Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

2019-02-26 / 48. szám

A/ww.ujszo.com I 2019. február 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kulturális veszteségeink 31. Hogyan juthat el egy koppintott dal egészen a T udományosán a plagi­­umról. Illetve arról, mi mikor számít koppintás­nak manapság a könnyű­zenei iparban, és mi fér még bele a véletlen egyezés kategóriájába. Több ilyen per is zajlik jelenleg, a Led Zeppelintől Pharrel Williamsen át a Men at Workig számos sztárt vá­dolnak plágiummal. Az Eurovíziós Dalfesztivál, amely már rég megérett a pusztulásra, de még mindig sokan nézik, eddig valahogy botránymentes volt. Mindenütt a közmédia hivatott eldönteni, ki képviseli az országot ezen a giccsparádén - talán pont ezért lett giccsparádé. Maga a szavazási rendszer is megérne egy elemzést, de nem most, talán majd májusban. Nos, minden dörzsölt dalszerző tudja, hogy létezik az a bizonyos „eurovíziós” műfaj - elég megvizs­gálni pár év termését, hogy be tudjuk lőni a zenei kliséket. A magyar köz­média „dalválasztó show-ja” abból áll, hogy kiválasztanak harminc dalt a beérkezők közül, és elődöntőkön prezentálják őket az előadók a zsűri előtt. (A Dal zsűrije a kereskedelmi tévék tehetségkutató műsorainak kritériumai szerint jópofáskodik és keménykedik, itt találkozik a két vi­lág.) Aztán jönnek a középdöntők, ahol a továbbjutók még egyszer el­­éneklik ugyanazt a dalt, majd a dön­tőben ismét. El lehet játszani, hogy komolyak, alaposak vagyunk, és be­vonjuk a telefonos szavazókat is (újabb kereskedelmi tévés húzás). Valójában ki lehetne választani az indulót egy félnapos szakmai mítin­­gen, sok országban így zajlik. Felté­telezzük, hogy a zsűritagok képben vannak, és/vagy kiterjedt tanácsadói hálózatot működtetnek, és a plági­umgyanús dalokat már az első kör­ben kiszűrik. Az, hogy Petruska András dalát úgy iktatták ki a ver­senyből, hogy már döntőbejutott, megmagyarázhatatlan és védhetet­­len. A közmédia egy zeneakadémiai szakértőtől kért szakvéleményt, és nem felejtette el hangsúlyozni, hogy az illető az intézmény igazgatóhe­lyettese, azaz tévedhetetlen. A kifo­döntőig? gásolt dal egyébként pont annyira hasonlít ama bizonyos Vampire Weekend-dalra, mint mondjuk a Fleetwood Mac Everything című slágerére, a ritmikai alapok miatt pe­dig akár Paul Simon Graceland­­korszaka is szóba jöhetne, amelyet szintén Dél-Afrika tradicionális tánczenéinek hangulata inspirált, szóval távolról sem Petruska az egyetlen, aki innét merit. Ki tudja, talán „túl” esélyes lett az eredeti ter­vekhez képest, és a döntnökök nem akartak kockáztatni a közönség­­szavazáson? Bennfentesek tudni vélik, hogy volt már hasonló tülekedés, de akkor Freddie apukája a zsebébe nyúlt, és minden helyrezökkent, fiacskája mehetett az Eurovízióra. És a múlt héten akadtak olyan gaz netes geril­lák is, akik az egyik zsűritag, Nagy Feró legnagyobb slágerét „hasonlí­tották össze” egy másik dallal az eset kapcsán, plágium-szempontból. A történtek után remélhetőleg egyetlen komoly szerző sem küld dalt A Dalba. Maradnak a kitartó kö­zepesek, vagy ahogy Spiró György mondja a Csirkefej című drámában: „a megsűrült középfok”. (Lubomír Kotrha karikatúrája) Kiutasították Kim hasonmását Kiutasították a Howard X művésznevű Kim Dzsong Un­­imitátort Hanoiból az amerikai elnök és az észak-koreai vezető közelgő látogatása előtt, a Trump-imitátor viszont maradhatott - írta a The Guardinan. Howard X és a Donald Trumpra hasonlító Russell White múlt héten érkezett a vietnámi fővárosba, az operaház lépcsőjén el is játszottak már egy csúcstalálkozót a szintén szerepet játszó biztonságiak és ri­porterek gyűrűjében. A valódi ál­lami vezetők szerdán érkeznek a városba. A Kim-hasonmást azonban ki­hallgatta a vietnámi rendőrség, és közölték vele, hogy hazaküldik Hongkongba. A bevándorlási hiva­tal szerint ugyanis érvénytelen a ví­zuma, további magyarázatot azon­ban nem kapott. „A valódi ok, hogy olyan arccal születtem, mint Kim Dzsong Un” - mondta az újságíróknak, miközben három civil ruhás nyomozó elve­zette a szállodájából. A másik hasonmás, White a vá­rosban maradhat, de megkérték, hogy ne jelenjen meg többé Trumpnak öltözve. A két férfivel a helyi lakosok és turisták is folya­matosan fényképezkedtek az el­múlt napokban. A jellegzetes fekete zubbonyt és vastag keretes szemüveget viselő Howard X azt is elmondta, szerinte azért utasították ki, mert az igazi Kimnek nincs humorérzéke. Sze­rinte az ő kiutasításának anyagi megfontolása is volt, a vietnámi hatóságnak olcsóbb volt az ő hong­kongi repülőjegyét megvenni, mintha a kanadai White-ot küldték volna haza. (MTI) Nyílt háború Fico és Kiska között MÓZES SZABOLCS K orrekt munkakapcsolatnak indult, nyílt háború lett belőle. Ha csak a fele igaz annak, amit Andrej Kiska Robert Ficóról állít, nagy a baj. Januárban háromszor nagyobb mértékben nőtt az élelmisze­rek ára, mint a szomszédos államokban - köszönhetően az SNS-es külön­adónak. Az oktatási minisztérium tízmilliókat szórt szét baráti postafiók­cégeknek tudományos kutatói pályázatokon, olyan tempóban, amibe másfél éve Peter Plavcan belebukott. Mi a közös a két hírben? Hogy nulla politikai konzekvenciája lett. És még? Hogy alig hallottak róla a választók, s ha igen, akkor gyorsan elfelejtették. Merthogy közben olyan események történnek, amelyek egy 2017-es miniszterbuktatós sztorit is képesek kita­karni. Ilyen az államfő és a Smer elnökének vitája. Kiska az elmúlt három évben mindent megtett azért, hogy rájáijon a rúd. Tény, hogy családi vállalkozása törvényellenesen „optimalizálta” a kam­pánykiadásait, tény, hogy az elcsalt összeget kamatostul be is fizette. A legnagyobb hibát nem is a visszaélések elkövetésekor követte el, hanem akkor, amikor nem volt kellően proaktív. Emberileg érthető, hogy egy kellemetlen, a politikai imázst erősen erodáló ügyet nem akart részleteiben végigmondani, bízott benne, hogy a téma lassan elhal. Am tudnia kellett volna, hogy egyetlen védelme a nyilvánosság és az imázsa lehet, ezt pedig csak úgy tudja szinten tartani, ha nem hagy támadási felületet. Ficóval és a Smerrel kapcsolatban nem lehetnek illúzióink. A párt által működtetett rendszer a „mi embereink” számára büntetlenséget írt elő, az oligarchák azt csináltak és csinálnak, amit akarnak, a kellemetlenkedő nyomozókat és ügyészeket pedig időben eltávolították vagy elnémították. Az, amit Kiska Ficóról előadott, teljesen hihető: ha nem nevezi ki őt az Alkotmánybíróság elnökévé, a rendőrség újra előveszi lezárt adóügyeit. A történet egyáltalán nem tűnik meglepőnek és hihetetlennek, ám mégis új dimenziót jelent: egy kormánypárt elnöke hatósági eljárással zsarolja az államfőt. Normális esetben - hangsúlyozzuk a normális jelzőt - egy ilyen ügynek büntetőjogi következményei lennének. Az ügyészségnek hivatal­ból kellene eljárnia, azonnal, és a lehető