Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-27 / 73. szám
www.ujszo.com | 2019. március 27. KULTÚRA 5 „Nyitott vagyok bármilyen kérdésre" Récsei Noémi célja, hogy komplex módon utánajárjon egy-egy témának, és a továbbgondolására késztessen Récsei Noémi következő beszélgetőestje ma lesz Galántán (Fotó: Tuba Adám) BALOGH MÁRTA Récsei Noémi rádiós és televíziós műsorvezető két éve indította Galántán beszélgetőest-sorozatát, amelyeken olyan témákat feszeget, melyekről nem sokat beszélünk a hétköznapokban, esetenként tabuizáijuk őket. A „csupa mosoly" műsorvezetőt beszélgetőestjeiről kérdeztük. Eddig csak Galántán voltak beszélgetőestjeid? Igen, Galántán indultak az Esterházy kávézóban, de aztán folyamatosan kaptam felkéréseket. Volt egy tematikus beszélgetőest-sorozatunk a galántai óvodában Elias Bosák Tündével, Vanco Ildikóval és Konkoly Annamáriával, de a Jurtanapokon, Nádszegen és Pozsonyban is jártunk. Hol lesznek még beszélgetések? Oda megyünk, ahova meghívnak bennünket. Ha valaki megkeres bennünket egy témajavaslattal - például a nyelvi jogokról, a digitalizációról, a kétnyelvűségről vagy akár a saját nevelési igényű gyermekek boldogulásának lehetőségeiről szakértők segítségével szívesen feldolgozzuk, érthetővé tesszük a témát. Teljes mértékben nyitott vagyok bármilyen kérdésre. A következő beszélgetésem ma lesz Galántán 17.30-kor Digitális detox címmel. Úgy vélem, ez a téma közvetve vagy közvetlenül mindenkit érint - idősebbeket és fiatalabbakat egyaránt. Honnan jött az ötlet, hogy önálló beszélgetőesteket indíts? Az alaptermészetemből adódik, hogy nagyon szeretek beszélgetni, s ehhez társul a világ iránti intenzív érdeklődésem is. Napjainkban egyre népszerűbbé válik a beszélgetős műfaj: különböző tematikus estek, klubestek vannak. Galántán ez, megítélésem szerint, hiányzott. Ha a televíziózásra vagy az online médiahasználatra szánt időt inkább tartalommal teli estre fordítjuk, lehet, hogy egy kicsit többet tudunk meg és egy kicsit pontosabb képet kapunk egy-egy témáról, s a szemléletünk is változik. Beszélgettél már egyebek mellett a Down-szindrómáról, az örökbefogadásról, a mesélés fontosságáról. A jövőben milyen témákat tervezel még? Szeretnék több könyvajánlót, könyvismertetőt, mert egy könyv mindig nagyszerű alkalom arra, hogy beszélgessünk, eszmét cseréljünk. Igyekszem olyan témákról beszélgetni, amelyek felkeltik a figyelmet. Van kedvenc témád? A sajátos nevelési igényű gyermekek, illetve családjaik élettörténete. Sokan el sem tudjuk képzelni, mennyire nem egyszerű a sorsuk egyeseknek. Emberi tulajdonság, hogy hajlamosak vagyunk a saját problémáinkat a legfaj súlyosabbként látni, láttami. Úgy vélem, érdekes szegmense lehet a világ megismerésének, ha megpróbálunk másvalaki szemüvegén keresztül látni, nézni és érzékelni. Értékrendbeli, gondolkodásmódbeli eltéréseket felfedezhetünk fel így. Mit tapasztalsz, milyen témák érdeklik leginkább az embereket? A kétnyelvűségről és az örökbefogadásról szóló beszélgetőestek iránt rendkívül nagy volt az érdeklődés, a meseolvasás lélektanáról szóló estem szintén nagy sikert aratott. Ha az ember úttörővé válik, meglehetősen nagy feladat hárul rá az érdeklődésfelmérés terén is. Lehet, hogy arról, ami a te személyes érdeklődésedet felkelti, kiderül, hogy nagyszerű ötlet ugyan, de másokat nem annyira tesz kíváncsivá. Milyen közönséget kívánsz megszólítani? Nincs konkrét célcsoportom, témája válogatja. Például a Péterfy- Novák Évával készített beszélgetőestemmel elsősorban a hölgyeket, az örökbefogadási témával a családokat szerettem volna megszólítani, míg a digitális detox kapcsán a fiatalokat, de az idősebb generációt is szeretném bevonzani, akik ugyan nem a közösségi média (közvetlen) fogyasztói, de szívesen eljönnek az unokáik érintettsége miatt. Hogyan készülsz fel egy-egy beszélgetésre? Minden egyes alkalommal igyekszem szakembert és érintetteket is hívni. Például a Down-szindrómáról szóló beszélgetésen egy gyógypedagógust, két érintett családot, valamint egy pszichológust kérdeztem. A beszélgetőpartnerekkel való egyeztetés után átküldők nekik egy beszélgetésvázlatot, melyet közös javaslatok alapján hagyunk jóvá. Ezután maximálisan megpróbálok elmélyülni a témában, úgy, hogy a tágabb kontextust is megpróbálom szem előtt tartani. Mi a célod a beszélgetésekkel? Hogy komplex