idegenben című film szuperhősmoziba csomagolt tinivígjátók, amely képes arra, hogy a bohókás felszín alatt nagyon is komo­lyan kezelje egy tini felnőttó válásának problémáit. Ráadásul meglepően teljes epilóguskánt szolgál a Bosszúállók: Végjátékhoz. Tony Stark, a Vasember halott. A világ pedig próbál megbirkózni Tha­­nos csettintésének, majd Vasember „visszacsettintésének” következmé­nyeivel. Vagyis azzal, hogy előbb az emberiség fele elpusztult, majd öt év­vel később visszatértek halottaikból. Peter Parker, a Pókember pedig ezek­kel egyszerre próbál megbirkózni. Peterre rájárt a rúd az elmúlt évek­ben: élete első szerelmének édesapja volt szuperhős életének első szuper­gonosza. így nem csoda, hogy abból a románcból nem lett semmi. Majd előbb Thanos csettintése nyomán az űrben, Vasember kezei között halt meg, később pedig a „visszacsettin­­tés” után életre kelt, hogy Tony Stark - aki az életébén leginkább betöltötte az apaszerepet - a kezei között haljon meg. Ráadásul az egész világ azt vár­ja, hogy ő vegye át a Vasember sze­repét a Bosszúállók csapatában. S hogy véletlenül se legyen egyszerű Peter dolga, újra szerelmes, csak ép­pen nem meri bevallani a kiszemelt­jének, hogy mit is érez iránta. Ezért nem csoda, hogy Petemek nagyjából mindenből és mindenkiből elege van. Ezzel a felállással indul a Pókem­ber: Idegenben. így indul Peter Par­ker egy európai osztálykirándulásra, azt tervezve, hogy ott szerelmet vall MJ-nek. A kirándulás azonban egy­általán nem úgy alakul, ahogy Peter eltervezte. MJ egy másik sráccal flörtöl, és feltűnnek az óriás elemen­­tálok, akik egy másik univerzumból jöttek, valamint Nick Fury, oldalán a titokzatos Quentin Beckkel, alias Mysterióval. A film legnagyobb erőssége maga a címszereplő. A karakter rendkívül jól működik a papíron és a vásznon egyaránt. Annak ellenére, hogy szu­perereje van, Peter Parker mindvé­gig megmarad a kissé lúzer tiné­dzsernek, aki igyekszik megbirkóz­ni a tiniélet minden nehézségével: szerelemmel, gúnyolódással, plusz­ban a „visszacsettintés” után még bonyolultabb számára a saját útjá­nak a keresése. Ugyanakkor ott van a Pókember, a szuperhős, akire szüksége van a világnak. A forgatókönyvírók remekül elta-Tom Holland mintha erre a szerepre született volna: egyszerre lúzer és laza, szemérmes és szellemes, visszahúzódó és vagány, éppen, mint Peter Parker. lálták az arányokat, így a nézők nem tudják eldönteni, hogy minek örül­nének igazán. Annak, ha Peter sze­relmet vallana MJ-nek, és élné a ti­nédzserek kaotikus, ám biztonságos életét. Vagy annak, ha Pókember­ként Tony Stark örökébe lépne. Hogy ennyire szerethető legyen egy karakter, ahhoz persze kell egy remek színész is. Tom Holland mintha erre a szerepre született vol­na: egyszerre lúzer és laza, szemér­mes és szellemes, visszahúzódó és vagány, éppen olyan, mint Peter Parker és alteregója, a Pókember. Ahogy a Pókember előző kaland­jában, a Hazatérésben is volt egy meglepetésember, mégpedig Mi­chael Keaton, az Idegenben is van: Jake Gyllenhaal. Az Oscar-díjra je­lölt színész Mysterio szerepében tündököl, és szinte mindenkit leját­szik a vászonról. Gyllenhaal többször került már szuperhősmozi közelébe: a Sam Raimi-féle Pókember-filmeknél is felmerült a neve. Christopher Nolan Batman-trilógiájánál egészen a haj­ráig esélyes volt Batman szerepére. Az Öngyilkos osztag Rick Fiagg ez­redesének szerepét pedig ő maga dobta vissza. A kérdésre, hogy miért fogadta el Mysterio szerepét, a kö­vetkezőképpen válaszolt: „Mert nagyszerű karakter. Az emberek már évek óta kérdezgetik, hogy mikor