Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-06 / 31. szám
www.ujszo.com I 2019. február 6. KÖZÉLET 3 IBOS EMESE Pozsony/Rimaszombat/ Tonkháza. Egy hete borzolja a kedélyeket a lengyelországi marhahúsbotrány. A rizikós lengyel vágóhídról Szlovákiába, óvodákba, iskolai étkezdékbe, éttermekbe is került hús. Az illetékes hatóságnál és egy húsfeldolgozó üzemben annak néztünk utána, milyen előírások szabályozzák a hús behozatalát. A lengyel húsbotrányt az a videófelvétel robbantotta ki, melyet az egyik helyi tévé munkatársa készített. Az újságíró hónapokig tartó igyekezet árán munkát vállalhatott egy lengyel vágóhídon, ahol állítólag beteg - a felvételek szerint mozogni képtelen - állatokat is levágtak és feldolgoztak. A rizikós vágóhídról 2500 kiló húst szállítottak az unió 13 tagországába. Szlovákiába 600 kiló érkezett. Lengyelország évente 560 ezer tonna marhahúst dob piacra, ennek 85%-át az unió tagországaiban értékesíti. Az Európai Unió ellenőrei a botrányra reagálva egy hétig vizsgálódnak északi szomszédunknál. Csak hazait A kockázatosnak minősült vágóhídról óvodákba, iskolai és szociális otthonok étkezdéjébe, éttermekbe és kiskereskedelmi üzletekbe is került marhahús. A mezőgazdasági minisztérium az Állami Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hivatal (SVPS SR) valamint a Közegészségügyi Hivatal (UVZ) bevonásával országos ellenőrzést rendelt el, s nyomatékosan arra kéri a lakosságot, hogy kizárólag hazai tenyésztőktől származó húst vásároljanak. Vennénk, ha volna Az általunk megkérdezett gazdák viszont egybehangzóan állítják, hogy Szlovákia már rég nem önellátó sem a marha-, sem pedig a sertéshús terén. Ennek részben a szabad árukereskedelem az oka, másrészt a hazai agrárpolitika egyáltalán nem segíti, nem támogatja kellőképpen az állattenyésztést. A támogatási rendszer pedig gyakorlatilag ellehetetlenítette a gazdákat. Szigorú szabályok Smriga Rudolf, az Állami Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Hivatal rimaszombati kirendeltségének igazgatója szerint a hazai szabályok kellőképpen szigorúak. Az állatok levágását és feldolgozását szigorúan ellenőrzik. „Az itthon levágott állat kizárólag állatorvos engedélyével kerül a vágóhídra. Dokumentálni kell, melyik farmon nevelték, illetve kitől vásárolták az állatot, a vágás előtt az állatorvosnak igazolnia kell, hogy az állat egészséges, levágható. A vágás előtt a helyi állat-egészségügyi és élelmiszerbiztonsági hivatalt is értesíteni kell. A vágóhídon a hivatal állatorvosának felügyelete alatt vágják le az állatot, a dokumentáció ellenőrzése mellett a mintavételt is ő végzi el” — magyarázza Smriga Rudolf, majd hozzáteszi, a vágást követően a hús hűtőbe kerül, és csak akkor hagyja el a vágóhidat, ha a laboratóriumi vizsgálatok eredménye negatív. Ellenkező esetben a húst elkobozzák, és hulladékként likvidálják, más módon nem hagyhatja el a vágóhidat. „Más országokban a vágóhídon saját állatorvost tartanak, Ausztriában például az dig kizárólag bikákat vásárolnak. „Hentesnek tanultam, tudom, hogy a tehenek 8—10 év után kerülnek a vágóhídra, lesoványodva, a húsuk öreg és faggyús” - magyarázza. Tonkházán hetente átlag 50 bikát dolgoznak fel, előnyben részesítik a hazai állatot. Naponta átlag 200-250 fél disznót dolgoznak fel, melynek harmada hazai, kétharmada Belgiumból érkezik. A dán tenyésztő mellett alig akad hazai gazda. Bognár szerint az állattenyésztés az unióba lépéssel és a határok megnyitásával kezdett visszaszorulni, a hazai gazdák jobbára áron alul tudták eladni az állatokat, éveken keresztül 1 euró, jobb esetben 1 euró 20 cent volt a kilónkénti felvásárlási ára. A támogatási rendszer sem segíti az állattartást. „Saját farmomon sertést és szarvasmarhát is tartok, de pénzt nem látok belőle” - szögezte le Bognár. Nem kerülhetett az EU-ba Bognár Árpád szerint a kockázatos vágóhídon leölt állatok nem kerültek ki Lengyelországból. „Úgy vélem, hogy a felvételen látott állatok lesoványodott, idős tehenek voltak, de azokat is le kell vágni. Nyilván kicsontozták őket, és valamilyen termék előállításánál használhatták fel húsukat. Nem hiszem, hogy nyershúsként eladták őket Szlovákiába” - közölte Bognár, aki arra is emlékeztet, hogy korábban idehaza is működtek úgynevezett kényszervágóhidak, ahová jobbára az idősebb állatok, illetve azok kerültek, amelyek lesántultak. Nyomon követés A levágásra ítélt állat, attól a pillanattól, hogy elhagyja a farmot, egészen a pultra kerüléséig nyomon követhető. „Pontosan tudom, hogy melyik farmról származik az állat, melyik vágóhídon vágták le, a fülszám alapján a pultig nyomon követhető, hiszen mi is végig azzal a számmal dolgozunk. Amikor a hús megérkezik, a hentesek szinte rögtön feldolgozzák. Azonnal kiderülne, ha gond volna vele, de ilyen még nem fordult elő” - állítja Bognár. Rossz reklám A történteknek máris van negatív hatása idehaza is. Hétfőn visszaküldték a pozsonyi óvodák a marhahúst Tonkházára azzal, hogy betiltották nekik, hogy marhahúsból főzzenek. „Közben Dunaszerdahelyről, vagyis hazai tenyésztőtől származó, frissen vágásból származó húsról volt szó” - mondta Bognár. Becslése szerint a Lengyelországban történtek miatt némileg visszaszorul majd a marhahúsfogyasztás, s újabb szigorításokat léptethetnek életbe. Egy személy csődje Az általunk megkérdezett gazdák, felvásárlók és egyéb szakemberek szerint, ha valóban beteg, elhullott állatokat vágtak le Lengyelországban, az csak a helyi állatorvos tudtával, közreműködésével történhetett. Bár hozzátették, nem ismerik a lengyel szabályozást, s az ottani szervek felelőssége, hogy ezt az esetet kivizsgálják. Ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy egyik napról a másikra nem lehet leállítani a lengyel hús behozatalát. Egyrészt Szlovákia messze nem önellátó, számos feldolgozóüzem komoly bajba kerülne, de még az üzletek polcain is megéreznénk az embargó hatását. Másrészt a behozatalt akkor állíthatnánk le, ha a lengyelek nem működnének együtt velünk, ám egyelőre erről nincs szó. Galambos Zoltán állatorvost a leölt állatok számától függően fizetik. Nálunk a vágást felügyelő állatorvosok a hivatal alkalmazottai, függetlenek a vágóhídtól, a vállalkozóktól, nem áll érdekükben szemet hunyni a legkisebb hiányosság felett sem” - magyarázza a szakember. Szigorú szabályok vonatkoznak a külföldről behozott és a kivitt állatokra is. Uniós védjegy Az uniós szabályok még a hazai szabályozásnál is szigorúbbak. Smriga Rudolf elmondta, az uniós országokból csak minősített vágóhidakról és húsüzemekből lehet behozni húst vagy egyéb termékeket. „Át kell esniük egy rendkívül bonyolult engedélyeztetési eljáráson, melynek végeredménye, hogy megkapják az úgynevezett ovális jelzést, vagyis az uniós védjegyet, amely által visszakereshető a termék származási helye. Ez egy kód, mely az ország rövidítése - Szlovákia esetében ez SK, a lengyel termékre PL kerül - mellett egy számsort is tartalmaz. Utóbbi azt az üzemet jelzi, ahonnan a termék piacra került” - magyarázza Smriga Rudolf, azzal, hogy az unión belül csak az ilyen védjeggyel ellátott termékek kerülhetnek forgalomba. Hasonló engedélyeztetési eljáráson kell átesnie a harmadik országokból, például Mexikóból érkező élelmiszereknek is. A külföldről behozott húst a feldolgozóüzemek a regionális állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági hivatalnak, az éttermek és étkezdék pedig a Közegészségügyi Hivatalnak jelentik. Mindkét hivatal bármikor ellenőrizheti a behozott húst és termékeket. Az általunk megkérdezett szakemberek és az ágazatban dolgozók szerint a hazai szabályok szigorúak. Az uniós szabályozás szerint minden tagországnak olyan ellenőrző rendszert kell felállítania, mely megbízhatóan garantálja, hogy csak biztonságos élelmiszerkerül forgalomba. Lengyel húsból Bognár Árpád vállalkozónak, aki közel tizenöt évvel ezelőtt építette fel húsfeldolgozó üzemét a csallóközi Tonkházán (Tonkovce), nincs negatív tapasztalata a lengyel hússal. 130 embert foglalkoztat, fő profiljuk a sertés és szarvasmarha feldolgozása. A hús értékesítése mellett mintegy 100 különböző hústerméket állítanak itt elő. Elmondása szerint vágóhíd felépítésében egyáltalán nem gondolkodott, mivel egyre kevesebben tartanak állatot. „Az egykori termelőszövetkezetek sorra tönkrementek, elvétve akad egy-két kisebb gazda” - magyarázza. A mezőgazdasági minisztérium ajánlására, mely arra int, hogy csak hazai tenyésztőtől vegyünk marhahúst, kérdéssel reagál: honnan, s kitől? Idehaza alig van állattenyésztés. Hozzáteszi, hogy az üzemben igyekeznek hazai hússal dolgozni, a hiányzó mennyiséget Lengyelországból pótolják. Ott a szarvasmarha-tenyésztés nem épült le úgy, mint nálunk. Ugyanez a helyzet Romániában is, ahol a kis- és nagy gazdák is foglalkoznak állattartással. „Lengyelország Európa ötödik legnagyobb marhahús-szállítója, szinte mindig kapunk tőlük Szlovákiából, Magyarországról és Romániából (Somogyi Tibor felvételei) származó húsokat is” - magyarázza Bognár Árpád. Elmondása szerint a lengyel határ közelében, Árvában akad egy-két kisebb tenyésztő, viszont kevés a vágóhíd, ezért a lengyelek felvásárolják a Szlovákiában nevelt állatokat, melyek levágásukat követően visszakerülnek a hazai piacra, itt kerülnek a pultokra, itt dolgozzák fel. A napokban kirobbant botrány margójára elmondta, hogy csak pozitív tapasztalata van a lengyel húsokkal. „Mindig jó minőségű árut kapunk tőlük, megtanulták, hogy csakjó húst küldenek, mert a faggyús, zsíros, csúnya húst visszaküldjük” - mondja Bognár azzal, hogy eleve át sem vermének olyan húst, mely már ránézésre nincs rendben. A marhahúst két, a szlovák határ közelében működő vágóhídról szerzi be. Bejelentés nélkül többször megfordult a vágóhidakon, s állítja, hogy felszereltségben és a higiénia szempontjából messzemenően kifogástalanok. Onnan negyedekbe vágott állatokat kapnak. A minőség érdekében min-A hús útja a vágóhídtól a tányérig
