Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)

2019-06-20 / 142. szám

www.ujszo.com | 2019. június 20. KULTÚRA 9 Díjazták 2018 hazai magyar könyveit Bárczi Zsófiáé a Madách-díj, Juhász Kataliné a nívódíj, Csanda Gáboré a legjobb magyar műfordítás A díjazottak: Bolemant Lilla kiadóvezető, Csanda Gábor, Bárczi Zsófia és Juhász Katalin (Somogyi Tibor felvétele) ÖSSZEFOGLALÓ A pozsonyi Zichy-palotában adták át tegnap az Irodalmi Alap díjait a tavalyi év kima­gasló irodalmi teljesítményei­ért. A hazai magyar könyv­kiadók termése meglehető­sen szegényes volt, összesen 9 kötetet terjesztettek fel Madách-dfjra. Ez még a ta­valyi 12 kötethez képest is visszalépés, nem beszélve arról, hogy pár éve, 2013-ban még 24 alkotás közül válo­gathatott a bizottság. A háromtagú testület elnöke Jit­­ka Roznová költő, műfordító, iro­dalomtörténész volt, akinek idén Veres István és Szalay Zoltán író segített kiválasztani a díjazásra ér­demes köteteket. Döntésük értel­mében a Madách-díjat Bárczi Zsó­fia kapta, Vidéki lyányok énekes­könyve című regényéért. A kötet a Phoenix PT gondozásában látott napvilágot, szerkesztette Bolemant Lilla. Idén csak egy Madách-nívódíjat osztottak ki a lehetséges háromból, ezt lapunk munkatársa, Juhász Ka­talin vehette át Nyeretlen című verskötetéért, amely a Nap Kiadó­nál jelent meg decemberben, Vida Gergely szerkesztésében. Műfordítás kategóriában Csanda Gábort díjazták Viera Kamenická okítva szórakoztató Rozprávky zo Zidovskej ulice című, különleges atmoszférájú művének átültetésé­ért, amely Pozsonyi zsidó mesék címmel jelent meg a Pozsonyi Kifli Polgári Társulásjóvoltából. Tragikomikus női sorsok Bárczi Zsófia annak idején üstö­kösként robbant be a hazai magyar prózairodalomba, ám az utóbbi években pedagógus énje kerekedett felül, azaz elsősorban egyetemi munkájára koncentrált. Ezért is örömteli, hogy visszatérése ilyen jól sikerült. A Vidéki lyányok énekeskönyve olyan magányos nők tragikomikus történeteinek a gyűjteménye, akik kétségbeesetten menekülnének ki­látástalan helyzetükből - remény­telen kalandokba, kényszerházas­ságokba, a szépirodalomba-vagy a vallásba -, de csak még mélyebbre süppednek az iszapba. A szerző eközben eltökélten nyomoz szöve­gének „valódi szerzője” után. A kötet tágas irodalmi játszótér is, ahol latin-amerikai írók műveinek szereplői csúszdáznak, hintáznak, a mágikus realizmus eszközeit köl­csönözve a szerzőnek. Tájainkon még mindig egzoti­kusnak hat az a fajta játszadozás is, amikor nem tudjuk, eredeti szöve­get olvasunk-e, vagy egy spanyol nyelvű mű fordítását. Bárczi Zsófia szándékosan össze akarja zavarni az olvasót, aki egy titokzatos, szürre­ális világban találja magát, ahol magának kell megválaszolnia saját kérdéseit, nem kap mindent tálcán a szerzőtől. Ez a kötet nyitott, kreatív olvasót kíván, aki szeret bújócs­­kázni és homokvárat építeni ezen a fura játszótéren. A nyelvi rétegek között megta­láljuk az utóbbi évtizedek legjelen­tősebb magyar szerzőinek (Ester­házy Péter, Parti Nagy Lajos) lazán komoly attitűdjét is, akik ezúttal az élő hagyományt, a folytonosságot képviselik Bárczi Zsófia világában. Nyereség és veszteség Juhász Katalin sorrendben hete­dik verskötete, a Nyeretlen egy kon­­ceptkönyv, amely a nyereség és a veszteség relativitását, a két foga­lom jelentésrétegeit igyekszik kö­rüljárni. Született lúzerek, naiv, nyeretlen kétévesek, a dolgok pozi­tív