Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
2019-05-10 / 107. szám
www.ujszo.com | 2019. május 10. KULTÚRA I 9 Tanú, cenzúrázatlanul Visszatér a cannes-i filmfesztiválra Bacsó Péter klasszikusa Történelmi dömping TALLÓSIBÉLA Bacsó Péter 1969-ben forgatott A tanú című örökzöld, kultikus filmjének eredeti, cenzúrázatlan változatát vetítik a május 14-én kezdődő és 25-ig tárté 72. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon. A világ egyik legjelentősebb mozgóképes mustráján 2004-ben filmmúzeumi szekciót nyitottak, mely a visszatekintést szolgálja és az újranézés lehetőségét nyújtja. A Cannes Classics programról van szó, melyben az egyetemes filmművészet restaurált gyöngyszemeit, filmtörténeti dokumentumokat és jeles alkotók portréit vetítik. A Cannes Classics összeállítói gondosan ügyelnek arra, hogy a közép-európai régió filmművészetéből is beválogassák a jelentős alkotásokat. Ily módon azok a legendás munkák, amelyek annak idején a vasfüggöny mögül eljutottak a cannes-i mustrára, és jelentős visszhangot váltottak ki, újra visszatérhetnek a napfényes Riviérára. Azok közül a magyar filmesek közül, akik korai alkotásaikkal a cannes-i mustra közönsége előtt fényeskedhettek, a korábbi évfolyamokban már visszatért e mozis fórumra Jancsó Miklós Szegénylegények, Makk Károly Szerelem, valamint Fábri Zoltán Körhinta című klasszikusa. Ez évben - midőn negyedik alkalommal válogatott be a Magyar Nemzeti Filmalap által restaurált magyar filmklasszikust a cannes-i filmfesztivál Cannes Classics elnevezésű hivatalos programja - Bacsó Péter elévülhetetlen, máig népszerű, korabeli sikeréből mit sem veszítő filmes remekét, A tanú című szatirikus alkotást nézheti újra a francia közönség. Az 1969-ben forgatott A tanú a rendszerváltás után harminc évvel a leváltott szocialista diktatúra szimbólumaként hódít. Az elkészítése után tíz évre dobozba zárt alkotást 1981-ben vetítették először Cannesban, és ezután 32 országban mutatták be. „A forgatás és a sorozatos leállítások, az egyes jelenetek kivágatása és a hozzáforgatások - hatalom és művészet jellegzetes egyezkedése volt a hatvanas évek végén” - olvasható a Magyar Nemzeti Filmalap (MNF) cannes-i vetítéssel kapcsolatban közzétett hírében. Összevetésképpen megéri beleolvasni a dobozba zárás körülményeit kifejtő (vagy inkább elmaszatoló) korabeli tanulmányba, mely a Filmbarátok Kiskönyvtára sorozatban jelent meg Bacsó Péter filmes portréjaként 1980-ban. A tanú ellentmondásos voltát már elkészülésekor jelezte az - olvasható a szövegben hogy „a film voltaképpeni bemutatására, rendszeres vetítésére csak a hetvenes évek végén, 1979 őszétől kerülhetett sor”. A Bacsó-opust érdemes újranézni ennek a tanulmánynak a tükrében (is). „A tanú fő buktatója - szól az írás - alighanem a hősválasztásban van. Pelikán József gátőr az illegalitás becsületes, kipróbált harcosa volt. /.../ Ő bújtatta Dániel Zoltánt, amikor a fasiszta pribékek halálra keresték, s maga is megtapasztalta a börtönt. Gulyás úr az összes fogát kiverte. Hősünk azonban oly fokú naivitással éli át az ötvenes évek legsötétebb korszakát, hogy az még szatírában is hiteltelen. Egy szava sincs a nyilvánvaló hibákra...” Ennek a véleménynek az ismeretében örömteli, hogy a fennmaradt egyetlen cenzúrázatlan korabeli kópia alapján, a digitális technika segítségével most lehetővé vált az eredeti változat rekonstrukciója. A kivágott részeket - amelyek közül többnek az eredeti negatív) a a Mafilm raktárából került elő hosszú kutatómunka során — a Filmlabor hiánytalanul be tudta illeszteni filmbe, és „hozzáfényelni” a mindenki által ismert verzió restaurált anyagához. Ennek köszönhetően most kiváló minőségben lesz látható a cenzúrázatlan változat - adja hírül az MNF közleménye. Amelyből az is kiderül, hogy az eredeti verzióban, melynek Cannesban lesz a világpremierje, látható a Rajk Lászlóra utaló sötétzárkajelenet, s az a beszélgetés is bővebb, ahol az egyház ezeréves stabilitását állítják szembe az éppen csak megszületett kommunista rendszerrel. Ebben a verzióban nem szerepelt a forgalmazott változatot záró, több évvel később játszódó villamosjelenet, amelyet a rendező a cenzúra utasítására illesztett a film végére 1969-ben. Budapest. A Magyar Nemzeti Filmalap 14 történelmi filmet finanszíroz - a korábbi egymillió forintos díjazást követően tervenként további 2,5 milliós forgatókönyvfejlesztési támogatással. A Filmalap történelmi pályázatára összesen 404 filmterv érkezett. A fejlesztésre kiválasztott forgatókönyvek a magyar történelem sorsfordító pillanataiban játszódó emberi történeteket mesélnek el Mátyás király korától kezdve egészen a rendszerváltásig. Olyan szemé-PENGE Tömítések és illeszkedések Feliinger Károly új kötete alapvetően háromféle beszédmódot működtet. Egyrészt a személyes múlt elbeszélését célzó, egyes szám első személyű narratív szövegalakítást, másrészt az én és a környezet közötti kölcsönhatás leírására irányuló, a gondolati és tárgyias líra felé elmozduló poétikát, harmadrészt egyfajta ars poeticát és világnézetet kifejező allegorikus versalkotást. A háromféle stratégia közül az első bizonyul a legsikeresebbnek: az élőbeszéd elemeit alkalmazó, a múlt törmelékeit asszociatívan egymásra illesztő líranyelv az alanyi líra közegén belül jelöli ki a tétet, az alulstilizáltság és szerkesztetlenség a személyes látásmód relevanciáját jelzi: „Apám ki nem állhatta / a szomszédos utca / börtönviselt roma emberét, / aki egyidős lehetett vele, / s aki szintén átnézett apámon...” (84.) „Nagyapa, látod, ami ott száll, / ugye, az a léggömb, / az visz majd téged az angyalok / közé a mennyországba.. .”(87.) A második stratégia célja a dolgok és tapasztalatok kvázi összetettségé-FE L l I NGE R KÁROLY S Z I M E R I NG lyek életének epizódjait dolgozzák fel, mint a Báthoryak, Petőfi és Szendrey Júlia, Mátyás király, Bem tábornok, Balassi Bálint, Bartók Béla vagy az 1848-1849-es és az 1956-os forradalom hősei. A nyertes filmtervek ötletgazdái mellé tapasztalt forgatókönyvírók és producerek bevonását szorgalmazta a filmszakmai szervezet. A támogatás célja, hogy a tervekből minél több olyan forgatókönyv szülessen, amelyek emlékezetes filmélményt ígérnek. (MTI) nek a kifejezése lenne, az alapját pedig ellentétes szemantikai mezőbe illeszkedő képek szándékos egymás mellé helyezése jelenti. Az ilyen típusú költészet csak akkor tud hiteles lenni, ha a vers jelentésességét, a képalkotás kohézióját a szemantikai diszharmóniák ellenében más nyelvi elemek és viszonyrendszerek (például a vizuális vagy auditív kapcsolóelemek, a mediális, temporális vagy kauzális NAGY CSILLA KRITIKAI ROVATA kölcsönviszonyok) teremtik meg, és ezáltal teszik lehetővé transzcendens, metafizikai, vagy épp nyelvfilozófiai összefüggések közlését. Ha