Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)

2018-12-15 / 287. szám

Klein Melinda rovatvezető (régió) G rendel Ágota szerkesztő (régió, Színfolk) Juhász Katalin újságíró (kultúra) Tallósi Béla újságíró (kultúra) Orosky Tamás rovatvezető (sport) Mészáros György újságíró (sport) Hegedűs Henrik újságíró (Focitipp) Urbán Gabriella szerkesztő (Panoráma, Presszó) Mislay Edit szerkesztő (Iskola Utca, Női Szemmel) Szabó G. László (Vasárnap) újságíró (kultúra) Lakatos Krisztina újságíró (kultúra, fzvilág) J. Mészáros Károly újságíró, szerkesztő (sport) Szabó Zoltán Bőd Titanilla újságíró (sport) főszerkesztő-helyettes Leg, leg, leg... Emlékezetes interjúk, végtelen utazások és kínos bakik - lapunk újságírói elevenítik fel a legjobb sztorijaikat. Demecs Péter, közélet • A legkedvesebb interjúalany? Nem szeretném, ha annak, akit megneve­zek, a fejébe szállna a dicsőség, illetve az, akit nem nevezek meg, zokon venné ezt, így inkább erre a kérdésre a választ meg­hagyom magamnak. 9 A legnehezebben megszerzett interjú? Nagy általánosságban a miniszterelnö­kökkel a legnehezebb leegyezni egy-egy időpontot. • A legkínosabb baki? Mindez még a kezdetek kezdetén történt, amikor azt a feladatot kaptam néhány hét­re, hogy a tv-müsort fordítsam. Abban az időben vasárnap este érkezett az egyhetes műsor, ezt kellett kinyomtatni, s a szlovák szöveget egy éjszaka alatt lefordítani ma­gyarra. 70-80 oldal volt, s néha bizony a filmek vagy sorozatok magyar elnevezése gondot okozott. Ha nem tudtam megta­lálni valamilyen film vagy sorozat címét, azt bejelöltem a nyomtatott szövegben, s később visszatértem hozzá a munka leg­végén. Egy sorozat a Spektrum csatornán viszont különös gondot okozott. Az ere­deti címére már nem emlékszem, amire viszont igen, hogy úgy hajnali három­kor legnagyobb idegességem közepette azt írtam be a műsor címe helyére, hogy ,ANYÁD”, s gondoltam, majd ha lenyu­godtam, ismét nekilátok a pontos cím keresésének. Ahogy ez viszont ilyenkor lenni szokott, megfeledkeztem róla, a szö­veget elküldtem a nyomdába, s a tv-műsor nyomtatott változatában a Spektrum csa­torna hétfő esti műsoránál az alábbi jelent meg: 21.00 ANYÁD, brit ismeretterjesztő dokumentumfilm. 9 A legviszontagságosabb utazás? Kétségkívül az egyik szolgálati utam az Amerikai Egyesült Államokba, amikor Mikuláá Dzurinda kormányfő delegáció­jának tagjaként fogadott minket George W. Bush elnök. Az időeltolódás miatt az elnökkel való találkozó után gyakorlatilag egy órám volt, hogy leírjam és elküldjem a teljes tudósítást Pozsonyba, s mivel nem volt a laptopban internet, használható wifi­­hálózatot kellett találni, ami csak a harma­dik washingtoni kávézóban sikerült. A tudósítást gyakorlatilag az utolsó percben küldtem el, még el sem tudtam olvasni ma­gam után. Ezt követően közölték velünk, hogy nem kísérhetjük a kormányfőt a nap folyamán, így autóbusszal kivittek minket a katonai repülőtérre, ahol a kormánygép közelében várakoztunk egy lezárt terem­ben hat órán át étel és ital nélkül. Számos telefonálás és panaszkodás után aztán a szlovák nagykövetségről hoztak ennivalót és valamit inni, a nagy stressztől és kime­rültségtől viszont felszállás után elájult a TA3 hírtelevízió