Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
2019-05-03 / 102. szám
www.ujszo.com | 2019. május 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Kihalunk, mint a dínók A klímaváltozás lehet az elit és a többség közötti törésvonal FELEDY BOTOND Pozsonyba és Budapestre is elért a klímatüntetés. Az „Exctinction Rebellion” tavaly indult útjára Londonból. Ennek külön jelentősége van. Abban a városban, ahol két éve a politikusok csak a brexitről tudnak beszélni, egyszer csak több helyszínen, sorozatban megszerveztek 100 tudós támogatásával egy globálissá duzzadó tüntetéssorozatot. Azért, mert a tüntetők szerint ez a valódi prioritás, nem a parlamenti cikluson belüli teszetoszáskodás. Az ökológiai összeomlás kockázatának csökkentése és a 2025-re való teljes dekarbonizáció az, amit a tüntetők a zászlajukra tűztek. Mindenképpen tanulságos. Akik akartak, már hallottak bőven a klímaváltozásról. Itt az az új szempont, hogy végre azok is felmérjék a veszély nagyságát, akik eddig ezzel egyáltalán nem foglalkoztak, vagy akár nem is hallottak róla. A mozgalom ebben realista: a tüntetők nem azt gondolják, hogy majd ők elviszik ezt azt üzenetet mindenhova, hanem a kormányzatokat akarják rávenni, hogy végre hajlandók legyenek erről valós mértékben és a veszély nagyságának megfelelően beszélni. Ez már sokkal megfoghatóbb elvárás egy fővárosokra és világszerte ismert történelmi helyszínekre összpontosító tüntetéssorozatnál. Jól fotózható helyszíneken tüntetni sokkal látványosabb. A „die in” angol szófordulatot arra alkalmazzák, amikor egy tüntetésen egyszerre mindenki halottnak tetteti magát. Ez megtörtént már Berlin főterén, a londoni Oxford Circusnál vagy éppen egy dínó csontváza alatt egy múzeum nagytermében. Tényleg egy értelmű jelzés ez utóbbi: a kihalás esélyes - ahogy a budapesti tüntetők fogalmaznak. Politikai szempontból is egy ígéretes mozgalomról van szó, persze nem tudhatjuk, hogy valóban ők fogják-e azt elérni, hogy tényleg komolyan foglalkozzunk a fontos dolgokkal. Amelyek mindannyiunknak fontosak, és nem csak az elitnek. Hiszen az utóbbi kis kör mindig meg tudja majd venni azokat a helyeket és erőforrásokat, amelyek a romló klímahelyzetben felértékelődnek és ugrásszerűen drágulnak. Éppen ezért a klímaváltozásról szóló vita is lassan a tehetős elit és a többség közötti törésvonallá válhat. Emellett azért is szimbolikus e mozgalom, mert a mindennapi politikai üzenetektől függetlenül, nemzetközi szinten mobilizálja a fiatalokat. Az elkövetkező évtizedek választóit, akik még hosszú ideig itt lesznek és politikai preferenciáikat hosszú távon nem lehet majd figyelmen kívül hagyni. A fiatal generáció meg fogja találni most is a helyét a politikában és a közéletben. Ennek egyik biztos útja a klímapolitika lesz. (TASR/AP-felvétel) Nem közli a rasszista tömeggyilkos kijelentéseit az új-zélandi sajtó Új-Zóland médiavállalatai megállapodást kötöttek, hogy a márciusban Christchurchben elkövetett terrortámadás elkövetőjének tárgyalásáréi szélé tudósításaikban nem adnak teret a tömeggyilkos szélsőjobboldali, rasszista ideolégiájának. „Korlátozzuk beszámolóinkat, semmi olyan megnyilatkozást nem közlünk, amelyek a fehér felsőbbrendűséget és a terrorista ideológiát dicsőíti” - közölték a kiadók. A szerkesztőségek kötelezték magukat, hogy átfogóan, de felelősen tudósítanak a tárgyalásról, amelynek időpontját egyébként még nem tűzték ki. A médiacégek kiemelik, hogy a christchurchi terrortámadás áldozatai 12 különféle országból származtak, ezért a sajtó szerepe kiemelten fontos, mert sokan csak a médián keresztül fogják követni az eljárást. A szerkesztőségek tisztában vannak azzal, hogy a vádlott minden valószínűség szerint rasszista ideológiájának hangoztatására akarja felhasználni a tárgyalást és a sajtót. Éppen ezért nem fognak közvetíteni semmilyen olyan üzenetet, képet, jelképet vagy kézmozdulatot, amely a fehér felsőbbrendűséget hirdeti. A 28 éves, ausztrál állampolgárságú elkövető 50 embert gyilkolt meg március közepén két christchurchi mecsetnél a muszlimok számára kiemelten fontos pénteki ima idején. A bíróság elmeorvosi vizsgálatot rendelt el annak kiderítésére, hogy jogi értelemben büntethető-e. (MTI) A dühösek és az apatikusak KERÉNYI GYÖRGY Tizenöt éve léptünk be az unióba - a Duna mindkét oldaláról. Nagyjából hasonló helyzetből indultunk, mára Szlovákia szinte minden objektív mutatóban jobban teljesít Magyarországnál. Ennek dacára az Eurobarometer friss közvélemény-kutatása szerint a szlovákiaiak 62%-a úgy éli meg, hogy országában rossz irányba mennek a dolgok, míg a magyarországiaknak csak 44%-a gondolja ugyanezt (az ÉU átlag 51%). Miért élik meg ennyire különbözőképpen a helyzetüket a két ország polgárai? Az egész régióban nőnek a bérek és a foglalkoztatottság, ez tehát önmagában nem indokolja az „érzékelésbeli” különbségeket. A már szinte unalomig ismételt különbség a két