Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
2019-05-24 / 119. szám
KULTÚRA www.ujszo.com | 2019. május 24 Sikerül-e, ami eddig nem? Kolumbiában viszik filmre Gabriel García Márquez regényét, a Száz év magányt SZABÓ G. LÁSZLÓ Milliókat ajánlottak neki, mégsem tudták megvenni. Gabriel García Márquez élete végéig meggyőzhetetlen maradt. Száz év magány című, negyvenhat nyelvre lefordított regényét, a mágikus realizmus gyöngyszemét most mégis filmre viszik. A jogokat a fiai adták el apjuk halála után öt évvel. „Nem vagyok más, csak egy középszerű jegyző” - állította magáról a Nobel-díjas író, aki a Száz év magányba a világ összes könyvét bele akarta sűríteni. Bele is sűrítette. Carlos Fuentes szerint Márquez műve Latin-Amerika bibliája. Mario Vargas Llosa biblia helyett lovagregényről beszél. Márquez nem ilyen fennkölt. „Én csak történeteket és anekdotákat mesélek” - fogalmazott egyszerűen 1987 nyarán, a moszkvai fesztiválon, amikor az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikájából készült filmjéről kérdeztem. A Száz év magány akkor már húsz éve világsiker volt. Az elmúlt öt évtized alatt 47 millió példányt nyomtattak belőle, s ahogy Salman Rushdie mondta: „A Száz év magány egyike annak a két vagy három legfontosabb és legtökéletesebb prózai műnek, amit a háború óta kiadtak.” Ezzel bizonyára az író is tisztában volt, mert nem sokkal a regény megjelenése után azt nyilatkozta: „Boldogan halhatok meg, mert most már halhatatlan vagyok.” A regény Macondóban, egy képzeletbeli kolumbiai faluban játszódik, s az író állítása szerint minden egyes részlete megélt élményekből fakad. „Macondo nem annyira földrajzi hely, mint inkább lelkiállapot” - így Márquez. A lelkiállapotot pedig szerinte két tényező befolyásolja: az ottani éghajlat és az élet egyhangúsága. Macondóban száraz a forróság, mindent vastag por takar, és a szél sosem hoz esőt. S ebben az eldugott faluban, egy hatalmas házban élnek a Buendíák, közös tető alatt öt nemzedék, s a család minden tagja ismeri a magányt. A Buendíák ugyanis nem PENGE World of Conquest Kerber Balázs verseskötete rendhagyó vállalkozás: a Conquest (amely a szerzői műfaji jelölő szerint „stratégiai verspróza”) az irodalmi mű kereteit a stratégiai játék mechanizmusainak implikálásával tágítja ki. A NAGY CSILLA KRITIKAI ROVATA nyolc ciklus/fejezet egy-egy mitikus hősre utal (Rawa, Elisabeth, Churchill, A Professzor, Turk, Bob, Genghis Khan, A Nagy Termelő), akik mindannyian világok meghódításában és birodalmak építésében érdekeltek. A cselekményt szövetségek és háborúk alakítják, a történet elbeszélése azonban nem a hagyományos narratív megoldásokkal történik: a tudnak szeretni. Nem szerelemből születtek, és nem is volt, aki megtanítsa őket szeretni. Ezért nem tudnak boldogan élni, ezért nem találják a helyüket sehol, ezért történnek velük furcsaságok. Olyan dolgok, amelyek itt, Európában számunkra nemcsak felfoghatatlanok, hanem még elképzelhetetlenek is. És épp ezek a furcsaságok, a mágikus realizmus filmes eszközökkel nehezen ábrázolható jelenségei nehezítik azok munkáját, akik Márquezregényt akarnak filmre adaptálni. Nem véletlenül nem engedte meg az író egyetlen rendezőnek sem, hogy élete fö művét mozivászonra vigye. Voltak próbálkozások, megkeresések, sőt könyörgések is bőven, de Márquez élete végéig hajthatatlan maradt. Közrejátszott ebben bizonyára az a tény is, hogy a novelláiból, regényeiből készült több mint negyven filmes és televíziós adaptáció ködinamikusan alakuló világ mechanizmusai a stratégiai játékokból ismert szabályok szerint működnek. Az alapvető eljárás, hogy a kötetben szerepeltetett helyek, személyek, tárgyak - bár sok esetben illeszkednek az előismereteinkhez, vagy valamely kollektív történetünkhöz - nem a Conquest világán kívüli jelentéstartalmak szerint értelmezhetőek, hanem éppenséggel a könyv/játék keretében létrehozott viszonyrendszereik mentén: Churchill, Einstein vagy épp Napóleon itteni személyisége éppúgy különböző kompetenciák és készségek hálózataként írható le, ahogy a kitalált karaktereké: „Megszületett NAPOLEON BONAPARTE. /+ 44 Intelligence, +93 Military, /+45 Commerce and Science. ” A nézőpontok, a világ különböző szintjei gombnyomásra tárulnak fel, de a táj-, a tér- és a testtapasztalat eltér a valóságos érzékieteket imitáló korporeális vagy topografikus szövegek megoldásaitól. Itt mindezt az zül nagyon kevés mondható sikeresnek. Az író misztikus, természetfeletti jelenségektől izgalmas, mégis naturalista stílusa komoly kihívás minden rendező és forgatókönyvíró számára. A sikerültebb feldolgozások közé azok az alkotások sorolhatók, amelyeknek forgatókönyvét maga Márquez írta. Mint ismeretes: Gabo, ahogy Latin-Amerikában hívták, riporterként és külföldi tudósítóként kezdte írói pályáját, majd a reklámiparban és szabadúszó filmes íróként dolgozott. Első eredeti forgatókönyvét 1969-ben írta, ebből született az Ideje meghalni című film, az akkor huszonkét éves Arturo Ripstein rendezésében. A mi falunkban nincsenek tolvajok című novellájának filmváltozatában ő maga játszotta a mozi jegyszedőjét, Luis Bunuel, a híres filmrendező pedig a papot. Baljós óra című kisregényéből (ennek a forgatókönyvét is Márquez jegyzi) a meesztétikai dimenzión túl egy következetesen alkalmazott funkcionális (a programkódokra utaló) jelrendszer is árnyalja, és a térkép - terméxikói Luis Alcoriza forgatott sikeres filmet Cary Grant főszereplésével. Az ezt követő filmes adaptációkról García Márquez megejtő pesszimizmussal beszélt. írói világának filmbeli megelevenítését egy idő után már ő maga is teljesen elképzelhetetlennek tartotta. A dél-amerikai kisvárosban játszódó vérbosszútörténetet, az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját, Francesco Rosi alkotását (a főbb szerepekben Anthony Delonnal, Ornella Mutival, Ruppert Everett-tel, Gian Maria Volontéval és Irene Papasszal) némi fenntartással ugyan még elfogadta, de már a moszkvai fesztiválon is azt mondta: csak az a műve él meg a mozivásznon, amelyet eleve oda szánt. Ezért nem lett átütő siker Az ezredes úrnak nincs, aki írjon, a Szerelem a kolera idején, A szerelemről és más démonokról és a Bánatos kurváim emlékezete, de még az Erendira is a lehetetlennel viaskodott, amelyben a legnagyobb mágia: unokájából mesebeli prostituáltat, igazi hercegnőt kreál az élelmes nagymama. Rodrigo és Gonzalo García, az író fiai producerként vesznek részt a Netflix által megfilmesülő Száz év magány gyártási folyamatában. A regényből készülő sorozatot Kolumbiában forgatják majd. A valóság és a képzelet határán szabadon átjáró, az idősíkokat mesterien váltogató Márquez életében kétmillió dollárral lett volna gazdagabb, ha igent mond regénye megfilmesítésére. Még Anthony Quinn, az