Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-20 / 43. szám
www.ujszo.com | 2019. február 20. Kulturális VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR veszteségeink XXX. Az Oscar-díjas pisiszunet és a nagy vágta a szoborig meg vissza JUHÁSZ KATALIN E gyre abszurdabb az a kabaré, amely az Oscardíjkiosztó gála körül zajlik. Az Amerikai Filmakadémia olyannyira aggódik a tévéközvetítés évről évre csökkenő nézettsége miatt, hogy a szakemberek idén összedugták a fejüket, és kitalálták a legrosszabb megoldást. Azt, hogy négy kategória díjait a reklámszünetben adják át. Ezek pedig a operatőri, a vágó, a kisjátékfilm, valamint a maszk és haj kategória díjai. Talán nincs is olyan épeszű filmrajongó, aki ne háborodott volna fel. A szakma megrökönyödése pedig nyílt levélben és aláírásgyűjtésben manifesztálódott. Először úgy tűnt, süket fülekre talál a tiltakozás, az akadémia nem hátrál, aztán mégis elnézést kért, mondván, hogy nem akart senkit megsérteni, és ha ennyien úgy gondolják, akkor visszavonják a döntést. Szóval most már biztos, hogy nem történik semmi fontos a teremben a „pisiszünet” alatt, és nem degradálják azoknak az embereknek a munkáját, akik nélkül egyetlen film sem készülhetne el. Egy másik szigorú újítás viszont lesz: a díjazottaknak a nevük elhangzásától számítva összesen 90 másodpercük lesz köszönetét mondani a színpadon. Már látom is a stopperórával felszerelt ügyelőt, ahogy int a technikusoknak: keverjék le az illetőt, mert túllépte az időkeretet. A hollywoodi Dolby Theatre meglehetősen nagy, legalább egy percbe telik, mire valaki középről felér a színpadra. Főleg, ha a díjazott szomszédságában helyet foglaló kollégák azonnal meg akarják ölelni, mihelyt feláll és elindul(na). Vannak, akik már ki is számították, hogy ezek a spontán jelenetek összesen 24-26 percet vesznek el a háromórás közvetítésből, hiába ültetik a jelölteket a sor szélére, vagy az első sorokba. Lássuk be, rendkívül nehéz „megrendezni” a show ezen részét. Eltervezni persze el lehet, milyen egy díjazott szabályszerű és ideális viselkedése. Elhangzik a neve, mire késlekedés nélkül felpattan a székéből és sprinterként, vagy inkább olimpiai döntős akadályfütóként rohanni kezd a színpadhoz, elhárítva a gratulációra nyújtott kezeket, ügyesen átugorva az eléje vetődő testeket. Végre felér, puszival együtt három másodperc alatt átveszi a szobrocskát attól az embertől, akit azért reptettek oda és szállásoltak el ötcsillagos szállodában a szervezők, hogy átnyújtsa neki. Aztán a mikrofonhoz ugrik, idegesen leinti a dörgő tapsot és beszélni kezd, miközben szemeit egy digitális számlálóra szegezi, amely 80 másodpercnél tart. És akkor szomorúan konstatálja, lassú volt, már csak egy „thank you” fér bele az idejébe. De úgyis mindegy, mert a stressz és a lihegés miatt ennél többre nem is nagyon telne tőle. Pont a legemberibb gesztusok, legörömtelibb pillanatok, az ünneplés lehetősége vész el, ettől fosztják meg a dí jazottakat, és persze a nézőket. Én legalábbis főleg ezekért a percekért ültem a képernyő elé. Vajon nő a nézettség, illetve az akadémia bevétele ilyen szabályok hatására? Ez ügyben szkeptikus vagyok, hiszen teljesen mindegy, hogy három vagy mondjuk két és fél órás tévéműsort nem néz meg az ember. Akit érdekel, úgyis odakapcsol. Aki pedig csak a lényegre kíváncsi, másnap megnézheti a neten az összefoglalókat, a legmeghatóbb, legviccesebbjeleneteket, a legszebb ruhákat, a bakikat és félreszólásokat-mindenféle szempont alapján készítenek már öt-hat percre vágott anyagot a különböző filmes portálok. Talán egyszerűen csak bele kellene törődni, hogy változnak a tévénézési szokások, és megelégedni valamivel kevesebb bevétellel. Egyre-másra indítják a pereket Trump ellen az USA tagállamai a rendkívüli állapot és a falépítési terv miatt (Kotrha) Miért ennyire drága az élelmiszer? DUDÁSTAMÁS N agy vitát váltott ki tavaly ősszel politikai és gazdasági körökben is Andrej Danko ötlete, hogy az élelmiszerkereskedelmi láncok különjárulékot fizessenek az államkasszába az összbevételeik 2,5 százalékának értékében. Bár az SNS politikusai és a mezőgazdasági tárca képviselői váltig állították, hogy ezt az új adóterhet nem a fogyasztók fogják megfizetni, nem mindenki volt erről meggyőződve. A múlt héten világot látott inflációs adatok is a pesszimisták malmára hajtják a vizet, ugyanis váratlanul nagyot ugrottak az élelmiszerárak, decemberhez képest 3 százalékot nőttek. Ugyanakkor az is igaz, hogy az élelmiszerek januárban rendre drágulnak, méghozzá érezhetőbben, mint más árucikkek, de a mostani árnövekedés 15 éves csúcsotjelent! Jogos ezért a kérdés-mekkora szerepet játszik ebben a Danko-féle különadó? Hogy ne hozzon megalapozatlan ítéletet, a közgazdász további adatokat keres. Érdemes például összehasonlítani az élelmiszerek fogyasztói árának alakulását a szomszédos visegrádi országokéval. Csehország, Magyarország és Lengyelország gazdasági helyzete hasonló Szlovákiáéhoz, ezért várható, hogy a fogyasztói árak is hasonlóan alakulnak. Az élelmiszerek januári fogyasztói árindexének összehasonlítása rendkívül érdekes eredményt mutat: a másik három visegrádi országban az élelmiszerek fogyasztói ára csak 1 százalékkal emelkedett, ez két százalékponttal alacsonyabb a szlovákiai árnövekedésnél. Másképpen mondva: az élelmiszerek ára Szlovákiában háromszor gyorsabban nőtt, mint a többi visegrádi országban. Nyilvánvaló tehát, hogy nálunk olyan faktorok is hozzájárultak az élelmiszerek drágulásához, amelyek szomszédainknál nincsenek jelen. Innentől már nem kell Sherlock Holmesnak lenni, hogy eljussunk az élelmiszer-kereskedelmi láncok új elvonásához és annak hatásaihoz. Természetesen nem lehet a teljes árnövekedést csakis az SNS számlájára írni, de a különadó hatása kétségbevonhatatlan. A pénzügyminisztérium hivatalos álláspontja szerint ugyan az elvonásnak minimális hatása van az infláció növekedésére, de ugyanennek a minisztériumnak az elemzői már másképpen látják a helyzetet. Az ő számításaik szerint a 3 százalékos élelmiszer-árnövekedésből az élelmiszer-kereskedelmi láncok elvonása 0,9 százalékot tesz ki. Ez a teljes árnövekedés mintegy harmada, ami az INESS gazdaságkutató intézet számításai szerint éves szinten mintegy 50 millió eurós többletköltséget jelent a szlovákiai fogyasztóknak. Az élelmiszerek árképzése eléggé összetett és bonyolult. Az ár függ az alaptermékek világpiaci árának alakulásától, az üzemanyagok árától, a kiskereskedelmi láncok stratégiájától, és nem elhanyagolható szerepet játszik benne a bérek alakulása is. A bevásárlókosarunk januári drágulásában a bérek növekedése is alaposan benne volt, különösen a tavaly megemelt éjszakai és hétvégi bérpótlékok miatt. Hiszen a pékek éjszaka és hétvégén is dolgoznak, a hétfő hajnali friss kifli