leggyorsabban kinyomozni, mi történt. A hivatalos szervekkel való visszaélés politikai célok elérése ér­dekében súlyos, az állam működését veszélyeztető bűncselekmény. Mivel nem egy egyszerű politikai bizniszről van szó, az ügy tanúi sem dughatják homokba a fejüket. Bugár Béla azt mondta, unja, hogy neki kell kibékítenie a közjogi méltóságokat, ám ha valóban ő adta át Fico üzenetét Kiskának - amit nem tagadott -, akkor nem békebírói feladatkör vár rá, hanem az, hogy elmondja az igazságot és tanúskodjon. Bugár alapvetően nem a békítgetést unja, hanem azt, hogy kétfrontos harcban kell részt ven­nie: nyíltan egyik oldalra sem állhat, mert a másik bedarálja őt. így sokad­­szorra is olyannak kell lennie, mint a mesebeli lánynak, aki fel is öltözött, meg nem is - ez pedig hosszú távon alapvetően veszélyezteti bármely po­litikus szavahihetőségét és jövőjét. Kiska a várható vádemeléssel egyszerre nyer és veszít az ügyön. Támo­gatói szemében mártírrá válhat, aki hősiesen ellenállt a Smemek, amely ezért kriminalizálta. A társadalom többségét viszont elbizonytalaníthatja az ügy. Érződik benne a politikai motiváció, ám az alaphibát Kiska és csa­pata követte el még a választási kampány előtt. Ha pedig az államfő (ígé­retéhez híven) mandátuma lejártával a pártpolitikába lép, jobboldali kon­kurensei ezt a fejére fogják olvasni, ahogy már megtette Igor Matovié, aki szerint ha bebizonyosodik a Kiska cégét ért vád, akkor az elnöknek távoz­nia kell a politikából. FIGYELŐ London ós az EU is a halasztáson dolgozik A brit kormány és az Európai Unió is a brexit elhalasztásán dolgozik, arra az esetre, ha a következő né­hány hétben nem sikerül előrelé­pést elérni. A The Daily Telegraph beszámolója szerint a kormány több lehetőséget felvázolt annak elkerülésére, hogy a kabinettagok tömegesen távozzanak a kor­mányból. Az elmúlt napokban ugyanis több miniszter egyértelművé tette, inkább lemond, de nem hajlandó támogatni egy megállapodás nélküli brexitet. David Gauke igazságügyi minisz­ter, Greg Clark, az üzleti ügyek minisztere és Amber Rudd mun­kaügyi miniszter példátlan módon nyíltan szembefordult Theresa May miniszterelnökkel, a sajtóban megjelent levelükben leszögezték: az egyetlen lehetséges lépés a már­cius 29-i kilépés elhalasztása. Fi­gyelmeztették Mayt (aki a halasz­tást eddig makacsul elvetette), hogy a parlament meg fogja aka­dályozni a szabályozatlan kilépést. A The Daily Telegraph értesülései, szerint a halasztás nem haladná meg a két hónapot, mivel akkor Nagy-Britanniának részt kellene vennie a májusi európai parlamenti választásokon. A The Guardian szerint ugyanakkor az EU 21 havi halasztási terven dolgozik, a szin­tén 21 havi időtartamra szóló át­meneti időszak helyett, amely alatt a kétoldalú kapcsoíatrendszer je­lenlegi szabályainak zöme érvény­ben maradna. Ugyanilyen időtar­tamú elhalasztása lépne életbe, an­nak érdekében, hogy ebben az idő­szakban London és az EU kidol­gozhassa a jövőbeni kapcsolatok részletes feltételrendszerét. Ugyanerre szolgálna a rendezett kilépés esetére előirányzott, 2020 végéig tervezett átmeneti időszak. A The Guardian forrásai szerint, ha ez az elgondolás beválik, nem lenne szükség a kilépési feltételek­ről szóló megállapodás legvitatot­tabb elemére, az ír-északír határ­­ellenőrzés visszaállításának elke­rülését célzó tartalékmegoldásra (backstop). (MTI) JUHÁSZ KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents