Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-20 / 67. szám
iff KÖNYVESPOLC ■ 2019. MÁRCIUS 20. www.ujszo.com Egy tengeralattjáró tragédiája Egy könyv és egy film a 2000-es katasztrófáról T izenkilenc évvel a Kurszk atom-tengeralattjáró katasztrófája után könyv és film is született a tragédiáról. Az egyik jó, a másik kevésbé. Egy-egy könyv filmadaptációja kapcsán gyakran elhangzik, hogy célszerűbb először a filmet megnézni, és utána elolvasni a könyvet. (Lásd még a népszerű mémet, amely szerint a filmváltozat a jéghegy csúcsa, a könyv pedig az alatta terpeszkedő óriási jégtömb.) A Kurszk atom-tengeralattjáró történetével kapcsolatban ez a tézis duplán érvényes. Ha valaki esetleg úgy gondolja, hogy nem akar nehézkes katonai szakszövegeket olvasni, de kíváncsi rá, mi is történt 2000 augusztusában a Kurszk fedélzetén, ezért megnézi Thomas Vinterberg rendezését, a moziból kijövet úgy fogja érezni, hogy a könyvet is el kell olvasnia. Ráadásul nem is kell nehézkes katonai szakszövegekkel kínlódni, Robert Moore Kurszk című munkája ugyanis olvasmányos, informatív és érdekfeszítő mű. A filmnek vannak bocsánatos bűnei és teljesen illúzióromboló húzásai. Míg a könyvnek talán a 10%-a sem foglalkozik a magán a Kurszkon történtekkel (mivel csak nagyon kevés eseményről maradt fel hiteles bizonyíték), a filmnek nagyjából a harmada azt mutatja, mi történik a mélyben. Ez érthető, hiszen ezek a jelenetek fokozzák igazán a feszültséget, és az olyan közhelybe hajló megoldások felett is szemet lehet hunyni, hogy két tengerész rögtön az első képsorokon kénytelen eladni az óráját, hogy a barátjuk esküvőjére biztosítsák a rendes vendéglátást. (Lásd még az oroszok legendás vonzalmát az órák iránt, ami sok városi legendában is megjelenik.) Az is kikövetkeztethető, hogy az órák hiányának tragikus következménye lesz a filmben: a tengerész, akinek meghatározott időben kell a hajótöizsön kopogtatással jeleznie, későn kap észbe, mert nincs órája... A film azt sugallja, az oroszok elképesztően pancser módon viselkedtek a mentés során, és az orosz legyőzhetetlenség látszatának fenntartása érdekében lassú halálra ítélték az első robbanás túlélőit a tengeralattjárón, mert nem voltak hajlandók elfogadni a felajánlott nemzetközi segítséget. A filmből teljesen kimarad Vlagyimir Putyin is, pedig ez volt az első krízis, amellyel elnökként szembe kellett néznie. Elon Musk, a szuperhős Kevés olyan személyiséget találunk a történelemben, akinek hajthatatlansága és eredeti látásmódja lehetővé tette, hogy több iparágban is maradandót alkosson - mi több, forradalmasítsa azokat. Thomas Edison, Henry Ford, Bili Gates és Steve Jobs modern kori ötvözeteként Elon Musk az egyik legnagyobb hatású látnok a világot megváltoztató cégei, a PayPal, a Tesla Motors, a SpaceX és a SolarCity révén. Ashlee Vance technológiai újság-Mi történt a Kurszkon? 2000 augusztusában az orosz Északi Flotta a Szovjetunió felbomlása utáni legnagyobb hadgyakorlatot hajtotta végre. E gyakorlat során a Kurszk atom-tengeralattjáró feladata az volt, hogy hatástalanított torpedókat lőjön ki egy csatacirkálóra. Az egyik torpedó azonban meghibásodott, így rövid időn belül két robbanás következett be a Kurszk fedélzetén, a legénység nagy része azonnal meghalt, a tengeralattjáró elsüllyedt. A tengeralattjáró hátsó rekeszeiben 23 tengerész túlélte a robbanást (egyiküknél megtalálták a túlélők névsorát), ám nem tisztázott, hogy mennyi ideig maradhattak életben. Mire több sikertelen mentési kísérlet után, nyolc nappal a balesetet követően brit mélytengeri búvárok elérték a megfeneklett tengeralattjárót, már csak azt konstatálhatták, hogy minden rekeszt elárasztott a víz. A nézői élményt azonban nem ezek a hiányosságok rombolják igazán, hanem például az, amikor az orosz atom-tengeralattjáró orosz tisztjei a legnagyobb öröm és a bátran viselt nehézségek idején is angol tengerésznótákat énekelnek — így a kulcsjelenet hatásos helyett csak hatásvadász lesz. Robert Moore rendkívül alapos és precíz dokumentumregénye ezzel szemben érzelmek helyett információkkal dolgozik. Ha bizonyos esetekben - például éppen a fedélzeten történtek rekonstruálásánál - nem lehet elkerülni a spekulációkat, akkor mindig világosan jelzi, csak feltételezésről van szó. Aminek viszont utána lehet járni, annak állhatatosan utánajár, legyen szó a szovjet/orosz atomtengeralattjáró-programról, a mentést megelőző kemény tárgyalásokról vagy a mentésben részt vevő profi búvárok munkájáról. A Kurszk így nem csupán egy konkrét esemény lebilincselő krónikája, hanem bepillantást nyújt abba is, hogyan próbálnak megbirkózni az orosz katonai vezetők a Szovjetunió felbomlása után bekövetkező hanyadással, s mintegy mellékesen közérthető módon megismerted az olvasót több szokadan foglalkozással. Az pedig kommunikációs esettanulmánynak is beillik, hogyan kezelte az orosz és a nemzetközi média a Kurszkról szóló híreket. Míg a film, eléggé leegyszerűsítve a történteket, a mentést szervező és a nemzetközi együttműködésről dönteni hivatott oroszok tehetetlenségére fogja, hogy nem sikerült megmenteni a Kurszkon bekövetkezett robbanás túlélőit, Moore árnyalja a képet: rámutat például, hogy egy megfeneklett atom-tengeralattjárót azért nem olyan egyszerű megtalálni, mert eleve az volt az egyik fő küldetése, hogy a radaroktól rejtve tudjon közlekedni, és azt is hangsúlyozza, soha nem nyert megerősítést, hogy bárki is hallott volna kopogtatást a Kurszkról, vagyis a vezérkar nem tudta, vannak-e még túlélők a tengeralattjáróban. (Valószínűleg sokkal kevesebb idejük maradt, mint azt a film sugallja.) Mindemellett Moore nem menti fel a sokszor valóban leginkább a saját karrierjüket szem előtt tartó orosz tiszteket sem, akik több esetben tényleg feleslegesen sokáig odázták a döntéshozatalt. A könyv felsorolja azokat az esetenként tragikomikusnak tűnő mozzanatokat, amelyek tovább csökkentették a túlélők esélyeit: kiderül például, hogy a tengeralattjáró vészjelző bójáját korábban deaktiválták, nehogy meghibásodjon, és alkalmatlan pillanatban a felszínre kerülve elárulja a tengeralattjáró pozícióját az amerikai flottának. Ä Kurszk nemcsak a tengeralattjárók szerelmeseinek vagy a katonai thrillerek kedvelőinek nyújt érdekes olvasmányt, hanem bármelyik laikus olvasónak, aki szeremé megtudni, mi is történt 19 évvel ezelőtt az oroszok hírhedt atomtengeralattjárójával. Letehetetlenül izgalmas olvasmány, még ha happy endre nem is számíthatunk. Bőd Titanilla Robert Moore: Kurszk - Az atom-tengeralattjáró tragédiájának története Gabo Kiadó, 2019, 366oldal író sodró lendületű, tényfeltáró könyvében betekintést nyújt a Szilícium-völgy legmerészebb üzletemberének - és legnagyobb visszatérőjének - kiemelkedő életébe. A szerző több mint ötven órát beszélgetett Muskkal, továbbá közel háromszáz emberrel - a családtagjaival, a barátaival, a munkatársaival - készített interjút. Musk nem követi a trendeket, hanem alakítja: dinamizmusa és jövőképe elképesztő innovációkat eredményez az elektromos autók gyártása, a kereskedelmi űrhajózás és a napelemes rendszerek használatának területén. A könyv végigköveti Elon Musk útját nehéz dél-afrikai gyermekkorától kezdve a globális üzleti világ csúcsára való felemelkedéséig. Buktatókkal és sikerekkel teli története önmagában is lenyűgöző, Elon Muskot azonban leginkább az teszi szuperhőssé, hogy modern technológiai megoldásaival, környezettudatos módon keres válaszokat korunk kihívásaira: a jövő izgalmas, optimista képét festi elénk. Ashlee Vance könyve már 2015-ben megjelent magyarul, a HVG Könyvek Kiadó most a fiataloknak átdolgozott kiadást nyújtja át az olvasóknak. Ashlee Vance: Elon Musk és a fantasztikus jövőfeltalálása (Ifjúsági változat) HVG Könyvek Kiadó, 2019 224 oldal Női sorsok a 20. századból Aranyossi Magda (1896-1977) író, újságíró, történész alakja Nádas Péter Világló részletek című memoárjának egyik központi szereplőjeként bizonyosan nem ismeretlen az olvasók számára. Az Én régi, elsüllyedt világom a harminc éve megjelent Rendszertelen önéletrajz családi fényképekkel és levelekkel kiegészített, átdolgozott kiadása, nagynénje és egykori gyámja szövegéhez most Nádas Péter írt széljegyzeteket. A jómódú zsidó polgári nagycsaládban nevelkedő, fiatalon a baloldali forradalmi eszmék és mozgalmak hívéül szegődő úrilány a Tanácsköztársaság bukását követően férjével és gyermekével két évtizedig nyugat-európai emigrációba kényszerült. AII. világháború utolsó éveiben Magyarországra visszatérve bekapcsolódott az ellenállásba, a háború után pedig a magyar nőmozgalom elkötelezett képviselőjeként őrizte meggyőződését a szocialista eszmerendszerben. Aranyossi Magda önéletírása érzékletes képet nyújt konzervatív liberális szellemiségű családjáról, a szinte elfeledett nyugati kommunista emigráció életéről és dilemmáiról, és egy mára diszkreditálódott elköteleződés anatómiájának bemutatásával hozzájárul a 20. századi Magyarország történelmének megértéséhez. Aranyossi Magda: En régi, elsüllyedt világom - Nádas Péter széljegyzeteivel Jelenkor Kiadó, 2018, 502 oldal 03 80 EO 08 Karig Sára (1914-1999) nevét sokan ismerik a Népek meséi sorozatból, Bulgakov-fordításaiból, és talán még az 1947-es választásokkal kapcsolatos szerepéről is hallottak jó néhányan. 1988-89-ben elmesélte fordulatos élettörténetét Bakonyi Évának. Az interjú - s vele az interjúalany - most új életre kel: megtudjuk, hogy a hajai úrilányból hogyan lett szociáldemokrata, Radnótiék és a Szent-Györgyi család Barátja; hadifoglyok, bujkáló zsidók, árva gyerekek megmentője, utóbb a Világ Igaza; a kék cédulás választások leleplezője, majd hat évig vorkutai fogoly. Az Ural lábánál, a lágerben tanult meg oroszul, hazajövetele után pedig évtizedekig az Európa Könyvkiadó szerkesztője volt, nem mellesleg pedig neves műfordító, akinek köszönhetően számos orosz, bolgár és ukrán irodalmi mű szólalt meg magyarul. A szöveget jegyzetekkel, annotált névmutatóval és fényképekkel adja közre a Magvető Könyvkiadó a Tények és Tanúk sorozat legfrissebb kötetében, amely április elején jelenik meg. „Sokféle oka van annak, hogy nem írom meg az emlékeimet. Az egyik az, hogy nincs meg hozzá az anyagom. Ahol én voltam, ott naplót írni nem lehetett. Amikor elengedtek, még a csokoládébonbon papírburkolatát is levették, attól félve, hogy azon valami üzenetet viszek. Tintaceruzával írtunk megnedvesített, deszkára kifeszített fehér anyagra levelet, és azt az ember bevarrta a bélés alá a ruhájába. De ezt az őrség tudta, és minden ruhadarabunkat kicserélték, vadonatújat kaptunk. Tehát a fejemben el tudtam hozni azt a három-négyezer sor verset, amit írtam, de ezenkívül arra, hogy keddi napon ez történt velem, április 4-én az történt, nagyon nehezen tudnék visszaemlékezni. [...] De nekem reális dátumaim nincsenek. Legfeljebb az lehet, hogy láttam egy rénszarvast állni fönt a hegy lejtőjén, és két nap világított az égen. Ez egész biztosan nyáron kellett hogy legyen, de hogy melyik évben, azt már nem tudom. [...] A lényeg életben maradni, túlélni, ha lehet, nem csinálni rosszat, és csak annyi jót tenni, ami nem az én életemből veszi el az utolsó energiát” - mesélte életéről Karig Sára. ARANYOSSI MAGDA Én régi, elsüllyedt világom Karig Sára: A szerencse lánya Magvető Könyvkiadó, 2019, 684 oldal A mellékletet szerkesztette; Lakatos Krisztina. E-mail: ujszo@ujszo.com . Címlapkép: Shutterstock. Levélcím: DUEL-PRESS, s.r.o., Új Szó - Könyvespolc, P.O.BOX 222, 830 00 Bratislava 3.
