Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-10 / 8. szám

www.ujszo.com | 2019. január 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Miért írt regényt egy Clinton? Mi történne, ha az összes banki adatot törölné valaki? FELEDY BOTOND iközben Robert Fico épp alkotmánybíró­nak készül, Bugár Béla köztársasági el­nöknek, Orbán Viktor pedig Gundel­­menüt kóstol, Bili Clinton regényt írt. Nem is akárhogy: az egyik legnép­szerűbb amerikai íróval, James Pat­­tersonnal közösen adták ki „Az elnök eltűnt” címűkönyvet. Kevés politi­kus próbálkozik szépirodalommal visszavonulása után, inkább életraj­zot, visszaemlékezéseket írnak. Bili Clintonnal láthatóan sokat be­szélgetett a regényíró Patterson, így aztán elég életszerű fehér házbeli je­leneteket kapunk. A lényeg mégsem ez, hanem két másik üzenet, amely­ben Clinton keze nyomát fedezhetjük fel. Egyrészt az egész könyv egy ki­­berterroristáról szól, aki egyszerűen a billentyűzet mögé bújva, néhány in­formatikusból összeterelt, külföldről pénzelt erős csapatot hoz létre, és az általuk írt vírussal az amerikai hiva­talos szervek sem tudnak mit kezde­ni. A több televíziós sorozatban, fan­­tasyfilmekben és lassan a kiberbiz­­tonságról szóló éves előrejelzések­ben egyaránt előforduló fenyegetés kerül elő: mi történne, ha az összes banki adatot törölné valaki? Vagy az egészségügyi nyilvántartásokat? Vagy a folyószámlákat, hiteleket? Tényleg nem kell sok hozzá, hogy leálljon néhány szolgáltató, és ezzel együtt a nagyvárosi élet is. A kiber­­térben való kiszolgáltatottságunk egyik legélénkebb leírása ez a könyv. Ennek tudatosítása a Clinton­­klánnak sem jön rosszul, hiszen Hil­lary részben azért veszítette el a 2016-os amerikai elnökválasztást, mert az orosz beavatkozásra nem ér­kezett időben kellő súlyú válasz az akkori Fehér Ház részéről. Számukra fontos, hogy az amerikai olvasó szintjén is egyre egyértelműbb le­gyen a kibertérben jelentkező fenye­getések veszélyessége. A másik nagy üzenet, hogy néhány dologban a politikusoknak is muszáj összefogni. Nagyon szép leírásokat kapunk a fake newsról, az álhírekről; arról, hogy a kongresszusi házelnök csak a hatalomban és rövid távon gondolkozik; és hogy mindezek ho­gyan tetézik akár egy USA méretű ország sebezhetőségét. Érthető, em­berközeli módon magyarázza el ezt a könyv, és egy szinte tökéletes elnök­­választási kampánybeszéddel zárul a regény. Nem lenne rossz, ha Clintonék ezt nemcsak egy regényben tudnák el­mondani, hanem egykori pártjuk, a Demokrata Párt berkein belül is megértetnék. A következő elnökvá­lasztásig hátralévő két év nagy kér­dése, hogy a demokraták is beállnak­­e a populisták soraiba, vagy meg­próbálják a most lehetetlennek tűnő lépést, és a republikánus-trumpista kommunikációval szemben a hig­gadtabb, konszenzuskeresőt vá­lasztják. Mindkettőnek óriási kocká­zatai vannak. Ezt a dilemmát pedig ismeijük a szlovák és a magyar belpolitikából is. A tudomány kalandjai MARIÁN LEŐKO Lubyová ugyanazt csinálja, mint Plavcan, csak teljesen másként. Sokatmondó, ahogyan elkezdődött az új politikai szezon, nem is kezdődhetett volna jellemzőbben. Az oktatási minisztéri­umban kiderült, hogy amit Peter Plavcan megtanult, azt Marti­na Lubyová se felejtette el. Csak a mostani oktatási miniszter sokkal job­ban megtanulta a „tananyagot”, mint az előző, aki ugye megbukott. Ugyanaz zajlik most, amiért ki kellett rúgni Plavcant: a közpénzek és a tudományos kutatásra szánt támogatások olyan emberekhez folynak (Még hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba folyóba?), akik csak azért kezdtek el lázasan érdeklődni a tudományok iránt, hogy aztán megkapják hozzá a bőkezű anyagi ösztönzést is. Plavcan és Lubyová ugyanazt csinálja, csak teljesen másként. Amikor 2017-ben fény derült a kutatásokra szánt uniós pénzekkel való visszaélé­sekre, a miniszter először gyáván eliszkolt, aztán meg úgy elbújt, hogy napokig hiába kutattak utána. De egyszer csak elő kellett jönnie, hogy végre mondjon valamit a sajtónak: nehéz eldönteni, hogy az előbbivel vagy az utóbbival ártott-e többet önmagának. A miniszter asszony viszont már egészen profi abban, hogyan védje a védhetetlent. Már nem lepi meg semmilyen botrány, nem töri erősen a fe­jét, két kezébe fogva, hogy mit mondjon, hanem azonnal kész mondatokat húz elő magából és elmagyarázza, hogy nem sértett törvényt - holott tel­jesen nyilvánvaló, hogy vétett ellene. Amikor egy évvel ezelőtt önkénye­sen leállította a Szlovák Tudományos Akadémia intézményeinek átalakí­tását kutatási közintézetekké, természetesen a törvényre hivatkozott. An­nak egyik paragrafusa szerint egy ilyen intézet úgy jön létre, hogy „az ala­pító alapítólevelet bocsát ki”. Egy másik paragrafus szerint meg akkor jön létre, amikor „az intézményt bejegyzik a kutatási közintézmények jegy­zékébe”. Az akadémiai intézményei jóhiszeműen megalapították ezeket a közintézeteket, de a miniszter asszony egyszerűen lehetetlenné tette a megalakulásukat, mivel nem jegyezte be azokat a kutatási közintézmé­nyek jegyzékébe, amit egyébként létre sem hozott. Hát nem volt hova be­jegyezni, na... A módszer most is hasonló. Most már mindenkinek, aki közpénzért, tá­mogatásért folyamodik, be kell jegyeztetnie magát az állami szektor part­nercégeinek jegyzékébe (a megfelelő ellenőrzések után). A miniszter asszony viszont olyan cégekkel is aláírt tudományos kutatási támogatási szerződéseket, amelyek nem vetették fel magukat a jegyzékbe (a megfe­lelő ellenőrzések után). Lubyová arra hivatkozik, hogy a kutatási támogatásokért folyamodók számára a törvény nem írja elő egyértelműen, hogy felvetessék magukat a jegyzékbe. Az ellentétet, hogy így azok kaptak pénzt, akik valójában nem kaphattak volna, már-már tanítanivalóan oldotta fel: nem a minisztérium hibázott, hanem a cégek, amelyek a pénzt kapták. Mert meg lett mondva nekik, hogy a szerződés aláírása után vetessék már fel magukat a jegyzéke. De nem tették! Hát ez a kibeszélés Plavcannak bizony sose jutott volna eszébe, akármilyen JUDr. doktori századosi végzettsége lenne... Lubyová és a minisztériuma abban is profi, hogy elmagyarázza, miért volt ez a valaha is létező összes projekt közül az, amelyet „a lehető legát­láthatóbb módon, függetlenül, szakmailag bíráltak el”. Csakhogy Tomás Prokopcák újságíró kikutatta, mi lett az eredménye ennek a tökéletes pá­lyázati elbírálásnak. így aztán már tudjuk, hogy a legmodernebb talajfú­rási módszereket egy olyan cég fogja tudományosan kutatni állami pén­zen, amely eddig közétkeztetéssel meg cateringgel foglalkozott. A mo­dem mérnöki matematika legújabb kihívásaira egy volt pékségnek kellene kisütnie valami megoldást a mi pénzünkön, a szövettani biotechnológia rejtelmeiben pedig egy olyan cégnek kell elmerülnie, amely eddig szen­zoros vécéöblítéssel foglalkozott. Ezzel szemben külföldön is elismert tu­dományos kutatócsoportok hiába pályáztak Lubyovánál. Juraj Draxler egykori oktatási miniszter már egy évvel ezelőtt egyszerűen és pontosan megfogalmazta a helyzetet, sokmilliós kutatások árán sem lehetne sokkal többet hozzátenni: Ha Martina Lubyová oktatási miniszter marad, az az egész ország szégyene lesz. A szerző a Trend hetilap munkatársa Kína hazazsuppol kétezer kazahot Peking engedélyezte kétezer kazah nemzetiségű állampol­gárának, hogy elhagyja az országot, de tulajdonképpen a kiűzésükről van szó. Az AP amerikai hírügynökség be­számolója szerint mindez a Hszincsi­­ang tartományban élő muszlimok el­leni kemény hatósági fellépéssel van összefüggésben. Kazahsztánban kényes téma a hszincsiangi muszlim ujgurok és ka­­zahok elleni kínai intézkedés, ame­lyek keretében tízezreket tartanak át­nevelő táborokban. Kína ugyanis fontos kereskedelmi partnere Ka­zahsztánnak, így a kazah állami mé­dia ódzkodott beszámolni a muszlim vallású kisebbségek tömeges fogva tartásáról. Az átnevelő táborokat megjárt ujgurok és kazahok azt mondják, a kínai hatóságok vallásuk és kultúrájuk megtagadására kény­szerítették őket. Kazah aktivisták szerint azóta, hogy az AP tavaly má­jusban beszámolt a szóban forgó tá­borok létezéséről, egyre nagyobb nyomás nehezedik Asztanára azért, hogy cselekedjen a kazahok védelme érdekében. Szerikzsan Bilas, az Atazsurt nevű jogvédő szervezet (amely a kínai in­tézkedéseket elszenvedő kisebbsé­gek sorsára hívja fel a figyelmet) ve­zetője szerint a kazah kormány érzé­kelhetően változtatott a kínai intéz­kedésekkel kapcsolatos hozzáállá­sán. Mint mondta, nyáron a kazah ha­tóságok többször felszólították, hogy hagyjon fel tevékenységével, de en­nek idővel vége lett. Mi több, a múlt hónapban elhívták egy népszerű ka­zah talk show-ba, ami arra utal, hogy elfogadják a tevékenységét. Az AP szerint a kazah diplomácia is hozzálátott ahhoz, hogy (ügyelve arra, hogy ne bírálja Kínát) saját ál­lampolgárait kiszabadítsa a kínai tá­borokból. Értesülések szerint a kínaiak foko­zatosan, kis számban, de elkezdték kiengedni a kazahokat az átnevelő tá­borokból, de sokuknak így is megtil­tották a nyugat-kínai tartomány elha­gyását. Főként azoknak a kazah ál­lampolgároknak engedélyezik a visszatérést Kazahsztánba, akiknek a házastársa vagy gyermekei ott szü­lettek. (MTI) FIGYELŐ Nem zárják ki a Fideszt A Politico brüsszeli hírportál a magyarországi politikai helyzet­tel kapcsolatban egy névtelenül nyilatkozó fideszes politikust idéz, aki elmondta, hogy a közel­gő EP-választás rendkívül fontos Orbán Viktornak, ugyanis „királycsináló akar lenni az Eu­rópai Néppártban”, így kiter­jesztve politikai uralmát Ma­gyarországon túlra is. A Fideszt belátható időn belül nem fogják kizárni a néppártból (ÉPP), s ad­dig nem is fog kilépni, amíg a konzervatív szövetség meghatá­rozó erő marad Brüsszelben és továbbra is védelmet nyújt szá­mára. „Európa számára komoly fejtörést okozhat a Fidesz befo­lyásának megerősödése az Euró­pai Parlamentben és az Európai Bizottságban. Orbán Viktor EPP- tag ugyan, mégis közel áll mind Matteo Salvini olasz belügymi­niszterhez, mind Vlagyimir Pu­­tyin orosz elnökhöz, mind az eu­­roszkeptikus, szélsőjobboldali csoportosulásokhoz” - írta a Po­litico. Az összeállításban beszá­mol a magyarországi tüntetések­ről, a jogállamiság helyzetéről, a közigazgatási bíróságok felállí­tásáról, a munka törvényköny­vének módosításáról és a Mi­niszterelnökség budai várba köl-

Next

/
Thumbnails
Contents