Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)

2019-06-14 / 137. szám

7x jeges tea, limonádé - forró napokra 15. oldal 2019. június 14., péntek, 19. évfolyam, 22. szám Vörösboros kakas és bagett a franciák asztaláról „Mondd meg, mit eszel, s megmondom, ki vagy” - írta művében, Az ízlés fiziológiájában a nagy francia ínyenc, Anthelme Brillat-Savarin. A francia konyha ételei összetéveszthetetlenek, a mai napig a kifinomult ízlés szinonimái. S hogy mi a titkuk? francia konyha alapjaiban az ókori római, vala­mint a középkori olasz sütés-főzési módszereket vette át és fejlesz­tette tovább. A csőben sütés (gratinírozás) francia készítési mód, de konyhatechnikájukban számos más olyan eljárás is van (pl. a szotírozás, a flambírozás stb.), amely mind azt bizonyítja, hogy az európai konyhaművészet alakulásában igen nagy szerepet játszott a francia gasztronómia. Természetesen Franciaországban is tájegységenként változnak a fogások, de a regionális receptek­ből is számos megtalálta az utat a nemzetközi ismertség felé. Híres az elzászi, a provence-i, a bretagne-i konyha, de Lyonnak és Marseille­­nek sem kell szégyenkeznie. Az is említést érdemel, hogy XIV. Lajos főudvarmestere, Béchamel márki ténykedése óta a francia a csúcs­gasztronómia nyelve. A francia konyha egyik legjellem­zőbb tulajdonsága, hogy az étele­ket vajjal vagy növényi zsiradék­kal készítik, ezáltal könnyebben emészthetők. A száraz fűszereket csak körültekintően, mértékkel használják, inkább friss zölddel ízesítenek. Ilyenek a kakukkfű, a tárkony, a bazsalikom, a petre­zselyemzöld, a turbolya. Kedvelik még a babérlevelet, a szerecsen­diót, a fahéjat, a fehérborsot, az utóbbiból viszonylag sokat hasz­nálnak. Minden magára valamit is adó francia séf elengedhetetlen kelléke a bouquet garni, azaz A franciák nemzeti ételeiből ■ sertéshúsból készült, tojá­sos fehérkolbász (Boudin blanc de Rethel) ■ mandulás teasütemény (Madeleine) ■ sós kalács sajttal, hagymá­val (Quiche lorraine) ■ tejfölös, szalonnás, hagy­más pite (Tarte flambée) ■ klasszikus francia hagyma­leves (Soupe á l'oignon) ■ vörösboros marharagu (Boeuf bourguignion) ■ kakas vörösborban (Coq • au vin) • ■ gyömbéres kalács (Glace • au Pain d'Epices) “ ■ mustáros nyúl (Lapin a la s moutarde) • ■ nyelvhal vajszószban (Sole • meuniere) • ■ fokhagymás-kakukkfüves • pacal és borjúláb calvados-• sal (Tripes á la mode de • Caen) ® ■ flambírozott narancsos » palacsinta (Crepe Suzette) • ■ gyümölcsös tejes pite • (Clafoutis) • ■ húskrém (Rillette) • ■ gazdag, sáfrányos halle­• vés, sok kagylóval, rákkal • (Bouillabaisse) • ■ francia lecsó (Ratatouille) s ■ húsos babgulyás • (Cassoulet) a friss zöldfüszerekből készült csokor: a klasszikus alapváltozat­ban babérlevelet, kakukkfű- és petrezselyemszálakat fog össze egy póréhagymahéj. Főleg leve­sekhez, ragukhoz, pörköltekhez használják. Franciaországban annyira népszerű, hogy a piaco­kon, boltokba előre elkészítve kapható. A klasszikus francia konyha na­gyon változatos. Előszeretettel fogyasztanak tengeri és édes­vízi halakat, csigákat, kagylót, osztrigát különféle mártásokkal. Fontos megemlítenünk, hogy a francia konyha adta a világ hideg és meleg alapmártásainak nagy részét, melyeket régebben külön szakácsok, a saucier-k készítettek. Klasszikus előétel a gombasaláta, a majonézes tojás, a füstölt lazac, a dinnye sonkával. Specialitásnak számít a libamájpástétom, a ka­csapástétom és a borjúpástétom szarvasgombával - természetesen ropogós bagettel kínálva. A franciák igen sokféle levest készítenek: zöldségleveseket, krém- és gyümölcsleveseket, hús­leveseket, de talán a leghíresebb a francia hagymaleves, valamint a kagyló- és a homárleves. A húsok közül elsősorban mar­hahúst fogyasztanak, de számos módját ismerik a borjú, az ürü- és bárányhús elkészítésének is. A sertéshúsból készült ételek viszonylag ritkábban szerepel­nek az étlapokon. A felsoroltak mellett máig igen kedveltek a házi és vadszárnyasokból, va­lamint a vadhúsokból készített, finomságok is. A halak és tengeri herkentyűk sokasága szerepel a francia receptgyűjtemények­ben: a filézett naphalszelet a legnépszerűbb halételek egyike. Az osztrigát nyersen is fogyaszt­ják. De a francia konyha két legkülönlegessebb specialitása bizonyára a csiga és a rántott békacomb. Népszerű a húspástétomuk két fajtája: a paté és a terrine. Nagyon kedvelt még a rillette, amely bármilyen húsból készül­het. A franciáknák a palacsinta alapétel. A galette - amely a mi fogalmaink szerint inkább vé­kony lepényféle - barna lisztből készül, és általában sonkával, tojással, gombával töltik meg. A mi vékony tésztájú palacsin­tánknak megfelelő crépe édesen készül, narancslikőrrel leöntve, flambírozva. Az édességek gazdag kínálatából nagyon népszerű műfaj a mousse (csokoládé vagy gyümölcs fel­használásával készült hab), a fián (tojáskrémből készült édesség), kedvelik a különféle pitéket, a francia tortákat pedig gateau néven találjuk meg. Az utóbbi években például a macaron, ez a mandulalisztből készült finom­ság indult világhódító útra. Édesség nem, de sajt minden esetben szerepel a francia napi menüben. A franciák az étkezés befejezőjének a sajtot tekintik. Mintegy 300-féle sajtot készí­tenek. Nem ritka, hogy egy-egy sajtot az előállítás helyéről nevez-A Napkirály ebédje XIV. Lajos (1643-1715) udvara híres volt gasztronómiai orgiáiról - és furcsa rituáléiról. Az uralko­dó pontosan délután egykor ült asztalhoz, egyedül. Az udva­roncok a szomszédos szobából • nézhették az étkezését, ha a király magához szólított valakit, az az asztalhoz léphetett és tár­• saloghatott Lajossal. A kortársak • beszámolói alapján az első fogás • leves volt, de ebből legalább • négyfélét hoztak, hogy az ural­­» kodó választhasson. A szakácsok • például rendszeresen készítettek nek el, így védve annak minősé­gét és hírnevét, hiszen így csak az adott terület használhatja ezt az elnevezést a termékre. Külön említést érdemel a nemes penész­szel érő roquefort sajt, de kedvelt a Normandiából származó Ca­membert, a Párizs környéki brie, valamint a chévre (kecskesajt) rengeteg változata. Az étkezések végén általában háromféle sajtot találunk az asztalon, melyhez kísérőként borsot, vajat, sót, almát, körtét, diót tálalnak - és természetesen a sajtokkal teknősbékalevest spárgával, szarvasgombával, citromszeletek­kel. Második fogásként különféle húsok következtek: ürücomb, csőben sült sonka, marhanyelv­­ragu. Minden sültet külön kis ezüsttálon szolgáltak fel, és különféle salátákkal tálaltak. Rendszeresen volt az asztalon olajbogyó, cikóriasaláta, cékla, gránátalma. Harmadik fogásként körítéssel tálalt omlettek követ­keztek, de gyakran készítettek pástétomokat, őzmájat, zöldsé­geket, fánkot és édes krémeket tökéletesen harmonizáló bort. Franciaország a jó bor hazája, a francia szőlősgazdák pedig a borászat arisztokratái. Egyébként nemcsak a fehér- és vörösbor­nak, valamint a rosénak, hanem egyes területeken az almabornak is komoly kultusza és kultúrája van. Nem meglepő, hogy sok étel készítéséhez használnak bort, ahogy a borpárlat (cognac) is nélkülözhetetlen része a francia konyhának: pástétomok és egyéb ételek ízesítésére szolgál. Kossár Lajos Luigi is. A kor konyhaművészetéhez tartozott az illatosítás technikája: amelyik ételt lehetett, illatosí­tották. Nem parfümmel, hanem például úgy, hogy a tyúkokat mosusszal illatosított bonbonnal etették, hogy a húsuk illatosabb legyen. Végül következett a gyümölcs, egyenesen a király gyümölcsöskertjéből (eper por­cukorral, körte, barack), valamint az édességek. Mindezek ellenére a Napkirály élete végéig filigrán alkatú maradt - bőségesen lemo­zogta a kiadós ebédeket.

Next

/
Thumbnails
Contents