Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-22 / 45. szám
www.ujszo.com I 2019. február 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Lopják a rántott húst Gyerek, kisállat, mérsékelten felöltöztetett női test és kirántott hús VERES ISTVÁN F orró zsírként fröccsent a hír, hogy a Smer államfőjelöltje, Maros Sefcovic bevetette a csodafegyvert. Első kampányvideójában ugyanis nem mással igyekszik elnyerni a választók szimpátiáját, mint azzal, hogy őszintén bevallja: nem tudja rántott hús nélkül elképzelni a vasárnapi ebédet. És nem is akarja. Ezért hát a videó éppen azt a családi életképet tálja a nézők elé, amikor Sefcovicéknál célegyenesbe fordul a vasárnapi ebéd: a feleség rendezgeti a terítéket, minőségi ellenőrzést tart a melegen tartott rántott húsok közt, a családfő pedig épp lesegíti a közben megérkező anyukája válláról a fekete „kacsaszőr” kabátot. A gyerekek már nagyok, saját programjuk van - szabadkozik a kamerának az Európai Bizottság energetikai ügyekért felelős alelnöke, majd rátér a lényegre: megmondja, hogy hívják, és hogy számít a szavazatunkra a márciusi államfőválasztáson. A videó nyilván sok választó szívét megdobogtatja, elsősorban a felnőtt fiús anyukákét és nagymamákét. Hiszen csak ők tudják igazán, milyen is az, amikor a fiuk, aki a héten a lelkét kidolgozza (akár Brüsszelben, akár a jéerdében), vasárnap délben megkapja jól megérdemelt rántott húsát, amely nélkül a családi ebédet nem tudja elképzelni, és nem is akarja. Biztosan lesz még több kampányvideója Sefcovicnak, amelyekben arról is beszél majd, miért szeretne elnök lenni, mik a tervei, mit tart jónak, és mit nem. Mert a rántott húsos kisfilmben ilyenekről nem igazán beszél. Mondjuk, ezzel még mindig több szavazatot fog szerezni, mint azokkal, amelyekben kifejti, mit gondol néhány aktuális politikai kérdésről, már ha tényleg kifejti. A kirihusi kultusz kampánymotívumként való szerepeltetése mégis rávilágít ká-európai létezésünk és közéleti gondolkodásunk röghöz, ha tetszik, kirihusihoz kötöttségére. Mert vannak reklámipari csodafegyverek, amelyekkel mindent el lehet adni. Ilyenek a gyerekek, a kisállatok, a mérsékelten felöltöztetett női testek. Ezek közé a csodafegyverek közé tartozik mostantól a kirihusi is, legalábbis Szlovákiában. Egyébként az étel, melyről szó van, hivatalos nevén nem más, mint a bécsi szelet, amely eredetileg 3—4 milliméteresre kiklopfolt borjúhús panírban való kisütését jelentette. De persze hagyományosnak mondható már a disznóhúsból készült változat, már ha ténylegsikerül vékonyra kiklopfolni. Ha Sefcovic szimpatizánsa lennék, kiakasztanám az erkélyre a lepedőt, rajta hatalmas felirattal: Volím rezne. Magyarul úgy hangozhatna: Én a kirihusit választom. Ez utóbbiról a kirihusi rajongóinak eszébe juthat a L'art pour 1 'art társulat egyik ismert képregénye, melynek címe A királylány és a büdös paraszt. Abban azt mondja a királylány a medve kastélya előtt a büdös parasztnak: Mégis inkább a medvét választom. Te menjél haza a lóval. De ha nem jut eszükbe, akkor is joggal gondolják, hogy Sefcovic, ha el nem lopta is, de kisajátította magának a rántott hús eddig makulátlan intézményét, és mostantól minden kirihusi elfogyasztása közben Sefcovic fog eszükbejutni. Kár. (Lubomfr Kotrha karikatúrája) Csak a változás állandó? FELEDY BOTOND A müncheni konferencia ezúttal nem kapott nagy hírverést. A hétvégén ért véget az a biztonságpolitikai fórum a bajor fővárosban, amely a hidegháború alatt, 1963 óta évente összehozza a világpolitika főszereplőit. 1992-ben kapta jelenlegi formáját, és jónéhány bejelentés született már a pódiumán. Medve^,000-es években itt latokat, majd első t hangzottak el a rSA itt próbált hatni ben, hol rámenőn/uuvu vuívptu í'n ATO—szövetsegeseire. Most az amerikai alelnök és a német kancellár mondott beszédet, egy komoly orosz és kínai delegáció mellett. Mike Pence a Fehér Ház Irán-ellenes vonalát fejtegette, Angela Merkel pedig afeletti csodálkozását, hogyan válhatott az autókereskedelem Trump számára nemzetbiztonsági kérdéssé - hozzátéve, hogy a BMW legnagyobb gyára az USA-ban van, nem Bajorországban. Az oroszok tovább udvarolgattak a kínaiaknak, a párbeszédükből szépen kirajzolódott, hogy szívesen átvennék a világrend átformálását. Persze, nem eszik ilyen forrón a kását, egyelőre még nagyon is Washington osztja a lapokat. Éppen ez Berlin gondja: lassan már összemosódik, hogy ki a szövetséges és ki az ellenfél. Manapság az országokat egyre inkább a kormányokkal azonosítják, a kormányokat pedig a kormányfőkkel, ez pedig már végzetes leegyszerűsítés lehet. München után a legtöbb szakértő és tudósító csak megerősödött abban a hitében, hogy széthúzás van a Szélhámosok tündöklése és bukása KERÉNYI GYÖRGY T unéziában 2010 decemberében egy utcai kordés gyümölcsárus a hatóságok folyamatos zaklatása miatti elkeseredésében felgyújtotta magát. Halála olyan tiltakozáshullámot indított el az egész arab világban, hogy sorra dőltek meg a térség diktatúrái - igaz, azóta újak nőttek ki a helyükön. Jan Kuciak meggyilkolása is fellazította a pénz, a politika és az állam összecementesedett világát Szlovákiában. Ahogy tűnnek el azok a politikusok, akiknek védelmében fékezni lehetett és kellett a rendőrségi nyomozásokat, és velük azok a rendőrök, ügyészek, akik ezt megtették, kezdenek kidőlni a csontvázak a szekrényből. Kuciak halála talán többet számított Szlovákia megtisztulásában, mint életében írt cikkei. Egy újságíró sok mindent ki tud deríteni, de ha az állam nem, vagy csak szelektíven üldözi a bűnt, akkor az oknyomozás üresen puffan a semmiben. Magyarország a jó példa erre, amely már reménytelenül következmények nélküli országgá vált. Kuciak újságíró volt, közülünk is az a fajta, aki a mindenkori hatalom legnagyobb simlisségeit igyekszik föltárni. Mi, újságírók, büszkék vagyunk a „demokrácia őrkutyája” szerepre, de ezt egyre kevesebben látják így, a média presztízse folyamatosan zuhan. Nem függetlenül attól, hogy egy Trump, egy Orbán, egy Fico folyamatosan álhírgyárosnak titulál bennünket. (Miközben a F idesz-közeli médiabirodalom 2018-ban 109 sajtóhelyreigazítási pert bukott el.) Robert Fico szerint mi okozzuk a legtöbb kárt ennek az országnak. Az újságírás nemcsak saját hibái (a nagy múltú Washington Post ellen - úgy tűnik, jogosan - épp most indítottak egy akkora kártérítési pert, ami miatt megszűnhet a lap), hagyományos üzleti modelljének bedőlése, és a közönség információfogyasztásának megváltozott módja miatt veszíti el a demokrácia őrkutyája szerepét, hanem azért is, mert olyan új politikusok profitálnak a sajtó meggyengüléséből, akik hatalmukat elképesztő hazudozásaiknak köszönhetik. így mindent megtesznek azért, hogy leleplezőiket is hazugnak, a sok vélemény egyikének, alternatív tények gyártóinak állítsák be. Anne Applebaum amerikai konzervatív történész, régiónkjó ismerője írta nemrég, hogy a populisták (Orbántól Andrej Babisig) választási sikereiket képmutatásuknak köszönhetik. Olyan szélhámosok ők, akik a nép szószólóinak állítják be magukat („mi, magyarok”, halljuk naponta), miközben notórius hazudozók. Szlovákiában, még ha sokan így látják is, nem rohadt még szét az államgépezet, a fékek és ellensúlyok rendszere nem bomlott meg véglegesen, létezik politikasemleges állami működés. Új elitcsoportok kezdik el kiszorítani vagy együttélésre kényszeríteni a régieket, és ezek nyomán megerősödhetnek olyan értékvilágok, olyan demokratikus állampolgári kultúra a társadalom mélyrétegeiben, amely aztán meghatározza egy ország életét és a demokrácia minőségét. Ján Kuciak halála ennek lett katalizátora. A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró FIGYELŐ Orbán befogadott száz menekültet De ezt erősen titkolják. Több független forrás arról számolt be az Indexnek, hogy a magyar állam 300 menekültet fogadott be Venezuelából. Az egyetlen feltétel az volt, hogy a menekültnek legyen valamilyen magyar felmenője. Aki igazolni tudta ezt, repülőjegyet, legalább egy évig ingyenlakást, integrációs programot és letelepetransz-atlánti szövetségben és repedezik az a nemzetközi berendezkedés, amely az euroatlanti világ érdekeit szolgálja már 70 éve. Ehhez képest szerdán a lengyelek által szervezett brüsszeli kiberbiztonsági konferencián más hangulat uralkodott. Az észt légierő volt parancsnoka, atallinniNATO-kiberközpont jelenlegi vezetője (Cooperative Cyber Defence Centre of Excellence) felülnézetből szemléli a nemzetközi folyamatokat. Úgy fogalmazott, Európa mindig akkor akar önálló útra lépni, amikor nagyon nem tetszik neki az, ami a Fehér Házban folyik. Például 2003 táján volt ilyen, dési papírokat kapott a humanitárius állami projekt keretében. Az Index által megkérdezett menekültek elmondása szerint a program szervezői arra kérték őket, hogy ne beszéljenek a befogadásukról. A példásan humanitárius befogadásnak egy bökkenője van: a magyar kormány ezzel pontosan olyan tevékenységét végzett, amiért a magyar kormány büntetést, bevándorlási különadót vezetett be. Valószínűleg ez az oka a nagy titkolózásnak. (index) az iraki háború miatt. Azután lecsendesedett, és most újra eljött ez a hullám. De aligha örökre. Ennek fényében azon érdemes elgondolkodni, hogy mi az, amit Európának mindenképpen meg kell tennie saját stratégiai autonómiája érdekében. Mi az, ami nem napi politikai kérdés, hanem a jövőbe való befektetés, hosszútávú érdek, a geopolitikai állandóságból következő szükségszerűség. Ezt kell keresni, és Münchenben is jobb lett volna erre figyelni. Mert a politikai kommunikáció lassan felzabálja a valódi politikát, ennek viszont mindannyian megisszuk a levét.
