Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-29 / 75. szám
10| TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2019. március 29. | www.ujszo.com Növényekkel a talaj fémszennyezése ellen Sok kutató keresi a szennyezett talajok megtisztításának lehetséges módjait, aminek hála folyton hosszabbodik azon növényfajok mostanáig több százasra duzzadt listája, amelyekről kiderítették, alkalmasak talajtisztítási célra (Shutterstock) CSIBRÁNYI ZOLTÁN Fajunk megjelenésekor, de még a mezőgazdaság hajnalán sem volt félnivalója a kék bolygónak. Noha évezredek óta vegyít különféle anyagokat az ember, de a nagyüzemi vegyipar 19. századi indulásáig sem volt emiatt gondja a Földnek. Azóta más a helyzet. A mind összetettebb technológiai fejlesztések során s következtében egyre több terhet rak ki az ember a környezetébe, gyakran szó szerint, ami nagyban nehezíti a természet megújulási-túlélési esélyeit. Annyi szenny, művileg előállított mérgező hatású anyag - gyógyszermaradványok, gyomirtók, tisztítószerek... - a földbe, levegőbe, vízbe kerül, hogy adódik a kérdés, meddig bírja ezt még elviselni a Föld? Immár az anyatermészet közreműködésével nyert létszükségleti alapanyagok, levegő, ivóvíz, növényi és állati táplálékok is sok helyen kikerülhetetlenül szennyezettek valamilyen mértékben, így ott a velük s belőlük készült élelmiszerek is gyakran szennyezettek, akár emberre nézve ártó anyagokkal. Ezért lenne fontos a szennyezések számának és mértékének csökkentése, a már megtörtént szennyezéseknek meg legalább valamilyen szinten való megszüntetése. Sok kutató keresi a szennyezett talajok megtisztításának lehetséges módjait, aminek hála folyton hoszszabbodik azon növényfajok mostanáig több százasra duzzadt listája, amelyekről kiderítették, alkalmasak talajtisztítási célra. Éltető földünknek a fémektől való terhei mentesítésére vagy legalább enyhítésére alkalmas más mellett a pántlikafű és a napraforgó. Az Argentínában őshonos bengeféle, a Discaria americana kapcsán argentin kutatók bizonyították a talajtisztító képességet. A Biodegradation 2013. júniusi számában hozta le a Tunéziai Nemzeti Mezőgazdasági Intézet Kertészettudományi Laboratóriuma és a belgiumi Gembloux Agro-Bio Tech kutatóinak idevágó eredményeit. Annak jártak utána, a kukoricában és az Afrikában kenafként ismert rostmályvában miként s mennyire halmozódik fel a kadmium és a cink. Mindkét növény strapabírónak bizonyult, határozottan jól bírták az említett elemektől való túltelítettséget, ezért érdemben alkalmazhatónak vélik a nevezett elemekkel szennyezett környezet megtisztítására, fitoremediációra. A botanikai remediá-A talajtisztítási módszerek alkalmazására belátható időn belül az egész földkerekén fényes jövő vár. ciónak is nevezett eljárás lényegében pl. vegyi anyagokkal, nehézfémekkel szennyezett talajok, talajvizek, felszíni vizek növényekkel s hozzájuk társult mikrobákkal való megtisztítását jelenti (1982-ben vetődött fel először, hogy némely növények alkalmasak lehetnek talajtisztításra). Kapcsolódó szakszó a hiperakkumuláció: akkor nevezhető hiperakkumulálónak egy növényfaj, ha valamely szervében egy fém koncentrációja meghaladja az 1000mg/kg szárazanyag értéket. Máig száz és száz fajról igazolták, jól tűrik valamely fém olyan magas koncentrációját, ami más növényekre már mérgezően hatna, ráadásul képesek szervezetükbe is beépíteni. Vannak kobaltot, talliumot, szelént, mangánt, cinket, nikkelt remekül toleráló fajok. Az Afrika középső részén honos Haumaniastrum katangense gond nélkül vesz fel nagyobb adag rezet. A havasalji tarsóka jól elvan kadmiumos talajon. A kereklevelű tarsóka bírja a magas ólomtartalmú talajt. Az Artiplex confertifolia képes jelentős mennyiségű uránt felvenni. Az Ausztrál Nukleáris Tudományos és Technológiai szervezet (ANSTO) honlapján olvasható, hogy az ausztráliai Hybanthus floribundus levélszöveteiben kiemelten nagy menynyiségben képes nikkelt felhalmozni. A németországi Ruhr Egyetem egyik kutatása szerint a lúdfü is alkalmas lehet nehézfémek kivonására a talajból (igaz, az egyetem módszere élesben még nem alkalmas rá, hogy gazdaságosan alkalmazzák). Utóbbi évtizedek egyre menőbb kutatási területe az ún. „növényi bányászat”, alapja: miután egyes növényfajok képesek bizonyos elemekből jókora mennyiséget felvenni a talajból, vízből, ezért az embereknek értékes nyomelemeket tartalmazó földekre olyanokat érdemes ültetni, amelyek gyökérzetük révén képesek felvenni azokat, mert belőlük könnyebben kinyerhetők. Az Ecotoxicology and Environmental Safety szaklapban 2018-ban megjelent egy reménykeltő mexikói kutatási eredmény. Egy meddőhányón - hasznosítható ásványi anyagot kitermelhető mennyiségben már nem tartalmazó, bányászati hulladéknak minősülő területen - termesztettek repcét, amit beoltottak a fekete spórájú Aspergillus niger penészgombával (két törzsét használták) és hozzáadtak még ammóniumtiocianátot és/vagy ammóniumtioszulfátot. A kezelt repce a kontrollnövényekhez képest hatékonyabban felvette s tárolta, így felhalmozódott benne az arany, az ezüst és a réz (ammónium-tioszulfát és penésztörzsek kombinációja az aranymennyiséget fokozta a gyökerekben és a szárban; a penésztörzsekkel együtt mindkét vegyület növelte az ezüstfelhalmozódást a levelekben; a penésztörzsek és az ammóniumtioszulfát kombinációja és a penésztörzsek ammónium-tiocianát együttese is növelte a réz felhalmozódását a növény szerveiben). Egy kínai-ausztrál kutatás rávilágít (Science of The Total Environment, online megjelent 2018. február 27.): a takarmánylucema és az Astralagus adsurgens Pali. csüdfüfaj a jövőben komoly gazdasági hasznot hajthat, mert ha e fajokat széntüzelésű erőmüvek visszamaradt melléktermékével dúsított lúgos talajban termesztik, abból képesek felvenni s felhalmozni testükben a réniumot, az egyik legritkább/legértékesebb elemet. Ma úgy tűnik, megállíthatatlanul nő az erősen szennyezett talajok területe világszerte. De azért van remény, miután megint, mint sok más téren, ebben is a természet nyújthat segítő kezet számunkra. Egyes kutatások napjainkban már a talajtisztításra alkalmas növények genetikailag még teherbíróbbakká alakításán dolgoznak, így növelve közvetett módon a nehézfémekre irányuló felvevőképességüket. Ami szinte biztos, hogy a talajtisztítási módszerek alkalmazására belátható időn belül az egész földkerekén fényesjövő vár. Igaz, azért hátulütője is akad, azt ma még nem tudni, adott esetben hogyan semmisítenék meg teljesen biztonságosan a felesleges szennyezésekkel teli kiszedett növényzetet... Először dokumentálták vihar keletkezését a Neptunuszon MTI-HÍR Először dokumentálta vihar, azaz egy nagy sötát folt keletkezését a Neptunuszon a Hubble űrteleszkóp. A kutatók elemezték a bolygóról készült felvételeket és végigkövették, amint a 2018-ban láthatóvá vált vihar, egy nagy sötét folt 11 ezer kilométer átmérőjűvé válik — közölte a NASA. A Geophysical Research Letters című szaklapban bemutatott tanulmány szerint a Neptunusz egyik nagy sötét foltja jóval mélyebbről ered a bolygó légkörében, mint azt eddig hitték. Amerikai csillagászok elemezték azokat a felvételeket, amelyeket a Hubble készített egy 2015-ben keletkezett kisebb sötét foltról, amikor kis fényes fehér felhőket fedezett fel azon a területen, ahol aztán 2018-ban megjelent egy nagy sötét folt. A felhőket metánjégkristályok alkotják, innen származik fényes fehér színük. A kutatók úgy vélik, hogy a fehér felhők a sötét viharokat kísérik, és ugyanúgy lebegnek felettük, mint a Föld magas hegycsúcsai körül kialakuló kis felhők. A Neptunusz légköréről készített számítógépes modellek szerint minél mélyebb egy vihar, annál világosabbak az azt kísérő felhők. Az Astronomical Journal című szaklapban megjelent másik tanulmány szerint valószínűleg 4-6 évente jön létre egy ilyen hatalmas vihar a Neptunuszon, majd két, de akár hat évig is eltarthat. A Neptunusz viharai a földi viharoktól eltérően nagy légköri nyomású területeken keletkeznek, amelyek a felvételeken nagy sötét foltokként jelennek meg. Eddig a tudósok hat ilyen foltot derítettek fel, az első kettőt 1989-ben, a Voyager-2 űrszondával. A Hubble 1993-ban fedezte fel az első viharát, amelyet három további követett. A Jupiteren is létezik egy hasonló jelenség, a több mint 20 ezer kilométer széles Nagy Vörös Folt, amely amatőr teleszkópokkal is észlelhető. „Sohasem mértük meg közvetlenül a Neptunusz sötét örvényeiben dúló szelek sebességét, de becsléseink szerint a másodpercenként száz méter tartományban mozoghatnak, hasonlóképpen a Jupiter Nagy Vörös Foltjának szélsebességéhez” - mondta Michael Wong, a Berkeley-ben lévő Kaliforniai Egyetem kutatója. A Jupiteren is létezik egy hasonló jelenség, a több mint 20 ezer kilométer széles Nagy Vörös Folt, amely amatőr teleszkópokkal is észlelhető (Fotó:Shutterstcok)
