Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-23 / 19. szám

6 I KULTÚRA 2019.január23. lwww.ujszo.com RÖVIDEN Együtt Csontváry és Mednyánszky Pozsony. Holnap 17 órakor nyitják meg a magyar kultúra napja alkalmából a Pozsonyi Városi Galéria, Mirbach­­palotabeli kiállítótermeiben A természet magányos, zseniális vándorai című kiállítást, mely Csontváry Kosztka Tivadar és Mednyánszky László alkotásai­ból kínál válogatást. A pozsonyi kiállítást a 19. és a 20. század fordulójának két, csodálatos életutat megjárt művésze halálá­nak centenáriuma alkalmából rendezik meg. Mednyánszky László és Csontváry Kosztka Ti­vadar egy esztendő eltéréssel született Felvidéken, a Kárpátok és a Tátra fenséges vidékén. A pécsi Janus Pannonius Múzeum több mint 14 000 művet őrző képzőművészeti gyűjteményéből kiválasztott 16 darab Mednyán­szky- és Csontváry-festmény— kis számuk ellenére is - mara­dandó élményt adva teremti meg az emlékezés és tisztelgés lehe­tőségét a szülőföldön. A kiállítás március 31-ig tekinthető meg. (tb) Az Olasz grafika II. - tárlatmegnyitó Érsekújvár. Holnap 17 órakor nyitják meg az Olasz grafika II. című tárlatot a Zmeták Ernő Művészeti Galériában. Ezt a grafikai kiállítást Zmeták Ernő, valamint felesége, Danica Zmetáková művészettörténész régi gyűjteményéből állítja össze Martin Sugár kurátor. A kiállítást abból az alkalomból rendezik, hogy idén lenne száz­éves Zmeták Ernő (1919—2004), a szlovák modem festészet ki­emelkedő személyisége, Ér­sekújvár szülöttje, a 2012-től a nevét viselő galéria alapítója. Zmeták Ernő műgyűjtőként az egyik legnagyobb, legváltoza­tosabb és legértékesebb gyűj­teményt hozta létre Szlovákiá­ban. Az Olasz grafika II. című tárlat március 23-ig tekinthető meg: február 21-én és március 21 -én - mindkét alkalommal 17 órától - a közönség kurátor ve­zetésével nézheti meg a kiállí­tott grafikai anyagot. (tb) Képekhez csatolt levelek Petri Lukács Ádám könyve költő édesapjáról, aki hetvenöt éves lenne, ha élne SZABÓ G. LÁSZLÓ Korszakos jelentőségű volt Petri György beköszöntése a hatvanas évek magyar lírájába. Első kötete 1971-ben jelent meg, később, amikor tiltólistára került, művei szamizdatban terjedtek. Egészen a rendszerváltásig. „A személyiség érezhető jelenléte nélkül a vers elemei centrumuk vesztett töredékéve válnak” - írja a költő nem sokkal az indulása után. A modem magyar líra tradícióját egé­szében felforgató, az addig uralkodó szerkezetet megbontó Petri versei­ből egy önpusztító, önelvesztő em­ber portréja rajzolódik ki, egy nagy költőé, aki három évtizedet átfogó idősávon hagyta rajta kéznyomát. Költészete máig meghatározó, kul­tikus alakja elválaszthatatlan a Kádár-korszak történéseitől. Petri György hetvenöt éves lenne, ha élne. Fia, Petri Lukács Ádám eb­ből az alkalomból exkluzív album­ban állít emléket neki. A Petri 75 Közelítés szívből írt emlékmozai­kok gyűjteménye, a Kossuth- és Jó­zsef Attila-díjas költő alakjának szeretettek megidézése. Ha élne még a könyv alanya, „akkor kávé, ko­nyak, szivarfüst, de legalábbis vod­ka, cigaretta - családi boldogság lenne”—írja a Fiú, és a költő ismémé az unokáját. „Mennyivel, de mennyivel jobb lenne így!” - hall­juk sóhaját. Töredékek, történetek, karcolatok sorozata a kötet, az egy híján húsz írás, amelyekben az Ápa portréja mellett az Anya alakját is megraj­zolja a Fiú, minden oldalon ott va­gyunk velük, mellettük, köztük. „Anyám súlyos gyógyszerfüggő volt- írja P. L. Ä. -, évenként lett ön­gyilkos, amíg nem jutott el a befeje­zettig, negyvenöt éves korában.” Családi történetek elevenednek meg nagyszülőkről, dédnagymamáról, a Papa szerelmeiről és másokról, ba­rátokról, ismerősökről. Minden íráshoz kép is tartozik, olykor több fotó. Ha a Papa Cog an vint készít, akkor a képen kakasvér folyik az edénybe. „Papa főzni történetesen nem tudott, de senkit nem láttam, aki olyan szenvedéllyel írt volna recep­teket, álmodozott volna ételsorok­ról, mint ő. Nagyszerű dolgok szü­lettek főzni nemtudásából is. Meg aztán ott voltak a nők, akikkel papa mindig kedves volt, s valahogy el­érte, hogy kuktáskodjanak neki.” Az ifjúkori Papa-portré még az­előtt készült, hogy kimondta volna: nem marxista többé. Egy másik fotón már negyvenéves, tilalommal sújtott költő, de akkor is voltak mentorai, akik biztosították számára a kenyeret a vajra vagy hát inkább vodkát a sör mellé. Dosztojevszkij-hősként ül a széken, kezében talán imádságos könyvvel, sötét árokban ülő szemei­ben a számkivetettség érzésével, mellette egy régi emlék lekottázva: „Utaztunk a később elsüllyedt