Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)

2018-12-29 / 296. szám

[16 SZALON ■ 2018. DECEMBER 29. www.ujszo.com hogy akkor a keleti régió kipipálva, s folytathattuk volna közelebb a gyűjtést, de mi úgy döntöttünk, el­megyünk az Ung-vidékre is. Mikor bejelentkezett hozzánk egy erdélyi árva roma fiú önkéntesnek kilenc hónapra, aki alig tudott írni és szá­molni, senki nem szólhatott volna egy szót sem, ha elutasítjuk, de mi esélyt adtunk neki, pedig ez alapo­san megbonyolította az életünket. Nálunk erről szólt 2018: kitartani a helyes úton akkor is, ha az a ne­hezebb. Elfáradtunk, de megérte. Urbán Péter, a TANDEM, nonprofit szervezet vezetője * * * 2018 bizonyos szempontból a szélsőségek éve volt. Nagy közös­ségi sikerek és nagy állami botrá­nyok jellemezték Például bizako­dásra adott okot, hogy a Minority Safepack megmutatta, van egy­millió ember Európában, akinek fontos a kisebbségvédelem. Most már a sikeresség tudatában meg­nyugodva mondhatjuk el, hogy a kezdeményezés túlmutatott a kisebbségi jogok tematizálásán. Egyrészt a DH számára páradan közösségi élményt jelentett, más­részt olyan széleskörű szolidaritást láthattunk megnyilvánulni a ma­gyar társadalom részéről ennek kapcsán (külön kiemelném a di­ákságot), amelyet nagy értéknek tartok. Ehhez az évhez köthető viszont Szlovákia történelmének egyik legmegrázóbb eseménye is. A Ján Kuciak meggyilkolása miatt megindult tüntetéshullám­nak pedig a kormányt is sikerült megrendítenie. És hol voltunk ebben a helyzetben mi, szlovákiai magyar egyetemisták? A tömeg­ben, a tüntetők mellett álltunk. A vidámabb történetek közé tar­tozik, hogy Gombaszög ebben az évben is folytatta értékmentő és közösségépítő munkáját, de most már egy új kategóriában is nyerő a tábor, a régió legnagyobb tu­risztikai fejlesztését végzi. Gímesi gólyatáborunk megnőtt, és idén is bizonyította, hogy a Z-generáció egyáltalán nincs elveszve. A tu­domány szempontjából is jó évet hagyunk magunk mögött, a Fel­vidéki TDK egyre népszerűbb, és már második éve örülhetünk a különálló műszaki szekciónak Összességében jó évet zártunk A szlovákiai magyarságnak 2019-re pedig kevesebb széthúzást és több kétnyelvű táblát kívánok! Kotiers Róza, a Diákhálózat elnöke * * * A Csemadok, vagyis a Szlová­kiai Magyar Társadalmi és Köz­­művelődési Szövetség életében a mögöttünk levő esztendő már a jövő évi kerek jubileumra való felkészülés jegyében telt. Egyér­telmű sikerként könyvelhettük el, hogy az ismert, elsősorban anya­gi jellegű problémák ellenére az összes országos rendezvényünket megvalósítottuk, s több regioná­lis, illetve helyi kulturális kez­deményezésünk kapott szakmai elismerést. A Csemadok-rendez­­vények látogatottságán is sikerült javulást elérnünk. Ezt bizonyítja, hogy a korábbi évekhez viszonyít­va több néző, illetve érdeklődő vett részt az országos, kerületi, járási, körzeti és helyi rendezvé­nyünkön. A Kárpát-medencei testvérszervezeteinkkel folytatott szakmai együttműködésünk te­rületén ismét bebizonyosodott, hogy érdemes egymás munkájára figyelni, mert van mit tanulnunk egymástól. A kulturális és közművelődési tevékenységünk mellett a társa­dalmi, valamint közéleti jelenlé­tünk is erőteljesebb lett, hiszen Pozsonytól egészen a keleti vé­gekig számos Csemadok-tagunk kapott bizalmat a novemberi önkormányzati választáson és lett ismét vagy új polgármester, illetve helyi képviselő. Ezt na­gyon fontosnak tartom, mert ez megalapozhatja az olyannyira szükséges közösségépítő, valamint közművelődési, illetve kulturális tevékenység eredményességét. A kórosan - főleg az ismert politikai okok miatt - megosztott magyar­ságunknak olyan hiteles emberek odaadó munkájára van szüksége, akik tudnak és akarnak közösség­ben gondolkodni. Örülök, hogy számos helyen olyan Csemado­­kosok kaptak bizalmat, akik ko­molyan veszik azt, hogy meg kell találnunk egymáshoz az utat, s a személyeskedések és torzsalkodá­sok, illetve széthúzás helyett az együttműködésre, az összefogásra kellene fókuszálnunk. Szövetségünk országos elnöke­ként - társaimmal, kollégáimmal együtt - úgy szeretnék a követ­kező esztendőben megemlékezni szervezetünk megalapításának hetvenedik évfordulójáról, hogy a visszatekintés és emlékezés mellett figyeljünk a megújulásra, s ott, ahol erre szükség mutatkozik, akár az újratervezésre is, mert csak így tudjuk továbbra is megvalósítani közösségépítő elképzeléseinket. Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke * * * Mint a legtöbb munkahelyen, a Szlovákiai Magyar Pedagógu­sok Szövetségében is egész évben tervezett program szerint végez­zük napi feladatainkat, de sajnos váradan, fájdalmas eseményben is volt részünk idén. Áprilisban Jókai Tibor, szövetségünk elnöke, feledhetetlen kollégánk és bará­tunk eltávozott közülünk, és ma­gával vitte tudását, tapasztalatát és lendületét. A feladatok - terve­zettek és rendkívüliek - azonban tornyosultak, sokszor azonnali megoldást követeltek, nem tűrtek halasztást. Maradéktalan megol­dásukhoz kellett munkatársaim és a magam részéről is kreativi­tás, szervezőkészség és nagy adag munkabírás. A mögöttünk álló esztendőben számos területi, or­szágos, és határokon is átívelő rendezvény szerepelt szövetségünk programjában a pedagógusok, diákok és a szülők részére, hiszen köztudott, hogy szövetségünk im­már 28 esztendeje munkálkodik a honi magyar nyelvű közösség anyanyelvű oktatásának védelmé­ért és fejlesztéséért. Ebben egyen­rangú szerepe van pedagógusnak, szülőnek és tanulónak. Számomra jelentős változást hozott a 2018-as esztendő, ugyanis októberben a rimaszombati országos tisztújító közgyűlésen a pedagógusszövetség elnökévé választottak. Ha kíván­ságom lehetne az újesztendővel kapcsolatban, sok vidám, moti­vált magyar gyermeket szeretnék látni megfelelően bérezett, jól képzett pedagógusok vezetésével munkálkodni korszerű, jól fel­szerelt iskolákban, ahová a szülő elégedetten küldi gyermekét. Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke Bérgyilkost fogadott a politikus, nehogy leleplezzék a homoszexualitását Hugh Grant ma­gát évtizedekig lusta színésznek tartotta, aki nem igazán kereste a kihívásokat, jól elvolt az állóvízben. Ahogy a magánéletében is a köny­­nyebb utakat választotta (román­cok házasság és gyerekvállalás he­lyett), úgy a munkájában is tutira ment, és csak úgy ontotta magából a jobb-rosszabb romkomokat. Az­tán pár éve történt valami. Grant egyre inkább elkezdett érdeklődni a közélet és a politika iránt, lett három gyereke és a filmválasztá­sai is egyre izgalmasabbak lettek, elég csak a Felhőadasz-beli szere­peire vagy a Paddington 2 ripacs, önironikus főgonoszára gondol­ni. Ennek a karrierrebootnak az újabb állomása Jeremy íhorpi brit liberális politikus szerepe, aki a kibukott homoszexuális viszo­nyaival került az angol újságok címlapjaira a hetvenes évek­ben, na meg azzal, hogy egy bérgyilkossal el akarta tetetni láb alól egy régi, őt többször is megzsaroló szeretőjét. Akár még tíz évvel ezelőtt is elképzelheteden lett vol­na, hogy Hugh Grant vál­laljon egy ilyen szerepet, most mégis megtörtént, és emberünk valóság­gal lubickol benne. A minisorozatot pedig az a Stephen Frears rendezte, aki egyszer már kihozta Hugh Grantből a jó színészt a Florence Foster Jenkins című filmben. Az Egy nagyon angolos bot­rányon azért érződik, bogy alko­tói eredetileg nagyjátékfilmnek szánhatták, csakhogy nem tudták annyira megkurtítani a forgató­­könyvet, hogy valahogy kijöjjön az áhított kétórás játékidő, egy háromórás drámát pedig igazán nehéz eladni manapság. A három­órás játékidő olyan szempontból kissé szerencsétlen, hogy nagyjá-A brit politika egyik legszaftosabb botrá­nyáról forgatott háromrészes miniszériát a veterán Stephen Frears, méghozzá Hugh Grant főszereplésével. tékfilmnek túl hosszú, viszont so­rozatnak túl rövid, de szerencsére ez a legnagyobb probléma Step­hen Frears munkájával. Az angol rendezőlegenda (Veszedelmes viszonyok, Philomena) rutínos profiként vezényli le a projektet. Az első rész Jeremy Thorpe éle­tét és hatvanas évekbeli viszonyát mutatja be az egész életében csó­ró és rendkívül érzékeny Norman Scott-tal (Ben Whishaw remek). A második részben harapóznak el a zsarolások, és ekkor bíz meg Thorpe egy bérgyilkost Scott lik­vidálásával, a harmadik pedig azt mutatja be, mi történik a politi­kussal, miután mindez nyilvános­ságra kerül. Frears játékosan, sok humorral és iróniával meséli el a sztorit, nem akar nagyszabású, túl komolyan vett drámát csinálni a politika sötét és képmutató olda­láról, őt elsősorban a karakterek érdeklik. Márpedig ezek a figurák rendkívül összetettek, motiváció­ik sokfélék és izgalmasak, Thorpe hazugságcunamija pedig egyre mélyebb válságba sodorja őt, és ez teszi ezt a háromórás szériát olyan ellenállhatadanná. A film­nek pedig nemcsak a politikáról van mondanivalója, hanem arról a korszakról is, amikor Nagy-Bri­­tanniában a homoszexualitást még bebörtönzéssel büntették. Tóth Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents