Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-29 / 75. szám
www.ujszo.com | 2019. március 29. KULTÚRA 9 étszemélyes p< ÉS 2 DOBOZ ADUNK! A jeles szlovák színész Jirí Krejéik filmjében, az Éjféli misében Bara Margittal játszott (Képarchívum) 2019. MÁRCIUS 29. - ÁPRILIS 10. részese lesz az intim élménynek, amelyről csak fény- vagy emlékképe van); addig a Az (át) utazókban és a Milena könyvében a látvány (a terület) bejárása az idegenség különböző vetületeinek színrevitelére ad alkalmat. A fényrajzoló nyelvileg pontos, strukturálisan is átgondolt könyv, szerzőjének mesterségbeli tudása kétségbevonhatatlan. De tény, hogy a második kötet - az első könyvhöz képest - jóval kevesebb ötletet, meglepetést hordoz. Nagy Csilla Varga Zoltán Tamás: A fényrajzoló. Budapest, Jelenkor, 2018,80 oldal. Értékelés: 8/10 rED MELLÉ EGY Kisemberek nagy mestere Jozef Kroner-emlékkiállítás a pozsonyi Nemzetiben PENGE - KRITIKAI ROVAT Fónyárnyók V arga Zoltán T amás második verseskötete a magyar irodalom azon vonulatához kapcsolódik, amelynek tétje a körülöttünk érzékelhető látványok (így: a természet, az épített környezet, a másik teste) átültetése a nyelv közegébe: Márton László Árnyas főutcája, Borbély Szilárdé bábu arca/Történet és az Arnyképrajzoló című kötete egyaránt kapcsolódási pontnak tekinthető. Azonban ahogy a szerző első kötete (A kert. Lassú mozgás, 2008) számára sem a kontempláció, azaz a tiszta szemlélődés tette hozzáférhetővé a címben jelzett motívumot, hanem az egyének és tárgyak közötti viszonyrendszerek finom elmozdulásainak megfigyelése és érzékeltetése, úgy a második kötetben a pillanatszerüen vagy átmenetileg fénytörésbe kerülőjelenségekből is egyfajta dinamizmus rajzolódik ki. „Nyolc perc is elég, hogy minden megváltozzon”, így szól a kötet mottójának első mondata, amely egyszerre utalhat a fény természetének sajátosságára (ti. hogy ennyi idő alatt jut el a Földre), valamint arra is, hogy a fényképészet révén rögzíthető valóság folytonosan változik, és az egymást követő felvételek egy folyamat pillanatnyi állapotainak rögzítéseként tűnnek fel. A kötet prózaversei ciklusokba, ezeken belül pedig feszes, lineáris, narratív struktúrákba rendeződnek. A fényrajzoló blokk (és a zárÓA fényrajzoló II. című szöveg) a megfigyelés módszereit vázolja: a fotografikus tekintet bejárja a tájat, eközben időbeli és térbeli egységeket metsz ki abból. A Megígért tenger ugyanezzel a módszerrel dolgozik, de a múlt eseményeit dolgozza fel, a pillanatfelvételekként értelmezhető rövid korpuszok a személyes történetet kol-A kötet prózaversei ciklusokba, ezeken belül pedig feszes, lineáris, narratív struktúrákba rendeződnek. lektív, archaikus kódokkal (kert, tenger, bűnbeesés) viszik színre. Míg itt minden kép az azonosulás lehetőségét hordozza a szemlélő számára (a kép nézője/alkotója újra meg újra belehelyezkedik az általa feltárt látványba, és így SZABÓ G. LÁSZLÓ Bara Margitnak az apja, Torőcsik Marinak és Psota Irénnek a férje, Nagy-Kálózy Eszternek idős szerelme volt Jozef Kroner csehszlovák és magyar filmekben. Jifí Krejéik, Maár Gyula és Makk Károly alkotásai mellett Gothár Péter és Janisch Attila rendezéseiben is kiemelkedő szerepet kapott. Jozef Kronert szerették a magyar filmrendezők, mint ahogy magyar partnerei is. De érvényes volt ez fordítva is. A szlovák Jean Gabinként emlegetett pozsonyi színész - aki Ján Kádár és Elmar Klos legendás alkotásával, az Üzlet a korzónnal különdíjban részesült az 1965-ös cannes-i fesztiválon, és oroszlánrésze volt abban is, hogy a film Oscar-díjat nyert - különleges alkotói bázisának tekintette Magyarországot, hiszen annak ellenére, hogy nem beszélt magyarul, budapesti rendezőitől sorra kapta a jobbnál jobb feladatokat. Maár Gyula volt az első, aki magyar filmbe hívta őt 1974- ben. A valamikor magas pozícióban dolgozó Varga János szerepét bízta rá, akit