Esto­nia nevű kompon Helsinkiből Tallin szélére, a tengerparti Sport Hotelbe. (Brutál szocreál, millió sirály, jeges tenger sok parti szemét.) Ott laktunk két hetet Papával egy kis szobában. A Főtérre csak sárga csillagban mehet­tünk. Mindezt Jeles Andrásnak kö­szönhettük, aki Zsolt Béla Éva lá­nyom című könyvéből filmet forga­tott, papa a tömegből élesen kirajzo­lódó arc, én boltinas.” Batthyány u. 31. Lakás a Hattyú kocsma fölött. (Hát milyen kocsma az, amelynek Hattyú a neve? Vagy inkább milyen hattyú az, amely egy kocsmában száll le?) „Apám számos barátja szerette a papa kocsmaéletét, ott beszélgetni vele. (Mondjuk más­hol nem nagyon lehetett, ha éppen ő: ott volt.) Én gyűlöltem a kocsmákat, a szagokat, az asztal ragacsosságát, apám luxusbabynek csúfolt.” Külön fejezet szól az orvosokról, akik többször is megmentették, meghosszabbították Petri György életét. Egyikük, „amikor már a teljes széthullást hozta a vodka”, infúzió­val keltette új életre, s bár a Papa ko­molyan vette a terápiát, orvosi iga­zolással bármikor elhagyhatta a kór­házat, hogy betérhessen a szemközti kocsmába, ahol már törzsvendégnek számított. Onkológiai műtét, tüdő­­gyulladás, és nem kevés más. Plusz egy megmosolyogtató párkányi tör­ténet. Vonaton, Perőcsény felé, de Alsószob után nem Szob jön, figye­lem, nyolcvanas évek!, hanem a ha­tárőrök. „Útlevél persze nem volt nálunk, így a párkányi határőrség várószobájában kötöttünk ki, né­hány fiatal csehszlovák katona tár­saságában. Feltehetően gyorsan túl­estünk volna az adminisztráción, ha Papa nem követeli ordítozva, hogy azonnal adjanak neki jégbe hűtött Staroprament, ha már elrabolták.” Alkohollal kapcsolatos érzelmek, fejtegetések, mert „Amíg lehet - ad­dig kell kibírni a mindennapokat va­lahogy.” Hrabal is írt hasonlót. Hogy az életet csak illuminált állapotban lehet elviselni. Petri György szerint: „Iszogatni kell, és időnként nem árt jól beszopni. Ennyi az. egész. A tel­jes absztinencia után visszazuhanni az alkoholizmusba.” És egy páratlan megállapítás: „Embernek lenni arisztokratikus foglalkozás.” Nádas Péter tízsorosa egy eleven portré mellett. Mészöly Miklós férfias büszkélkedése egy másik fotónál. Majd apa és fia bokszkesztyűben. Agresszívabb az egyik, óvatosabb a másik, de nem visznek be ütést egy­másnak. Aztán megint a kórház, műtét és terápia, majd az utolsó szil­veszter. És öt sor Az utolsó napok­ból: „Uram, hadd éljek egy kicsit még, / mielőtt végleg elpihennék.” / „Ilyen finoman, csendesen? / Be­szartál, édes öregem?” / „Be én.” Szép a kötet, gazdag a képanyaga. S van párja is, a frissen megjelent Összegyűjtött versek, több mint het­ven, eddig nem publikált költe­ménnyel. Minden korábbinál bővebb ez a gyűjtemény, minden eddiginél többet ad Petiiből. Szíven üti az em­bert, amit az utolsó versek egyiké­ben ír a nem éppen 19. századi ha­bitusú költő. Halála előtt kevés örö­me van, mondja. Arany az egyik. Arany János. Ki gondolta volna? Márciustól: Apró mesék Kerekes Vicával Március 14-től látható a magyarországi mozikban Szász Attila új, romantikus történelmi thrillere, az Apró mesék. Az izgalmakban és fordulatokban gazdag játékfilm főszereplői Szabó Kimmel Tamás, Kerekes Vica és Molnár Levente. Az Apró mesék története szerint hónapokkal a második világháború után zűrzavar és bizonytalanság ural­kodik Magyarországon. Egy szélhá­mos megpróbál hasznot húzni ezek­ből a zavaros időkből, és amikor me­nekülnie kell Pestről, egy titokzatos nő (őt alakítja Kerekes Vica) és a fia nyújt számára menedéket az erdő mélyén. Miközben háborús démon­jaival viaskodik, szerelmi viszonyba keveredik a nővel, akinek a férje bár­melyik nap hazatérhet a frontról. „Az Apró mesék egy olyan történelmi korszakban játszódik, amelynek sa­játos viszonyai lehetővé tették, hogy olyan műfaji filmes stílusjegyekkel kísérletezzünk, mint a western vagy a film noir. Természetesen mindezt úgy, hogy közben történelmileg hi­telesek maradjunk” - emelte ki saj­tónyilatkozatában Szász Attila. A rendező kifejtette: van a történetben szélhámos, az idegen, akit egy nő karjaiba sodor az élet, van femme fa­tale, van a háborúban eltűnt férj, van nyomozó, aki a hősünk nyakában li­heg, van ház az erdő mélyén, mindent elsöprő szerelem, izgalom, rengeteg titok és sok-sok fordulat. Az Apró mesék forgatókönyvét Köbli Norbert írta, operatőre Nagy András, zeneszerzője Pacsay Attila és Parádi Gergely (tb) Kerekes Vica egy titokzatos nőt alakít, aki az erdő mélyén lakik, és kitűnően bánik a fegyverrel (Fotó: Vertigo Média)

Next

/
Thumbnails
Contents