Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-13 / 37. szám
6 I SZUBKULTÚRA 2019. február 13. I www.ujszo.com Egy filmes kalandjai a múzeumban A bécsi Kunsthistorisches Museum Wes Anderson rendezőt és grafikus feleségét kérte fel kurátornak „Lakásdekoráció" 1610-ből, Anderson szerint ma is sokan elfogadnák JUHÁSZ KATALIN Talán nem túlzás azt állítani, hogy sosem volt mág ilyen rendhagyó, bizarr, mindamellett elgondolkodtató kiállítás a bácsi Kunsthistorisches Musemban, mint ez a mostani. Wes Anderson amerikai filmrendezőt kérték fel, hogy turkáljon a raktárakban, és grafikus feleségével, Juman Malouffal együtt állítson össze egy tárlatot. Szabad kezet kaptak, és egészen különleges „alkotást” hoztak létre. Állítólag két év alatt több mint négymilbó képet, szobrot, tárgyat néztek át egyáltalán nem tudományos alapon, és 411-et tettek közszemlére. Április 28-ig lehet megtekinteni az eredményt. Úgy alakították ki a teret, hogy a látogató valamiféle abszurd, zegzugos babaszobában érezze magát. A tárgyak, medáliák, mütyürök mintha egy Wes Anderson-film díszletéből érkeztek volna, a noname festők képein látható emberek pedig soha le nem forgatott filmek szereplői. Anderson a bécsi Szépművészeti Múzeum eddigi leghíresebb vendégkurátora - ez a program 2012 óta fiit szép csendben, de a szervezők eddig nem léptek ilyen merészet. Bejött nekik a vakmerőség, mert egy furcsa, új világ született olyan művekből, amelyek izgalmas kontaktusba kerültek egymással. És amelyeknek valószínűleg ez az első és utolsó esélyük a nagyközönség előtt, mert „normális” kurátor nem állítaná ki őket. Ráadásul nézelődés közben olyan kérdések is megfogalmazódnak bennünk, Vajon mi tesz egy tárgyat műtárggyá, mennyiben határozza meg a befogadói élményt annak a tudata, hogy egy híres művet nézünk, vagy egy ismeretlen alkotást, illetve kell-e ismernünk a mű keletkezésének hátterét, vagy az alkotó életútját ahhoz, hogy hasson ránk. Már a kiállítás címe is sok mindent előre jelez: Cickánymúmia egy koporsóban és más kincsek (Spitzmaus Mummy in a Coffin and other TreaEzen a tárlaton le is kell guggolni sures). Lelövöm a poént: a cickánymúmia nincs is benne abban a kis egyiptomi koporsóban, amelyben keressük, illetve amelybe beleképzeljük a cím alapján. Nyilván a koncepció része, hogy nem derül fény a legtöbb rejtett összefüggésre, amelyeket csak az audioguide (hangos tárlatvezetőgép) tár fel. Maga a rendező az idegenvezetőnk, és ha nem kérünk ilyet, vagyis csak a szemünkre hagyatkozunk, sok mindenről lemaradunk. Azonnal ismerősnek tűnhet viszont Anderson már-már mániákus ragaszkodása a szimmetrikus képbeállításokhoz, a mesevilághoz, a felnőttként viselkedő gyerekekhez és gyereklelkű felnőttekhez, a retróhoz és a markáns színekhez. A látnivaló elhelyezése is szokatlan: a használati és dísztárgyak, mütyürök vitrinekbe kerültek, némelyik csak pár centivel a padló fölé, hogy le kelljen guggolnunk a műélvezethez. Ennek is célja van: kizökkenteni minket a komfortzónánkból, elérni, hogy ne úgy nézelődjünk, mint egy „normális” múzeumlátogató, hanem gyermeki perspektívából fedezzük fel a rejtett kincseket. Ezeket a tárolókban porosodó, több száz éves, elfeledett tárgyakat, szobrocskákat, amelyek most hirtelen főszereplők lettek. Egy másik terem tele van gyerekportrékkal, illetve egész alakos képekkel. Az arcocskákról hiányzik minden, ami gyermeki, a hivalkodó öltözékek a család anyagi helyzetét mutatják. Ennyit audioguide nélkül is látni - a hanganyagból viszont kiderül például, hogy az egyik képen szereplő fiút 13 évesen püspökké nevezték ki, két évvel később pedig már nem élt. A többiek története is megismerhető, a szomorú szemű, órákon át mozdulatlan pózolásra kényszerített kicsiké, Giccs vagy műalkotás? vagy épp a másságuk, furcsaságuk miatt megörökített törpéké, cirkuszban mutogatott „óriásoké”, sűrű szőrrel benőtt testű embereké. Felmerül a kérdés, vajon azok is érdekesnek találhatják mindezt, akik nem ismerik Wes Anderson filmjeit. Állítjuk, hogy igen. Ez a tárlat sokáig megmarad bennünk, még az is lehet, hogy kitörölhetetlen nyomot hagy. Bécsből a Fondazione Prada milánói kiállítóterébe utazik, ahol ősztől látható. Már keveri új albumát a Tool Lehet voksolni a „Rádiófejekre" A szlovák közszolgálati rádió alternatív