Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
2019-05-18 / 114. szám
www.ujszo.com I 2019. május 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Mutassuk meg, hogy szeretjük Európát Figyelem: az alacsony szavazókedv növeli a kockázatokat MÁRIUS KOPCSAY ^ ^ lovákia nemcsak az utolsó másodpercek- i M ben elveszített hoki-JLi meccsekben rekorder, hanem az alacsony választási részvételben is. A legutóbbi európai parlamenti választáson 2014-ben csupán 13 százalékos volt a részvételi arány, ekkora érdektelenséget egyetlen európai államnak sem sikerült produkálnia. Mi több, ezt a tragikus eredményt két dicstelen elsőség előzte meg, 2004-ben és 2009-ben is nálunk volt a legalacsonyabb a részvétel az összes tagország közül. Mintha ez már valami uniós szabály lenne. Szóval most már az is siker lenne, ha a hétvégi v álasztáson nem az utolsó helyen végeznénk, mert valóban óriási paradoxon, hogy a felmérések szerint az Európai Uniót elfogadó, támogató és szerető ország lakosai valahogy képtelenek ezt a szeretetüket kinyilvánítani. Az alacsony részvételi arány gyengíti a szlovákiai EP-képviselők mandátumát és bizonyos mértékig a tekintélyüket is. Egészen másként tekint szlovákiai kollégájára és az ő „maroknyi” szavazójára egy olyan EP-képviselő, aki 60 százalékos részvétel mellett szerzett mandátumot valamelyik uniós tagországban, függetlenül attól, hogy mekkora annak az országnak a népessége. Hiszen ha nálunk a valamivel több mint négymillió szavazásra jogosult állampolgárból nagyjából 500 ezer járul az urnákhoz, akkor az 5 százalékos küszöb átugrásához 30 ezer szavazat sem kell. Ez inkább egy nagyobb városban megszerzett szavazatoknak felel meg az önkormányzati választáson. Emellett további kockázatai vannak az alacsony szavazókedvnek: növeli az olyan jelöltek esélyét, akik egyébként nem rúgnának labdába. Tehát növeli az esélyét, hogy például Kotlebáék jól szerepelnek az EP- választáson, akik egyébként ki akarnak lépni az EU-ból, de az EP- képviselői fizetést azért nem vetik meg. Az előző EP-választást Nagy- Britanniában Nigel Faragé nyerte, Franciaországban Marine Le Pen. Az unióellenes pártok most is fenik a fogukat, megerősödtek Spanyolországban (amire Franco óta nem volt példa), sőt Finnországban is. És a nemzeti erőkhöz csatlakozik az olasz Salvini csodálója, Orbán Viktor is. Összeurópai mértékben azonban továbbra is érvényes, hogy a radikális erők marginális ellenzékként vannak jelen - bár időnként különféle okokból kifolyólag megerősödnek (mint most a migránsválság miatt, na meg ott az internet). Ezeknek a pártoknak nagyon hasonló a programja, indigóval is másolhatták volna, azt hajtogatják, migránsok, homoszexuálisok, és persze csodálják Oroszországot. És a módszereik is egyformák: félelemkeltés, az indulatok felkorbácsolása és hazudozás. Ennek ellenére Európa képes ellenállni a radikalizmusnak és a populizmusnak, ha egységes marad. A szélsőségesek éppen ezért tartják ellenségüknek az EU-t: bármilyen nagy ricsajt csapnak a saját nemzeti szemétdombjukon, az az összeurópai kontextusban elveszik. Erről is fog szólni a következő hétvége. A szerző a TASR hírügynökség munkatársa Százados úr sej-haj, százados úr, be nem áll a pofája (Lubomír Kotrha karikatúrája) Ikrek és Európa SZOMBATHY PÁL A magyar kormányfő végre áttörést tudott elérni Amerikában: Trump elnök fogadta, s ezzel Orbán Viktort fontos európai pillanatban emelte meg. „Trump és Orbán nagyon hasonlóan látják a világot. Biztos vagyok abban, hogy a magyar miniszterelnök testestül-lelkestül a NATO-val és a Nyugattal van. Azt mondta a végén az elnök Orbánnak, hogy olyan, mintha ikrek volnának.” (David Cornstein budapesti amerikai nagykövet a 444-nek) Ikrek: de mit szól ehhez Schwarzenegger, az akcióhős expolitikus? Viccet félretéve: ez a találkozó a magyar vezető számára a legjobbkor jött, az EP-kampány finisében mutatja őt olyan politikusnak, akivel számolnak Washingtonban is. A magyar-amerikai csúcstalálkozó szimbolikus erővel bír Orbán számára: Európában a populista jobbról fenyegető veszély megtestesitője ő a középjobb és középbal szemében, mely politikai erőket ma kevesebb dolog választja el, mint amennyi összeköti - ez jól érzékelhető volt az európai csúcsjelöltek kampány- I vitájában, ahol a migráció, a nagyvállalatok, a klímavédelem mellett Orbán Viktor is étlapon volt mint veszélyforrás. A Trump-barátság így bizonyíték is Orbán ellenfeleinek arra, hogy populista a populistának örül, hát íme, tessék. „Budapest ma biztonságosabb a zsidók számára, mint Berlin. Biztos vagyok benne, hogy Magyarországon is van látható antiszemitizmus, mint ahogyan mindenhol van. De a kérdés az, hogy Berlinben vagy Budapesten hívják fel a híveiket a rabbik, hogy ne viseljenek nyilvánosan kipát? Berlinben.” (Douglas Murray brit író, újságíró) Orbán jó érzékkel szervezte meg Európán kívüli hátországát: Netanjahu Izraeljével kötött stratégiai szövetsége utat nyitott neki az Egyesült Államokkal való kapcsolatok javításában is. Ebben a szövetségben a keményvonalasok állnak szemben a „puhány Európával”, amely képtelen megvédeni keresztény, őshonos értékeit, zsidóságát, konzervatív vonásait a bevándorlás, a multikulturalizmus és a radikális iszlám terjedésének ijesztő kombinációival szemben, amit az új jobboldal a liberalizmus, a „fejlődés” és a hagyományos demokratikus szabadság csődjének állít be. Helyette itt van szerintük a hanyatlás, a zűrzavar, a szabadosság diktatúrája. „A karrierem kezdete óta csodálkozom azon, hogy a legjobb interjúkérdéseket soha nem a legnívósabbnak tartott sajtóorgánumok újságíróitól kapom.” (Michel Houllebecq francia író) Az iszlám európai térnyeréséről Behódolás címmel hátborzongatóan mulatságos regényt író francia botrányirodalmár ezzel a mondatával arra a problémára is utal, vajon a nyugat-európai mainstream sajtó kellően nyitott-e az EU demokratikus problémáira, a választópolgárok és a vezetők közötti távolság növekedésére, a bürokrácia mindig bezárkózó felsőbbrendűségének megkritizálására; egyáltalán kívül képeseke maradni ezeken a nagy politikai-társadalmi vitákon, vagy beavatkoznak és részesei a harcnak a régóta fennálló EU status quo védelmében. Magyarországon a képlet az, hogy a kormányzó párt központilag, felülről irányítja saját sajtóját, annak tekintve a közmédiát is, de vajon az úgynevezett demokratikus, szabad sajtót nem irányítják-e túlságosan egy irányban saját elfogultságai, régóta kialakult kényelmes kapcsolat- és érdekrendszerei, politikai előítéletei? Tabutémák nemcsak hatalmi betiltással, hanem zsigeri öncenzúrával is születhetnek. „Aggasztónak tartom, hogy a fontos embereknek - nemrég találkoztam Mark Zuckerberggel, a Facebook vezetőjével és Sebastian Kurz osztrák kancellárral -, a vezetőknek nincs idejük. Nincs idejük arra, hogy leüljenek, lazítsanak, és elmélyedjenek gondolataikban.” (Yuval Noah Harari izraeli történész az Euronewsnak) A héten a budapesti CEU-n előadást tartó világhírű jövőfirtató izraeli történész ezzel a megállapításával telibe talál: a rutinból működtetett döntésgépezetek, a csúcsvezetők rohanása életveszélyes jelenség, akár a fáradt buszsofőré: kipihent elmék, kreatív stratégiák, a körülmények és ellenfelek mély megértése nélkül maradnak a rögtönzések, a merev hitviták, az arrogancia - aki lassít, messzebbre juthat. Nem törlik a Benes-dekrétumokat a cseh jogrendből Nem érinti a második világháború után kiadott BeneS-dekrétumokat a cseh belügyminisztérium döntése, hogy törlik a jogrendből azokat a jogszabályokat, amelyek már nem érvényesek. A mintegy 42 ezer jogszabályt tartalmazó cseh jogrendből a „régi, meghaladott és nem használt” jogszabályokat törlik - írta a Právo cseh napilap. A prágai médiában korábban megjelent értesülések szerint első körben mintegy 800-1000jogszabályt törölnek. „Olyan törvényekről van szó, amelyek jogilag ugyan nem szűntek meg, továbbra is érvényesek, de reális hatásuk nincs, mert a gyakorlatban már nem hozhatnak létre új jogviszonyokat, illetve nem lehetnek hatással az általuk kialakított jogviszonyokra, mert elavultak” - olvasható a belügyi tárca indoklásában. „A dekrétumok nem képezik revízió tárgyát” - mondta Jan Hamácek belügyminiszter a Právonak, és hozzátette, szerinte ezeket a jogszabályokat már nem használják. Kivételt csak néhány történelmi, elsősorban restitúciós ügy képez, amelyekben „a bíróságok kötelesek az adott korban érvényes jogszabályoknak megfelelően eljárni”. A gyakorlatban nem használt jogszabályok megszüntetése és törlésük a cseh jogrendből már korábban is vitatéma volt szakértői és politikai körökben, például Csehország EU-csatlakozása idején. Hasonló módon több nyilvános vita zajlott le a Benes-dekrétumokról, amelyek alapján a második világháború után kollektív megtorlás áldozatai lettek a csehszlovákiai németek és a magyarok. A cseh parlament képviselőháza 2002. április 24-én politikai nyilatkozatban szögezte le, hogy „megkérdőjelezhetetlenek, érinthetetlenekés megváltoztathatatlanok” azok a jogi és vagyoni viszonyok, amelyek Edvard Benes volt csehszlovák államfő második világháború után kiadott dekrétumai alapján keletkeztek. Leszögezi, hogy az 1940 és 1945 közötti időszakban keletkezett törvények, beleértve Benes elnök dekrétumait is, a nácizmus vereségének a következményei. Jan Káván akkori cseh külügyminiszter kijelentette: a nyilatkozat elsődleges célja, hogy megnyugtassák a vagyonuktól megfosztott szudétanémetek kárpótlását követelő ausztriai és németországi felhívások miatt aggódó cseh állampolgárokat. A második világháború után a cseh határvidékről mintegy hárommillió németet telepítettek ki, akiktől előzőleg elvették csehszlovák állampolgárságukat és megfosztották őket vagyonuktól. A probléma továbbra is bizonyos feszültségek forrása a cseh-német, illetve cseh-osztrák viszonyban. Bár a Benes-dekrétumok a németek mellett a magyarokra is vonatkoztak, az új cseh dokumentumok a magyarokat nem említik. Csehszlovákia megszűnése, az önálló Csehország és Szlovákia megalakulása, 1993 után a felvidéki magyarok ügyei prágai vélemények szerint teljes mértékben Pozsonyra tartoznak. (MTI)