árában az ő bérük is benne van. És a bérek várhatóan tovább fognak növekedni, mert a munkaerőhiány az élelmiszeripari szektorban is érezteti hatását. Ha ehhez hozzászámítjuk a kereskedelmi láncok új különadójának hatásait, kijelenthetjük hogy az élelmiszerek további drágulása több mint valószínű. Kellemetlen hír a januári drágulása a vásárlók, de nem kevésbé Andrej Danko számára is. Ha az árnövekedés a következő hónapokban is folytatódik, nehéz lesz kimagyaráznia az új elvonás következményeit, és ennek az SNS számára egyre nagyobb politikai ára lesz. A hazai fogyasztók nagy része ugyanis továbbra is rendkívül árérzékeny, és a drága élelmiszer könnyű célponttá teszi Dankót az ellenzéki pártok számára. Mindenki érzékeny a pénztárcájára, és a bűnbak ebben az esetben nyilvánvalóan az SNS elnöke lesz. Mert a drága kiflit mindenki nehezebben nyeli le. A Vatikán is tudja, hogy több tízezer papnak van gyereke Titkos előírások vonatkoznak a Vatikánban azokra a papokra világszerte, akik önmegtartóztatási fogadalmuk ellenére gyereket nemzenek. A New York Timesnak írt erről Vincent Doyle ír pszichoterapeuta, akinek apja szintén katolikus pap. Doyle a saját szemével látta a vonatkozó dokumentumot, amikor Rómába utazott az ügyben. „Megerősíthetem, hogy valóban léteznek ilyen irányelvek” - ismerte el az amerikai lapnak Alessandro Gisotti vatikáni szóvivő is. „Egy belső dokumentumról van szó” - fűzte hozzá. A szóvivő állítja, hogy a vonatkozó szabályzatot elsősorban az ilyen gyerekek védelmére hozták létre. Az irányelvekben azt javasolják a gyereket nemző papoknak, hogy hagyják ott a klérust, és teljes mértékben szenteljék magukat szülői kötelezettségeiknek - magyarázta Gisotti. Azonban egyházi szakértők szerint ez csupán ajánlás, nem kőbe vésett szabály vagy parancs. A katolikus papoknak a fogadalmuk értelmében tartózkodniuk kell a nemi élet minden formájától, azonban a kléruson belüli szexuális visszaélésekről szóló hírek alapján számtalanszor bebizonyosodott, hogy a papok sokszor szegik meg ezeket a fogadalmakat. Ennek ellenére a katolikus egyház nem hajlandó fontolóra venni a cölibátus felszámolását vagy választhatóvá tételét (más keresztény egyházakhoz hasonlóan). A cölibátust csak a 12. században kezdték el kötelezővé tenni, amikor a katolikus egyháznak már egyre inkább gyarapodott a vagyona. Ugyanakkor még a legmagasabb szinteken sem tartották be, például Rodrigo Borgiának, vagyis VI. Sándor pápának is számos gyermeke volt. Doyle egy támogató szervezetet hozott létre, a Coping International segít a papok gyerekeinek, hogy megbirkózzanak a szégyenérzettel és kapcsolatot teremthessenek apjukkal. A Coping International titkos, online csoportjának összesen mintegy 50 ezer tagja van a világ 175 országában - árulta el a pszichoterapeuta, aki 28 éves koráig keresztapjaként ismerte vér szerinti apját. „Ez az egyház következő botránya. A katolikus papok gyerekei ott vannak mindenhol” - mondja Vincent Doyle. A gyerekek szexuális zaklatása és a pedofilbotrányok után a katolikus egyház jó híre újabb csorbát szenvedett: Ferenc pápa néhány hete először ismerte be, hogy katolikus papok apácákat is molesztáltak és erőszakoltak meg. A pápa szerint több erőfeszítést kellene tenni ezekben az ügyekben. Holnap négynapos nemzetközi konferencia kezdődik Rómában, melynek témája az egyházban elkövetett szexuális visszaélések kezelése. (MTI) 17