Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

2019-02-20 / 43. szám

www.ujszo.com | 2019. február 20. Kulturális VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR veszteségeink XXX. Az Oscar-díjas pisiszunet és a nagy vágta a szoborig meg vissza JUHÁSZ KATALIN E gyre abszurdabb az a ka­baré, amely az Oscar­­díjkiosztó gála körül zaj­lik. Az Amerikai Film­­akadémia olyannyira aggódik a té­véközvetítés évről évre csökkenő nézettsége miatt, hogy a szakembe­rek idén összedugták a fejüket, és ki­találták a legrosszabb megoldást. Azt, hogy négy kategória díjait a reklámszünetben adják át. Ezek pe­dig a operatőri, a vágó, a kisjátékfilm, valamint a maszk és haj kategória díjai. Talán nincs is olyan épeszű filmrajongó, aki ne háborodott volna fel. A szakma megrökönyödése pe­dig nyílt levélben és aláírásgyűjtés­ben manifesztálódott. Először úgy tűnt, süket fülekre talál a tiltakozás, az akadémia nem hátrál, aztán mégis elnézést kért, mondván, hogy nem akart senkit megsérteni, és ha ennyi­en úgy gondolják, akkor visszavon­ják a döntést. Szóval most már biztos, hogy nem történik semmi fontos a teremben a „pisiszünet” alatt, és nem degradálják azoknak az embereknek a munkáját, akik nélkül egyetlen film sem készülhetne el. Egy másik szigorú újítás viszont lesz: a díjazottaknak a nevük elhang­zásától számítva összesen 90 má­sodpercük lesz köszönetét mondani a színpadon. Már látom is a stopper­órával felszerelt ügyelőt, ahogy int a technikusoknak: keverjék le az ille­tőt, mert túllépte az időkeretet. A hollywoodi Dolby Theatre meglehetősen nagy, legalább egy percbe telik, mire valaki középről felér a színpadra. Főleg, ha a díjazott szomszédságában helyet foglaló kollégák azonnal meg akarják ölelni, mihelyt feláll és elindul(na). Vannak, akik már ki is számították, hogy ezek a spontán jelenetek összesen 24-26 percet vesznek el a háromórás köz­vetítésből, hiába ültetik a jelölteket a sor szélére, vagy az első sorokba. Lássuk be, rendkívül nehéz „meg­rendezni” a show ezen részét. Elter­vezni persze el lehet, milyen egy dí­jazott szabályszerű és ideális visel­kedése. Elhangzik a neve, mire késlekedés nélkül felpattan a székéből és sprin­­terként, vagy inkább olimpiai döntős akadályfütóként rohanni kezd a színpadhoz, elhárítva a gratulációra nyújtott kezeket, ügyesen átugorva az eléje vetődő testeket. Végre felér, puszival együtt három másodperc alatt átveszi a szobrocskát attól az embertől, akit azért reptettek oda és szállásoltak el ötcsillagos szállodá­ban a szervezők, hogy átnyújtsa neki. Aztán a mikrofonhoz ugrik, idegesen leinti a dörgő tapsot és beszélni kezd, miközben szemeit egy digitális számlálóra szegezi, amely 80 má­sodpercnél tart. És akkor szomorúan konstatálja, lassú volt, már csak egy „thank you” fér bele az idejébe. De úgyis mindegy, mert a stressz és a li­­hegés miatt ennél többre nem is na­gyon telne tőle. Pont a legemberibb gesztusok, legörömtelibb pillanatok, az ünnep­lés lehetősége vész el, ettől fosztják meg a dí jazottakat, és persze a néző­ket. Én legalábbis főleg ezekért a percekért ültem a képernyő elé. Vajon nő a nézettség, illetve az akadémia bevétele ilyen szabályok hatására? Ez ügyben szkeptikus va­gyok, hiszen teljesen mindegy, hogy három vagy mondjuk két és fél órás tévéműsort nem néz meg az ember. Akit érdekel, úgyis odakapcsol. Aki pedig csak a lényegre kíváncsi, más­nap megnézheti a neten az összefog­lalókat, a legmeghatóbb, legvicce­sebbjeleneteket, a legszebb ruhákat, a bakikat és félreszólásokat-min­denféle szempont alapján készítenek már öt-hat percre vágott anyagot a különböző filmes portálok. Talán egyszerűen csak bele kellene törődni, hogy változnak a tévénézési szokások, és megelégedni valamivel kevesebb bevétellel. Egyre-másra indítják a pereket Trump ellen az USA tagállamai a rendkívüli állapot és a falépítési terv miatt (Kotrha) Miért ennyire drága az élelmiszer? DUDÁSTAMÁS N agy vitát váltott ki tavaly ősszel politikai és gazdasági kö­rökben is Andrej Danko ötlete, hogy az élelmiszer­kereskedelmi láncok különjárulékot fizessenek az állam­kasszába az összbevételeik 2,5 százalékának értékében. Bár az SNS politikusai és a mezőgazdasági tárca képviselői váltig állították, hogy ezt az új adóterhet nem a fogyasztók fogják megfizetni, nem mindenki volt erről meggyőződve. A múlt héten világot látott inflációs adatok is a pesszimisták malmára hajtják a vizet, ugyanis vá­ratlanul nagyot ugrottak az élelmiszerárak, decemberhez képest 3 szá­zalékot nőttek. Ugyanakkor az is igaz, hogy az élelmiszerek januárban rendre drá­gulnak, méghozzá érezhetőbben, mint más árucikkek, de a mostani ár­növekedés 15 éves csúcsotjelent! Jogos ezért a kérdés-mekkora sze­repet játszik ebben a Danko-féle különadó? Hogy ne hozzon megalapozatlan ítéletet, a közgazdász további ada­tokat keres. Érdemes például összehasonlítani az élelmiszerek fo­gyasztói árának alakulását a szomszédos visegrádi országokéval. Csehország, Magyarország és Lengyelország gazdasági helyzete ha­sonló Szlovákiáéhoz, ezért várható, hogy a fogyasztói árak is hasonló­an alakulnak. Az élelmiszerek januári fogyasztói árindexének össze­hasonlítása rendkívül érdekes eredményt mutat: a másik három viseg­rádi országban az élelmiszerek fogyasztói ára csak 1 százalékkal emelkedett, ez két százalékponttal alacsonyabb a szlovákiai árnöve­kedésnél. Másképpen mondva: az élelmiszerek ára Szlovákiában háromszor gyorsabban nőtt, mint a többi visegrádi országban. Nyilvánvaló tehát, hogy nálunk olyan faktorok is hozzájárultak az élelmiszerek drágulá­sához, amelyek szomszédainknál nincsenek jelen. Innentől már nem kell Sherlock Holmesnak lenni, hogy eljussunk az élelmiszer-kereskedelmi láncok új elvonásához és annak hatásaihoz. Természetesen nem lehet a teljes árnövekedést csakis az SNS számlá­jára írni, de a különadó hatása kétségbevonhatatlan. A pénzügyminisztérium hivatalos álláspontja szerint ugyan az elvo­násnak minimális hatása van az infláció növekedésére, de ugyanennek a minisztériumnak az elemzői már másképpen látják a helyzetet. Az ő számításaik szerint a 3 százalékos élelmiszer-árnövekedésből az élelmiszer-kereskedelmi láncok elvonása 0,9 százalékot tesz ki. Ez a teljes árnövekedés mintegy harmada, ami az INESS gazdaságkutató intézet számításai szerint éves szinten mintegy 50 millió eurós több­letköltséget jelent a szlovákiai fogyasztóknak. Az élelmiszerek árképzése eléggé összetett és bonyolult. Az ár függ az alaptermékek világpiaci árának alakulásától, az üzemanyagok árá­tól, a kiskereskedelmi láncok stratégiájától, és nem elhanyagolható szerepet játszik benne a bérek alakulása is. A bevásárlókosarunk januári drágulásában a bérek növekedése is alaposan benne volt, különösen a tavaly megemelt éjszakai és hétvégi bérpótlékok miatt. Hiszen a pékek éjszaka és hétvégén is dolgoznak, a hétfő hajnali friss kifli árában az ő bérük is benne van. És a bérek vár­hatóan tovább fognak növekedni, mert a munkaerőhiány az élelmiszer­­ipari szektorban is érezteti hatását. Ha ehhez hozzászámítjuk a kereskedelmi láncok új különadójának hatásait, kijelenthetjük hogy az élelmiszerek további drágulása több mint valószínű. Kellemetlen hír a januári drágulása a vásárlók, de nem kevésbé Andrej Danko számára is. Ha az árnövekedés a következő hónapokban is folytatódik, nehéz lesz kimagyaráznia az új elvonás következmé­nyeit, és ennek az SNS számára egyre nagyobb politikai ára lesz. A hazai fogyasztók nagy része ugyanis továbbra is rendkívül árér­zékeny, és a drága élelmiszer könnyű célponttá teszi Dankót az ellen­zéki pártok számára. Mindenki érzékeny a pénztárcájára, és a bűnbak ebben az esetben nyilvánvalóan az SNS elnöke lesz. Mert a drága kiflit mindenki nehezebben nyeli le. A Vatikán is tudja, hogy több tízezer papnak van gyereke Titkos előírások vonatkoznak a Vatikánban azokra a papok­ra világszerte, akik önmegtar­­tóztatási fogadalmuk ellenére gyereket nemzenek. A New York Timesnak írt erről Vincent Doyle ír pszichoterapeuta, akinek apja szintén katolikus pap. Doyle a saját szemével látta a vo­natkozó dokumentumot, amikor Rómába utazott az ügyben. „Megerősíthetem, hogy valóban léteznek ilyen irányelvek” - ismerte el az amerikai lapnak Alessandro Gisotti vatikáni szóvivő is. „Egy belső dokumentumról van szó” - fűzte hozzá. A szóvivő állítja, hogy a vonat­kozó szabályzatot elsősorban az ilyen gyerekek védelmére hozták létre. Az irányelvekben azt javasol­ják a gyereket nemző papoknak, hogy hagyják ott a klérust, és teljes mértékben szenteljék magukat szü­lői kötelezettségeiknek - magyaráz­ta Gisotti. Azonban egyházi szakér­tők szerint ez csupán ajánlás, nem kőbe vésett szabály vagy parancs. A katolikus papoknak a fogadal­muk értelmében tartózkodniuk kell a nemi élet minden formájától, azon­ban a kléruson belüli szexuális visszaélésekről szóló hírek alapján számtalanszor bebizonyosodott, hogy a papok sokszor szegik meg ezeket a fogadalmakat. Ennek elle­nére a katolikus egyház nem hajlan­dó fontolóra venni a cölibátus fel­számolását vagy választhatóvá téte­lét (más keresztény egyházakhoz hasonlóan). A cölibátust csak a 12. században kezdték el kötelezővé tenni, amikor a katolikus egyháznak már egyre in­kább gyarapodott a vagyona. Ugyanakkor még a legmagasabb szinteken sem tartották be, például Rodrigo Borgiának, vagyis VI. Sán­dor pápának is számos gyermeke volt. Doyle egy támogató szervezetet hozott létre, a Coping International segít a papok gyerekeinek, hogy megbirkózzanak a szégyenérzettel és kapcsolatot teremthessenek ap­jukkal. A Coping International tit­kos, online csoportjának összesen mintegy 50 ezer tagja van a világ 175 országában - árulta el a pszichote­rapeuta, aki 28 éves koráig kereszt­apjaként ismerte vér szerinti apját. „Ez az egyház következő botrá­nya. A katolikus papok gyerekei ott vannak mindenhol” - mondja Vin­cent Doyle. A gyerekek szexuális zaklatása és a pedofilbotrányok után a katolikus egyház jó híre újabb csorbát szen­vedett: Ferenc pápa néhány hete elő­ször ismerte be, hogy katolikus pa­pok apácákat is molesztáltak és erő­szakoltak meg. A pápa szerint több erőfeszítést kellene tenni ezekben az ügyekben. Holnap négynapos nemzetközi konferencia kezdődik Rómában, melynek témája az egyházban elkö­vetett szexuális visszaélések keze­lése. (MTI) 17

Next

/
Thumbnails
Contents