Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

2019-04-10 / 85. szám

www.ujszo.com | 2019. április 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A kapitalizmus erényei és ára Nézhetünk vállalkozóként a társadalmi problémákra? FELEDY BOTOND A Egyesült Államok a világ vezető ka­/ > m tonai hatalma, a X legszofisztikáltabb kiberfegyvertár tulajdonosa, a mai napig kulturálisan is a legbefolyáso­sabb állam. Mégis van három olyan terület, ahol európai szemmel nézve egészen furcsa állapotok uralkodnak. Ez az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátás. Ezek örök kam­pánytémák az USA-ban, a következő elnökválasztáson is garantáltan na­pirenden lesznek (természetesen a klímaváltozás mellett). Nem véletle­nül: ezekben a kérdésekben egészen másképp gondolkodnak, mint mi, Európában. Los Angeles. A nyugati parton a technológia központja, a hollywoodi krimisorozatokból már-már unalo­mig ismerjük az utcáit. Azt azonban aligha látni a mi partjainkról, hogy körülbelül 50 ezer hajléktalant hor­doz a város, közülük a helyi civil szervezetek becslése szerint körül­belül 17 ezer gyerek. Ellátásuk meg­oldatlan, és bár a kedvező időjárás miatt nincsenek közvetlen veszély­ben, de nincs rendszeresítve szá­mukra sem az egészségügyi ellátás, sem a gyerekek számára az oktatás. Portland a Nike szülővárosa, Los Angeles és Seattle között, itt szintén megugrott a hajléktalanok száma, mióta a 2008-as válság átsöpört az ingatlanpiacon. Máig parkokban és parkolókban sátoroznak kisebb­­nagyobb csoportokban az utcára ke­rült emberek. A belváros egyetlen elérhető központi gondozóját, ame­lyet egy helyi egyesület épített, végül egy éve elbontották tulajdonjogi vi­ták miatt. Európai értelemben vett állami ellátás nem létezik. Persze Európában is rengeteg haj­léktalan van a városokban, de az eu­rópai oldalon mindig van egy csipet­nyi bűntudat: mégis magunk mögött hagyott embertársakról van szó, akik így vagy úgy, de kikerültek a laká­sukból. A társadalom dolga a mi kontinensünk értelmezése szerint, hogy a hóna alá nyúljon azoknak, akiken lehet segíteni. Az Egyesült Államokban érdekes módon ez nem létezik, vagy csak na­gyon letompítva a kapitalizmus által. Több város végiglátogatása után az a benyomásom, hogy a csúcskapita­lizmus ára a társadalmi szétszakadás, s ezt az emberek nem kis része ter­mészetesnek veszi. Nemcsak a haj­léktalanok ügyében, hanem a mé­regdrága egészségügyi ellátás és az oktatás területén is. A szabadságon nem annyira az egyenlőséget, mint a lehetőséget értik. Nálunk ez inkább fordítva van: adókkal és más progra­mokkal a különbségek mérséklésére törekszünk Európában, még ha ez több pénz újraosztását, elvi szinten a szabadság nagyobb korlátozását is jelenti. Amerika viszont kétségtelenül a kapitalizmus mint gazdasági rend­szer legnagyobb nyertese: újítás, fej­lesztés, kutatás, globális vállalatok. Ugyanezt Európáról most csak sze­rényebb jelzővel mondhatjuk el. Az amerikai elnökválasztás azért lesz a következő másfél évben izgalmas, mert előkerülhet az itt fejtegetett „kapitalizmuskártya” a demokrata oldalon: a gazdagok megadóztatása, a vállalatok jobb elszámoltathatósá­ga, a társadalmi felelősség kérdése. Mivel lassan minden ügy ide vezet. A fo kérdés: vállalkozóként tekintünk a társadalmi problémákra, vagy állami feladatként? Mindenesetre 2016-ban egy ingatlanmágnás lett az elnök. Közeleg a VW-világ vége Pozsonyban? DUDÁSTAMÁS M ajdnem harminc év telt el már azóta, hogy a Volkswa­gen beköltözött Pozsonyba, pontosabban a Dévényúj­­falu melletti gyártelepre. Ami ezután történt, az két­ségtelenül Szlovákia egyik legnagyobb gazdasági si­kertörténete. A Volkswagen szlovákiai leányvállalata ma az ország legnagyobb vállalata, legnagyobb exportőre és a legnagyobb magánfoglalkoztató­ja. Dévényúj faluban jelenleg a csoport öt márkáját gyártják, a kis vá­rosi autóktól a legnagyobb városi terepjárókig. Az elmúlt évtizedek szinte mindig további befektetésekről, új mo­dellekről és az alkalmazottak számának növeléséről szóltak, ezért is kezdtek aggódni a közgazdászok a Volkswagen háza tájáról kiszivárgó legfrissebb hírek miatt. Új modellek helyett ugyanis mostanában a gyártás visszafogásáról és az alkalmazottak számának csökkenéséről hallani. A kis városi autók gyártása a gyengébb kereslet miatt már csak napi egy műszakban zajlik, a városi terepjárók gyártása pedig visszatér a négy műszakos rendszerből három műszakosba. Ez természetesen a munkaerőigény csökkenésével jár, ami előbb vagy leépítésekhez ve­zethet a gyárban. Egyelőre még megoldja ezt a cég tömeges elbocsátások nélkül, de az már biztos, hogy egyes alkalmazottak szerződését nem újítják meg, másoknak pedig a Volkswagen más szlovákiai üzemeiben vagy a győri Audi gyárban ajánlanak munkát. Ez azonban még csak a kezdet, a dévényújfalui üzemnek a követke­ző években nagy kihívásokkal kell szembenéznie. Az anyavállalat ve­zetése ugyanis jelentős költségcsökkentést tervez, ami az összes gyár­tóüzemet érinti. A kitűzött cél, hogy a hatékonyság 2025-ig 30 száza­lékkal nőjön. Ez annyit jelent, hogy a jövőben a mai termelés volumenét jóval ke­vesebb alkalmazottal kell megoldani. A szlovákiai üzemet érzékenyen érinti a kis városi modellek gyártásának fokozatos csökkenése és teljes leállítása 2021 -ben. A modellváltás mindig érzékeny téma az autó­iparban, ugyanis az új modellek nem automatikusan érkeznek a gyár­tóüzemekbe. Az egyes üzemeknek újra és újra bizonyítaniuk kell ter­melékenységüket és alacsony költségeiket, hogy megszerezzék ezek gyártását. A növekvő bérköltségek mellett nem könnyű a szlovákiai üzem dol­ga, de a nyugat-európai üzemekkel szemben még mindig jelentős előnyben van ezen a téren a pozsonyi gyár. A legnagyobb veszélyt a dévényújfalui üzemre az elektromos autók gyártásának felfuttatása jelenti. A Volkswagen-csoport stratégiai ter­vei erőteljesen ebbe az irányba mozdultak el, és 2030-ig hetven, telje­sen elektromos modellt szeretne piacra dobni. A tervek szerint az első modellek már 2022-ben legördülnek a gyár­tószalagokról, és a következő tíz évben a VW 22 millió elektromos járművet akar értékesíteni. Félő azonban, hogy ezek a járművek nem a szlovákiai gyárban ké­szülnek majd, ugyanis a dévényújfalui gyár egyelőre nem szerepel az új MEB (Modularer Elektrifizierungsbaukasten) elektromos platform stratégiai terveiben. Szlovákia számára roppant fontos lenne bekerülni ebbe a platform­ba, ugyanis ez a Volkswagen-csoport hosszú távú itteni jelenlétének a kulcsa. A helyzet komolyságát érzi a szlovák kormány is, hiszen maga Peter Pellegrini szlovák miniszterelnök utazott el Wolfsburgba, hogy a Volkswagen topmenedzsereivel tárgyaljon a pozsonyi gyár jövőjéről. Biztosította a német vállalat vezetőit, hogy a kormány mindent meg­tesz azért, hogy stabil vállalkozói környezetet biztosítson az autóipar számára. Ez fontos is, de talán még fontosabb lenne a kutatásfejlesztés ösz­tönzése és az iskolarendszer minőségének javítása. Csak innovatív vállalkozói szektorral és jól képzett munkaerővel tudjuk meggyőzni az autóipar óriáscégeit, hogy Szlovákia több is lehet egy olcsó összesze­relő üzemnél. Csúcstechnológiával az éhezők ellen: 5G-s okoshatárt épít Kína Ötödik generációs (5G) mobil adatátviteli technológiával működő határellenőrzési rendszert épít Kína az Észak- Koreából érkező menekültek 6s csempészek ellen. Ugyanle az éhínség miatt újabb nagy hullámra számítanak. A rendszer kialakításáról már megállapodást kötött a kínai határ­őrség a China Mobile távközlési szolgáltatóval. A Kína északkeleti részén fekvő Csilin tartomány határos Észak- Koreával. Egyik központja, Tong­­hua város határőrsége megállapo­dást írt alá a legnagyobb kínai ve­zeték nélküli intemetszolgáltató­­val, ugyanis a határon található el­lenőrzési pontok egyre komolyabb nehézségekkel küzdenek. Hegyvi­dékről van szó, ahol számos főút­vonal övezte terület felügyeletét kell biztosítania - derül ki a Legal Daily kínai pártlap cikkéből. A jünfengi átkelő környéke elhe­lyezkedéséből adódóan az észak­koreai menekültek, illetve csempé­szek kedvelt útvonala, megfékezé­sükre a határőrség további techno­lógiák, egyebek mellett virtuális valóságszemüvegek, valós időben frissülő adatbázisok, drónok és éjj­ellátó eszközök bevetését tesztelné. Elemzők szerint az intézkedé­sekre azért kerül sor, mert Peking idén nyáron jelentős emelkedésre számít a határt illegálisan átlépő észak-koreai menekültek számá­ban, ugyanis Phenjan súlyos élel­miszerhiánnyal küzd. Csou Csen-ming katonai szakér­tő a South China Morning Post című hongkongi lapnak úgy nyilatko­zott, a kínai vezetés leginkább ami­att aggódik, hogy az észak-koreai menekültek közül sokan katonai múlttal rendelkeznek, és esetleg fegyvereket is csempészhetnek az országba, ami komoly biztonsági kockázatot jelent. A szakértő ki­emelte: a kínai határőröknek gyak­ran éppen azért gyűlik meg a bajuk az észak-koreai menekültekkel, mert puskákkal, illetve egyes ese­tekben gépfegyverekkel szöknek át a határon. Az észak-koreai élelmiszerválság fő kiváltó oka a gazdasági szankci­ók, melyeket a nemzetközi közösség a Koreai-félsziget atommentesíté­sének kikényszerítésére vezetett be a kommunista ország ellen. Miután Kim Dzsong Un észak­koreai vezető és Donald Trump amerikai elnök februári találkozó­ján nem született megállapodás a két ország között, a szankciók to­vábbra is érvényben maradtak. (MTI) Kotleba a bíróságon

Next

/
Thumbnails
Contents