Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)
2019-07-12 / 160. szám
www.ujszo.com I 2019. július 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A félelem optikái Mi a helyzet ma a „diktatúrázással" Európában? A nyugat-európaiak máshogy félnek. Másként élték meg a történelem során a diktatúra elnyomását, az autoriter politikus figuráját. Ez szépen kirajzolódott mostanra a kelet-nyugati szakadék falán. Az egykori vasfüggönytől nyugatra a mai napig a náci és fasiszta emlékek kísértenek, erről szól az emlékezetpolitika, ez erős az iskolai oktatásban - és ahogy a hétköznapi beszélgetésekből kiderül, a családi szocializációban is. A második világháború emléke a meghatározó. Érthető módon mifelénk, keleten, Közép-Európában ez másként alakult. A szovjet elnyomás miatt a kommunizmus bűnei frissebbek, a második világháborút nem annak aktív alakítóiként, hanem elszenvedőiként tartja inkább nyilván a régió legtöbb országa. Ebből a különbségből adódik, hogy „diktátorozáskor” teljesen másra gondol a két oldal. A franciák, a németek és a déli országok saját történelemtudata szerint a későbbi diktátorok először választással, a nép akaratából kerültek hatalomra. Nemcsak Hitlert választották meg, hasonló körforgásról szólt a francia forradalom, vagy éppen Mussolini, illetve a hispán diktátorok története is. Azt a tanulságot vonták le - persze nagyon általánosítva -, hogy az igazi bajt a választók hozhatják magukra azzal, ha olyan embereket juttatnak hatalomhoz, akik hajlamosak azt végül a saját képükre és előnyükre formálni. A demokráciát tehát alapvetően belülről látják fenyegetve. Innen nem nehéz szembesíteni a kelet- és közép-európai félelmet a nyugatival. Mifelénk az országok függetlenségét külső hatalmak nyomták el. Legutóbb épp a Szovjetunió, előtte a náci Németország, azelőtt sokfelé a Habsburgok, és lehetne folytatni a sort. Eközben persze egymást is elnyomtuk felváltva, ittott, de a történelmi identitás szempontjából az a fontos, hogy az ország független-e, vagy sem. Es ha nem, az általában külső hatalom elnyomásából következik. Kádárékat a szovjetek embereinek látja a népi emlékezet, nem pedig rossz magyar diktátornak, akit mi magunk termeltünk volna ki. Az unióval kapcsolatos politikai kommunikáció pedig tökéletesen illeszkedik ebbe a politikai hagyományba. Míg Nyugaton az uniót annak a garanciájaként szeretnék minden politikai oldalon számon tartani, amely segít elkerülni a belső elnyomást - hiszen ettől félnek -, Keleten pedig az unió éppen abba a keretbe került, amelyre mint külső elnyomóra lehet tekinteni. Mindkét kép hamis. Az unió egyelőre nem hatékony abban és hiányzik is a valódi többségi politikai akarat arra, hogy beleszóljon egy-egy ország belpolitikájába. Más az, hogy közben megy az üzengetés, de a hetes cikkelyre, büntetésekre és felfüggesztésekre nem került sor. Ahogy az is hamis kép, hogy az unió maga az elnyomás: nyilván egyszerű így beállítani, holott aktív és alkotó részei a keleti tagországok is, amelyek így saját klubjukat szidják. Ha elég ügyesek, blokkoló kisebbséget vagy konstruktív többséget építhetnek. Ilyen ad hoc koalíciókra nem volt lehetőség sem Moszkvával, sem más, korábbi elnyomó hatalmakkal szemben. Amúgy is a katonai erő volt a végső érv. így még az összehasonlítás is hamis, körtét az almával... Érdemes néha elgondolkodni azon, hogy a másik miért tartja „logikusnak” a saját érvelését. Mi vezérli a „diktatúrázásban” vagy más kritikában. így érthetjük meg egymást hosszú távon Európában. Zsebkendőnyi kontinens, megannyi történetszemlélettel és emlékezetpolitikával. A jelenünkön keresztül pedig a jövőt befolyásoljuk, úgyhogy nem szabad lebecsülni a jelentőségét. FUTBALL EURÓPA LIGA: EGÉSZ KELET-EURÓPA POZSONYBAN VEREKEDETT Kupaszerda, kék-zöldcsütörtök (Rendőrségi felvétel) A liberális veszély KERÉNYI GYÖRGY Hajlamosak vagyunk az új szlovák államfőt kizárólag magyar szemüvegünkön keresztül nézni, pedig Caputová a „fejlett” világban példátlan módon találkozójukon felrótta Kína külügyminiszterének a kínai emberi jogi helyzetet, az etnikai és vallási kisebbségek üldözését. (A „fejlődő” világot kis túlzással Kína félig már felvásárolta vagy adósságcsapdába ejtette.) A külügyi és gazdasági tárca fogja is a fejét, persze egy államfő könnyebben lehet elvi, mint ők .Várjuk tehát Áder János elvi megszólalását is. Caputovával ellentétben, miközben a Fidesz magát a keresztények fő oltalmazójaként állítja be, Orbán Viktor ezt mondta:,.Kínához ideológiamentesen kell közelíteni, el kell fogadni, hogy különbözőek vagyunk, különbözően irányítjuk országainkat.” Kína például úgy irányítja, hogy két hónappal Orbán idézett beszéde után a hatóságok lerombolták a sokadik keresztény templomot, ezúttal a Golden Lampstand nevű gigászt Linfen városában. Kína ugyanis a világ leginkább keresztényüldöző országai közé tartozik, még akkor is, ha a Fidesz-sajtóban Nyugat-Európát szokás ilyennek láttami. A Fidesz hipokritasága miatt az ember már nem ragad klaviatúrát (na jó, de), az viszont elgondolkodtató, hogy a kisebbségek csak a nacionalista populizmusok által szitokszóvá tett liberalizmus jogtudatosságának köszönhetik, hogy nem kell már a kínai ujgurokhoz vagy keresztényekhez hasonló fenyegetettségben élniük. Ez a jogtudatosság persze csak addig fontos a nemzeti kollektivistáknak, amíg saját kisebbségi jogkiterjesztésüket segíti (hasonlóan a különféle nácik, fasiszták viszonyulásához a szólásszabadsághoz), mert nemzetállamaikban a liberalizmust már a nemzet fő ellenségeként kezelik. Tudják, Soros. Szilágyi N. Sándor erdélyi nyelvész a 90-es években RMDSZ-színekben készített egy komplett nyelvtörvényt. Az ugyan nem jutott el a román parlamentig, de azóta is minta arra, hogy a nyelvi jogokat tisztán egyéni jogként, liberális alapon is meg lehet közelíteni. A tervezet nem a többség-kisebbség viszonyban gondolkodik, nem is használja a többségkisebbség szavakat, hanem abból az emberi jogból indul ki, hogy mindenkinek joga van anyanyelve szabad használatához. Nincs tehát államnyelv és kisebbségi nyelv, csak egy szükségszerű nyelvhasználói limit, 8 százalék. Ha egy településen, régióban egy adott nyelv használói ennél nagyobb számban élnek, akkor ott az a nyelv minden színtéren szabadon használható. A nyelvi jogok eszerint nem kisebbségi többletjogok, melyeket a többséget reprezentáló állam jóindulatúan biztosít, hanem mindenkit megillető alapjogok. Jelenleg valójában a többségnek vannak előjogai, hiszen korlátozás nélkül használhatja a nyelvét, míg a kisebbségek csak a kisebbségi nyelvhasználati törvény által meghatározott, tehát nem teljes körben. E liberális, embeijogi felfogásban nincs államnyelv, mert az állam nem a magyaroké, szlovákoké, nem egy nyelvi, etnikai közösségé, nincs többség és nincs kisebbség, csak polgárok vannak. Egyének jogokkal, nem közösségek. Igen, ez a liberalizmus, amelytől Orbánék és követői szerint óvni kell a magyar nemzeti közösséget. Még akkor is, ha a kisebbségben élő magyar közösségnek szüksége lenne rá. Ha a Progresszív Szlovákia komolyan gondolja, hogy a szlovákiai magyarok nélküli Európai Parlamentben képviselnének magyar érdekeket, akkor liberális pártként ezen az úton indulhatnának el. Sőt, így itthon is biztosítani lehetne a magyarok nyelvi jogait. Csak liberálisok kellenek hozzá. Akik persze lehetnek magyarok is. A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró FIGYELŐ Román színósz játssza Orbánt Az Angela Merkelről szóló film a 2015-ös menekültválság idején játszódik, és Radu Banzaru román színész játssza benne Orbán Viktor magyar miniszterelnököt - írta a Romania Insider. A film Robin Alexander új ságíró 2017-ben megjelent könyve alapján készül, és Stephan Wagner rendezi. A Hollywood Reporter szerint a film 2015 júliusában veszi fel a fonalat, amikor Merket hatalmának csúcsán volt, mivel azonban több ezer szír menekült indult útnak, a kancellárnak olyan döntést kellett hoznia, amely karrierjének legnagyobb válságát idézte elő. (hvg hu) Titkos hangfelvétel a Salvininek szánt orosz dollármilliókról A Buzzfeed News megszerzett egy hangfelvételt arról, hogy Matteo Salvini olasz belügyminisztert dollármilliókkal akarták támogatni az oroszok. Az olasz Liga pártelnökének egyik szövetségese 2018 októberében a moszkvai Metropol Szállodában három olasz és három — egyelőre nem azonosított - orosz üzletember részvételével titkos megbeszéléseket tartott arról, hogyan pumpáljanak több 10 millió dollárnyi, orosz olajüzletből származó pénzt a szélsőjobboldali olasz pártba. A 75 perces tárgyaláson arróí beszéltek, hogy egy orosz cég legalább 3 millió tonna üzemanyagot adna el az Eni olasz olajcégnek 1,5 milliárd dollárért. Közvetítőkön keresztül folyt volna a vásárlás, és az eladó fél a Buzzfeed számításai szerint az akkori árak alapján kb. 65 millió dolláros kedvezményt adott volna. A hangfelvétel szerint ez az összeg folyt volna titkos csatornákon keresztül a Ligához. Ez törvénysértés, a pártok az olasz választási törvény értelmében nem fogadhatnak el nagyobb összeget külföldről. Magyarországot is említik a hangfelvételen, amikor az olasz fél a következőket mondja az orosznak: „Salvini az első ember, aki meg akarja változtatni egész Európát. A szövetségeseinkkel és kollégáinkkal meg más pártokkal Európában. Az FPÖ Ausztriában, az AfD Németországban, Franciaországban Madame Le Pen, és más országokban ugyanígy, Magyarország Orbánnal, Svédország a Svéd Demokratákkal. Megvannak a szövetségeseink.” A Kreml régóta igyekszik befolyásolni az európai politikát, a francia Nemzeti Tömörülés például orosz hitelből működik. Az EP-választás előtt az osztrák kormány bele is bukott, hogy az FPÖ-s belügyminiszter a kiszivárogtatott ibizai videófelvételen szintén az oroszokhoz való kapcsolatáról vallott. Salvini egy inteijúban cáfolta, hogy pártja pénzt kap Oroszországtól. Az ll Fogliónak azt nyilatkozta, „senki sem kapott egy centet sem”, és azzal fenyegetőzött, hogy beperli a híroldalt. Februárban a 1,Espresso című hetilap vádolta meg Salvinit ugyancsak orosz pénzek elfogadásával. (444.hu, mti) FELEDY BOTOND