fogok egy ilyen filmet csinálni, ami­re mindig azt válaszoltam, hogy a karaktervezérelt történeteket szere­tem, amik kihívást jelentenek ne­kem. És ez a szerep ilyen.” Összességében a Pókember: Ide­genben elmarad a Hazatérés szint­jétől, ahogy a szuper Pókember: Irány a Pókverzum című animációs filmtől is. Ám a nyári hőségben re­mek karaktereivel és a színészi já­tékkal, a bohókásságával és kreatív akciójeleneteivel nagyszerű kikap­csolódást nyújt azoknak, akik még nem unják a szuperhőssztorikat. És bőven akadnak ilyenek, mi sem bi­zonyítja ezt jobban, mint hogy a film bevétele immár világszerte túllépte a 600 millió dolláros határt. Pókember: Idegenben (Spider- Man: Far From Home / Spider- Man: Daleko od domova). Ame­rikai akció-vígjáték, kalandfilm, 2019, 129 perc. Rendező: Jón Watts. író: Chris McKenna, Erik Sommers. Operatőr: Matthew J. Lloyd. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Tom Holland, Zenda­­ya, Jake Gyllenhaal, Marisa Tó­méi, Cobie Smulders, Sámuel L. Jackson, Martin Starr, Numan Acar, Jacob Batalon. PENGE Nem Peer Krisztián költészetét az első, Belső Robinson című, 1994-es kö­tetétől kezdődően az alanyi líra rendkívül karakteres, képiségében és nyelviségében egyaránt összetett és változatos megjelenési módja-Hr í. • ként tartja számon a szakirodalom. A későbbi verseskönyvek (például az 1997-es Szőranya, vagya2017- es 42) is efelől olvashatóak: Peer mintegy 25 éves költői pályája so­rán a témaválasztás és a megszóla­lás közvetlensége tekintetében egyaránt a személyességet emelte, emeli a költészet fókuszába, olyan versbeszédet alakított ki, amelyben az én (és az én környezetének, kö­rülményeinek, differenciáltságá­nak és komplexitásának, a szemé­lyiségben és a világban létesülő koherencia hiányának) a kifejezé­sét egyaránt a fragmentáltság, a tö­redékesség poétikai potenciáljára épülő versalkotás teszi lehetővé. Ha a versek retorikai sajátosságaira kérdezünk rá, a dialogikus poétikai paradigma (a megszólítás és az ön­megszólítás változatos alakzatai­nak alkalmazása) tűnik a legjelleg­zetesebb kiindulópontnak, amely ezt a hangsúlyozott személyességet és intimitást képes volt színre vinni. A fentiek nagyobbrészt érvényesek a 2019-es kötetre is, amelynek versei szintén az én „belső történe­tének” fázisait, a töréspontokat, vagy épp ellenkezőleg, az el-nem­­mozdulásokat, a körülményekbe való „belenehezülésf ’ tematizál­­ják. Ami változást jelent, hogy po­­étikailag jóval egyszerűbb megol­dásokkal találkozunk: mindazt, amit Peer korábban az érzéki ta­pasztalatok (a látványok, a taktilis és térérzékietek) metaforikus, me­­tonimikus bemutatásával oldott meg, most konvencionális, és sok­szor banális „kijelentések” hiva­tottak érzékeltetni: „Nem kérkedni akarok a kívülállásommal.” „Per­sze meghalni nem lenne jó télen sem, / amikor írom ezt, / és nincs is életem.” (Focivébé); „Inkább a ha­lai, / mint hogy segítségért kiálts. / Félreütés. Bár majdnem kivérez­­tem. / Alig találtak vénát, nem ha­­zudok.” (Majdnem-kanállal nem lehet levest enni). A gyászversek, a patologikus szövegek, sőt a könyv kvázi gyerekversei (például a Saj­nálatos állapotok', az Ajándékbo­gár) is nélkülözik ezt a fajta refle­xiót: a szerkezetek szétesnek, mintha a trauma és az állapot (a függősség, a kiszolgáltatottság) kifejezésére nem lenne meg a megfelelő nyelv. Legalábbis, nem a sajátod. Peer Krisztián: Nem a sajátod. Budapest, Jelenkor, 2019, 64 oldal. Értékelés 7/10 Jake Gyllenhaal és Tom Holland párosa remekül működlka vásznon NAGY CSILLA KRITIKAI ROVATA

Next

/
Thumbnails
Contents