Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)
2018-12-29 / 296. szám
[16 SZALON ■ 2018. DECEMBER 29. www.ujszo.com hogy akkor a keleti régió kipipálva, s folytathattuk volna közelebb a gyűjtést, de mi úgy döntöttünk, elmegyünk az Ung-vidékre is. Mikor bejelentkezett hozzánk egy erdélyi árva roma fiú önkéntesnek kilenc hónapra, aki alig tudott írni és számolni, senki nem szólhatott volna egy szót sem, ha elutasítjuk, de mi esélyt adtunk neki, pedig ez alaposan megbonyolította az életünket. Nálunk erről szólt 2018: kitartani a helyes úton akkor is, ha az a nehezebb. Elfáradtunk, de megérte. Urbán Péter, a TANDEM, nonprofit szervezet vezetője * * * 2018 bizonyos szempontból a szélsőségek éve volt. Nagy közösségi sikerek és nagy állami botrányok jellemezték Például bizakodásra adott okot, hogy a Minority Safepack megmutatta, van egymillió ember Európában, akinek fontos a kisebbségvédelem. Most már a sikeresség tudatában megnyugodva mondhatjuk el, hogy a kezdeményezés túlmutatott a kisebbségi jogok tematizálásán. Egyrészt a DH számára páradan közösségi élményt jelentett, másrészt olyan széleskörű szolidaritást láthattunk megnyilvánulni a magyar társadalom részéről ennek kapcsán (külön kiemelném a diákságot), amelyet nagy értéknek tartok. Ehhez az évhez köthető viszont Szlovákia történelmének egyik legmegrázóbb eseménye is. A Ján Kuciak meggyilkolása miatt megindult tüntetéshullámnak pedig a kormányt is sikerült megrendítenie. És hol voltunk ebben a helyzetben mi, szlovákiai magyar egyetemisták? A tömegben, a tüntetők mellett álltunk. A vidámabb történetek közé tartozik, hogy Gombaszög ebben az évben is folytatta értékmentő és közösségépítő munkáját, de most már egy új kategóriában is nyerő a tábor, a régió legnagyobb turisztikai fejlesztését végzi. Gímesi gólyatáborunk megnőtt, és idén is bizonyította, hogy a Z-generáció egyáltalán nincs elveszve. A tudomány szempontjából is jó évet hagyunk magunk mögött, a Felvidéki TDK egyre népszerűbb, és már második éve örülhetünk a különálló műszaki szekciónak Összességében jó évet zártunk A szlovákiai magyarságnak 2019-re pedig kevesebb széthúzást és több kétnyelvű táblát kívánok! Kotiers Róza, a Diákhálózat elnöke * * * A Csemadok, vagyis a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség életében a mögöttünk levő esztendő már a jövő évi kerek jubileumra való felkészülés jegyében telt. Egyértelmű sikerként könyvelhettük el, hogy az ismert, elsősorban anyagi jellegű problémák ellenére az összes országos rendezvényünket megvalósítottuk, s több regionális, illetve helyi kulturális kezdeményezésünk kapott szakmai elismerést. A Csemadok-rendezvények látogatottságán is sikerült javulást elérnünk. Ezt bizonyítja, hogy a korábbi évekhez viszonyítva több néző, illetve érdeklődő vett részt az országos, kerületi, járási, körzeti és helyi rendezvényünkön. A Kárpát-medencei testvérszervezeteinkkel folytatott szakmai együttműködésünk területén ismét bebizonyosodott, hogy érdemes egymás munkájára figyelni, mert van mit tanulnunk egymástól. A kulturális és közművelődési tevékenységünk mellett a társadalmi, valamint közéleti jelenlétünk is erőteljesebb lett, hiszen Pozsonytól egészen a keleti végekig számos Csemadok-tagunk kapott bizalmat a novemberi önkormányzati választáson és lett ismét vagy új polgármester, illetve helyi képviselő. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert ez megalapozhatja az olyannyira szükséges közösségépítő, valamint közművelődési, illetve kulturális tevékenység eredményességét. A kórosan - főleg az ismert politikai okok miatt - megosztott magyarságunknak olyan hiteles emberek odaadó munkájára van szüksége, akik tudnak és akarnak közösségben gondolkodni. Örülök, hogy számos helyen olyan Csemadokosok kaptak bizalmat, akik komolyan veszik azt, hogy meg kell találnunk egymáshoz az utat, s a személyeskedések és torzsalkodások, illetve széthúzás helyett az együttműködésre, az összefogásra kellene fókuszálnunk. Szövetségünk országos elnökeként - társaimmal, kollégáimmal együtt - úgy szeretnék a következő esztendőben megemlékezni szervezetünk megalapításának hetvenedik évfordulójáról, hogy a visszatekintés és emlékezés mellett figyeljünk a megújulásra, s ott, ahol erre szükség mutatkozik, akár az újratervezésre is, mert csak így tudjuk továbbra is megvalósítani közösségépítő elképzeléseinket. Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke * * * Mint a legtöbb munkahelyen, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségében is egész évben tervezett program szerint végezzük napi feladatainkat, de sajnos váradan, fájdalmas eseményben is volt részünk idén. Áprilisban Jókai Tibor, szövetségünk elnöke, feledhetetlen kollégánk és barátunk eltávozott közülünk, és magával vitte tudását, tapasztalatát és lendületét. A feladatok - tervezettek és rendkívüliek - azonban tornyosultak, sokszor azonnali megoldást követeltek, nem tűrtek halasztást. Maradéktalan megoldásukhoz kellett munkatársaim és a magam részéről is kreativitás, szervezőkészség és nagy adag munkabírás. A mögöttünk álló esztendőben számos területi, országos, és határokon is átívelő rendezvény szerepelt szövetségünk programjában a pedagógusok, diákok és a szülők részére, hiszen köztudott, hogy szövetségünk immár 28 esztendeje munkálkodik a honi magyar nyelvű közösség anyanyelvű oktatásának védelméért és fejlesztéséért. Ebben egyenrangú szerepe van pedagógusnak, szülőnek és tanulónak. Számomra jelentős változást hozott a 2018-as esztendő, ugyanis októberben a rimaszombati országos tisztújító közgyűlésen a pedagógusszövetség elnökévé választottak. Ha kívánságom lehetne az újesztendővel kapcsolatban, sok vidám, motivált magyar gyermeket szeretnék látni megfelelően bérezett, jól képzett pedagógusok vezetésével munkálkodni korszerű, jól felszerelt iskolákban, ahová a szülő elégedetten küldi gyermekét. Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke Bérgyilkost fogadott a politikus, nehogy leleplezzék a homoszexualitását Hugh Grant magát évtizedekig lusta színésznek tartotta, aki nem igazán kereste a kihívásokat, jól elvolt az állóvízben. Ahogy a magánéletében is a könynyebb utakat választotta (románcok házasság és gyerekvállalás helyett), úgy a munkájában is tutira ment, és csak úgy ontotta magából a jobb-rosszabb romkomokat. Aztán pár éve történt valami. Grant egyre inkább elkezdett érdeklődni a közélet és a politika iránt, lett három gyereke és a filmválasztásai is egyre izgalmasabbak lettek, elég csak a Felhőadasz-beli szerepeire vagy a Paddington 2 ripacs, önironikus főgonoszára gondolni. Ennek a karrierrebootnak az újabb állomása Jeremy íhorpi brit liberális politikus szerepe, aki a kibukott homoszexuális viszonyaival került az angol újságok címlapjaira a hetvenes években, na meg azzal, hogy egy bérgyilkossal el akarta tetetni láb alól egy régi, őt többször is megzsaroló szeretőjét. Akár még tíz évvel ezelőtt is elképzelheteden lett volna, hogy Hugh Grant vállaljon egy ilyen szerepet, most mégis megtörtént, és emberünk valósággal lubickol benne. A minisorozatot pedig az a Stephen Frears rendezte, aki egyszer már kihozta Hugh Grantből a jó színészt a Florence Foster Jenkins című filmben. Az Egy nagyon angolos botrányon azért érződik, bogy alkotói eredetileg nagyjátékfilmnek szánhatták, csakhogy nem tudták annyira megkurtítani a forgatókönyvet, hogy valahogy kijöjjön az áhított kétórás játékidő, egy háromórás drámát pedig igazán nehéz eladni manapság. A háromórás játékidő olyan szempontból kissé szerencsétlen, hogy nagyjá-A brit politika egyik legszaftosabb botrányáról forgatott háromrészes miniszériát a veterán Stephen Frears, méghozzá Hugh Grant főszereplésével. tékfilmnek túl hosszú, viszont sorozatnak túl rövid, de szerencsére ez a legnagyobb probléma Stephen Frears munkájával. Az angol rendezőlegenda (Veszedelmes viszonyok, Philomena) rutínos profiként vezényli le a projektet. Az első rész Jeremy Thorpe életét és hatvanas évekbeli viszonyát mutatja be az egész életében csóró és rendkívül érzékeny Norman Scott-tal (Ben Whishaw remek). A második részben harapóznak el a zsarolások, és ekkor bíz meg Thorpe egy bérgyilkost Scott likvidálásával, a harmadik pedig azt mutatja be, mi történik a politikussal, miután mindez nyilvánosságra kerül. Frears játékosan, sok humorral és iróniával meséli el a sztorit, nem akar nagyszabású, túl komolyan vett drámát csinálni a politika sötét és képmutató oldaláról, őt elsősorban a karakterek érdeklik. Márpedig ezek a figurák rendkívül összetettek, motivációik sokfélék és izgalmasak, Thorpe hazugságcunamija pedig egyre mélyebb válságba sodorja őt, és ez teszi ezt a háromórás szériát olyan ellenállhatadanná. A filmnek pedig nemcsak a politikáról van mondanivalója, hanem arról a korszakról is, amikor Nagy-Britanniában a homoszexualitást még bebörtönzéssel büntették. Tóth Csaba
