Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
2019-05-30 / 124. szám
www.ujszo.com | 2019. május 30. KULTÚRA Két szlovák film fesztiválpremiere Marko Skop szlovák-cseh koprodukcióban készült új filmje egy család gondjaival foglalkozik, kiemelten az apa megoldásra váró problémájával, hogy kamasz fia a tudta nélkül tagja lett egy félkatonai ifjúsági csoportnak (Fotó asfk) A Süket napokat egy fotó ihlette, melyen Marián látható, akinek életcélja, hogy mozdonyvezető legyen, holott soha nem hallotta még mozdony zaját (Fotó: Partizanfilm) TALLÓSI BÉLA Elkészült Marko Skop legújabb. És lön világosság (Noch je svetlo) című játékfilmje, melyet beválogattak a Karlovy Vary-i filmfesztivál hivatalos versenyprogramjába. Ugyancsak a rangos cseh mozgóképes szemlén tartják Pavol Pekarőík dokumentumrendező Süket napok (Hluchá dni) című, első egész estés filmjének a világpremierét. Marko Skop dokumentumfilmekkel indította pályáját. A Más világok (Iné svety) című munkájával két hazai, egymás mellett létező, de eltérő világot képviselő régióba viszi el nézőjét. Későbbi, Osadné című opusával pedig a címben szereplő településre vezet el. A község leleményes polgármestere az elnéptelenedés fenyegetettsége miatt kiötlött egy mentőlehetőséget, amellyel - reményei szerint - visszacsábíthatok azok, akik elköltöztek, illetve új lakosokat lehet csalogatni a faluba. Skop mélyrehatóan ismeri a mindennapi valóságot, különös érzéke van az, úgymond, átlagostól eltérő jelenségek, figurák, viselkedésformák mozgóképes (lélektani) elemzéséhez. A jelzett előzményekkel és háttérrel született Éva Nová című, első játékfilmje, amelyben egy alkoholizmusa miatt lecsúszott egykori díva talpra állását, visszatérését meséli el, arra összpontosítva, hogy az újra megjelenő, a semmiből hirtelen felbukkanó anyát miként fogadja, illetve miért nem fogadja el saját családot alapított, az üveget ugyancsak gyakran emelgető fia. Skop legújabb, És lön világosság című, szlovák-cseh koprodukcióban készült munkája egy család gondokkal terhelt mindennapjait mutatja be. A történtet hőse a negyvenes Milan, akinek három gyermeke van. Hogy el tudja tartani őket, külföldi munkavállalóként Németországban dolgozik, ezért aránylag ritkán tartózkodik odahaza. A karácsonyt viszont ő is családi körben tölti. A közös ünnep fényét beárnyékolja azonban, hogy tudomására jut: legidősebb, tizenhat éves fia, Adam tagja lett egy félkatonai ifjúsági csoportnak. Mi több, azzal is szembesülnie kell, hogy az addig ártalmatlannak hitt kamasz folyamatosan bántalmazta egyik osztálytársát, és köze van a fiú tragikus halálához is. A kétségbeesett családfő megoldást keres fia agresszív viselkedésére. Az apát Milan Ondrík alakítja. Filmbéli partnerei Frantisek Beles, Zuzana Konecná, Eubomír Paulovic, Daniel Fischer, valamint Varga Anikó és Kassai Csongor. A súlyos, analizáló történetnek Ján Melis operatőr hiteles, átütő képi világot teremtett kamerájával. Az És lön világosság, Karlovy Vary-i szereplését követően, szeptemberben kerül a hazai mozikba. Pavol Pekarcík Süket napok című szlovák-cseh együttműködéssel készült filmje is megméretik a cseh fürdőváros fesztiválján, a Nyugattól Keletre versenyszekcióban. A film nem halló roma gyerekek és fiatalok történeteit vetíti a néző elé. „Roma telepeken tett látogatásom után az ott készült fotókat rendezgettem. A feleségem rábökött az egyikre, és megkérdezte, ki a rajta látható szelíd tekintetű fiúcska”—mesélte a rendező. A fotó Mariánról készült akinek életcélja, hogy mozdonyvezető legyen, holott nem hallotta még mozdony zaját, sem sínek kattogását. Pavol Pekarcík felesége kérdését * követően tudatosította, s tűnődött el azon, hogy a felvételen látható gyermek halmozottan hátrányos helyzetű: nem hall, ami csak nehezíti a beilleszkedését, a világban való eligazodását. „Ekkor merült fel bennem az ötlet, hogy jó lenne filmesként bemutatni a fiú és sorstársai lehetőségeit, azt, esetükben mivel jár az, hogy nem hallanak” - fedi fel a film születésének előzményeit Pavol Pekarcík. Az elkészült mű a „mozdonyos fiú” mellett több nem halló roma fiatal sorsát villantja fel. A tini Sandráét, aki rajong a futballért, minden vágya, hogy Ronaldinhóval találkozzon. Egy testvérpár is csatlakozik a szereplőkhöz: ők öblítős vécéről álmodoznak. Látható a filmben egy családalapítás előtt álló fiatal pár is: erősen remélik, hogy egészséges, halló gyermekük születik. A Süket napok - az alkotók megjelölése szerint - dokumentum- és játékfilm elemeinek vegyítésével született hibrid műfajú alkotás. RÖVIDEN Közös éneklés Szarka Tamással Budapest. A nemzeti összetartozás napjára, június 4-re a Kossuth-díjas énekes, zenész, dalszerző, Szarka Tamás közös' éneklésre hívja a Kárpát-medence magyar diákjait, tanárait. „Az összetartozás himnuszának” szánt Kézfogás című dalát 11.00-kor a budapesti Kossuth téren több ezer diák közreműködésével adja elő a szerző, ehhez csatlakozhatnak az oktatási intézmények. A hagyományteremtő szándékkal indított kezdeményezésről további információkat a www.kezfogas.eu oldalon tudhatnak meg az érdeklődők. Quk) Egy költő színre lép Dunaszerdahely. A kassai Thália Színház dramaturgja, lapunk volt munkatársa költőként is bemutatkozik: pár nappal ezelőtt jelent meg első verskötete, Latex búslakodó címmel. A könyvbemutatót ma 19 órától tartja az NFG klubban, ahol Győry Attila beszélget vele. A Kalligram Kiadónál megjelent kötetet a dunaszerdahelyi Eszes Attila illusztrálta, aki a klub falait is kidekorálja ezen az estén, amelynek zenei felelőse Vinnie Lonely. Quk) Almási Róbertemlékkiállítás Dunaszerdahely. A Kortárs Magyar Galériában holnap 18 órakor nyitják meg Almási Róbert „Itt vagyok veletek” című emlékkiállítását. A tárlatot Szakáll Mária festőművész nyitja meg. Almási Róbert művészetét a figura jelenlétével ötvözött absztrakt ábrázolás jellemezte: gyakori témája volt a női alak, valamint a különféle tájelem. (tb) A nézők mikrofonnal való megbabonázásának műhelytitkai JUHÁSZ KATALIN „Sziasztok! Ez a turnénk utolsó állomása!" - kiáltotta kedd este a Bastille frontembere. Ebben egyszerre volt cukiság és egyfajta összekacsintás, hogy legyen egy nagy buli a vége, ha már itt vagyunk, ebben az esős Bratyiszlavában, egy feltuningolt szerelőcsarnokban. * A brit Bastille zenekar, amely évek óta arénákat tölt meg világszerte, bevállalt egy kétezres koncertet, elfogadva, hogy nálunk nem tartozik a mainstreambe. Ez a Pohoda fesztivál szervezőinek ügyességét is dicséri, egy újabb trófeát sikerült begyűjteniük. A Bastille rajongói pedig időt, pénzt nem kímélve megérkeztek az ország minden csücskéből: a parkolóban még kassai rendszámú mikrobuszt is láttunk. A Refinery Gallery egykor tényleg a Slovnaft olajfinomító részét képezte, vagyis akusztikáról inkább ne beszéljünk. Illetve mégis, mert a Bastille-nak kifejezetten jót tett a szardíniásdoboz-hangzás. Mindaz, ami lemezen steril, cizellált, kidekázott, egy ilyen helyszínen dübörög, pulzál, összesűrűsödik, egészen más megvilágításba helyezve az ismert slágereket. Főleg a dobos volt elemében, láthatóan élvezte, hogy jól hallatszik, amit csinál. Eddig kétszer láttam őket, mindkétszer a- Sziget fesztivál nagyszínpadán, ahol Dan Smith 50-60 ezer embert babonázott meg, véletlenül odavetődőket is. Kíváncsi voltam, mit művel a nagyérdeművel egy fedett helyszínen. A szakmai díjakkal elhalmozott kvartett stílusát nehéz meghatározni, most nincs is erre hely, legyen elég annyi, hogy ügyes keveréke a popnak és a dallamos, fogyasztóbarát rocknak, enyhe elektronikus beütéssel. Smith dalai egyszerre fülbemászók és igényesek, élőben pedig világszínvonalon zúz a csapat, remek háttérvideókkal. (A Brixton Academyben adott februári koncert fent van a YouTube-on, érdemes megnézni, mit hozott össze a látványtervező és a VJ). Két héten belül megjelenik a zenekar harmadik albuma, a Doom Days, ami tíz év alatt nem tűnik soknak, viszont az előző kettőt volt idejük alaposan megtuméztatni. A rajongók is pont ennyi dalt tudnak gond nélkül megtanulni, hogy végig együtt ordítsanak kedvencükkel. Pozsonyban is lelkes kórus segítette a frontembert, akibe lehetetlen belekötni - akárhogy füleltem, egyetlen hamis hangot sem szúrtam ki. Ha rendeznének ilyen versenyt, valószínűleg Dan Smith lenne az ugrálás közben hosszan kitartott hangok világbajnoka, és a nézőkkel való kommunikációt is egyetemen taníthatná. Szlovák zászlót lengetett, bekiabálásokra reagált szellemesen, és az egyik dalt úgy énekelte el, hogy közben átküzdötte magát az egész termen, egy diszkrét testőr kíséretében. Szelfizett a lányokkal, felpróbálta a fiúk sapkáját, és közben nem esett ki a ritmusból. A 4am című új, lassú dalt pedig egy kanapén fekve adta elő, mintha csak otthon, a nappaliban keseregne. A kivetítőn egy olvasólámpa jelent meg, még intimebb hangulatot varázsolva. Apró, ám zseniális ötlet. A zenekar legnagyobb slágere, a Pompeii a legvégén hangzott el, hogy hazafelé menet kötelezően mindenki azt énekelje: „eo, eo, éééo, eo”. A Bastille olyan profi szórakoztatóipari termék, amelyben benne van a kezdeti lelkesedés, a zene szeretete és a kemény munkával elért siker megbecsülése is. Le a kalappal előttük. A Bastille új dala kesergés a „nappaliban" (A szerző felvétele)
