Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)
2019-06-22 / 144. szám
Csivavák, rarámurik és a sivatag rózsája Egy nagyszabású performanszművészeti találkozóra hívtak meg, immár harmadszor, és most eleget is tudtam tenni a meghívásnak. A csaknem egy hónapos művészeti találkozó Chihuahua tagállam, Chihuahua városában kezdődött. Nálunk a csivava kutyák származási helyeként ismert. A várostól mintegy 250 km-re délnyugatra a Sierra Tarah um arahegységben élnek a rarámuri őslakosok, akikkel együtt töltöttük a húsvéti ünnepeket. Argentínától Thaiföldig, a világ minden tájáról 20 performanszművész érkezett erre a különleges eseményre. Az őslakosok évente egyetlen alkalommal jönnek össze, hogy a maguk módján megünnepeljék a húsvétot. Az esemény attól is különleges, hogy a „megtérített” vagy inkább „eltérített” őslakosok sajátos módon ötvözik saját kultúrájukat a kereszténnyel. Nagyon bizarr látványt nyújtottak a madártollal díszített, kifestett, testüket alig takaró színes ruhákban a helyi templomban. A szertartás 3 napig tartott, amelynek részletes leírására most nincs mód. Volt benne júdáségetés, keresztcipelés, egész éjszakán át tartó tánc, a környéken tűzrakás, de voltak, akik kizárólag a kukoricasör elkészítésével foglalkoztak. Mi is hivatalosak voltunk a sörkóstolóra, amit nem mertem megkockáztatni, és a művészek körében ezzel nem voltam egyedül. Akik viszont megkóstolták, dicsérték a sört. Norogachi egy pici falucska a hegyek között. Vendéglátónk, Lupita, aki az egész művésztársaságot elszállásolta és öt napig főzött ránk, az évek óta ide érkező turisták és fotósok miatt pontosan tudta, mi vár ránk. Mi nem voltunk felkészülve... Másnapra viszont megértettük, mire jó a hatalmas szombréró és a sok meleg tea napközben, a négy réteg takaró az ágyban éjszaka... Nappal plusz harminckét fok, éjszaka mínusz kettő és nagy a szárazság (12% körüli relatív páratartalom). Mi az előző két napot a Samalayuca homoksivatagban töltöttük az USA és Mexikó közti legfontosabb határától (El Paso- Ciudad Juarez konglomeráció) mindössze húsz kilométerre, illetve Creelben a Tarahumara-hegységben található Szerzetesek völgyémegvacsoráztunk, megkóstoltuk a helyi italkülönlegességet, a sotolt. A tequila és mezcal után ez a harmadik legismertebb mexikói ital, amit főleg itt, Chihuahua államban készítenek a „sivatag kanalának” is nevezett kaktuszféléből. Nagyon finom tequilaszerű pálinka. Utam során, több helyen is volt alkalmam inni, így elmondhatom, hogy a sótól ízvilágáról elég komoly ismeretekre tettem szert. Innen Creelbe vezetett az utunk, ahol eltöltöttünk egy éjszakát, mielőtt Norogachiba értünk volna. Creel egy kicsi városka a Tarahumara-hegységben. Egyeden látnivaló a környéken a Szerzetesek völgye (Valley of the Monks), ami tele van különleges sziklaképződményekkel. Bevallom, próbáltam, de nem sikerült kiderítenem, miért hívják Szerzetesek völgyének Miután elszállásoltak minket, megvártuk az El Chepe vonatot, amely a leghíresebb és legszebb vasútvonalon közlekedik Mexikóban. Chihuahuát köti össze a Csendesóceán partján fekvő Los Mochisszal. Naponta egy szerelvény indul a 673 km-es útvonalon, ami áthalad a Grand Canyonnál ötször nagyobb Copper Canyonon. Sajnos, ez az élmény most kimaradt a gyűjteményből, hiszen másnapra Norogachiba kellett érnünk, ahol a rarámurik már gyülekeztek a húsvéti szertartásukhoz. Norogachiban elkezdődött az ünnepi szertartás és ezzel párhuzamosan a művészeti találkozó. A szervező, Gustavo foglalkozását tekintve kulturális antropológus és performanszművész már tíz éve foglalkozik a rarámurik és nemzetközi performanszművészek találkozásának szervezésével. Mivel egy nagyon zárt közösségről van Alma és köszönet Lulinak, a szertartás szervezőjének ben. így néhányunknak - sajnos - már nem kellett tartanunk a leégéstől, hiszen amelyik testrészünk nem volt lefedve, az csaknem szénné égett (orr, fül, nyak stb.) El Paso-Ciudad Juaréz. Robert Rodriguez kultikus filmjének, az Alkonyattól pirkadatignak egyik helyszíne az USA határán. Na, persze, nem erről híres, sokkal inkább a határon felhúzott kerítésről és falról, a határátkelőről, az illegális bevándorlásról és a mindössze 20- 25 km-re lévő Samalayuca homoksivatagról. Az utóbbit ismerhettük meg közelebbről. Ez volt az első alkalom, hogy valódi homoksivatagban járhattam. Csaknem mindenkit elvarázsolt a táj. Szanaszét futott a művésztársaság, hogy megfelelő helyet találjon a műveinek. Igazán eredeti alkotások születtek ezen az inspiráló különleges helyszínei» Nem tudom, hogy minden sivatagban terem-e a sivatag rózsája, a törékeny cseresznye méretű ásvány (akadnak óriásiak is), itt azonban rengeteget lehetett találni. Miután Készül a kukoricasör
