Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)
2019-06-26 / 147. szám
www.ujszo.com I 2019. június 26. KÖZÉLET I 3 „A magyarokat mi is képviseljük” Michal Simecka (PS) szerint a szlovák politikusoknak is kötelessége, hogy védjék a kisebbségeket (Felvétel: Facebook) CZÍMER GÁBOR A Progresszív Szlovákia megválasztott EP-képviselője, Michal dimeSka röviddel az uniós választás után bejelentette, a szlovákiai magyarokat is képviselni szeretné Brüsszelben. Többek között erről is kérdeztük őt. Miért pont a magyar kisebbség érdekeit szeretné képviselni az EP- ben, miért nem például a mozgássérülteket vagy a roma, esetleg az LMBTQ-közösséget választotta? Először történt meg, hogy az uniós választás során nem jutott be szlovákiai magyar párt képviselője az EP-be. A Progresszív Szlovákia kezdetektől fogva egy olyan politikai mozgalomként épül, amely mindenkit képviselni szeretne és amely nagy figyelmet szentel minden kisebbség jogainak. Ez nemcsak a nemzetiségi, hanem minden kisebbségre vonatkozik, beleértve a szexuális kisebbségeket is. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a politikusoknak mindenki érdekeit képviselniük kell, tekintet nélkül arra, hogy hol született, vagy milyen nyelven beszél. Illetve meggyőződésünk, hogy a szlovákiai liberális demokrácia a gyengébbek védelmére is épül. Az én személyes meggyőződésem pedig, hogy nemcsak a magyar pártoknak, de a szlovák politikusoknak is kötelessége, hogy védjék a kisebbségek érdekeit. Az, hogy ezt a szlovák politikusok a magyar pártokra hagyták, korábban legitim és érthető volt, de azt gondolom, hogy ezt már meghaladtuk. Az EP-ben sok kisebbségi téma kerül terítékre, és mivel szlovákiai magyar párt most nem jutott be, úgy éreztem, fontos kimondani, hogy a hozzám hasonló szlovák politikusok is képviselni akarják a szlovákiai magyarok érdekeit. Miben nyilvánul majd meg konkrétan, hogy a szlovákiai magyarokat is képviselni szeretné? Az EP-s csapatomban szeretnék valakit-, aki magyarul is beszél, többek közt azért, hogy a szlovákiai magyarok közül bárki anyanyelvén fordulhasson az irodánkhoz. Másrészt szükségem van valakire, aki részletekbe menően ismeri a szlovákiai magyar ügyeket, hiszen az én szakterületem a kül- és biztonságpolitika. Ugyancsak fontos, hogy a Progresszív Szlovákiának erős szövetségesei vannak a liberális ALDE EP-ffakcióban. Magyarországról két momentumos képviselő is bejutott az uniós parlamentbe, ők is ebben a frakcióban foglalnak helyet. A Momentum két képviselőnőjét nagyon jól ismerem, már a kezdetektől fogva együtt dolgozunk, hiszen az ő kezdeményezésük nagyon hasonló a PS-hez. Liberálisak és Európa-pártiak. Ha kisebbségi témák, vagy a szlovákiai magyarokat érintő ügyek kerülnek napirendre, biztosan szorosan együtt dolgozom máj d velük. Más magyar nemzetiségű, más frakcióban ülő EP-képviselőkkel tervez-e együttműködni? Az egyes ügyek mentén a más frakcióban ülő képviselőkkel is nyitott vagyok az együttműködésre. Azt biztosan tudja, hogy a Fidesszel szemben kritikus a PS és én is, így velük nehezen tudom elképzelni az együttműködést. Azt gondolom, hogy nem kompatibilisek a világnézeteink. A szocialistákkal való együttműködésre is nyitottak vagyunk. Tervezi-e, hogy átveszi a leköszönő szlovákiai magyar EP- képviselők által elindított ügyeket? így például a Nagy József (Híd) által indított kisebbségi jogminimumot, vagy a Csáky Pál által is támogatott Minority Safe- Pack európai polgári kezdeményezést? Erről a momentumos kollégákkal már beszéltünk is. Még jobban tájékozódnom kell ezekben az ügyekben, de elvben nyitott vagyok erre is. Ezen felül találkozni szeretnék Naggyal is, hogy közvetlenül tőle tudjam meg, hol tart most a kezdeményezése, mik a kulcskérdések. A Minority SafePack esetében is igaz, hogy még tájékozódnom kell és elvben nyitott vagyok rá. Kiáll-e ön a nyelvi jogok szélesítése mellett? A kilencvenes évekhez képest a szlovákok és a magyarok együttélése és a nyelvi jogok is viszonylag jó szinten vannak. Ha azonban a magyar vagy más kisebbségi közegben megfogalmazódik az igény a nyelvi jogok kiterjesztésére, akkor én erre teljesen nyitott vagyok. Ebben a kérdésben kulcsfontosságú, hogy a magyar nemzetiségű polgároknak is otthon kell magukat érezniük Szlovákiában. Ön szerint feladata-e a szlovák politikumnak, hogy megállítsa a nemzetiségi kisebbségeknek, így a magyaroknak a többségi nemzetbe való asszimilációját? Néhány ilyen lépés már történt is, és még továbbiakra is sor kerülhet. Például a kisebbségi nyelvet és kultúrát érintő dolgokra gondolok. Szerintem a szlovák politikusok nem hangoztathatják, hogy a magyaroknak asszimilálódniuk kellene. A magyaroknak meg kell tartaniuk nemzetiségi identitásukat. Nem gondolom, hogy az asszimiláció elkerülhetetlen lenne. A szlovák politikusnak is feladata lehetővé tenni, hogy a szlovákiai magyarok használhassák az anyanyelvűket és otthon érezzék itt magukat, illetve, hogy Szlovákia polgárának érezzék magukat. Feladatunk éreztetni a magyarokkal, hogy a többség is úgy látja, nekik is lehetőségük van a közös Szlovákia építésére. Mindezt úgy, hogy közben megmaradnak magyarnak. Ez az a cél, amit a kisebbségi politikának követnie kell. Ha tehát létezik az asszimilációtól való félelem, akkor beszéljünk erről. Az embereknek nem kellene elveszteniük az identitásukat, de egyben érezniük kell, hogy Szlovákiában otthon vannak. A PS hogyan kíván közvetlen kapcsolatot tartani a magyar kisebbséggel, illetve mely szlovákiai magyar szervezeteket tekinti partnereinek a céljai elérése során? A pártunk, a PS számára az egyik nagy kihívás, hogy a magyar közösség által lakott régiókban is létrehozza a saját alapszervezeteit. En-Michal Simeőka nek fényében Komáromban és Dunaszerdahelyen már alakul a pártunk helyi szervezete. így aztán sokkal közvetlenebb lesz a kapcsolatunk az ott élő emberek igényeivel és az őket érintő problémákkal. Ezen felül szeretnénk olyan vezetőket találni, akik a szlovákiai magyar közegből érkeznek. De természetesen kommunikálni szeretnénk az összes már létező magyar szervezettel és a politikai pártokkal is, mint amilyen a Híd vagy az MKP. Jelenleg a párt elnökségében egy ember van, aki beszél magyarul, ami egy jó kezdet. Azt gondolom, célunk kell legyen, hogy a jövőben többen is legyenek. Az, hogy a következő parlamenti választás előtt találjunk ilyen embereket, kihívást is jelent számunkra. Ezzel mi, mint PS, meg szeretnénk mutatni, hogy a kisebbségek és az érdekeik védelme nemcsak a magyar pártok, hanem a szlovák politikusok feladata is. Ez egy fontos gondolkodásbeli váltás. Mit gondol ön és mi a pártjának álláspontja arról, vajon szükség van-e kisebbségi önkormányzatiságra? A kultúra területén már létezik is ilyen önkormányzatiság. Ami teljesen legitim. Ezen túl beszélhetünk arról, hogy a jövőben milyennek kellene lennie vagy arról, hogy ezt ki kell-e terjeszteni. Én ebben nem látok problémát. Nyilván jelenleg létezik egy területi közigazgatási rendszer, amelynek a reformja egy teljesen másik kérdés. Az iskolai önkormányzatiság esetében valamilyen értelemben szintén jelen van a kisebbségi önkormányzatiság, hiszen több helyen a magyar többségű önkormányzat a fenntartó. Ebben a pillanatban azonban nem tudom, hogy miként működne egy