Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
2019-05-31 / 125. szám
www.ujszo.com | 2019. május 31. KULTÚRA I 9 Megfáradó John Wick MÉSZÁROSGYÖRGY John Wick (Keanu Reeves) a Parabellum című filmben, harmadszor is visszatér, hogy ezúttal is bebizonyítsa, ő a világ legjobb bérgyilkosa, és egy hadsereg is kevés ahhoz, hogy legyőzze. Igazából ez a tény - hogy legyőzhetetlen - már a 2014-es első rész után mindenki számára nyilvánvalóvá vált, miután leszámolt az egész orosz maffiával. Majd biztos, ami biztos, a készítők erőteljesen hangsúlyozták is ezt a második részben, amikor az olasz maffiának gyűlt meg a baj a J ohn Wickkel. A recept most is ugyanez: John Wick mindenki ellen, mindenki John Wick ellen. Egy picit bővebben: pontosan ugyanott vesszük fel a fonalat, ahol a második rész befejeződött. John Wick azzal, hogy a Continental Hotelben gyilkolt, vétett a bérgyilkosok egyik legfőbb szabálya ellen. Ezért a világ összes profi gyilkosa üldözi, hiszen a fejére kitűzött vérdíj 14 millió dollár. Ennyi a sztori, se több, se kevesebb. Igazából már az előző két rész története is pontosan ilyen faék egyszerű volt. Azok viszont mégis sokkal jobban működtek, mint a Parabellum. Ennek pedig - egy olyan akciófilm esetében, amelyben soijáznak a fejlövések, és patakokban folyik a vér - eléggé meglepő oka van. Az előző két résznek volt szíve. Na, meg volt benne két cuki kutya is. Igaz, kutyából a harmadik részben kétszer annyi van, a szívből viszont egyre kevesebb. A szív alatt nem kell irdatlan nagy érzelmi mélységekre gondolni. A forgatókönyvírók két mondattal felskicceitek egy megtört férfit, akinek előbb a felesége hunyt el betegségben, majd megölték azt a cuki kutyakölyköt, amelyet a felesége ajándékozott az egykori bérgyilkosnak. A második részben pedig visszarángatják ezt a férfit abba a gyilkos világba, amelyből a felesége segítségével sikerült kilábalnia, ami melankolikus hangulatot kölcsönzött az egésznek. Ráadásul, aki egy kicsit is ismeri Keanu Reeves tragédiákkal teli életét (fiatalkori legjobb barátja, River Phoenix túladagolta magát, egy éjszakai bár előtt összeesett és meghalt; kislánya halva született; pár évvel később egy autóbalesetben elhunyt a felesége; az egyik húga leukémiás), könnyen azonosulni tudott John Wick tragédiáival. Ebből a melankolikus együttérezhetőségből maradt nagyon kevés a Parabellumra. Azt viszont meg kell hagyni, hogy mivel Wick újabb kalandjára Chad Stahelski rendező az akciófaktort eggyel magasabb fokozatra kapcsolta, a kreatívan megkoreografált akciójelenetek elviszik a hátukon a filmet. Több olyan epizód is van benne, amelyet sokáig fognak még emlegetni a rajongók: a könyvtárbeli bunyó, a késes harc, vagy Sofia (Halle Berry) kutyáinak támadása. Összességében elmondható, hogy a John Wick: 3. felvonás - Parabellum kőkemény akciófilmként hozza az elvárt szintet, ez azonban kevés, mert John Wick karaktere kezd megfáradni, ami miatt ez a mozi nem ér fel az első két részhez. A bevételeken persze ezt nem igazán érezni, ezért már be is jelentették a negyedik részt, amely 2021 májusában debütál. Az alkotók legfőbb feladata pedig az lesz, hogy ismét közelebb hozzák Johnt a nézők szívéhez. John Wick: 3. felvonás - Parabellum (John Wick 3: Parabellum). Amerikai akcióthriller, krimi, 2019,130 perc. Rendező: Chad