Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-16 / 40. szám
ÚJ szó 2019. február 16., szombat, 12. évfolyam, 7. szám Szabad(ka) szemmel 14-15. oldal Közmunka a szamarkandi temetőben (Fotók: TASR/AP, Shutterstock) Üzbegisztánban mintha megállt volna az idő. A hatóságok még mindig arra kényszerítik a közalkalmazottakat, hogy anyagi ellentételezés nélkül söpörjenek utcát, ültessenek fákat, takarítsanak bégabonát, vagy más munkát végezzenek, különben elveszíthetik állásukat, bírságot szabhatnak ki rájuk, vagy csökkenthetik fizetésüket. A nemzetközi nyomás és nagy divatmárkák általi bojkott hatására a közép-ázsiai ország arra törekszik, hogy a gyapottermesztő ágazatban véget vessen az effajta kényszermunkának, amelyre felnőtteket és gyerekeket egyaránt alkalmaznak. A közszféra dolgozóit azonban a kormány továbbra is fizeteden kétkezi munkára kényszeríti - derült ki a németországi székhelyű Üzbég-Német Fórum az Emberi Jogokért nevű szervezet és az amerikai központú Solidarity Center munkajogi csoport által közzétett jelentésből. A beszámoló szerzői mintegy 260 emberrel, többek között tanárokkal és egészségügyi dolgozókkal készítettek interjút. Ezekből kiderült, hogy jelentős károkat okoz a közszolgáltatásokban - például az egészségügyben -, ha a közalkalmazottak a kényszermunka miatt nem tudják ellátni saját munkájukat. Az Üzbég-Német Fórum az Emberi Jogokért nevű szervezet igazgatója, Umida Nijazova kiemelte, hogy Üzbegisztánban hagyománya vagy kultúrája van annak, hogy az embereket fizeteden közmunkára kényszerítik. Mint hajdanán nálunk: kötelezővé tették a diákok számára a szőlőszüretet, a „krumplibrigádot”, a nyári építőbrigádot, a kéthetes robotolást a konzervgyárban a rohadt paprikák között. Nijazova hozzátette azt is, hogy náluk az efféle közmunka nemcsak a gyapotféldolgozó ágazatra jellemző. Az üzbég munkaügyi minisztérium közlése szerint a kormány el-A közszféra dolgozóit továbbra is fizetetten kétkezi munkára kényszerítik. fogadott több olyan szabályozást, melyek célja az ilyen foglalkoztatás megelőzése. Abdulla Aripov miniszterelnök 2017-ben azt mondta, hogy a diákok, tanárok és egészségügyi dolgozók ezreinek ezentúl nem kell részt venniük az éves gyapotszüretben. A betakarításban évente mintegy 2,6 millió ember vesz részt, ez a világ legnagyobb munkatoborzási művelete. A gyapotszüret kulcsfontosságú az üzbég gazdaság számára, ugyanis az ország a világ egyik legnagyobb gyapotexportőre. Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének (ILO) novemberi közlése szerint a 2018-as gyapotszüretben részt vevők 93 százaléka önkéntesen vállalta a munkát, a közszolgák rendszerszintű toborzása véget ért. Ezzel szemben az Üzbég-Német Fórum az Emberi Jogokért szerint az államilag előírt munka abban az időszakban is nagymértékű volt. Habár a kormány már több alkalommal fogadkozott, hogy beszünteti a kényszermunkát, a helyi hatóságok továbbra is úgy tekintenek a közalkalmazottakra, mint olyan állandó munkaerőre, amelynek segítségével eleget tehernek a regionális szükségleteknek vagy a központilag előírt állami kvótáknak. A jelentés kitér arra is, hogy amennyiben a helyi hatóságoknak nem sikerül teljesíteniük a kvótákat, megbüntetik őket, ezért továbbra is mobilizálják az embereket. Az ILO világszerte mintegy 25 millióra becsüli azok számát, akiknek ilyen munkát kell végezniük. A kényszermunkások fele Ázsiában, 18 százalék Afrikában, 10 százalék Latin-Amerikában él. (MTI, ú) Üzbég diáklányok a gyapotföldeken Asztalosműhely a hivai medinában