ilyen kisebbségi oktatási önkormányzatiság a többi területen. Nem látom ugyanis, hogyan lehetne kivonni a kisebbségi oktatási intézményeket a települések és megyék önkormányzati rendszeréből. De természetesen a magyar nyelvű oktatást meg kell őrizni. Mit gondol a nemzetiségek jelképeinek a használatáról? Gondolok itt például a magyar himnuszra, amelynek betiltása körül az elmúlt időszakban egy heves botrány is kialakult? Azt gondolom, fontos megkülönböztetni az állam jelképeit, amelynek a kisebbségi emberek is a polgárai, és a nemzetiségek kultúrájának, identitásának szimbólumait. A demokratikus államokban bizonyos jelképek az állampolgársághoz az adott államhoz kötődnek. Ezek használata során érzékenyen kell eljárni. Más államok szimbólumainak használatán kívül is sok lehetőség van arra, hogy a magyar kisebbség tagjai otthon érezzék magukat Szlovákiában. Mit gondol arról, hogy a magyarországi Fidesz a határon túli magyarokat is képviselni szeretné az EP-ben? A Fidesz politikáját nagyon kritikusan látom, hiszen szerintem Európa-ellenes és nacionalista. Az a retorika, amelybe a határon túli magyaroknak az uniós parlamentben való képviselete is beleilleszkedik, összevág azzal, amit Orbán Magyarországon is csinál. Ez pedig a nem liberális demokrácia építése, illetve, hogy magához ragadja a hatalmat. Úgy látom, Orbán politikája az értékek szintjén veszélyt jelent egész Európa számára. Azt gondolom, hogy azoknak a politikusoknak, akiket Szlovákiában a hazai vagy az uniós parlamentbe választottak, az a feladata, hogy a választóit képviselje, és nem szabad, hogy ezt a feladatot egy másik állam politikusaira hagyja. Ez a kötelességünk, függetlenül attól, hogy valaki kisebbségi vagy többségi politikus. A kisebbségi témákon kívül még milyen kérdésekkel foglalkozik majd az EP-ben? A mai helyzetben az igazság és a biztonság kérdései kulcsfontosságúak. Ez olyasmi, amit a polgárok joggal várnak el az EU-tól. A LIBE bizottságban a jogállamiság és a demokrácia védelmével kapcsolatos témákat is szeretném képviselni, így például az európai ügyészség és az európai nyomozóhivatal létrehozásán is dolgozni szeretnék. Szintén a témáim közé tartozik a biztonsági szervek közötti szorosabb együttműködés előmozdítása, de az unió egységes külpolitikája is. Hiszen ha Szlovákia a 21. században sikeres szeretne lenni, akkor egy olyan uniónak a tagja kell legyen, amely a nemzetközi színtéren is jelentős szereplő és vetélytársa tud lenni Kínának, Oroszországnak és az Egyesült Államoknak, de a nagy nemzetközi vállalatoknak is, mint amilyen a Google vagy a Facebook. Az uniónak kifelé egységet kell mutatnia. Milyen más szövetségeseik vannak még az EP-ben? A Momentumon kívül az osztrák liberális NEOS áll mellettünk. A fő szövetségesünk a francia elnök, Emmanuel Macron pártja, az En Marche, de dán, német, holland liberális centrista pártok és a spanyol Ciudadanos (Állampolgárok) is ide tartozik. A PS már több mint fél éve teljes jogú tagja az ALDE-nak is. Michal Simecka profilja Pozsonyból származik, mielőtt belépett volna a Progresszív Szlovákiába, a prágai Nemzetközi Kapcsolatok Kutatóintézetében dolgozott, ahol az európai integráció és a biztonságpolitika kérdéskörével foglalkozott, és egyben a cseh külügyminiszter tanácsadója volt. Doktori tanulmányait az Oxfordi Egyetemen végezte, ahol szintén a nemzetközi kapcsolatok és a politológia témakörében végzett kutatásokat. Ezt megelőzően Brüsszelben, az Európai Parlamentben és a CEPS (Center for European Policy Studies) elemzőközpontban is dolgozott. Pályafutását a Sme és a brit Financial Times lap munkatársaként kezdte.
