Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-27 / 73. szám
www.ujszo.com | 2019. március 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kulturális veszteségeink 35. Adyt nem ünnepli a magyar kulturkampf a centenáriumon N em tudom, észrevették-e, hogy a száz éve elhunyt Ady Endrét, az egyik legnagyobb magyar költőt sem kíméli az Uj Magyar Kulturkampf. Első lépésként a kormány napilapj ában, a Magyar Időkben már október közepén megjelent egy dolgozat „a baloldal által készpénzen megvásárolt”, a világháború vészterhes időszakában kávéházakban melegedő szabadkőműves Adyról. A szerző ugyan kegyesen megengedte, hogy a költőként „igen tehetséges” Adyt ne kelljen kitörölni a magyar kultúrából, de azért az elég furcsa, hogy míg a 2017-et Arany János emlékévvé nyilvánították, addig az Ady-centenárium alig kap figyelmet a hivatalos kultúrpolitika részéről. Vajon miért? Költői kérdés. Ady újságíróként, publicistaként is a legnagyobbak közé tartozik. A költők életében az újságírás általában a megélhetést biztosító tevékenységnek, puszta pénzkeresetnek számított akkoriban (és így van ez ma is), Ady viszont vérbeli újságíró volt. Ahogy Szerb Antal írja: „előbb volt jó újságíró, mint jó költő, és mindvégig megőrizte újságíró természetét”. Mindig rátapintott a lényegre, egy helyi problémában is meglátta az egész rendszer hibáit. Érdemes olvasgatni publicisztikáját, az utóbbi időben jó pár „látnoki” cikkére bukkantam. íme, néhány idézet, melyek alapján érthetővé válik a magyar állam tartózkodó Adyünneplése. „Éppen eleget vesződtünk ezer év óta az ármányos Nyugattal. Unjuk már ezt a barátkozást. (...) Csak egy új, demokrata Magyarország haladhatna dicsőségesen a Nyugattal. A mai Magyarország valóban nem. Magyarország mai urai tehát visznek bennünket a Balkánra és kelet felé.” (Budapesti Napló, 1906). „.. .kezébe kapta a hatalmat, megcsinálta a világ legerkölcstelenebb parlamenti fúzióját, meghamisította a régi szabadelvű pártot, elpaktált minden elpaktálhatót, bevitte s államférfiúi minősítéssel látta el a kokottságot, megszerezte dicsősége zengésére a sajtónak csaknem teljességét, kiölt a magyar politikából, közéletből minden őszinteséget. (Ady Széli Kálmánról Nem lehet? című publicisztikájában, Nagyváradi Napló, 1902.) És harmadikként jöjj ön a kedvencem, 117 évvel ezelőttről, amely kicsit hosszabb, de érdemes figyelmesen elolvasni. „Néznek bennünket kultúmépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna.” (Nagyváradi Napló, 1902). (Lubomír Kotrha karikatúrája) Kínától jó lesz? DUDÁSTAMÁS V an az angol nyelvben egy érdekes szó - a ff enemy. Az olyan kapcsolatokat nevezik így, amelyben a barátság és a rivalizálás keveredik. A két fél ugyan mosolyog egymásra, de a hátuk mögé dugott kezükben azért ott rejtegetik a jól kifent kést. Talán ezzel a szóval lehetne a legtalálóbban jellemezni az EU és Kína jelenlegi kapcsolatát is. E két gazdaság fontos partnere egymásnak, de az elmúlt hetekben, hónapokban egyre nőtt a feszültség köztük. Az EU egyre nagyobb gyanakvással figyeli Kína növekvő gazdasági és politikai erejét, főleg a kínai vállalatok európai ténykedését. Az áprilisi EU-Kína csúcstalálkozóra készülve szokatlanul erős hangnemet ütött meg az Európai Bizottság stratégiai elemzése. Kínát stratégiai riválisként jellemzi, amely