ez a feltétel nem teljesül, nehéz nem képzavarról beszélni. „A múlt előre / néz csak, olyan, mint egy ki- / ásott régész” (34.) „Hallgatózik a konkrétum. / A csönd fülébe harap. / Nem bánja a fülbevaló. / Kinyílik magától.” (43.) „Az elevenen elásott rab / természetfölötti dolgokat művel, / csukott szemmel néz / végig Istenen, kit / méhébe fogad a / mobil kozmosz.” (25.) Ugyanígy a metaforikus, allegorikus kifejezésmód sikerültsége is a hasonlító és hasonlított viszonyának következetes felépítéséből adódhatna.„A vers / formára jól kigyúrt test, / tartalmát tekintve / felvág az ereivel.” (117.) „A költészet kopasz / fején a sapka, / a szabadság maga. / Úgyis átnövi a haj.” (119.) Ha mindez nem történik meg, akkor kvázi nem működik a vers szerkezete: a szimering adott, de a tömítések és illeszkedések nincsenek meg. Feliinger Károly: Szimering. Pozsony, Kalligram, 2019, 128 oldal. Értékelés: 5/10 Szobaszínház, ahol a nézők orra előtt történnek a dolgok Dunaszerdahely. Vasárnap, május 12-én kát különleges szobaszínházi előadásra invitálja az érdeklődőket az NFG klub. Mindkettőt a budapesti Trainingspot Társulat tagjai adják elő. A Helyettem élsz című ötvenperces monodrámát Manyasz Erika játssza, 18 órától. A darab szerzője Csemus János „Janox”, színpadra alkalmazta és rendezte Bora Levente. A történet Molnár Irénkéről szól, egy anyáról, aki amellett, hogy fiát és mostohalányát nevelte, még anyósnak is igyekezett a legjobb lenni. Az asszony ünnepségre készül, fia harmincéves születésnapjára kellene tortát sütnie, de elromlik a sütője. Nagyon izgatott, mert nagy ajándékkal készült, és alig várja, hogy odaadhassa a fiának. Molnár Irénke titkol valamit. „Nagy, szerető családról álmodoztam. Egy családról, akikre vigyázhatok, és akikről gondoskodhatok. És gondoskodtam is! Nem mondom, hibáztam, nem is egyszer. Lehettem volna jobb ánya, jobb feleség. Jobb ember. Megértőbb. De mindig a legjobb meggyőződésem szerint cselekedtem. Lehet, hogy ez kevés volt. Egy pillanatig sem bánok semmit. Semmit, amit tettem” - mondja egy ponton. A másik előadás, a Replay 20 órától látható, és egy kortárs amerikai szerző, Stephen Belber Tape című drámája alapján készült. Mindennemű stilizációtól mentes, néhány kivételtől eltekintve kellék és jelmez nélküli élő történés, a nézőktől karnyújtásnyi távolságban. Két régi középiskolai barát találkozik egymással. Életük nagyon különbözően alakult, és sokáig talányos, mi dolguk lehet egymással, mi köti össze őket a tizenkét évvel ezelőtti élmények óta. Lassan, fokozatosan derül csak ki a találkozás igazi apropója, és hogy milyen szerepet játszott kettejük múltjában egy harmadik karakter. „A színdarab kiválóan megállja a helyét egy klasszikus, Agatha Christie-krimi parafrázisaként, ahol a szereplők addig nem hagyják el a szobát, amíg le nem lepleződik a bűnös. Az előadás felveti a kérdést, hogy mettől meddig tart a kompetencia, a hatáskör és felelősség, abban az esetben például, ha égy néhai barát, önmagától való megmentése a tét... Egyáltalán van-e erre reálisan lehetősége bárkinek is, és milyen áron?” - áll az ismertetőben. A Replay eredeti szövegét a társulat a hazai körülményekhez igazította, aktualizálta és továbbgondolta. A kilencvenperces előadás közös rendezés eredménye, játsszák: Jobbágy Kata, Boros Ádám és Boda Tibor. Mindkét előadás csak 16 éven felülieknek ajánlott. (luk)
