Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-19 / 16. szám
20 SZALON ■ 2019. JANUAR 19. www.ujszo.com g AJÁNLÓ »A csók története Mi lehet romantikusabb annál, mint amikor két szerelmes szorosan összesimul, mélyen egymás szemébe néz, és - mintegy az idilli pillanat betetőzéseként - ajkuk szenvedélyes csókban forr össze? Vajon a csók az emberi természet része, az udvarlás elválaszthatatlan, ösztönös kísérőjelensége? Akárcsak a nyálképződés az emésztésnek? Marcel Danesi, a Torontói Egyetem világhírű professzora szerint a középkori irodalomban megjelenő és a korlátokat nem ismerő szerelem jelképévé váló érzelmes csók a populáris kultúra megszületését jelzi. Bár a csók iránti vágy nincs benne a génjeinkben, az idők során alapvetően kavarta fel a szerelem hagyományát, és a párválasztást egyéni döntéssé tette. Mára pedig már nem kétséges, hogy „a csók édesebb a bornál", és nélküle a világ értelmetlen. Előkészületben: Marcel Danesi: A csók története - A populáris kultúra születése. Fordította: Zsuppán András. Typotex, 2019, 212 oldal »10 tény a csók kultúrtörténetéről 1. A kutatók megosztottak a csók eredetét illetően. Az egyik tábor szerint a csókolózás szokása valószínűleg több millió évvel ezelőtt alakult ki, amikor az emlősök a megrágott ételt a szájukon át adták át utódaiknak, az antropológusok másik csoportja szerint azonban ösztönös cselekedet. 2. A legkorábbi, csókolózáshoz hasonló tevékenységről, az orrok egymáshoz dörzsöléséről tudósító szövegek az i. e. 1500 környékén, Indiában keletkezett védikus irodalomból származnak. Az i. e. 8-9. századra datálható hindu eposzban, a Mahábháratában már az ajkak összeérintéséről is találunk szövegrészletet, a Kámaszútra pedig már egy egész fejezetet szentelt a csókfajták leírásának. 3. A csók nem csak Indiában volt ismert. Hérodotosz, az. i. e. 5. században élt görög történetíró megemlékezett róla, hogy a perzsa férfiak ajakcsókkal üdvözölték az azonos társadalmi rétegbe tartozó, arcra adott csókkal pedig a náluk alacsonyabb rangú társaikat. 4. A csókolózás elterjedéséhez nagyban hozzájárult, hogy az Indiát i. e. 326-ban elfoglaló Nagy Sándor hadseregének tagjai vezérük i. e. 323-ban bekövetkezett halála után szétszéledtek a világban, így rajtuk keresztül számos kultúra megismerhette a szokást. 5. A csókolózást Európában a rómaiak terjesztették el. A birodalom lakói háromfajta csóktípust is ismertek: az arcra adott osculum a baráti közeledést jelezte, a basium esetében már az ajkakat érintették össze a felek, a savium pedig a csók legszenvedélyesebb formája volt. Az esküvői csók szokása is a római időkre vezethető vissza. A hagyomány szerint a párok házassági szándék bejelentésekor váltottak egy szenvedélyes csókot egymással. 6. A középkori Európában az emberek társadalmi hierarchiában elfoglalt helyük szerint adtak csókot egymásnak. Az azonos rétegből kikerülők - függetlenül attól, hogy férfiak vagy nők voltak - a szájukat érintették össze. Minél távolabb csókoltak meg azonban valakit a szájától, annál nagyobb volt a két ember közötti társadalmi különbség. Mivel a középkorban a társadalom többsége írástudatlan volt, aláírás helyett sokan egy X betűvel, valamint egy arra nyomott csókkal hitelesítették a dokumentumokat. 7. A 17. század második felétől a csókot más gesztusok kezdték felváltani, például a meghajlás, a pukedlizés és a kalap megemelése. Angliában a csók kiszorulásához az 1665-ös londoni pestisjárvány kiváltotta félelem is nagyban hozzájárult. 8. A filmtörténetben elsőként May Irwin és John Rice csókolta meg egymást az 1896-os A csók című némafilmben. A jelenet hatalmas botrányt kavart. 9. Számos csendes-óceáni szigeteken élő törzs mellett többek között a bolíviai sirionó indiánok és a Szomáliák is csak az európaiak megjelenésével ismerték meg a csókot. 1897-ben Paul d'Enjoy antropológus feljegyezte, hogy az ajakra adott csók számos ázsiai kultúrában az undor jele, sőt, a „kannibalizmus egyik formája". 10. Ázsia egyes területein még a 20. században is megbotránkozást keltett egy nyilvános csók. 1924-ben Auguste Rodin A csók című szobrának bronz reprodukcióját csak egy kis szobában, bambusszal eltakarva állították ki Tokióban, (múlt-kor) Csak a testőrömön keresztül ság nélkül történik, a fordulatok jól átgondoltak, és logikailag is nehezen kikezdhetők. Meglepően politikus széria a Bodyguard, bár azt azért hozzátenném, hogy pone akkor válik kicsit gyávává, amikor az elkövetőket leleplezi. Ahogy a fordulatokkal, úgy a tempóval is Első ránézésre a Bodyguard nem tűnik többnek egy Több mint testőr kiónnál - egy testőr összejön azzal a nővel, akit meg kell védenie de aki így gondolja, nem is tévedhetne nagyobbat. A hatrészes brit minisorozat (amit a Netflix tett világszerte elérhetővé) már az első rész első húsz percével a feszültségkeltés magasiskoláját nyújtja. David Budd (a Trónok harca Richard Maddenje) épp a két gyerekével vonatozik, amikor valami gyanús dologra lesz figyelmes: gyanítani kezdi, hogy valakik bombamerényletre készülnek a vonat ellen, és a katonai múlttal bíró férfi mindent megtesz azért, hogy életben maradjanak. Hitchcocki feszültségkeltést kapunk, amit még maga a mester se rendezett volna meg ügyesebben. Buddot a sikeres akciója miatt hálából előléptetik, ami azt jelenti, hogy a brit védelmi miniszter, Julia Montague (Keeley Hawes) testőre lesz. Bár látszólag semmiben sem ért egyet a főnökével, Budd hamarosan közel kerül Júliához, nem utolsósorban amiatt, mert a nő egy radikális törvényjavaslata sokakban kelt megütközést, és akadnak páran, akik el akarják őt tenni láb alól. Ha ennél többet elárulnék a sztoriról, már bőven belecsúsznék a spoiler-zónába, de ha ennyi alapján azt hiszed, hogy tudod, mit várhatsz Jed Mercurio sorozatától, akkor bizony mellétrafáltál. A Bodyguard erőssége ugyanis pont abban rejlik, hogy teljesen kiszámíthatadan. Amikor már nézőként sejtenénk, milyen irányba halad tovább a történet, mindig vesz egy éles fordulatot, hogy teljesen új utakra lépjen. Mindez azonban minden öncélúbátrán játszadozik Mercurio: valamikor a végtelenségig pörgeti a sokszereplős, szerteágazó cselekményt, hogy a kellő pillanatban lelassítson, és egy-egy drámai nagyjelenetnek megadja a kellő időt és teret ahhoz, hogy igazán hatásos legyen. A sorozat kiemelkedő népszerűsége azonban nemcsak a bravúros cselekményvezetésben rejlik, hanem a jól kidolgozott, valóban mély karakterekben is. Sebzett lelkű, a harcteret lélekben otthagyni képtelen exkatonát ugyan már sokat láthattunk a vásznon és a tévében, David Budd karakterében azonban sikerül valóban mélyre ásni, és nem csak az ilyenkor szokásos sallangokat felköhögni, és ez Richard Madden árnyalt alakításának is köszönhető. A miniszter szerepében Keeley Hawes pedig egy igazán ellentmondásos figurát alakít, akinek láthatjuk mind a harcias, mind a sebezhető oldalát, és egy pillanatra sem próbál szimpatikus lenni, mégis mindvégig nagyon emberi. A Bodyguard az a fajta thriller, amivel óvatosan kell bánni, mert miután elkezdted, borzasztó nehéz abbahagyni, és ha nem vigyázol, könnyen azon kaphatod magad, hogy lenyomtad egy ültő helyedben a teljes hat órát. Tóth Csaba