a gazdasági és a technológiai versenyben is az EU versenytársa. Mindeközben az unió továbbra is elégtelennek tartja a kínai piac nyitottságát az európai vállalatok előtt, és kölcsönösséget sürget a kereskedelmi és befektetési kapcsolatokban. Az Európai Bizottság arra is figyelmezteti az unió tagállamait, hogy Kínával szemben csakis egységesen tudják érvényesíteni az érdekeiket. Ez a megfogalmazás nem véletlen, Kína ugyanis gazdasági előnyöket ígérve ügyesen osztja meg az EU tagországait. Az Európai Bizottság elemzése most főleg Olaszországnak szól, amely a napokban hivatalosan is csatlakozott Kína Egy övezet, egy út elnevezésű, gazdasági-infrastrukturális tervéhez. Olaszország ugyan korántsem az első EU-tagország, amely csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez, de eddig mindenképpen a legfontosabb. Gazdasági problémái ellenére Olaszország továbbra is a világ tíz legnagyobb gazdasága közé tartozik, és ezért az egyezmény aláírása Kína számára komoly fegyvertény. Ez azonban nincs mindeniknek ínyére, Olaszország több európai partnere is attól tart, hogy Róma a kínaiak trój ai falova lesz az EU-ban. Emmanuel Macron francia államfő arra figyelmeztette az európai vezetőket, hogy Kínával kapcsolatban véget kell vetni az európai naivitásnak, mert a tagországok közötti széthúzást sikeresen használja ki - céljai elérésére. Hasonlóan fogalmazott Heiko Maas német külügyminiszer is, aki szerint a Kínához hasonló gazdasági gigászokkal szemben az EU csak akkor lehet sikeres, ha a tagországok összetartanak. Heiko Maas arra is felhívta kollégái figyelmét, hogy legyenek óvatosak a kínai befektetésekkel, mert könnyen függőségi viszonyban találhatják magukat. A kínai piaci lehetőségek és a dollármilliárdok azonban mágnesként vonzák az európai vállalatokat és kormányokat egyaránt. Az olasz kormány például azt reméli, hogy a kínai befektetésnek köszönhetően Trieszt kikötője a kínai áruk európai behozatalának fontos csomópontjává válik. Hasonló a helyzet Közép-Európában, melynek országai a kínai áruk szárazföldi szállításából szeremének profitálni. Emmanuel Macron kijelentései ellenére azért Franciaország sem akar kimaradni a kínai üzletekből, Hszi Csin-ping elnök e heti látogatása során a francia elnök milliárdokat érő szerződéseket írt alá kínai partnerével. Ezek közül kiemelkedik, hogy Kína 300 Airbus repülőgépet rendelt mintegy 30 milliárd dollárt értékben. Természetesen a mai világgazdaságban Kína megkerülhetetlen, és nem lehet senkinek felróni a vele kötött üzleteket. De ha azt szeretnénk, hogy Kína komoly partnerként kezelje az EU-t, akkor az egységes európai fellépés kulcsfontosságú lenne. Csak így lehet elérni, hogy az európai vállalatok egyenlő bánásmódban részesüljenek Kínában, ami most koránt sincs így. Ellenkező esetben Kína az oszd meg és uralkodj elvet követve még nagyobb előnyre tesz szert Európával szemben. A Golán-fennsík különlegesen fontos Izraelnek Tbbb iszlám ország elítálte, hogy a Donald Trump amerikai elnök elismerte Izrael fennhatóságát a Golán-fennsík felett. A világ rosszalja a lépást, az EU sem ismeri el a terület feletti izraeli fennhatóságot. A Golán-fennsík ugyanakkor stratégiai szempontból különlegesen fontos Izrael számára, geopolitikai helyzete és az ivóvíz miatt. A területet 1967-ben foglalta el