Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)

2018-12-14 / 286. szám

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR

www.ujszo.com I 2018. december 14.

I 7

A lét nagy pillanatai

Minden fotó arról szól, hogy ember, állat, japán juhar elenyészik

J

apán juhar pompázik a kolléganőm háza előtt. Ha tudná ez a fa, hogy riövénylétének minden mozzanatát, legyezőszeríí levelének minden színárnyalatát megörökítik, ráadásul lakozna benne egy kis vállalkozói gén, akkor többet kereshetne, mint az álgladiátorok a római Colosseum előtt. Egy ideje ugyanis a helybeli hivatásos fényképész - úgy tűnik, ez a szakma kezd újjáéledni - ennél a fánál fotózza le a megrendelőit. Vannak elegen. Hajó az idő, naponta akár két-három megrendelés is készül, persze, hosszadalmasan, mert a mester eljátszik a beállításokkal. Muszáj. Ezek a képek az örökkévalóságnak készülnek. Hogy az utódok, már ha lesznek, emlékezzenek.

Szeretem is a fényképeket, meg nem is. Szeretem is, hogy emlékeztetnek, meg nem is. Kíváncsivá tesznek, aztán elszomorítanák, még akkor is, ha vidámak. Mert bármit ábrázolnak, végső soron mind arról szól, hogy a pillanat elszáll, az idő véges, ember, állat, japán juhar elenyészik. Hát ez nem túl vidám.

De közben mégis szeretek fényképeket nézegetni. Most épp a Fórum Intézet Digitális Emléktárát böngészem, amely korabeli fotókon idézi fel az elmúlt 100 évet. Például: ökrös szekér, Szőgyén, szarvasmarha, kelt 1923-ban. Hű, de régvolt. A mai szemlélő egy jó ki-, meg beállású kalapos férfit lát valami országúton, amelyet dús fák, bokrok öveznek, a nap süt, az égbolton felhők, de csak olyan barátságos fehérek, a bal oldalon egy jegenyefának (?) támaszkodik a nő, fiatal, szerintem jó alakú, pontosan ugyanabban a pózban, ahogy a mai nők támaszkodnak a fához, ha fényképhez pózolnak (persze, vannak más pózok is, ugye). Az ökrök is jól belenéznek a kamerába, tudják, hogy lesz idő, amikor nem fogjuk tudni, hogy ők ökrök, nem pedig tehenek, sőt, a gyerekek

össze fogják téveszteni a tehenet a medvével (de tényleg). Most látom, hogy a szekéren is ül valaki, arca árnyékban, mozdulata magabiztos. Katt, és mennek tovább, a múltba.

1924-ben világszabadságot követel az ifjakból álló május elsejei menet. Egy ünneplős cingár fiatalember szónokol Lenin képmása előtt, a kép alatti feliratból annyi vehető ki, hogy Lenin az új megváltó, aki örökké áldott, áldott, így duplán. Úgy tűnik, itt is süt a nap. Nézem tovább. Katonaportré 1925-ből. Szép arcú fiatalember ül a stúdiófotón, komolyan néz, a szemöldöke is szépen ívelt, mint Cara Delevingne szupermodellé, aki divatba hozta a vastag női szemöldököt. Ez a fiú más ruhában, mondjuk egy Hilfiger-trikóban totál mai figura lenne. Katonakép, persze, több is van. Sőt, az általam átnézett fotók közül a legtöbb katonákat ábrázol. És a legtöbbön süt a nap.

Igen. Katona, ökörjegenye, részben még Lenin is elenyészik. Csak a nap süt mindig, amikor akar. A napnak ugyanis minden mindegy. Volt és lesz. így könnyű.

„Három királyok" a magyar Parlament előtti betlehemnél december 12-én éjjel

(Erdős Virág felvétele)

Mi baja van

Ficónak

épirkóval?

MARIÁN LEŐKO

N

em tetszik a Smer elnökének, hogy az ügyészség nem büntette meg azt az embert, aki nem ismeri el a feltétel nélküli büntetlenséget (az ártatlanság vélelmét).

Minden pártelnöknek joga van ahhoz, hogy olyan sületlenségeket mondjon pártja kongresszusán, amilyet párttársai elviselnek. Robert Fico ezt alaposan kihasználja.