fokról fokra soroltak egyre alacsonyabb beosztásba a gyárban, ahol súlyos évtizedeket töltött, míg balesetvédelmi felelősként váratlanul nyugdíjazták. Valójában nem is a rendező ötlete volt, hogy ő játssza a megfáradt, mindenbe beletörődött, becsületes embert, hanem Törőcsik Marié, aki az Üzlet a korzón Tonó Brtkójaként egy életre megszerette Kronert. Makk Károly is felfedezte, és a Vendéglátástól Az utolsó kéziratig többször dolgozott vele. Hol munkásemberként (A téglafal mögött), hol értelmiségiként (Egymásra nézve) alkalmazta őt. Kroner minden alkalommal megbízhatóan hozta a megtört, csalódott öregembert, aki számára az élet már aligha tartogat valami szépet. Lehetett satuba szorított főszerkesztő vagy egykor nagyreményű író, színészi képességeit minden szerepében fel tudta csillantani. Nem véletlenül lett magyar rendezői és nagynevű színészkollégái kedvence. Emlékszem, milyen elismerően beszélt Bara Margitról, akivel a Peter Karvas regénye alapján forgatott Éjféli misében játszott. Bara Margit szépsége és emberi nagysága őt is megigézte. Krejcík filmjében a lányát, aki nőiességének teljes arzenáljával védi életveszélybe sodródott öccsét. Apja, vagyis Kroner féltő tekintetébe kapaszkodva az orránál fogva vezeti a házukba beköltözött német tisztet. Ebből a filmből is láthatunk egy beszédes fényképet azon a kiállításon, amelyet Jozef Kroner meg nem élt 95. születésnapja alkalmából rendeztek a Szlovák Nemzeti Színház előterében. Tizenhat tabló elevenít fel egy alakításokban gazdag színészi pályát, ám teljes mértékben elhallgatva annak utolsó, fájó akkordját. Hogy bármennyire szerette is őt a közönség, a kilencvenes ' években komolyabb színpadi szerepekhez már nem jutott. A Nemzeti akkori rendezői szinte élve eltemették. Úgy gondolták: emlékezete bármikor cserben hagyhatja őt, így az általa megformált figurát és az előadást is veszélybe sodorhatja. Kroner tudta, hogy színházi körökben ez a szóbeszéd járta róla, mégsem kérte ki magának. Nem járt az igazgatója nyakára, nem könyörgött újabb, színészi nagyságához méltó feladatokért, de olykorolykor azért keserűen megjegyezte: nem így képzelte el pályája befejezését. Még búcsúelőadást sem kapott, afféle színészi jutalomjátékot, hogy www.arkadgyor.hu méltóképpen távozhasson a világot jelentő deszkákról. Fájdalmát csupán az enyhítette, hogy a cseh, a szlovák és a magyar filmrendezők folyamatosan számoltak vele. Sőt, szerepet kapott egy bolgár filmben. A háború után Szófiában játszódó Te, ki vagy a mennyekben magányos hegedűkészítője, aki egy nyolcéves kisfiúban talál barátra, a Kroner által életre keltett hősök galériájában az egyik legemlékezetesebb figura. De mi fér tizenhat nagyméretű képkeretbe? Hány fotó, hány nagyszerű alakítás emléke? Felvillan a múltból a Jánosík, az Ezeréves méh, O’Neill Jegese, Karéi Capek Fehér kóijának Gálén doktora, a Hegedűs a háztetőn Tejesembere, külön tablón a Peter Karvas és Ivan Bukovcan darabjaiban játszott figurák, azok a szinpadi arcai, amelyek még a turócszentmártoni színházhoz, majd később, a pozsonyi Nemzetihez kötik. A tévéfilmes tablóról épp azok a csodás alakításai maradtak le, amelyekkel élete utolsó éveiben, Jaroslav Rihák rendezéseiben ajándékozta meg a közönséget. Közülük kettőben magyar partnerrel játszott. Az Albert, Albertben Bán Jánossal, a Szomorú keringőben Eszenyi Enikővel. De mi férhet tizenhat keretbe? Hány állomás, hány nagy ívű alakítás, hány megtorpanás, hány magasba szállás? Hétköznapi történetek megejtően emberi hőseként Jozef Kroner a legnagyobb filmes tablókra írta fel a nevét. Drámákban, vígjátékokban, tragikomédiákban egyaránt kiemelkedőt alkotott. Nagy formátumú színész volt, a legnagyobbak egyike. Művészetén nem fog ki még a legnagyobb úr, a legnagyobb rendező, az Idő sem. Jozef Kroner színészete örökre hiteles marad. A szerző a Vasárnap munkatársa SZTÁROK KOCSIK