Oscar-díjas mexikói színész is szívesen ült volna a rendezői székbe, de Márquezt az ő ajánlata sem hatotta meg. Főleg azért nem, mert kommunistának nevezte őt. Quinn később azt is elárulta: kudarccal végződő beszélgetésük végén az író arra kérte, ne árulja el senkinek, mekkora összegre mondott nemet. Hogy a japánoktól mennyit kapott, arról sosem beszélt Márquez. A Száz év magányból 1984-ben ugyanis - alaposan átdolgozva - Saraba hakobune címmel készült japán változat, amelyet sem Európában, sem Dél- Amerikában nem mutattak be. Lehet, hogy Márquez nagy örömére? A szerző a Vasárnap munkatársa szetesen - véges:,»Piros téglalap alatt a tenger. / Zilált nyilak, a kar hosszú sugara.” „A tisztás óriási bónuszpálya, a virágok plusz életerőt és / tapasztalatot adnak.” „Ha összetalálkoznak a nagy / futkosásban, a »Hi«, a »Hello« és a »Welcome« szavakkal / üdvözlik egymást.” „A cilinderes újabb hullámot indít meg, / kettő kettő ellen, / ott a sebzés.” „TURK egy csúcson / áll, a fehérségbe néz, nem akar beleesni, csak/kipróbálta, milyen a térkép széle [...]” A nyelv látványokat és ismétlődő tevékenységeket, folyamatokat közvetít, az ideális befogadó pedig— ahogy a stratégiai játékokban - a sémák segítségével tanulja meg olvasni, kvázi használni ezt a következetesen felépített, részletgazdag, gépezetszerű, ám könnyen otthonossá váló világot. Kerber Balázs: Conquest. Stratégiai verspróza. Bp., Jelenkor, 2019,136 oldal. Értékelés: 9/10 RÖVIDEN Ismertették az EU irodalmi díjasait Brüsszel. Idén tizennégy, írói pályájuk elején járó szerző, köztük a magyar Mán- Várhegyi Réka és a szlovák Ivana Dobrakovová nyerte el az Európai Unió Irodalmi Díját. A díjazottak névsorát szerda este ismertették. Az Európai Bizottság 2009-ben - a Kreatív Európa program támogatásával - hívta életre az Európai Unió Irodalmi Díját, hogy ráirányítsa a figyelmet a kortárs európai irodalom gazdagságára, valamint Európa sokszínű kulturális és nyelvi örökségére. A győztesek október 2-án vehetik át díjukat és a díjjal járó ötezer eurós pénzjutalmat Brüsszelben. (MTI, k) Xavier Dolan az egyik nagy kedvenc Cannes-ban (Fotó: tasr/ap) Tarantino után Xavier Dolan a cannes-i mustrán Cannes. Két napja még Quentin Tarantino Volt egyszer egy Hollywood című filmje lelkes fogadtatásától volt hangos a 72. cannes-i fesztivál - a filmet mint az idei válogatás leginkább várt alkotását a hivatalos versenyprogramban mutatták be. Tegnap azonban már egy, Cannes-ban (is) felettébb népszerű rendező, a kanadai Xavier Dolan villoghatott, filmes stábjával együtt. Dolan visszatérő vendég, három évvel ezelőtt az Ez csak a világvége című filmjével elnyerte a zsűri nagydíját. Idén a sajátos nyelvével sikert sikerre halmozó és döbbenetes történeteket mozgóképes eszközökkel izgalmasan elbeszélő kanadai rendező a Matthias és Maxime című (francia nyelvű) alkotását hozta a franciáknak. A fesztivál hivatalos programjának egyik legnépszerűbb alkotása Bong Dzsun Ho dél-koreai rendezőnek egy munkanélküli családról forgatott Élősködők című komikus thrillere lett. Az idei válogatásban eddig ez volt az egyetlen versenyfilm, amelynek sajtóvetítését hatalmas tapsviharral jutalmazták az újságírók, a kritikusok rangsorában pedig a továbbra is vezető spanyol versenyfilm, Pedro Almodovar Fájdalom és dicsőség című önéletrajzi ihletésű filmje mögé, a második helyre került. (MTI. tb)