De nem volt minden kizárólag nevetséges, amit a Smer-SD elnöke kijelentett a kongresszuson. Volt, ami veszélyesen, fenyegetően hangzott - például az, amit egy ügyészről mondott.

„Számomra érthetetlen, mit tett az ügyészség Spirko ügyésszel, aki bizonyíthatóan manipulálta aláírását egy jegyzőkönyvön. Ha ezt csöndben toleráljuk, akkor akárki akármikor bármit kigondolhat” - mondta Fico.

Úgy tűnik, az exkormányfőnek már nem elég, ha ő és emberei nem büntethetők. Ez már kevés neki.

Idézzük fel a tényeket.

Vasif Spirko ügyésznek be kellett bizonyítania, hogy Robert Kalinák legálisan jutott-e részesedéshez a B. A. Hausban Ladislav Bastemáktól, aki már beismerte, hogy bűnös ebben az ügyben. Spirko mindent maga állapított meg, amire szüksége volt, és a megállapításait nem kötötte a NAKA-sok orrára, Kalinák emberei ugyanis könnyen megállapíthatták volna, mit leplezett le. A miniszter úr emiatt kissé ideges lehetett.

Vasif Spirko ügyész szintén egyezséget kötött a bűnről és a bűnhődésről Eubos Varga vádlottal, aki először a rendőrség két korrumpált tagjáról tájékoztatta, utána a belügy korrupciós esetéről. Akkor a NAKA nyomozója, aki Kalinák miniszter alárendeltje volt, megvádolta Spirko ügyészt, hogy visszaélt a közjogi méltóság hatalmával.

Egyik vád sem volt helytálló. Mindkettő légből kapott volt. Spirkóval utána a fegyelmi bizottság foglalkozott, amfely megállapította, hogy Varga vádlott mindent önként jelentett be, és „anyagokat is elkészített - levélben és USB-kulcson”.

Mivel Spirko nem értette meg rögtön a bűntett legalizálásának sémáját, Vargának grafikusan kellett ábrázolnia. Nem kell hozzátennünk, kinek járt az ellopott pénz.

Mivel Spirko ügyész arra a következtetésre jutott, hogy az első és a második vádnak is csak annyi volt a haszna, hogy elvegyék tőle a „kalinákos” ügyeket, mindenkit feljelentett, akik véleménye szerint részt vettek a szabotázsban.

Ilyen tettet olyan emberek követnek el, akik meg akarják sérteni az alkotmányos rendszert, és a saját helyzetüket arra használják ki, hogy ellehetetlenítsék valamelyik állami szerv fontosabb feladatait.

És az ügyészség vitathatatlanul ezt teszi.

Az exbelügyminiszter, a mostani belügyminiszter, a volt rendőrfőnök, a NAKA exigazgatója és annak korrupcióellenes egységének főnöke csapatához csatlakozott most már Robert Fico, az exkormányfő. Miért?

Mert annak az ügyésznek a megbüntetéséért kiált, aki nem ismerte el ennek a csoportnak a feltétel nélküli büntetlenségét.

Felvonulok kérték

KERÉNYI

GYÖRGY

E

lkezdtem arról írni, hogy a magyar, szlovák és lengyel fiatalok mennyire elutasítják a politikát, közben látom aneten, ahogy tüntetők a Fidesz-székházhoz vonulnak, és lezárják a hidakat: határozott politikai életjeleket mutatnak. Nincsenek nagyon sokan, de azért épp elegen. Jórészt fiatalok. Eközben egy friss kutatás szerint a 16-29 éves magyarok 76%-a nem írna alá egy online petíciót, 84%-a nem fejezné ki a politikai véleményét nyilvánosan, és 86% nem venne részt semmilyen tüntetésen. Jó, ezek itt a képernyőmön biztosan a 14%-ból valók.

Szlovákiában a passzívak jóval kevesebben vannak, a megkérdezett fiataloknak mindössze a fele nem tüntetne semmiképp. Látszik is a különbség: tízezres demonstrációk mondatták le a magyar kollégájához sokban hasonlóan politizáló, de kétharmad híján kevésbé hatékony, ráadásul koalícióra kényszerült Robert Ficót.

Óvatosan tehát a következtetések• kel, az elköteleződés és a politikai részvétel a fiatalok körében sem ismeretlen. 2006-ban, az őszödi beszéd utáni tüntetéseken is alacsony volt a korátlag. De azt nem nagyon árulják el a felmérések, hogy mire kattan ez a nemzedék.

A pártokra biztos nem: a magyarok 91, a lengyelek 82, a szlovák fiataloknak pedig 71 %-a nem csatlakozna politikai párthoz. Pártok nélkül pedig egyelőre nehéz a demokráciát működtetni, még ha sokfelé új szervezeti formákkal (a brit Munkáspárt munkás-és lakóhelyi tanácsok, szövetkezetek és szakszervezetek szövetségévé alakítaná magát, mások a mozgalomra esküsznek) igyekeznek is a közvetlen demokráciára fogékony rétegeket elérni a pártok.

Általában is megroggyant a hagyományos intézményekbe (köztük

sajnos a sajtóba) vetett bizalom.

Ezért mindenki (Trump, Macron, a szlovákiai nagyvárosok új polgármesterei és Orbán is) igyekszik az eliten kívülről érkezőként pozícionálni magát. (A magát utcai harcosnak nevező, de komolyabb ellenzéki tiltakozáskor a parlamenti ülésterembe is testőrökkel érkező magyar miniszterelnök a texasi kópénak büszkélkedett erről.) De ennek az intézményellenességnek köszönhetjük az oltáselleneseket és egyéb konteóhívőket, Putyin hasznos idiótáit is: a tudomány is gyanús.

Ha valami, akkor a közvetlen részvétel segíti a fiatalok bevonódását a közéletbe. Ennek egyik széle a balhé, az adrenalin, a másik vége pedig mondjuk a 2011 -es budapesti egyetemfoglalók, a HAHA-sok több órás demokratikus gyűlései voltak. (Azért egy Fidesz-székház foglalás akkortájt is becsúszott.) A skála hosszú-hosszú közepe pedig a likeolás a Facebookon, amiből ritkán lesz Arab Tavasz, de legalább azt képzelheti mindenki, hogy sokan állunk a jó oldalon.

Vissza a kutatáshoz: a 89-90-es rendszerváltás volt életem legfontosabb politikai eseménye (bár erősen jön föl rá a majdani rezsimváltás Orbán után), így számomra elég riasztó, hogy jövedelmi előrelépése érdekében a magyar fiatalok 58%-a, a szlovákok 50%-a, a lengyelek 40%-a adna fel valamennyit a demokratikus

A magyar fiataloknak csak 58%-a vallotta az európait identitása részének, a szlovákoknál és a lengyeleknél ezek az értékek 77% és 80%.

értékekből. Eközben a Kossuth téren szól a „ruszkik haza!” Ki érti ezt? A végén még lesz magyar feltámadás. (Témánk szempontjából mellékszál, de az MTV megint csúcsra járatja a közszolgálatot: miközben könnygáz gomolyog a Kossuth téren, a karácsonyi vásárról élőzik.)

Volt értelme felvásárolni a sajtót: a magyar fiataloknak csak 58%-a vallotta az európait identitása részének, míg a szlovákoknál és a lengyeleknél ezek az értékek 77% és 80%. Közben hallom a skandálást a videókon: Európa!

Szóval nehéz okosnak lenni. Tény, hogy a magyar a legindividualizáltabb európai társadalom, a közösségépítésnek, így a politikainak is gyenge a háttere. Az elemzők egyik része „nárcisztikus nemzedékről” beszél, amelyet csak a jogosultságai érdekelnek, mások szerint a környezet változik, és a fiatalok elköteleződése, részvétele nem hagyományos formákban nyilvánul meg. A vége persze mindig az, hogy sárga mellényben vagy anélkül, de kimennek az utcára és kiabálnak.

Nekem meg Petri György 1981- ben szamizdatban megjelent, rezignált kétsorosa jut az eszembe:

„Cipőmre nézek: fűző benne! Nem lehet, hogy ez börtön lenne.”

A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró