Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)

2019-06-22 / 144. szám

Csivavák, rarámurik és a sivatag rózsája Egy nagyszabású performanszmű­­vészeti találkozóra hívtak meg, immár harmadszor, és most eleget is tudtam tenni a meghívás­nak. A csaknem egy hónapos művészeti találkozó Chihuahua tagállam, Chihuahua városában kezdődött. Nálunk a csivava kutyák származási helyeként ismert. A várostól mintegy 250 km-re délnyugatra a Sierra Tarah um ara­hegységben élnek a rarámuri ősla­kosok, akikkel együtt töltöttük a húsvéti ünnepeket. Argentínától Thaiföldig, a világ minden tájáról 20 performanszművész érkezett erre a különleges eseményre. Az őslakosok évente egyetlen alka­lommal jönnek össze, hogy a ma­guk módján megünnepeljék a húsvétot. Az esemény attól is különleges, hogy a „megtérített” vagy inkább „eltérített” őslakosok sajátos módon ötvözik saját kul­túrájukat a kereszténnyel. Nagyon bizarr látványt nyújtottak a ma­­dártollal díszített, kifestett, testü­ket alig takaró színes ruhákban a helyi templomban. A szertartás 3 napig tartott, amelynek részletes leírására most nincs mód. Volt ben­ne júdáségetés, keresztcipelés, egész éjszakán át tartó tánc, a környéken tűzrakás, de voltak, akik kizárólag a kukoricasör elkészítésével foglal­koztak. Mi is hivatalosak voltunk a sörkóstolóra, amit nem mertem megkockáztatni, és a művészek körében ezzel nem voltam egyedül. Akik viszont megkóstolták, dicsér­ték a sört. Norogachi egy pici falucska a he­gyek között. Vendéglátónk, Lupita, aki az egész művésztársaságot el­szállásolta és öt napig főzött ránk, az évek óta ide érkező turisták és fo­tósok miatt pontosan tudta, mi vár ránk. Mi nem voltunk felkészül­ve... Másnapra viszont megértet­tük, mire jó a hatalmas szombréró és a sok meleg tea napközben, a négy réteg takaró az ágyban éjsza­ka... Nappal plusz harminckét fok, éjszaka mínusz kettő és nagy a szárazság (12% körüli relatív pá­ratartalom). Mi az előző két napot a Samalayuca homoksivatagban töltöttük az USA és Mexikó közti legfontosabb határától (El Paso- Ciudad Juarez konglomeráció) mindössze húsz kilométerre, illetve Creelben a Tarahumara-hegység­­ben található Szerzetesek völgyé­megvacsoráztunk, megkóstoltuk a helyi italkülönlegességet, a sotolt. A tequila és mezcal után ez a har­madik legismertebb mexikói ital, amit főleg itt, Chihuahua államban készítenek a „sivatag kanalának” is nevezett kaktuszféléből. Nagyon finom tequilaszerű pálinka. Utam során, több helyen is volt alkalmam inni, így elmondhatom, hogy a sótól ízvilágáról elég komoly isme­retekre tettem szert. Innen Creelbe vezetett az utunk, ahol eltöltöttünk egy éjszakát, mielőtt Norogachiba értünk volna. Creel egy kicsi városka a Tara­­humara-hegységben. Egyeden lát­nivaló a környéken a Szerzetesek völgye (Valley of the Monks), ami tele van különleges sziklaképződ­ményekkel. Bevallom, próbáltam, de nem sikerült kiderítenem, mi­ért hívják Szerzetesek völgyének Miután elszállásoltak minket, megvártuk az El Chepe vonatot, amely a leghíresebb és legszebb vas­útvonalon közlekedik Mexikóban. Chihuahuát köti össze a Csendes­óceán partján fekvő Los Mochis­­szal. Naponta egy szerelvény indul a 673 km-es útvonalon, ami át­halad a Grand Canyonnál ötször nagyobb Copper Canyonon. Saj­nos, ez az élmény most kimaradt a gyűjteményből, hiszen másnapra Norogachiba kellett érnünk, ahol a rarámurik már gyülekeztek a hús­véti szertartásukhoz. Norogachiban elkezdődött az ünnepi szertartás és ezzel párhu­zamosan a művészeti találkozó. A szervező, Gustavo foglalkozását tekintve kulturális antropológus és performanszművész már tíz éve foglalkozik a rarámurik és nem­zetközi performanszművészek ta­lálkozásának szervezésével. Mivel egy nagyon zárt közösségről van Alma és köszönet Lulinak, a szertartás szervezőjének ben. így néhányunknak - sajnos - már nem kellett tartanunk a le­égéstől, hiszen amelyik testrészünk nem volt lefedve, az csaknem szén­né égett (orr, fül, nyak stb.) El Paso-Ciudad Juaréz. Robert Rodriguez kultikus filmjének, az Alkonyattól pirkadatignak egyik helyszíne az USA határán. Na, per­sze, nem erről híres, sokkal inkább a határon felhúzott kerítésről és falról, a határátkelőről, az illegális bevándorlásról és a mindössze 20- 25 km-re lévő Samalayuca homok­­sivatagról. Az utóbbit ismerhettük meg közelebbről. Ez volt az első al­kalom, hogy valódi homoksivatag­ban járhattam. Csaknem minden­kit elvarázsolt a táj. Szanaszét futott a művésztársaság, hogy megfelelő helyet találjon a műveinek. Igazán eredeti alkotások születtek ezen az inspiráló különleges helyszínei» Nem tudom, hogy minden siva­tagban terem-e a sivatag rózsája, a törékeny cseresznye méretű ásvány (akadnak óriásiak is), itt azonban rengeteget lehetett találni. Miután Készül a kukoricasör

Next

/
Thumbnails
Contents