Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
2019-05-11 / 108. szám
[18 SZALON 2019. MÁJUS 11. www.ujszo.com A következő úti cél északra, kb. 300 kilométerre Huasca de Ocampo. A festőién szép tájat bazaltorgonák, több vízesés, valamint egy spanyol nemes által épített hacienda (birtok) uralja, ahol az inkák aranyát és ezüstjét olvasztották be, és indították útjára Spanyolország felé (az inkák iránti tiszteletem TMiatt nem írom le a spanyol nemes nevét). A birtok helyén ma egy hihetetlenül gyönyörű és kreatív luxushotel működik, ami nyitva áll a látogatók előtt. A következő állomás, illetve rendezvény az Equinox, azaz a nap-éj egyenlőség megünneplése volt. Ez a nap (márciusban és szeptemberben is) világszene a köztéri akciók napja a szabadságért és demokráciáért. Mexikóban most először tartottunk hivatalos megemlékezést. Paolával, aki közben eltörte a lábát, összehívtuk a fiatal és idősebb akcióművészeket, és a Három kultúra terén tartottunk háromórás performansz eseményt. Az egész napos szervezés és performanszok után, autóval hazafelé jövet egy újabb biztosítóval és Mexikó egészen bizarr ügyintézésével, valamint nagy valószínűséggel egy kisebb maffia csoportjával ismerkedtem meg, sajnos túlságosan közelről. Ügy tűnik, hogy szándékosan okoztak nekünk balesetet, az autónk eleje összetört. Végül a kaland happyenddel végződött, bár égy időre autó nélkül maradtunk. Itt most említést kell tennem a bűnözésről is. Mexikó különböző államaiban más-más mértékű ugyan, de nagyon magas az erőszakos bűncselekmények száma. Mexikó hírhedt az ún. macsó kultúrájáról. A legkiemelkedőbb és persze legszomorúbb, hogy az elmúlt években mtgnőtt a nők elleni erőszak és gyilkosságok száma (az elmúlt 5 év alatt kb. 11 000 nőt gyilkoltak meg). De míg Guanajuato államban a kőolajvezetékek illegális megcsapolása/megfúrása okozza a legnagyobb gondot, addig északon a kábítószer. Ráadásul, ahogy az nálunk sem ismereden, a bűnözés a legmagasabb politikai körökig ér. Remélhetőleg a tavalyi, történelminek nevezhető választás után itt is változások következnek. Hosszú évtizedek után Mexikónak baloldali elnöke van. Mivel autó nélkül maradtunk, és amúgy is sok a látnivaló Mexikóvárosban, végiglátogattam az itteni nevezetességeket. Világszerte az egyik legismertebb antropológiai múzeum mindössze tízperces sétára van az ideiglenes otthonomtól. 1994 után újra meglátogattam ezt a fantasztikus múzeumot, és egy egész napot töltöttem az inka, maya, mixték, azték, tolták és más népek történelmi emlékei között. Itt található az ismert 3,5 méter átmérőjű, 24 tonnás azték naptár. Következő állomás Teotihuacanban a Nap- és a Hold-piramis, egy ősi kultúra maradványa. 2100 éve kezdték építeni. Máig folynak izgalmas feltárások a területen. A piramis az egyiptomi Kheopsz-piramis méretének kb. a fele. A máig rejtélyes piramisok a belvárostól 40 km-re találhatók. Hétvégén szinte mozdulni sem lehet, annyi a turista, akiknek, mint nekem is, az a céljuk, hogy megérintsék a hold piramis csúcsát. Mexikóban rengeteg piramis van. Ráadásul itt (Puebla mellett) található a világ legnagyobb alapterületű piramisa is, a Cholulai-piramis, amelynek a tetejére a spanyolok egy templomot építettek. A közelben található Popocatéped, időnként óriási kitöréseket produkáló tűzhányó tőszomszédságában feltárás alatt álló piramis Mexikótól alig 100 km-re található. Következzen Xochimilco (Szosimilko), az azték csatornarendszer. A kilencvenes években jártam itt utoljára Marcos Kurtycz barátommal és családjával, akik meghívtak egy hétvégi csónakázásra. Akkor még nem tudtam, ez mit takar, hiszen internet még nem volt, és a mexikói Berlitzemet (útikönyv) az első napokban ellopták a metrón vagy metróbuszon (már nem emlékszem). Az ő emlékére, aki 1996-ban távozott közülünk, látogattam meg újra Xochimilcót. Miután megpróbálták eltéríteni és megvesztegetni a taxisofőrt, megérkeztünk a belvárostól 30 km-re található csatornarendszer 11 kikötőjének egyikéhez. Négy barátommal egy jellegzetes, színes csónakot béreltünk. Meglátogattuk a babaszigetet, ami tele van kidobott és megmentett babákkal, elég horrorisztikus látvány. Mariachi zenét hallgattunk, más csónakokról kínált ételt, italt, szuvenírt vásároltunk, és közelebbről is megismerkedtünk a kizárólag itt élő kétéltű lábas halakkal az axolodokkal azaz vízi kutyákkal. A következő részben északra látogatunk a csivavák hazájába, a raramuri őslakosok húsvéti szertartására, La Paz melletti homoksivatagba, valamint Guanajuatoba. Juhász R. József Kisebbségi nemzetek, nemzeti kisebbségek 1919-ben Az „új Európa” rendszerhibái A Négyek Tanácsa: Lloyd Georg brit, Clemenceau francia, Orlando olasz miniszterelnökök, valamint W. Wilson amerikai elnök (Fotók: képarchívum) a térség nemzetállami átalakítását a függetlenségüket először kiharcoló finnek, észtek, lettek, litvánok, albánok. Nem véleden, hogy a Nagy Háború végének tavalyi centenáriuma alkalmából együtt ünnepeltek a győztes nagyhatalmakkal. A vesztes nemzetek — németek, osztrákok, magyarok, bolgárok, törökök - ugyanezt igaztalan büntetésként, nemzeti drámaként élték meg. A korábbi államterületeik nagy részének vagy éppen Bulgária esetében a tengeri kijáratnak A szlovákok autonómiaigényét legerősebben hangoztató Andrej Hlinka a „csehszlovák nemzet” mesterséges konstrukciójában népe „élve eltemetését” látta. elvesztését nem kárpótolhatta a nemzetállami függetlenség. Rengeteg racionális, tényfeltáró magyarázat, józan értékelés, összehasonlító elemzés ellenére a száz évvel ezelőtt történtek emlékezete máig megosztja Európa népeit. A versailles-i, saint germain-i, neuilly-i, sevrés-i és lausanne-i békeszerződések büntető jellege éles ellentmondásban állt a béke-előkészítés során alapelvnek tekintett nemzeti önrendelkezéssel. Mindazonáltal a régió 100 éve fennálló nemzetállami szerkezete - a szörnyű etnikai tisztogatások, konfliktusok, kényszermigrációk és kényszerasszimilációk történeti tehertételével együtt - szerves része lett az európai államrendnek. Kisebbségi nemzetek Nem mindenki volt képes saját államát megteremteni. Az ukránok, fehéroroszok átmeneti, rövid önállósulási kísérletek után szovjet, lengyel fennhatóság alá kerültek. A szlovákok és a ruszinok, a horvátok, a szlovének, a macedónok és a bosnyákok - nevesítve vagy névtelenül, ráadásul jórészt önként, a háború végi alapos mérlegelése alapján - a „csehszlovák” és a „jugoszláv” állam és politikai nemzet részévé váltak. Hogy aztán a két, többszörösen összetett államon belül hamarosan szembesüljenek a nyelvi rokonságból mesterséges nemzetegységet, politikai tőkét kovácsoló „fajrokonok”, a csehek és szerbek hegemóniaigényével. A szlovákok autonómiaigényét legerősebben hangoztató Andrej Hlinka a „csehszlovák nemzet” mesterséges konstrukciójában népe „élve eltemetését” látta. A párizsi békekonferenciára személyesen magával vitt memorandumban a „felszabadított szlovákság” helyett „szabad szlovák nemzetet” követelt. És hamarosan felerősödtek a hotvát, macedón, szlovén, ruszin, ukrán autonómiatörekvések is. A macedónoknál ezek éveken át tartó véres terrorakciókba torkolltak. Az 1919-1923 közt létrejött versailles-i békerendszer a győztes és vesztes nagyhatalmak közti erőviszonyok átrendezésén túl, erős nemzetállamok kialakításával próbálta pótolni az éppen felszámolt európai nagyhatalmi egyensúlyt. Az „új Európa” stabilitását azonban kezdettől fogva többféle konfliktus fenyegette. Minden új nemzetállam rövid időn belül kénytelen volt megtapasztalni, hogy a francia, majd egyre inkább a szovjet-orosz és német birodalmak katonai és gazdasági túlsúlya az első perctől kezdve korlátozta szuverenitásukat. A kelet-közép-európai nemzetállamok 109 milliónyi népességének egynegyedét az új államokkal elégededen, csalódott kisebbségek alkották. Ez egyrészt önmagában megkérdőjelezte az önrendelkezési elv érvényességét, másrészt pedig kiélezte a belső etnikai viszonyokat, illetve az anyaországok és a - kisebbségeket másodosztályú állampolgárként kezelő - domicil államok ellentéteit. Az 1920-as évek átmeneti konszolidációja, a nemzetközi kisebbségvédelem és a kétoldalú kisebbségi szerződések kísérletei nem tudták ezeket a szomszédság- és kisebbségpolitikai konfliktusokat rendezni. A nemzetállami rendezőelv és a kisállami szuverenitás korlátái látha-