módon utánajárjunk minden kérdésnek. Nyilván azért mindig vannak feltáratlan területek, gyakran hangoztatom is a kedves közönségnek, hogy nem szakmai szimpóziumon, nem szakmai konferencián vannak, hanem egy beszélgetőesten, amely elsősorban az érdeklődésre, a „szakmaibb popularitásra” törekszik. Egyegy téma megvitatásakor az a célom, hogy a lehető legjobban legyen feldolgozva, úgy kerüljön terítékre és váljon köznapi témává, hogy továbbgondolásra késztesse az érdeklődőket. Szerinted hogyan lehetne elérni, hogy az embereket érdekelje a beszélgetés, és ne csak a telefonjukat bújják? Hiszem, hogy mindenkiben benne rejlik az értő közönség. Az érdeklődés felkeltésével lehet csodákat elérni. Ezen a téren nyilván nagyobb feladattal áll szemben a jelenkor embere, hiszen a konkurenciaharcban a mobiltelefonok jelenlétével is számolni kell. Páratlan Repin-kiállítás a Tretyj akov Képtárban A moszkvai Tretyjakov Képtárban példátlan biztonsági intézkedések mellett nyitották meg az elmúlt negyedszázad legjelentősebb kiállítását a leghíresebb orosz festő, Hja Repin (1844-1930) műveiből. Moszkva. A biztonsági intézkedésekre azért volt szükség, mert a neves intézményben tavaly egy fanatikus megrongálta az alkotó egyik legjelentősebb művét, ez év elején pedig egy másik festményt elloptak. A világhírű moszkvai galéria a realista festő 300 művét - 170 olajképét és 130 grafikáját-gyűjtötte egybe 28 oroszországi múzeumból és hét magángyűjteményből Repin születésének 175. évfordulója alkalmából. Az orosz fővárosban augusztus 18-ig látható tárlatot később bemutatják Szentpéterváron és szűkebb változatban Párizsban és Helsinkiben is. A Rettegett Iván és fia 1581. november 16-án című festmény, amelyet tavaly májusban egy szélsőségesen nacionalista nézeteket valló férfi egy késsel összevagdosott ideológiai okokból, továbbra is restaurálás alatt áll. A merénylő, a 37 éves Igor Podporin szerint a kép negatív színben tünteti fel a cárt, akit ő szentként tisztel. A festményt négy helyen vágták fel, de helyreállítható. Ilja Repin az orosz realista festészet legkiemelkedőbb képviselője. Történelmi tárgyú képei közül a legismertebb az 1885-ben készült Rettenetes Iván és fia 1581. november 16-án, amelyen a fiúgyilkos Iván cárt mint saját despotizmusának áldozatát láthatjuk. A festő több mint tizenkét esztendeig dolgozott az 1891 - ben elkészült, A zaporozsjei kozákok levelet írnak a török szultánnak című művén. Az oroszok körében rendkívül népszerű festményért III. Sándor cár 3 5 ezer rubelt fizetett, ami akkor rekordnak számított. Hatalmas feltűnést keltett Hajóvontatók a Volgán című, 1873-ban bemutatott műve, amely döbbenetes erővel ábrázolja az uszályvontatók keserű sorsát. Évekkel ezelőtt Repin tájainkon is tanagyag volt oroszórákon; a döbbenetes hatású festmény történetét és esztétikai minőségét a hajóvontató figurák külön-külön jellemezésével és ábrázolásmódjával tanították. Repin mintegy háromszáz portét is alkotott, ezek közös vonása a szinte meghökkentő életszerűség, az egyéniség kiemelése. A művészt a halál arcképfestőjeként is emlegették, mivel a legenda szerint több alanya, köztük Mogyeszt Muszorgszkij zeneszerző és Pjotr Sztolipin, az utolsó cár miniszterelnöke is meghalt röviddel a megfestése után. (MTI, tb) Hja Repin ikonikus festménye, a Hajóvontatók a Volgán (Képarchívum) RÖVIDEN Kubai író üzenete a színházi világnapon Carlos Celdrán kubai író, rendező, színházigazgató üzenetét olvassák fel az idei színházi világnapon, ma az előadások előtt a színházakban. A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) minden évben a színházi világ egy jelentős személyiségét kéri fel, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára. Legelőször Jean Cocteau szövege hangzott el több mint húsz ország színpadain. Carlos Celdrán üzenetében azt úja, hogy a színház hivatása átélni az adott, a múló pillanat puszta igazságát. „Színházi szülőhazám, az enyém és a színészeimé azokból a pillanatokból szövődik, melyekben nem bújunk maszkok mögé, nincs többé mellébeszélés és félelem, hanem mi magunk vagyunk, és a sötétben megfogjuk egymás kezét” - fogalmaz. Mint úja, a színházi hagyomány nem hierarchikus. A színház láthatatlanul terjed, nem ismeri a földrajzot, de beleavatkozik mindazok életébe, akik művelik. A színházművészet egyesít - üzeni Carlos Celdrán. (MTI)