ország médiaviszonyai között viszont igen. Szlovákiában nem látok „kormányzati tájékoztatás” címen eladott propagandát mondjuk a karácsonyi nyugdíjról vagy a minimálbér emelkedéséről, míg Magyarországon évek óta tévé- és rádióreklámokból, óriásplakátok ezreiről értesülök folyamatosan a kormány minden jótéteményéről. Magyarországon a kormányzati kommunikáció három fő motívumot variál: a félelemkeltést, (párban azzal, hogy a kormány/párt/Vezér megvéd az általa fölrajzolt fenyegetésektől); aztán a Trianon-sérelemből táplálkozó magyar szupremáciát; és a reprezentációt (legújabban - bár csak a magyar űrkutatás fejlesztéséről beszélnek - a háttérben intenzíven keresnek újabb magyar űrhajóst). Szlovákiában jóval pragmatikusabb a kormányzás. A Fideszre jellemző erős nemzeti populizmusra és a karizmatikus vezérre itt egyébként is immunisabbak Meciar után. Az is számíthat, hogy itt Meciar óta senkinek sem sikerült annyira megszállnia a kormány hatalmát korlátozó intézményeket, mint odaát Orbánéknak. Az, hogy bárhová lépsz Magyarországon, kultúrától tudományon, gazdaságon át közigazgatásig, a Fideszbe ütközöl, az omnipotens, erős, sokszor megfélemlítő kormányzás érzetét kelti. És a magyarok, minden individualizmusuk dacára, hozzászoktak, igénylik is az ilyen államot. Fontos különbség az is, hogy Szlovákiában folyamatosan változik a politikai színtér, a kormányzó pártokban csalódottak találtak maguknak politikai érdekérvényesítési formákat, Magyarországon pedig egyik új formációnak sem sikerült a kispárti létből kitörnie. Ha látod a változás esélyét, nem törődsz bele abba, ami van. De magyarázhatjuk bárhogy, végeredményben a magyar társadalom nagyjából fele elégedett a kormányával - pedig még a Fidesz-szavazók többsége is úgy látja, Magyarországon ellopják az uniós pénzeket. Csakhogy míg ez Szlovákiában fölháborodást vált ki, a túlparton egyfajta megváltoztathatatlan természeti adottságként élik meg az emberek. Visszatérve az EP-választás előtti utolsó Eurobarometer-felméréshez: a 28 ország polgárainak válaszaiból az látszik, hogy az EU egészében fontosabbak lettek a gazdasági és szociális kérdések, míg a migráció a 3. helyre csúszott vissza (fél éve még az első volt) az arra a kérdésre adott válaszok között, hogy melyek a legfontosabb témák, melyekről szólnia kellene a kampánynak. A migráció már csak 1 %-kal előzi meg a „harcolni a klímaváltozás ellen és a környezet megóvásáért” témát. A migrációt Magyarországon 55% látja a legfontosabb kérdésnek (fél éve még 59%), Szlovákiában 47% (az EU átlag 44). A gazdaság és növe• kedés ügyét ott 51, itt 47% tartja fontosnak (az EU-átlag 50). A klímaváltozás ügyét Magyarországon és Szlovákiában a válaszadóknak csak 35, illetve 36%-a emelte ki, míg az EU egészében 43%. Érdekes viszont, hogy ennek a témának a fontossága Szlovákiában a 4. legnagyobb növekedést mutatja az unión belül: az elmúlt fél évben 11 százalékponttal nőtt (az EU átlaga csak 3-mal, Magyarországé 5-tel). Vélhetően ez összefügg az új tömörülések erősödésével. Az is fontos, hogy azok körében, akik biztosra ígérik részvételüket az EP-választáson, ez a téma az abszolút legfontosabb. A klímaváltozással ellentétben a migráció választók általi említése az elmúlt 6 hónapban esett: az EU egészében 6 százalékponttal 44%-ra, de még azokban az országokban is, ahol ez (ellentétben velünk) valós és a politikai diskurzusban is erősen jelen lévő probléma. A legnagyobb csökkenések Dániában (41 %, -14pp, Csehországban (54%, -1 Opp), Olaszországban (62%, -9pp) és Németországban (48%, -8pp) voltak. Még egy fontos különbség a két országunk között: az Eurobarometer kérdésére, hogy a saját országomban számít-e a saját hangom, a szlovákiaiak 69 százaléka válaszolt igennel, míg a magyarországiaknak csak 45%a (az EU átlag 62%). Vagyis amíg itt elégedetlenek az emberek, változtatnának is, és erre látnak is lehetőséget, addig Magyarországon apátia van. A szerző Pozsonyban (is) élő újságíró FIGYELŐ USA: kockázatot jelent Venezuela Hatalmas kockázatot jelent az USA számára, ha Venezuelában az általa támogatott Juan Guaidó ellenzéki vezetőnek nem sikerül elmozdítania a hatalomból Nicolás Maduro elnököt - figyelmeztetnek befolyásos amerikai tisztségviselők. Maduro eltávolítása Washington számára azért fontos, mert az olyan dominóhatást idézhetne elő a térségben, amely akár a kubai és a nicaraguai diktatúrák bukásához is vezethetne. A venezuelai vezetés elleni felkelés kudarca a washingtoni adminisztráció legfontosabb célját ásná alá a féltekén. „Most vagy soha. Ez mindenki számára világos mind az amerikai, mind a venezuelai oldalon” -vélekedett egy magas rangú amerikai tisztségviselő. A venezuelai demokrácia helyreállításában való részvétel fontos külpolitikai győzelem lenne az USA számára: miközben kudarcot jelentene Oroszország számára, a világ egyik legjelentősebb olajtartaléka újra baráti kezekbe kerülne. (MTI)
