Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-05 / 30. szám
www.ujszo.com I 2019. február 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 MENYHÁRT KIRÁLY A NEVEM, SEGÍTS, ÉDES ISTENEM! KANDIDAT NA PREZIDENTASR MENYHÁRT* JÓZSEF KOZ TAS S AS Ä Cá !íi fi OK- -iE LÓIT 1 • 562 i1 ns AMI L Tömjént egész vasfazékkal (Cartoonizer) Már nem Fico a legnagyobb veszély A felmérések alapján előre lefutott a Bugár-Menyhárt párharc LAJOS P. JÁNOS N em egészen hat hét múlva köztársasági elnököt választunk. Az öt évvel ezelőtti választáshoz képest a fő különbség, hogy már nem Robert Fico győzelme miatt kell aggódni. Akkor a befutó helyen mért jelöltek közül valójában csak a Smer elnökétől kellett tartani. A választás tétje azonban nem lett kisebb, sőt, több olyan, viszonylag magas támogatottsággal rendelkező jelölt is lesz a szavazólapon, akinek győzelme Ficónál is sokkal súlyosabb következményeket jelentene. Az első számú ilyen jelölt Stefan Harabin, bár nem is ő a legszélsőségesebb - Marian Kotleba egy hajszállal megelőzi —, viszont neki reális esélye van bejutni a második fordulóba. A Legfelsőbb Bíróság volt elnökével, volt HZDS-es igazságügyi miniszterrel egy oroszbarát, a demokratikus politikai rendszerrel hadilábon álló, a nyugati politikai értékeket elutasító politikus kerülne hatalomra. Ugyan szereti magát ajogállam védelmezőjének beállítani, az igazságügy irányításában eltöltött évei ennek ellenkezőjét igazolják. Harabinnál szélsőségesebb, de - mivel megválasztására kicsi az esély - kevésbé veszélyes jelölt Kotleba. A neonáci pártelnök vitorlájából éppen Harabin fogja ki a szelet. Kotleba választói viszont éppen a második fordulóban jelentenének komoly veszélyt, ha Harabin bejutna. A két választói csoport együttes ereje közel 20 százalék. Ebbe a sorba tartozik még Milan Krajniak, a Sme rodina jelöltje - igaz, az előző kettőnél sokkal kevésbé szélsőséges. Ugyan Kotlebáénál is kisebb a szavazótábora, de komoly az esélye, hogy a második fordulóba esetleg bejutó Harabint támogassa. Az várható volt, hogy Fico és a Smer nem akar belefutni még egy akkora pofonba, mint öt éve. Maros Sefcovic jelölése esélyt jelent a pártnak, az uniós biztos a második fordulóban is esélyes lehet a viszonylag olvashatatlan és bevallottan apolitikus Robert Mistríkkel szemben. A magát demokratikusnak nevező ellenzék a lehető legkisebb áldozattal akar a lehető legnagyobb eredményt elérni, kérdés, sikerül-e. Az SaS a már említett Robert Mistrík tudóst indítja, aki ugyan alapítója volt a pártnak, de azóta nem politizál, és bevallása szerint a választás után sem akar. V agy is a párt nem merte elindítani egyetlen fajsúlyosabb politikusát sem. Az SaS-nél csak az OEaNO alibistább, saját jelöltet sem volt képes állítani, és még azt sem árulta el, hogy kit fog támogatni. Megválj a, hogy a Mistrík-Caputová párharcban ki marad állva... Valódi, elfogadható ellenzéki politikust csak az egyelőre parlamenten kívüli Progresszív Szlovákia állított, Zuzana Caputová, a párt alelnöke nem tett rossz benyomást az első vitákon. Sajnos úgy tűnik, kicsit későn kezdte kampányát, valószínűleg már nem tudja behozni hátrányát Mistríkkel szemben. Akkor pedig vissza kell lépnie Mistrík javára, ha nem akarja elveszíteni az arcát azzal, hogy nem tartja be január végén tett ígéretét. A felmérések azt mutatják, hogy Bugár Béla és Menyhárt József előre lefutott meccset játszik az első fordulóban. Bugár meglepően jól szerepelt az első felmérésekben, a 10 százalék körüli támogatottság azt mutatja, hogy a Híd elnökének hírnevét kevésbé tépázta meg a három év kormányzás a Smerrel és az SNS- szel, mint pártjáét. Menyhártnak a felmérésben mért 1,5 százalékos eredménye azt mutatja, hogy az MKP elnökeként nem tudta elfogadtatni magát a párt törzsválasztóival sem. Kérdés, hogy indulását azok támogatták-e, akik erősíteni akaiják a pozícióját, vagy azok, akik el akarják távolítani a párt éléről. Ha az utóbbi igaz, akkor egy 1,5 százalékos eredmény könnyen elnökváltást eredményezhet az MKP-ban. Szabadság, Elvtársak! STUMPF ANDRÁS már feltétlenül megszűnt lapok nevét akarja magára aggatni a Magyar Idők, sokkal jobb ötletem van a Magyar Nemzet nevének használatánál. M B ww Tényleg nincs új a Nap alatt. És de, igenis lehetséges kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Kicsit sajnálom mondjuk, hogy ez ennyire nyilvánvaló számomra. Hogy nemcsak ősi bölcsességekből tudhatom, hanem a saját tapasztalatomból is - pedig még negyven sem vagyok. Az viszont, ami szerdán történni fog, már az én életemben is megtörtént egyszer. Hogy mi lesz? Az lesz, hogy a fideszes kormány lap attól a naptól fogva Magyar Nemzetnek mondja majd magát a fejlécében. Eldobja a Magyar Idők nevet és felveszi azét a lapét, amelyet 1938-ban alapított Pethő Sándor. Február 6. a kitűzött nap. Éppen az úgynevezett G-nap évfordulója. A napé, amikor a hirtelen Orbán-ellenessé vált egykori hű barát és nagyhatalmú Fidesz-oligarcha agyérgörcsöt kapott és húszévnyi profi hallgatás, háttéremberkedés után hirtelen trágár ámokfutásba kezdett a magyar nyilvánosságban. Nyilván maga sem hitte, hogy négy évvel később 01 G-feliratok lesznek majd' minden szélvédőn, ha Budapesten kicsit is esik a hó, ez minden esetre így van. Meg az is úgy van, hogy a Simicska-birodalom magukra politikai szekértolóként tekintető tagjai azon a négy évvel ezelőtti napon otthagyták a céget - jutalmul megkapták Orbán Viktortól a Magyar Időket, bele pedig rengeteg adófizetői forintot. Olvasottságot mondjuk nem tudtak vásárolni, de hát mindent nem lehet. Győztek aztán a választáson, Simicska pedig visszavonult kecskefarmjára - megszüntette a lapjait, avagy átadta őket Orbánnak. így lehet szerdától újra MagyarNemzet a Fidesz pártlapjának neve. S hogy a tavaly újságként megszűnt lap nevét épp az évfordulón biggyesztik magukra, az nemhogy nem véletlen, hanem valójában a legtisztább sajtóműködés. Mégis mi lenne a sajtó dolga, ha nem az, hogy megmutassa a valóságot a maga pőreségében? Na most, ezzel az időzítéssel itt van a szemünk előtt a pitiánerség a maga teljességében. Még hogy nincs tökéletesség a Földön! A pitiánerség kézzelfoghatóvá lesz, kézbe vehetővé válik szerdán, néhány összehajtogatott papírlap formájában. Nagy újdonság persze nincs ebben. Húsz voltam, amikor majdnem ugyanez történt. A Fidesz akkor is kormányon volt - ráadásul nem is kormányzott rosszul, sőt-, a médiapolitikája alapját azonban már akkor is az üldözöttség érzése adta. A kilencvenes évek közepén-végén tényleg egyértelmű és brutális balos médiatúlsúly volt Magyarországon. Annyiban persze volt különbség, hogy a legnagyobb íapokat bár egyértelmű pártválasztás (MSZP vagy SZDSZ) jellemezte, s a választások előtt rendre át is kapcsoltak kampányüzemmódba, alapvetően viszont mégiscsak sajtószerű működés jellemezte őket. 2000-ben aztán az történt, hogy miután jogilag lehetőség adódott rá, a „polgárököl vasököl, oda csap, ahova köll” - megközelítésű, extrafideszes Napi Magyarország egyszercsak bevonult a MagyarNemzet fejléce alá. Ellenzéki idők jöttek aztán nemsokára, nyolc teljes éven át, ellenzéki lapnak lenni meg alapból szexibb mindig (az újságírás - nem illiberális - demokráciákban betöltött szerepének köszönhetően magától értetődő módon), mindenesetre 2010 és 2014 között bősz kormánylap volt a Magyar Nemzet. S most az lesz megint. Némi szabadságot és értelmet nyilván találni majd a kulturális oldalakon, ahogy hagyományosan is így volt mindig, a pártlap-időszakokban is, de aki olyat akar olvasni, amit nem a kormány kommunikációs központjában szerkesztenek, az inkább olvas majd Magyar Hangot. A 2015-ös szerkesztőségnek a Magyar Nemzethez, nem pedig Orbánhoz hű részére ugyan rácsukták a boltot áprilisban, azóta viszont teljesen önerőből dobogós helyre jutottak a magyar közéleti hetilappiacon. Hosszú távú túlélésük persze így is kérdéses, míg az olvasottságukat el sosem áruló új fejlécszerzőké biztosított. Hacsak... Hacsak az Európai Bizottság nem találja úgy, hogy súlyos versenyjogsértés volt, ahogy a magyar állam kitömte pénzzel a fideszes pártsajtót. Ha így találná, akkor bizony vissza is fizettethetné az egész összeget, ami pedig a szerdától újra Magyar Nemzet néven megjelenő kormánypárti lap azonnali beomlásához vezetne. Ez persze ma legfeljebb ábránd. Az EU-ban szokás szónokolni a sajtószabadság fontosságáról, semmire sem kötelező jelentéseket is szokás elfogadni, de fellépni a versenyjogot sértő kormányok ellen... Nem, azt nem szokás. S ha az lenne, akkor is évek múlva lenne csak foganatja egy efféle bizottsági panasznak. Szóval lesz Magyar Nemzet megint. Hívhatják így, persze, hagyomány ez már a lap történetében. A kádárizmusban is volt időszak, amikor vonalasabb pártlap volt még a hivatalos pártlapnál is. Mégis: a Magyar Nemzet báját működése legnagyobb részében az értelmessége, minősége, hol határozott és ellentmondást nem tűrő, hol nagyon enyhe és finom függetlensége, polgári hangütése adta. Ha tehát nem lett volna olyan fontos a pitiánerség tökéletes demonstrálása, a Fidesz-lap folytathatná mondjuk inkább Népszabadságfejléc alatt. A kádárizmusban az legalább hivatalos pártlap volt. Annak a bezárását is Orbánék trükközték ki három éve, a jogok minden bizonnyal ott is adottak. De várjunk csak! Ha ez így van, nyilván a jogelődéi is rászálltak a nagy kormányzati médiaalapítványra! S ha ez is stimmel, már eszünkbe is juthat a tökéletes megoldás! Hibátlanul passzol a kormánykommunikációhoz is! Igen, ez az. így kellene hívni a pártlapot szerdától: Szabad Nép. A szerző a Válasz Online újságíró-szerkesztője 7 BUGÁR VOLNÉK, I AFFÉLE FÖLDI KIHAL Y SZEMÉL YE
