Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)

2018-12-15 / 287. szám

mindannyiunk érdekében.

(tb)

Lukács Zsolt

képzőművész, illusztrátor:

Nem tudom pontosan behatárolni, mikor és hol találkoztam először az Új Szó nevű sajtótermékkel. Valószínűleg öntudatra ébredésem óta valamilyen módon jelen volt mindennapjaimban. Gyerekként a politikai és társadalmi témák nem foglalkoztattak, leginkább krumplipucolás és kályhabegyújtás révén kerültem kapcsolatba a napilapokkal. A vizuális kivitelezésük azonban megérintette bimbózó müvészlelkemet. Nemrégiben kezembe került néhány régi szám a hetvenes évekből, és a fejlécen található, grafikailag mívesen kivitelezett szocialista szimbólumok felidéztek bennem valami iskoláskori, kifejezhetetlen, bódító és kalandos életérzést. A kilencvenes években a pozsonyi Képzőművészeti Egyetem hallgatójaként illusztrátorként bedolgoztam a szerkesztőségnek, diákként nagyon jól jött a publikálás lehetősége és a bevételkiegészítés. 2018-ban néhány hónapig állandó karikaturistaként dolgoztam az Új Szónak, és ezt az időszakot nagyon élveztem, mivel alkotóként szabad kezet kaptam, ami ritkán adódó lehetőség az illusztrátori szakmában. Quk)

a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala szóvivője:

Számomra az Új Szó elsősorban a tanulással jelent egyet. Még pozsonyi egyetemista koromban, 2004 környékén kezdtem el hírszerkesztőként dolgozni az újságnál. Minden tapasztalat híján, önbizalommal telve írtam egy e-mailt, amelyben közöltem, szeretnék ott dolgozni. Bizalmat szavaztak, kipróbáltak, több éven keresztül szerkesz-Tokár Géza,

Tekintve, hogy én is több hírforrásból tájékozódom, úgy vélem, a hírek aktualitása terén az Új Szónak erősítenie kellene. Röviden: ne lássuk vissza a szlovák napilapokban korábban közölt híreket. Az Új Szónak a sokszínű olvasóközönséget is ki kell szolgálnia, a szlovákiai magyar kisebbség részére meghatározó közművelődési szerepet is el kell látnia. Az Új Szó szerkesztőségének is rendkívüli kihívás olvasóközönségének megtartása. Végül is kölcsönösen szükségünk van egymásra. Kívánom, hogy a lap továbbra is tudja minél szélesebb körben objektiven és alaposan tájékoztatni az itt élő magyarokat politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális, oktatási és egyéb, közösségünket érdemben érintő kérdésekről, hozzájárulva így a közösség erősítéséhez. (ie)

» V/JL». 1_.AJV*AAAV,AAAA.V* ~ -------------- ----------J > közeli ismerőssel találkozhattam a cikkekben... Nemcsak a mi családunkban, hanem akkor még majdnem minden családban fontos hírforrás volt az Új Szó, a legfőbb kapocs, amely összefogta a Kelet- és Nyugat-Szlovákia közötti történéseket. (te)

Juhász György,

a Selye János Egyetem rektora:

A lap évtizedek óta elsődleges hírforrása az itthoni magyar közösségnek. így volt ez gyermekkoromban is, ezért nem hiányozhatott a család asztaláról. Még ma is találkozom azzal szülőfalumban, hogy ha valaki azt mondja, az újságban olvastam, az annyit jelent, hogy benne van az Új Szóban. Ez a munkájukat minősíti immár hét évtizede. Egy szlovákiai magyar napilapnak a közösségünk hajtóerejének kell lennie. Ezt várom az Új Szótól, amikor fellapozom. Belőle, Önöktől akarom megtudni, mi zajlik a közösségünk soraiban, merre tartunk. A Selye János Egyetem rektoraként elmondhatom, hogy intézményünk és az Új Szó kapcsolata hagyományosan jó, kiegyensúlyozott.

Magánemberként és az egyetlen magyar nyelven oktató szlovákiai egyetem vezetőjeként tekintélyt parancsol a hét évtized és az a munka, ami élteti a lapot. Az Új Szónak és szerkesztőinek a további működéshez jó munkát, sok olvasót és további híradásra méltó szlovákiai magyar sikereket kívánok! (ie)

Zászlós Gábor

jogász, 1990 és 1992 között a szlovák kormány alelnöke:

Molnár Csaba

filmrendező:

Szlovákiai magyar értelmiségiként úgy gondolom, az Új Szónak a postaládámban a helye. Imádok reggelente leliftezni érte... Imádom a papír szagát... És elolvasni a híreket egy reggeli kávé mellett. Szeretem olvasni nyilvános helyeken, parkokban, villamoson, kávézókban, a munkahelyemen, vagy csak sétálni vele az utcán. Amíg megtehetem, hogy olyan újságot olvasok, amely az én nézőpontomból tekint a világban történő eseményekre, sokkal inkább otthon tudom érezni magam benne... Illetve, mióta az életünk napról napra digitalizáltabbá válik, egyre fontosabb számomra az emberi tényező jelenléte, hogy ne algoritmusok, valamilyen mesterséges intelligencia, hanem egy hús-vér újságírókból álló szerkesztőség válogassa ki nekem a napi híreket, akiknek megbízom az ízlésében. Quk)

Helena

Markusková

művészettörténész, az ársekújvári Zmeták Ernő Művészeti Galéria igazgatója:

Az Új Szó szombati számának átfutása szokásommá vált. Mivel kétlaki életet folytatok, a szlovák és a magyar kultúra mezsgyéjén mozgok, az Új Szó számomra elsősorban fontos információforrás. A lap szerzői színvonalas cikkekben proporcionálisán kiegyensúlyozott képet adnak

Németh Zoltán

költő, műfordító, irodalomkritikus, egyetemi oktató:

Az Új Szó kora gyerekkoromtól fogva végigkíséri az életemet. Olvasásmániás vagyok, ezért már ’89 előtt is mindent elolvastam, még a sematikus-manipulált politikai cikkeket is. Imádtam régi, 20-30 éves példányokra találni szekrények alján, annak az antivilágnak a kibírhatatlan légkörével szembesülni. Amikor később, felnőttként önálló keresetem lett, és előfizettem az Új Szóra, megéreztem, ahhoz, hogy egy család család legyen, egy napilap előfizetése is kötelező. Ma is olvasom az Új Szót, bár most nem a sportrovattal kezdem, hanem a kulturális és politikai cikkekkel. Szeretem azokat az írásokat, amelyek átgondoltatják, mélyítik és módosítják a véleményemet. Az online változat alatti kommenteket is olvasom, inspirálnak. Hihetetlen, mennyi elvakult, önkritika nélküli, hétköznapi kisfasiszta van a szlovákiai magyarok között is, tanítani kéne, elemezni a hozzászólásaikat. Számomra álommunka lenne pontról pontra megcáfolni a gyűlölködő kommentek állításait, szembesíteni a szerzőket írásuk belső ellentmondásaival, retorikai elemzést végezni, de sajnos erre semmi időm. (me)

Mészáros András

filozófus:

Az Új Szóhoz kettős kapcsolat fűz. Alkalmi szerzője és állandó olvasója vagyok. Szerzőként még a múlt század hetvenes éveiben jelentem meg a szerkesztőségben a kulturális rovatnál. Eleinte folklóregyüttesek