zenei csatornája, a Rádio FM már elindította a szavazás második fordulóját; aki örömet akar szerezni az izgalmasabb hazai előadóknak, voksolhat a tavalyi év legjobb albumára, dalára, felfedezettjére, bemutatkozására, valamint az egyes zenei stílusok legjobbjaira, beleértve a dzsesszt, a világzenét és a komolyzenét is. Az első körben a szakma, azaz a kritikusok állították össze kategóriánként a szerintük leghaladóbb albumok és előadók listáját, erről választhattak az internetes szavazók, és az első öt helyezett került fel a szűkített listára. Ez alapján az év albuma a következők közül kerül majd ki: Autumnist - False Beacon, Katarzia - Antigona, Leto s Monikou - Leto s Monikou, Eudové mladistvá - Viete ako..Para - Nasou krajinou. Az év felfedezettje lehetaBlame Your Genes, a Cavalenky, a Don’t Trust Butterflies, a Luwer, illetve az Ultrazvuk nevű formáció. Az év dala kategória rendkívül színesre sikeredett. Itt esélyes a Billy Barman (Svitá), a FVLCRVM (Words), a Para (Nasou krajinou), a Tolstoys (Olivy), illetve Vec (Slovák). A leglátványosabban debütálok közül pedig a következők kaphatnak díjat idén: Akustika, Leto s Monikou, Eudové mladistvá, Skyva, The Youniverse. Szavazni az interneten lehet március 3-ig a következő címen: www.radiohlavy.sk, ugyanitt találják a teljes jelöltlistát. A Rádiohlavy - Radio_Head Awards eredménye március 15-én derül ki a pozsonyi NTC arénában rendezett díjkiosztó gálán. Ezen a versenyen a múltban néhány hazai magyar zenekar, például a Moustache és a Gwerkova is sikeresen indult. (juk) A napokban futótűzként terjedt a hír a közösségi oldalakon, hogy 13 év után végre új lemezzel jelentkezik a Tool. A zenekar dobosa, Danny Carey nemrég egy zenei vásáron áprilist emlegette a lemez megjelenési céldátumaként, ám Maynard James Keenan énekes pár nappal később egyetlen nemleges válasszal cáfolta ezt a Twitteren. Ezek után nagyjából mindenki elkönyvelte, hogy a zenekarnál folytatódik a szokásos lebegtetés, és továbbra sem tudjuk, mikor jelenhet meg a 2006-os 10,000 Days folytatása. Most azonban a frontember - tőle meglepő módon - egészen konkrét információkkal szolgált. „A keverés közepén járunk” - írta szintén a Twitteren Keenan. „Néhányszor még biztosan visszatérünk ehhez-ahhoz, aztán kicsit vitatkozunk, majd következik a maszterelés, a borító, a videók, a speciális csomagolások, meg a többi. A legjobb hozzávetőleges tippem a megjelenési dátumra jelenleg május közepe és július közepe közé esik. További információk a haladásunk függvényében.” A kaliforniai Tool egyike azon rockzenekaroknak, amelyet a szakma ugyanúgy istenít, mint a több milliós fanatikus rajongótábor. Miközben zeneileg lehetetlen beléjük kötni, egyszerre szerepelnek mainstream magazinokban, illetve pár százas olvasótáborral rendelkező fanzinekben. Az üzleti vállalkozásként működő csapatokkal ellentétben az ő munkájukba nem szól bele senki, a lemezkiadó nem sürgeti a megjelenést és nem látja el őket jó tanácsokkal a stúdióban. (Ráérősségüket és kötetlenségüket jól mutatja, hogy miközben a rajongók kiéhezve várják az új Tool-lemezt, Keenan az utóbbi évtizedben fontosabbnak tekintette Puscifer nevű másik zenekarát, amelynek 2015- ben jelent meg lemeze, Danny Carey a Mastodonból ismert Brendt Hinds-szel csinált hobbizenekart Legend of Seagullmen néven.) Az új anyagról eddig még semmi nem tudható, ám az eddigiek alapján elmondhatjuk, hogy aki hagyományos rockzenére, szimpla dalszerkezetekre, könnyen fogható dallamokra vágyik, az messzire kerülje el ezt a bandát. Zenéjüket titulálták már alternatív métáinak, art rocknak, progresszív métáinak és progresszív rocknak is, nyilván azért, mert nyomokban mindezeket tartalmazza - ám a stíluskavalkádból teljesen egyéni, kategorizálhatatlan muzsika születik. Az együttes tagjai, az őket körülvevő mítosz és az a multiművészeti produktum, amelyet létrehoznak, messze túlmutat egy hagyományos zenekaron, ezért koncertfelvételeiket is érdemes megtekinteni. Egy-egy fellépésükön jelen lenni pedig sokak szerint spirituális élmény. A Tool az idei fesztiválszezonban Európában koncertezik. Flozzánk legközelebb június 4-én, a prágai 02 Arénában, június 5-én pedig Bécsben, a Stadthallében lehet elcsípni őket. (luk) (A szerző felvételei) A szomorú szemű gyerekek szobája