oldalát látni képtelen hősök bo­lyongnak a kötet egyszerre ismerős és idegen tereiben. Vajon a környe­zetünk csinál belőlünk vesztest, vagy mi tesszük élhetetlenné környeze­tünket? Van-e jogunk mást hibáztat­ni saját fiaskóinkért, és van-e jogunk nem kihasználni a lehetőségeinket? Miért elég valakinek egy csipetnyi boldogság, és másnak miért pont egy csipetnyi hiányzik hozzá? Ezeket a kérdéseket teszi fel a szerző. Juhász Katalin melankolikus hangütésű versei a zsűri szerint olyanok, mint a bluesdalok: egy­szerre intimek és közérdekűek, a bennük megjelenő helyzetekkel, érzelmekkel könnyen lehet azono­sulni. Mégsem beszélhetünk bús­komorságról, a szerző ugyanis a ci­nikus humor, az irónia, sőt, az ön­irónia eszközeivel is gyakran él, mintegy kívülről tanulmányozva saját magát. A nyelvezet minimalista, a mon­danivaló viszont sokrétű; Juhász Katalin szívesen kísérletezik azzal, hogyan lehet a lehető legegyszerűbb konstrukciókkal megfogalmazni összetett, sokrétű gondolatokat. Egy letarolt világ lakói A Pozsonyi zsidó mesék a kímé­letlenül ledózerolt zsidó negyed ut­cáin, terein játszódnak, a kötet sze­replői is rég eltűntek. Az ő emlékü­ket próbálja megőrizni ez a könyv. Viera Kamenická sokat tud a po­zsonyi zsidóságról, hiszen ezt ku­tatja évtizedek óta. Megelevened­nek az ősi hagyományok, az a sajá­tos, valláson alapuló szokásrend­­szer, amely a mai gyerekek számára egzotikussá teszi a történeteket. Különleges atmoszférája van ennek a könyvnek, hiszen a mesék a kép­zelet és a valóság határmezsgyéjén mozognak - a történelmi tények a mesék motívumrendszerébe ágya­zódnak bele. Egy nehéz sorsú ki­sebbségről mesél a szerző - erede­tileg szlovákul. A mesekönyvet a várostörténettel foglalkozó Pozso­nyi Kifli Polgári Társulás fedezte fel, és úgy döntött, hogy a magyar gyerekekkel is megismerteti. Csan­da Gábornak köszönhetően a fordí­tás nem csupán visszaadja az ere­deti mű atmoszféráját, de egyen­rangú, egyenértékű vele. (kult) Fesztivál, ahol végig rögtönözni kell RÖVIDEN Holnap este és szombat délután azokat várják a dunaszerdahelyi NFG klubba, akik érdeklődnek a színpadi rögtönzés iránt, illetve kipró­bálnák magukat ezen a nehéznek tűnő terepen. Dunaszerdahely. A rögtönzés lé­nyege, hogy a szereplőnek belső megérzéseire, ösztöneire kell ha­gyatkoznia, hogy feltárhassa az ál­tala megjelenítendő figura lélekál­­lapotát. Improvizáció közben a szí­nész eltávolodhat a jól bevált meg­oldásoktól, és a szerep vagy helyzet új oldalait fedezheti fel. A Kötetlen rögtönzések feszti­válját ötödik éve rendezik meg Du­­naszerdahelyen. Ez tulajdonképpen egy játékos csapatverseny, amelyet nézni is öröm. A háromfős csapatok különböző feladatokat kapnak, tíz­tíz percük lesz felkészülni, azaz ki­találni egy maximum háromperces jelenetet. A többfordulós improvi­zációs játék szombaton 13 órakor kezdődik, a csapatok teljesítményét színházi szakemberekből álló zsűri értékeli. A konkrét feladatokról a szerve­zők természetesen semmit sem árultak el, de a korábbi években lá­tottak alapján mozgáson alapuló improvizációkra számíthatunk - például egy versrészlet vagy zene alapján, vagy kaphatnak a kezükbe néhány tárgyat, amelyeket be kell építeniük egy történetbe. Olyan fel­adat is volt már, hogy a csapatoknak egy valódi újsághír alapján kellett kitalálniuk egy jelenetet. Általában sok humor, móka és kacagás kíséri ezeket a próbálkozásokat. A Kötetlen rögtönzések fesztiválját ötödik éve ren­dezik meg Dunaszerdahe­­lyen. Ez tulajdonképpen egy játékos csapatverseny, amelyet nézni is öröm. A játékvezető, Benes Tarr Csilla színművész szerint mindössze kre­ativitásra, spontaneitásra, csapat­munkára, valamint jó ötletekre lesz szükség. A színművészeti egyetemeken és színitanodákban általában külön tantárgy a színpadi improvizáció, hiszen ha valami váratlan dolog tör­ténik előadás közben, a színészek­nek reagálniuk kell, meg kell olda­niuk a szituációt, hogy a közönség lehetőleg ne érzékelje a bizonyta­lanságot. Ehhez színpadi rutin, illet­ve sok improvizációs gyakorlat kell, ám az alapokat bárki elsajátíthatja. Ez pedig a mindennapi életben is hasznos tudás lehet, hiszen naponta több száz alkalommal rögtönzünk, anélkül, hogy ezt tudatosítanánk. Azt pedig, hogy miként improvi­zálnak a tapasztaltabbak, holnap láthatják az érdeklődők a dunaszer­dahelyi NFG klubban, mintegy a verseny felvezetéseként. A győri After nevű formáció vendégpro­dukciója 19 órakor kezdődik. Ok több éve foglalkoznak már rövid és hosszú formátumú improvizáció­val, és elég vegyes a csapat felállá­sa: vannak köztük orvosok, színész­hallgatók, logisztikusok és dráma­tanárok is. A szombati versenynapot köve­tően is lesznek vendégfellépők: 19 órától a dunaszerdahelyi Arany­­metszés verséneklő zenekar játszik, a 20 órakor kezdődő díjkiosztó után pedig Saróka Liliána énekel meg­zenésítettverseket. (juk) Meghalt Horváth Ádám rendező Budapest. Hosszan tartó beteg­ség után tegnap elhunyt Horváth Ádám rendező, a Magyar Televí­zió volt elnöke. A Kossuth-, Erkel Ferenc- és Balázs Béla-díjas ren­dezőt 89 éves korában érte a halál. Horváth Ádám 1930-ban született Budapesten, 1968-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskolán taní­tott, 1983-tól egyetemi tanári rangban. 1983-tól a Magyar Te­levízió főrendezője, 1994-95-ben a Magyar Televízió elnöke volt. Sokoldalú pályája során rendezett híradót, dokumentumfilmet, ri­portot, portréfilmet, tévéjátékot, balettet, zenés játékot, operát, nevéhez fűződik 1989. június 16- án Nagy Imre és mártírtársai új­ratemetésének televíziós rende­zése. 1987-99 között ő volt a Szomszédok című folytatásos te­­leregény „atyja”: rendezője és később forgatókönyvírója is. 2004-ben a Magyar Televízió örökös tagjává választották. 1970-ben Balázs Béla-díjat, 1978-ban Érdemes Művész címet, 1985-ben Erkel Ferenc-díjat ka­pott, 2007-ben Kossuth-díjjal tüntették ki több évtizedes nagy sikerű rendezői munkássága elis­meréseként. (MTI) Fesztivólnyitó film lesz a Rossz versek Valencia. Reisz Gábor Rossz versek című alkotása nyitja a ren­dező részvételével holnap a Cine­ma Jőve nemzetközi filmfesztivált a valenciai Teatre Principal-ban. Reisz Gábor önéletrajzi ihletésű filmjében a felnőtté válás legfon­tosabb kérdéseivel foglalkozik, azzal, hogy megvalósíthatóak-e a vágyaink, és a különböző gyerek­kori énjeink elégedettek lennének­­e azzal az emberrel, akivé váltunk. A Rossz verseket a magyar mozik decemberben mutatták be, s több mint 53 ezren váltottak rá jegyet. A nemzetközi premierje az A- kategóriás tallinni fesztiválon volt, majd a torinói fesztiválon három zsűri díjazta, Monte-Carlo filmfesztiválján elnyerte a fődíjat. A Magyar Filmakadémia tagsága négy kategóriában tüntette ki Ma­gyar Filmdíjj al a Rossz verseket áprilisban. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents