Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

2019-05-11 / 108. szám

A Leszálló sas, a Szöcske és Miksa

Januárban érkeztem Mexikó városába. Ideiglenes otthonom Cuauhtémoc (leszálló sas) negyedben a város történelmi központjában, az Avenida Paseo de La Reforma, Mexikó leghíresebb és legszebb sugárútja, a híres antropológiai múzeum, valamint a Chapultepec (Szöcske) park - benne I. Miksa (osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, Mexikó császára) rezidenciája - sarkán található. Nem mellesleg 2250 méteres tengerszint feletti magasságban, ahol a víz már 92 fokon forr.

Több mint 25 milliós városról van szó, ami szinte felfoghatatlan számunkra. Gondoljunk csak bele: Csehország, Szlovákia és Magyarország összes állampolgára 2200 méteres magasságban, egyetlen városban. Színtiszta őrültség, magas szmog, ritkább levegő, folyamatos ivóvízhiány, gyakori földrengések és mindezek tetejébe 35 kilométerre innen egy működő vulkán a Popocatéped, ami most éppen köszörüli a torkát.

Idén 4,5 hónapot töltök itt barátommal, Paolával, akivel performansz művészed workshopokat tartunk az ország különböző egyetemein Chihuabuától Oaxacáig, azaz északtól délig. Továbbá több meghívásnak teszek eleget, performanszokat és előadásokat tartok, kiállításokon

fogok szerepelni, sőt, egy kis performansztalálkozót is szervezünk. A 90-es évek elején jártam először Mexikóban, így sok ismerősöm és barátom van errefelé.

Az údnaplóban elsősorban kevésbé ismert helyeket, városokat, nevezetességeket fogok bemutatni, és olyan ismereteket osztok meg, remélhetőleg három részben, amelyekkel a turisták ritkábban találkoznak. Ebben a részben Mexikó város és a környező városok közül Tepozdant, Huasca de Ocampót, Teotihuacant és Xochimilcót mutatom be.

A kisebb-nagyobb USA-fóbia miatt angolul nehézkes a kommunikáció. Sajátos spanyol, azték és más ősi nyelvek keverékét beszélik errefelé. Van egy félig vak, de nagyon bátor kutyánk is, Tlacuache (da-kua-cse), ami magyarul oposzszumot jelent. A reggeli sétákon már volt alkalmam összeismerkedni a sarki fűszeressel, a kávézó szenyoritáival, valamint egy testvérpárral, amely ízletes és friss gyümölcsleveket készít szinte mindenféle gyümölcsből. A kedvencem a guayaba-ananász-narancs-keverék. Megérkezésem után 9 nappal már egy közös performansszal mutatkoztunk be a Casa Viva galériában.

Szinte mindenki eljött, akit ismerek. Ez annak is köszönhető, hogy a MUAC egyetem galériájában pár nappal korábban, a mexikói performanszművészetet bemutató fontos kiállítás nyűt, ahol szinte minden éppen otthon tartózkodó performanszművész jelen volt.

Sajnos, az ezt követő időszakban megismertem egy mexikói magánklinikát is. Két hétig nyomtam az ágyat komolyabb megfázás miatt. Februárban, főleg éjszaka, itt is tél van és hideg, ha nem is olyan kemény, mint otthon. A biztosításom

kitűnően működött, így hál’ istennek nem volt gond az igencsak drága egészségügyi ellátással.

Lábadozásom helyszínéül Tepozdant, Paola apjának városát választottuk. Autóval vágtunk neki a háromórás úrnak 3200 méteres magasságban még nem vezettem, és izgultam is egy kicsit, no, nem a vezetés, hanem a gyönyörű táj és a türelmeden sofőrök miatt. (Mexikóban kb. 1 nap alatt lehet hivatalosan jogosítványt szerezni.) A másik ok pedig, hogy ez a városka Mexikó leggyakoribb UFO-észleléseiről ismert... hm, sose lehet tudni... Alfredo papa a híres Don Paz organikus kávéjával várt ránk, na meg Pulquéval. Ez az ital állagát tekintve fehér ragasztóra emlékeztet, illata szakéra, íze pedig kissé savanyítás, édeskés, pezsgős murci (burcsiak). Csak frissen fogyasztják, nem palackozzák. Az agave kaktusz nedvéből erjesztéssel készülő italt már 1800 éve fogyasztják errefelé. A város nevezetessége a Pirámide del Tepozteco.

(Folytatás a következő oldalon.)