Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-19 / 66. szám
Étel, ital, álom... Mindennapok és ünnepek a nép életéből 15-16. oldal 2019. március 19., kedd, 12. évfolyam, 1. szám Otthonosak táncban és zenében Juhász Sándor (27) és Juhász Bence Zsombor (23) testvérek. A zselízi szülői házból hozták magukkal a néptánc és a népzene szeretetét. Mindketten a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tagjai, emellett Sándor a zselízi Kincső Ifjúsági Néptáncegyüttes vezetője is. Zsombor tánctudását a Fölszállott a páva versenyen ismerhette meg a nagyközönség. A beszélgetésre együtt ültünk asztalhoz, a válaszok szellemében és tartalmában a szoros rokoni kötelék is tükröződik, így nem mindig választottam szét az elmondottakat. üleik - Eszter és Sándor - a felvidéki hagyományőrzés elkötelezett hívei és aktivistái, így a Juhász testvérek is az anyatejjel szívták magukba a tánc és a zene szeretetét. Sándor: Az első próbákra csak nagyon homályosan emlékszem, ezek felidézésében segít a családi fotóalbum. Bongyor hosszú hajjal állítottak a bátyám csizmájába, amely a derekamig ért. A látvány kedvéért egy nagy kalapot is a fejembe nyomtak. Egy másik felvételen a lefektetett nagybőgőt próbálom szóra bírni, pengetni. Édesapánk agronómus, és a katonaság után kapcsolódott be a néptáncmozgalomba. Tachovban, a német határnál szolgált, és sűrű levelezésben állt az otthoniakkal. Az öccse lelkesen írt a lévai néptáncegyüttesről, ahol szemrevaló lányok is vonzóvá tették a közösséget. A csehországi laktanya zártságában az írottak megmozgatták apám fantáziáját, s amikor hazatért, ő is Léván találta magát. Tehetséget is érzett a figurákhoz, s hamarosan egyfajta tánckarvezetővé lépett elő. Édesanyánk pedagógus, aki kiváló oktatói érzékét az otthoni nevelésben is kamatoztatta. Édesapja mikor tért vissza a szülővárosába, Zselízre? Zsombor: A zselízi fantasztikus Csemadok-fesztivál eseményei édesapámnak gyerekkorától kezdve maradandó élményt jelentettek, s amikor a rendezvény abban a formában megszűnt, a kisváros egy érdekes színfoltját veszítette el, s a folklór-anyaegyüttese is felbomlott. Ekkor már egybekeltek édesanyámmal, egy komáromi rövid kitérő után úgy érezték, otthon van rájuk szükség. A szándékot tett követte, s nekiláttak a folklóregyüttes feltámasztásához. Ebből született 1995 decemberében, születésem előtt két hónappal, a Kincső néptáncegyüttes. Tíz évre rá szüléink a Magyar Táncművészeti Főiskola néptáncpedagógus szakán tökéletesítették tudásukat. Ötévenként jubileumi műsorral ünnepeljük a Kincső alapítását, jövőre már a negyedszázados fennállására gyűlhetünk össze. Ebben a közösségben százakat tartott öszsze a tánc szeretete. A generációk e történetben már összemosódnak, s az alapítók gyermekei is az együttesben találtak otthonra. A csoport az identitás megőrzésében is fontos szerepet kap, mivel a település lakosságának alig fele vallja magát magyarnak. Szüleim tehát egy különleges, saját utat gyúrtak ki maguknak, amit mi tovább szélesítünk. Maradjunk a kitaposott úton. Zsombor: Nekem volt a legkönynyebb: mindenben Sándort követtem. Foton a Népművészeti Szakgimnáziumot fejezte be, én is ott végeztem középfokú tanulmányaimat. Ez számomra előnyt jelentett, de az elvárások nagyobbak is voltak Sándor: Az iskola fontos lépcsőfoka volt a Magyar Táncművészeti Főiskolához vezető útnak, amely mára egyetemi rangot kapott. Szakirányú tantárgyakat oktattak - a táncok tanulása és a különböző technikák gyakorlati elsajátítása mellett -, az elméleti tudásunkat is gyarapították. így a hivatásos életre is felkészítettek, valamint egyengették a felsőfokú intézmény pedagógiai fakultására vagy tánc- és próbavezető szakára való bejutásunkat is. Természetesen ma már látom e képzés gyenge pontjait, de ez énemből fakad: kritikus szemmel nézem a világot, felszólalok a számomra haszontalan dolgok ellen, így néha szembemegyek a „trendi” áramlatokkal. Mégis, ha újraélném a középiskolás éveimet, ismét a kiváló képzést adó Fótot választanám. A tanultak jó ajánlólevélnek bizonyultak a professzionális táncművészet világában. Sándor: A fóti szakközépiskolában ötéves tanulásra volt lehetőség, négy év után - a továbbtanulásra előkészítő - egy év következett. Ezt nem vettem igénybe, felvételiztem a Táncművészeti Egyetemre, fel is vettek, de nem Pestre, hanem Nyíregyházára, ami azért nem a szomszédban van. Közben munkát is találtam Százhalombattán a Pesovár Ferenc Alapfokú Művészeti Iskolában, gyakornokként hétfőtől csütörtökig tanítottam, hétvégeéken a Nyírségbe utaztam. 2010-ben sikertelenül felvételiztem a Nemzeti Táncegyüttesbe, oktatói munkámat folytattam. Közben felgyorsult az életem, a pozsonyi Ifjú Szívek Táncszínházban is dolgoztam. A koronázó városban látott színpadon Zsuráíszky Zoltán, a Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője, aki egy üresedés után 2012 decemberében ajánlotta fel, hogy az új évben kezdjek az együttesnél egy hónapos próbaidővel. Zsombor: A Nemzeti Táncegyüttesbe meghívást kaptam, s egy előszerződés alapján másnap már