Stahelski. Szereplők: Keanu Reeves, lan McShane, Halle Berry, Anjelica Huston. PENGE Eseményhorizont lógóból A Dolgok C-hez Dékány Dávid második kötete (az első, a Darwin Motel 2015-ben jelent meg a Librinél). Alanyi (vagy annak tűnő) líra ez, amely a hétköznapok történéseit viszi színre, ahol az élet törmelékei, vagy épp ezzel ellentétesen, az általános (mondhatni, generációs) kérdések oldódnak fel a szövegben. NAGY CSILLA KRITIKAI ROVATA Élőbeszédszerűség és (ami a metaforák, a nyelvi és a logikai elemek gondos egymásba fűzését illeti) hangsúlyozott poetizáltság fonódik össze, illetve váltakozik, a vers pedig a metaforák láncszerű kapcsolódásából épül fel: „Hogy örökre megjegyezzem ezt a sétát, / a kulcsomat végig szorosan a falhoz nyomom. / Sokáig nem értettem, a koordinátarendszert hova kell / elképzelni a térben. Most ez itt az x tengely, / és a mínusz végtelen felé tartok. / Új viszonyítási pontokat találtam a dolgok definícióihoz, / ezért akármit is mondtam eddig, most visszavonom. / Egyetlen vízszintes vonallal húzok át mindent.” (LD50) „A te születésed napján Anglia mellett / egy teherkonténemyi legó borult az óceánba, meséled, / és az ottani strandokra még ma is hordja a víz / a műanyag figurákat. [...] Egy teherkonténemyi legó / az legalább négyszáz gyerekkor, / az áramláskutatóknak pedig több évtizednyi munka. / A falnak dőlve hallgatlak, / de ami elég könnyű ahhoz, hogy idáig sodródjon, / abból hiánytalanul semmit sem tudok kirakni.” A sokszor dalszerü, könnyednek tűnő, az öniróniát és a humort sem nélkülöző szövegek éppúgy sokrétű gondolatiságot és szenzibilitást hordoznak, és éppúgy képesek az aurateremtésre, ahogy például Kemény István hasonló versei, sőt a köteteimben jelölt „C” is (amely a fülszöveg szerint „egy fizikai vagy matematikai konstans”) éppúgy lehet egy létező nem létező, ahogy Keménynél a néma H. Bár nem hibátlan könyv, és egy szigorúbb szerkesztés a javára vált volna, mégis a szövegek többsége arról győzi meg az olvasót, hogy a szerző magas szintű mesterségbeli tudásnak van a birtokában, amely mind a képhasználatban, mind pedig a tudatosan építkező, kiegyensúlyozott kompozíciók létrehozásában megmutatkozik. Dékány Dávid: Dolgok C-hez. Bp„ Jelenkor, 2019,60 oldal. Értékelés: 8/10 Irigykedő pillantást vethettünk Pozsonyban az Alföldre JUHÁSZ KATALIN Az idén hetvenéves Alföld egyike a legsokoldalúbb irodalmi folyóiratoknak. A szerkesztőség tagjai erős szálakkal kötődnek a debreceni egyetemhez. Olyannyira, hogy külön műhelyt működtemek a fiatal irodalomkritikusok számára, azaz tehetséggondozással is foglalkoznak - időről időre külön kötetekben is közlik a tőlük beérkező tanulmányokat. Pozsonyban több mint másfél évtizeddel ezelőtt jártak a lap akkori szerkesztői, Aczél Géza és Keresztury Tibor. A mostani főszerkesztő, Szirák Péter tájainkon már 1995-ben ismertté vált, amikor monográfiát írt Grendel Lajosról. Saját bevallása szerint ma már sok mindent másképp fogalmazna meg, főleg a kritikai észrevételeit, amelyeket volt lehetősége személyesen is megbeszélni Grendellel, aki egyáltalán nem haragudott rá. Ez volt talán a Pozsonyi Magyar Intézetben rendezett est legérdekesebb vallomása, mert szembesülhettünk azzal a nagy igazsággal, hogy az idő, illetve az évek alatt felhalmozott tudás, tapasztalat, felkészültség sok mindent megváltoztat. A másik fontos tapasztalatunk az volt, hogy a debreceni egyetemen jelentős tudományos munka folyik, a fiatalok folyamatosan publikálnak, nemcsak követve, de alakítva is az irodalmi trendeket. Kár, hogy a pozsonyi egyetemisták nem képviseltették magukat a közönség soraiban, mert olyan „sztárokkal” találkozhattak volna, mint Álra János, aki nemcsak az Alföld szépirodalmi rovatát szerkeszti, hanem a fiatal költőnemzedék egyik legkiválóbb képviselője is, Lapis József költő, kritikus, szerkesztő, továbbá Herczeg Ákos irodalomtörténész, Ady Endre költészetének egyik legavatottabb kutatója. Az egybegyűlt nagyérdemű létszámát nézve kijelenthetjük, hogy az irodalmi lapok szerkesztésének hogyanja és mikéntje egy meglehetősen szűk réteget érdekel. Pedig az Alföld abszolút „fogyasztóbarát” lap, amellett, hogy tudományos alapossággal készül. A Mizser Attila (Irodalmi Szemle) által vezetett beszélgetés során szó esett a folyóirat különböző korszakairól, az irodalmi hagyományokhoz való viszonyáról, a jelen legégetőbb kérdéseiről és a nyomtatott lapok jövőjéről is. Megtudtuk, hogy a hetvenes években szinte csak itt jelenhettek meg az erdélyi költők, írók szövegei, hogy a sokáig tiltólistán szereplő Dobos László készülő regénye, az Egy szál ingben leközölt részlete miatt be kellett vonni az Alföld ominózus számát, és hogy Görömbei András már 1975-ben összeállított egy különszámot hazai magyar szerzők műveiből. Szirák Péter azt is elmondta, hogy az Alföld fenntartója, a debreceni önkormányzat 2016-ban már javasolta a szerkesztőségnek, hogy költöztessék át a lapot az internetre, és szűnjön meg a nyomtatott verzió. Ők viszont azon a véleményen voltak, hogy amíg lehet, jelenjen meg kézzel fogható formában is a folyóirat. Mert nemcsak átlátni és archiválni egyszerűbb így a megjelent anyagokat, hanem az olvasás élménye is teljesen más, hiszen az előfizetők így tulajdonképpen havonta egy „könyvet” kapnak kézhez. Újabban időről időre tematikus lapszámok is készülnek: behatóan foglalkoztak például a halál témájának irodalmi művekben való megjelenésével, a hallgatással mint „megszólalási móddal”, illetve tervezik a betegség mint téma átfogó feldolgozását. A hallgatással kapcsolatban a rendszeres Alföld-szerző Tőzsér Árpádot is megszólította Álfa János. Tőzsér, aki jelen volt a találkozón, elmondta, hogy számára jelenleg Isten hallgatása a legizgalmasabb kérdés, ezért erről írt egy verset, amelyet fel is olvasott. Az Alföld és az Irodalmi Szemle munkakapcsolatát pedig mi sem jelzi jobban, mint az a tény, hogy Álra János és Lapis József versei is olvashatók a májusi Szemlében. Valamennyi résztvevő elárulta, min dolgozik most, és kiderült, hogy a 83 éves Tőzsér Árpád a legaktívabb közülük. Nemrég jelent meg naplósorozatának újabb kötete, az idei Ünnepi Könyvhétre pedig napvilágot lámák új versei is, Lélekvándor címmel. Herczeg Ákos az Ady-év kapcsán tanulmányok egész sorára kapott felkérést különböző helyekről, Szirák Péter a gyermeki látásmód irodalmi művekben való megjelenéséről tervez tanulmánykötetet, Áfra János pedig egy Bostonban élő magyar képzőművésszel, Szegedi Varga Zsuzsannával tervez közös, magyar-angol nyelvű kötetet, amelyben egyformán hangsúlyos szerepet kap a kép és a szó. HerczegÁkos, Szirák Péterés Mizser Attila (A szerző felvétele)