Szíriától. A fennsík a bibliai időkben Izrael része volt. Izrael északkeleti határán fekszik, itt található a Genezáreti-tó, mai nevén Kineret-tó. 1800 négyzetkilométeres, hosszúkás fennsíkról van szó, melynek 1200 négyzetkilométeres részét foglalta el Izrael 1967-ben, a hatnapos háborúban. Kulcsfontosságú, hogy számos vízforrás található itt, ezek kilencven százaléka a Kineret-tóba ömlik. Mivel a fennsík a szomszédos izraeli területeknél magasabban fekszik, onnan megfigyelhetők és könnyűszerrel lőhetők lennének az alatta felépített izraeli települések. Izrael 1967-ben éppen a már akkor is évtizedek óta tartó szíriai belövések miatt foglalta el a hatnapos háború utolsó napján a fennsíkot, a gyors és számára is váratlan hadisikerek láttán. 1973-ban a jóm kippuri háborúban a terület rövid időre ismét Szíria része lett, majd visszakerült Izrael fennhatósága alá. Jeruzsálemben 1981-ben a parlament megszavazta, hogy kiterjesszék rá az izraeli törvénykezést, és ezzel Izrael gyakorlatilag annektálta. Hova álljanak a drúzok? A Golán-fennsík Izrael számára a legkönnyebben integrálható terület, mert 1967-ben a szíriai civil lakosság többsége elmenekült, mindössze négy drúz falu lakossága maradt. Jelenleg a drúzok húszezren élnek a fennsíkon, ez az ottani lakosság fele, mintegy húszezer izraeli odaköltözött. A drúzok nem ellenségesek Izraellel, az állam megalakulása óta a drúz férfiak bevonulnak a hadseregbe, és az ország egyenrangú polgárai. A Golán-fennsíkon élő drúzok viszont félnek, hogy ha egy későbbi rendezésnél mégis visszakerülnek szír fennhatóság alá, akkor megbüntetik őket, ha lojalitást mutatnak Izrael felé. Ráadásul számos család kettészakadt 1967-ben, rokonaik élnek a fennsík szíriai felén. Emiatt a Golán-fennsíkon élő drúzok közül kevesen vették fel az izraeli állampolgárságot, noha erre lehetőségük van. A fennsíkon 1967 óta Izrael létrehozta Kacrin várost, a térség közigazgatási központját, valamint 19 falvat és tíz kibucot. Nagyüzemi gyümölcs- és szőlőtermesztés, borászat és szarvasmarhatenyésztés folyik a fennsíkon, és jelentős turisztikai fejlesztések épülnek a patakvölgyekben lévő kirándulóhelyekre. Lakosságcserék A Golán-fennsíkon a Biblia szerint Dán és Manasse törzse élt, egy Golán nevű város volt a központja, és Salamon király nevezte ki a térség vezetőit. A zsidó királyság kettészakadásakor, Izrael és Júdea születésekor, Izraelnek lett a része. Az időszámítás előtti nyolcadik században az Asszír Birodalom elfoglalta, lakóit Babilonba hurcolta a legyőzött területeket sújtó lakosságcserék korabeli szokásának megfelelően. Amikor az Óperzsa Birodalom idején a zsidók visszatérhettek Izrael földjére, ismét letelepedtek a területen. Különösen a rómaiak elleni, levert és keményen megtorolt felkelések (köztük a Bar Kohba felkelés) után alapítottak számos települést a fennsíkon. Ekkor a lerombolt Jeruzsálemből, valamint a déli, júdeai vidékről tömegesen vonult északra, Galileába és a Golán-fennsíkra a zsidó lakosság. A régészek az utóbbi évtizedekben több mint harminc, az első századokból származó zsinagógát tártak föl a fennsíkon. A fennsík zsidó települései a korai muzulmán korszakban, a 7. századtól hanyatlottak, a súlyos földrengések és a rájuk kivetett vallási különadók tarthatatlanná tették helyzetüket. (MTI) JUHÁSZ KATALIN