operatőre. Szerencsére gyorsan magához tért, így nem kellett visszafordulni. Mire hazaértem, jóformán azt sem tudtam, minek hívnak, annyira kimerültem. Washingtonban jártam, kezet ráztam George W. Bush elnökkel. Igen, jól hangzik, hatalmas élmény volt, ám csak kevesen tudják, milyen megerőltető és fá­rasztó tud lenni egy-egy ilyen utazás, mi­lyen felelősség bevállalni egy ilyen utat. Másrészt ezért szeretjük ezt a munkát, s mindenért kárpótol az a jó érzés, amikor tudatosítjuk, hogy minden sikerült, és le­adtuk a munkát, amit elvártak tőlünk. • A legrázósabb helyzet? Egyszer Robert Kalinákkal interjúztam a belügyminisztériumban. A beszélgetés egy órán át tartott, s én csak az interjú végén vettem észre, hogy a diktafonom körülbelül 15 perc után lemerült. Kevésszer izzadtam le olyan gyorsan, mint akkor. Rohantam vissza a szerkesztőségbe, és próbáltam gyorsan fejből leírni az interjút. Nagy va­lószínűséggel sikerült, mivel az autorizáció során nem kifogásoltak semmit. 9 A legnagyobb újságírói álom? Talán csak az, hogy még sokáig legyen ki­nek írni ezt az újságot, s hogy legyen sok olyan olvasónk, aki megveszi és szereti olvasni az Új Szót. Vrabec Mária, riporter 9 A legkedvesebb interjúalany? Maiina Hedvig, mert tizenkét évig kísér­tem végig egy nagyon nehéz úton. Tanú­ja voltam a küzdelmeinek, láttam, hogy mindennek ellenére képes új életet terem­teni és a családjára figyelni. Mindeközben megőrizte a nyitottságát, a humorát, nem vált megkeseredetté, minden tiszteletet megérdemel. 9 A legnehezebben megszerzett interjú? Nem nagyon volt ilyen, mert aki annyira nem akart, annál nem erőltettem a dolgot. De ha láttam, hogy valakinek csak időre volt szüksége, türelmesen vártam, ilyen volt például Róbert Bezák, aki fél év után mondott igent. 9 A legkínosabb baki? Egyszer az előző főügyész, Milan Hanzel nevét tüntettem fel egy hírben Dobroslav Tmka helyett. Elég ciki, ha úgy néz ki, hogy egy napilapban nem tudják, ki az aktuális főügyész, de azóta bezzeg megje­gyeztem Dobroslav Tmka nevét! 9 A legviszontagságosabb utazás? Az erdélyi és ukrajnai utak mindig nagyon • kalandosak voltak, Ukrajnába egyszer nem engedtek át autóval, mert nem volt külön igazolásunk, hogy a cég tulajdonát átvihetjük a határon. Mit volt mit tenni, itthagytuk, és gyalog mentünk át, még szerencse, hogy a túloldalon autóval várt a kisszelmenci polgármester. De a legrázó­sabb az volt, amikor Krakkóban egy ben­zinkúton felejtettem a táskámat, benne az útlevelemmel, és erre csak a szlovák határ előtt jöttem rá. Akkor még nem voltunk az EU-ban, egész úton visszafelé azért imád­koztam, nehogy Varsóba kelljen mennünk a nagykövetségre. Szerencsére meglett a táska. 9 A legrázósabb helyzet? A fenyegetések és feljelentések, de idővel ezt is megszokja az ember.. 9 A legnagyobb újságírói álom? Nincs ilyen. Úgysem tudnék érdekeseb­bet kitalálni, mint amit az élet hoz. Juhász Katalin, kultúra 9 A legkedvesebb interjúalany? Úgy hívják, Aki Nawaz, művészneve Propa-Gandhi, és a Fun-Da-Mental nevű, londoni székhelyű multietnikus hip-hop­­ethno-techno-world fusion zenekar ala­pítója. Ebben a bandában főleg második generációs pakisztáni bevándorlók tévé-

Next

/
Thumbnails
Contents