Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-14 / 11. szám
6 I KULTÚRA 2019. január 14. I www.ujszo.com A négyzet mint szabad zóna Ruben Östlund Cannes-ban díjazott filmjének színpadi változata a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházban Darina Abrahámová, a készülő előadás dramaturgja (Ctibor Bachraty felvétele) SZABÓ G. LÁSZLÓ Ruben östlund svéd filmrendező nevét tavaly tanulta meg a világ. Cannesban Aranypálmát nyert filmje, A négyzet ott volt az öt legjobb idegen nyelvű, Oscar-jelölt alkotás között. De Ruben Östlund sem Cannesban, sem Los Angelesben nem gondolhatott arra, hogy filmje forgatókönyvéből színpadi változat készül, méghozzá Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Színházban. A négyzet ugyanis szól a modem művészetről, a toleranciáról és annak határairól, a politikai korrektség és a szólásszabadság körüli dilemmáról, karikírozza a liberális életet, és groteszk képét mutatja a nyugat-európai értékrendszemek. Egy svéd kortárs művészeti múzeum főkurátora a történet hőse, akit egy nap, munkába menet kirabolnak. Christian (Pozsonyban majd Fabrice) nyitott és toleráns, sikeres, vonzó, anyagi biztonságban élő, modem gondolkodású férfi. Múzeumi csapatával egy konceptuális kiállítást készít elő, egy olyan (művészeti) teret, négyzetet, amelyen belül bőrszíntől, vallástól, nemi identitástól eltekintve mindenkire ugyanazok a törvények vonatkoznak. Ez a kivételes négyzet tehát egy szabad zóna, amelyben a mások iránti törődés, a kölcsönös segítség és a bizalom a mozgató erő. És az egész történet ezen az alapon nyugszik. Östland, akiben a világ máris az új Bergmant látja, még mielőtt hozzáfogott volna filmje elkészítéséhez, egy svédországi galéria megrendelésére, képzőművész barátjával karöltve előbb valós műalkotásként hozta létre a négyzetet. Hazájában és Norvégiában azóta négy városban követték ezt a példát. Az egyikben polgári tiltakozások színhelye lett a 16 négyzetméteres terület. Hol a menekültek mellett állnak ki a lakosok, hol a mozgássérültek mellett, hol az iskolai terrorcselekmények ellen emelik fel a hangjukat. Darina Abrahámová, a készülő pozsonyi előadás dramaturgja hosszasan ecseteli, milyen nehéz volt megszereznie a film forgatókönyvének utolsó változatát, amely közvetlenül a forgatás előtt született meg, és még az sem egyezik mindenben a kész alkotással. Mint mondja: a színpadra állítás jogainak a megszerzése sem volt könnyebb, de abban már a svéd rendező is segítette. „Egy kollégám látta a két és félórás filmet, és annyira tetszett neki, hogy három és félórán át beszélt róla - nevet Darina Abrahámová. - Később sokat gondolkoztam ezen. Ha egy negyven felé közeledő értelmiségit ennyire megérintett a téma, akkor ez a színházba is becsalogathatja a nézőket. S főleg ezt a korosztályt. Hiszen jönnek a húszasok, a harminc felé járók, az idősebbek, az ötvenesek, a hatvanasok, a nagyszülők az unokáikkal, csak épp a művelt, anyagi biztonságukat már megteremtett negyvenesek hiányoznak a nézőtérről. Miután én is megnéztem a filmet, azonnal felmértem, hogy nem lesz nehéz színpadra alkalmazni az anyagot. Néhány kortárs német szerzőtől eltekintve egyébként is kevesen írnak mai témájú, sokszereplős darabot. A repertoárszínházaknak pedig épp erre van szükségük, hogy a társulat több tagját foglalkoztatni tudják. Abban is biztos voltam, hogy lesz egy rendező, aki ezt örömmel színre viszi. Modem művészet, fiatal alkotók, akik nem az absztrakt festészetet képviselik, videoinstallációk, performance-ok, a sznobéria mechanizmusa -ez mind adott nálunk is. Éreztem azt is, hogy magát a svéd valóságot nem kell átírni, átigazítani a mi viszonyainkra, nem kell úgy tennünk, mintha nálunk játszódna a történet, anélkül is nagyon ütős lesz. A négyzet erős anyag. A film forgatókönyvét Ruben Östlund írta, aki annyi mindent látott már a világban, a pénzpiacon és az ideálok vásárán olyan remekül mozog, hogy finom iróniával tud beszélni róla.” Két installációt láthat a néző a filmben. Az egyik semmi eredetiséget nem mutat. Tükrök között három kupac homok, de hogy ez mit jelent, azt senki nem tudja megfejteni. Nem baj, ez így roppant „művészi”. Az egyik kupacot tévedésből felporszí-A négyzet egy szabad zóna, amelyben a mások iránti törődés, a kölcsönös segítség és a bizalom a mozgató erő. A történet ezen az alapon nyugszik. vózza, tehát eltünteti a takarító. Ez sem baj, hiszen könnyű „visszaállítani”, nem olyan, mintha a Mona Lisa képe sérült volna meg. A másik installáció a négyzet. Egy tér, amelyben más szabályok érvényesek, mint a mindennapi életben. „A bizalom, a biztonságérzet szabad zónája ez a behatárolt terület, ahol leteheti az ember a személyes dolgait, és nem fogja ellopni senki. Egy utópisztikus hely, ahol segítséget lehetkémi, ahol semmirossznem történhet veled. Ami nagyban még sehol sem működik, kicsiben, próbaszerűén viszont már igen. Egy kísérlet, amely azt bizonyítja, így is élhetnénk. Például előitéletek nélkül. Svédországban már szaporodik az ilyen négyzetek száma, de ha csődöt mondana az elképzelés, akkor is hasznos lesz az így kialakított tér, mert a hajléktalanoknak ott oszthatnak majd meleg ételt. Vagy egy pszichiáter ott ad majd tanácsokat az arra rászoruló tinédzsereknek. Az elsődleges kérdés most az: miképpen viszonyulunk az ilyen, köztereken felállított négyzetekhez?” Bár a történet hőse férfi, Darina Abrahámová szerint lehetne nő is. Például egy szingli, aki alkalmi kapcsolataiból próbálja meg kihozni a legtöbbet. A négyzet azonban fel sem vet feminista kérdéseket, és nem a kapitalizmus primitív kritikája, nem akarja a nevetség tárgyává tenni a modem művészetet. Inkább a jelenlegi európai társadalmi krízisre utal. Arra, hogy bizonyos országokban hogyan kezelik az idegeneket és az alacsonyabb társadalmi rétegeket. „Este tizenegykor írtam Östlund Facebookjára, és pár mondatban vázoltam neki, milyen kafkai úton jutottam el hozzá - meséli Darina Abrahámová. - Éjjel kettőkor válaszolt, hogy örül az érdeklődésünknek, és megadta a címet, kihez forduljak a szerzői jogok megszerzéséért. Megígérte, hogy eljön a február 2-i bemutatóra.” Az előadás rendezője, Marián Amsler a tolerancia és a nyitottság határait keresi a darabban. Azt a határvonalat, amelynek átlépésével az ember elveszíti a maga tökéletes(nek hitt) énjét. Fabrice szerepét Alexander Bárta kapta, aki Darina Abrahámová szerint is a lehető legjobb választás, hiszen sugárzik belőle a jóság, az öntudatosság, a magabiztosság. Claes Bang dán színész tavaly Berlinben Európa-díjat kapott a filmben nyújtott alakításáért. Marián Amsler két korábbi nemzeti színházi rendezése, a Fanny és Alexander, valamint a Háború és béke is egy-egy nagy sikerű film színpadi változata, és mindkettőben vannak filmszerű megoldások. A videofelvételek A négyzetbe is önálló képzőművészeti elemként kerülnek be. Alexaoder Bárta a múzeumi főkurátort alakítja (Talabér Tamás felvétele) Újabb Tintin-film - szerepcserével Kilencvenéves, de még mindig népszerű: a képregény hős Tintin és kutyája, Milu hamarosan visszatér a filmvászonra, kalandjaikról újabb filmet készít Steven Spielberg és Peter Jackson. A tervezett produkciókról Benoit Mouchart, a Casterman képregénykiadó vezetője számolt be a francia médiának. Spielberg és Jackson ezúttal helyet cserél: az első Tintin-filmet Spielberg rendezte és Jackson volt a producer, a folytatást azonban Jackson rendezi és Spielberg vállalja a produceri teendőket. Jackson egy inteijúban már beszélt a Tintin-filmről, és arról is, hogy a képregényhős kalandjai közül szabadon válogat majd a forgatókönyvhöz. Spielbergék animációs technikával készített Tintin kalandjai című filmjét 2011 -ben mutatták be. (MTI) Tárlat nyílik David Lynch fotóiból A Műcsarnokban március 1- től az amerikai független film élő legendája, David Lynch rendező, forgatókönyvíró fotói láthatóak. Budapest. A producerként, színészként, zenészként, festőként, fesztiválszervezőként, sőt kávékereskedőként is tevékenykedő művész a 2014-es párizsi fotóhónapra készített egy sorozatot Small Stories (Kis történetek) címmel, amely eddig mindössze három alkalommal volt látható. Ezzel a különleges tárlattal nyílik Magyarország legnagyobb fotográfiai eseménye, a Budapest Fotófesztivál. Lynch egész munkásságára, így erre a fotográfiai sorozatára is meghatározó hatással volt a szürrealizmus, az ezotéria, a szorongás és az erőszak művészi és populáris megverzummá állnak össze, amelyet a mester filmjeiből már jól ismerünk. A Small Stories - melynek budapesti bemutatója egyben középeurópai premier is - egy valóságon túli pszichedelikus utazás az érzelem, a humor, a játékosság és a nyugtalanság világában, miközben egyaránt feltárja az emlékeket és a sebeket. Lynch fotóin filmjeihez hasonlóan az álom dominál, művészetének lényege a tudattalan és a valóság közötti összefonódás - áll a Műcsarnok közleményében. A kiállítás március 1-től június 2-ig látogatható. Ez idő alatt számos sokszínű programmal és ismert tárlatvezetők meghívásával is készül a Műcsarnok. A hetvenkét éves David Lynch memoáija, tavaly októberben jelent meg magyarul, Aminek álmodom címmel az Athenaeum Kiadó gondozásában. (MTI, juk) A sorozat egyik darabja jelenítésének speciálisan amerikai tradíciója - a kultikus rajzoló Norman Rockwelltől a mai thriller fii(Képarchívum) mekig. Képeinek alapja a fotómontázs, a portrék és a reprodukciók újraértelmezése. Ezek egy olyan uni-
