Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)
2018-12-14 / 286. szám
KULTÚRA 6 I PENGE Erős pályakezdés Elsőkötetes írók esetében a kritikus rendszerint az egyéni hang nyomait keresi, eközben persze számot vet a beszédmódok sokféleségével, a válogatás egyenetlenségeivel, és a pályakezdő szerző türelmetlenségével, hogy minden addig szerzett NAGY CSILLA KRITIKAI ROVATA tudást egy korpuszon belül próbál bemutatni. Forgács Péter Szuperholdja azonban a legtöbb sztereotípiát felülírja: a novelláskötet magas szintű mesterségbeli tudást, formaérzéket és ötletgazdagságot mutat. A 39 novella 3 fejezetbe (Bebebe, Túlélők, Van egy hely) illeszkedik. Tematikus értelemben változatos a gyűjtemény: a többnyire rövid, feszes írásokban a kisemberek körülményei és dilemmái (Checkpoint Charlie, Elemi boldogság), a hétköznapok kiszámíthatóságába betolakodó véletlenek (Boldog karácsonyt!, Mantis religiosa), az egyén és a hatalom viszonya (Ajtó, Szembesítés), az idegenség (A Helsinki-Budapest járat, Jonathan) és a kiszolgáltatottság témája (Elfekvő, Túlélők) egyaránt megjelenik. A könyv formai és strukturális szempontból mégis egységesnek tűnik: a nyelv gördülékeny; a szövegek cselekményközpontúak; a történések fókuszában rendszerint egy szereplő áll, akinek a figuráján keresztül egy-egy mikrotársadalom hálózatát is megismeijük; és a novellák legtöbbször egy váratlan, az addigi körülményeket radikálisan megváltoztató mozzanattal (csattanóval) zárulnak. Úgy érezzük, a szövegek tétje valójában a leleplezés: mindarról, ami kezdetben normálisnak látszik, kiderül, hogy valójában torz, deviáns, vagy egyszerűen már nem otthonos többé. A séma azonban mindenhol más mintázattá alakul. A Zsében például emlékezetes a város poétikai leírása („A kihalt város úgyfeküdt előttünk, mint egy partra vetett bálna. ”), Az emlékezet rejtett zugai az asszociatív írástechnika működtetése szempontjából érdekes, az Ajtó című ikemovella erőssége pedig a motívumok kettős elrendezésében rejlik. Kár, hogy egyes megoldások kevésbé működnek: a Madárka talán túlságosan kiszámítható, a címadó novella pedig a szentimentalizmus határán egyensúlyoz. Forgács Péter: Szuperhold. Madách Egyesület, Pozsony, 2018,186 oldal Értékelés: 8/10 •*#! i* S l U P g R W ©1. 0» Az Örökbefogadás ismét a Berlinalén Boriin. Mészáros Márta Örökbefogadás című alkotása egyike lesz annak a hat digitálisan felújított filmnek, amelynek világpremieijét a 69. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon tartják. A filmeket a Berlinale Klasszikusok szekcióban mutatják be. A fesztivál honlapján szerdán a programból Mészáros Márta 1975- ben bemutatott filmjén kívül a német Dominik Graf The Sieger című 1994-es thrillerét és a dán Carl Theodor Dreyer Ige című 1955-ös fekete-fehér filmjét nevezték meg. További három filmet januárban jelentenek be. Mészáros Márta az első női rendező volt, aki Örökbefogadás című filmjével 1975-ben elnyerte a Berlinale legjobb filmnek járó Aranymedve díját. „Külön örömünkre szolgál, hogy bemutathatjuk az Örökbefogadást, Európa egyik legjelentősebb női filmrendezőjének magnum opusát, hibátlan kép- és hangminőségben. Mészáros Márta az alkotói filmek úttörői között volt, munkája számos német női filmes alkotót is inspirált” - fogalmazott Rainer Rother, a Német Filmmúzeum művészeti igazgatója és a Retrospektív szekció vezetője. Az Örökbefogadás digitális felújítását a film operatőre, Koltai Lajos felügyelte. (MTI) 2019. január 30. szerda 19:00 POZSONY MAJESTIC MUSIC CLUB 2019. január 11. péntek 18:00 LÉVA REVICZKY HÁZ Info: www.elokoncert.sk +421 905 654 349 2018. december 14. I www.ujszo.com Afilm jelentős része egy nappaliban játszódik (Fotó: intercom) Több van benne Goda Krisztina BÚÉK című új filmje okos, szórakoztató vígjáték GERA MÁRTON Nem igazán lepődik meg az ember, hogy magyar remake is készült a Teljesen idegenekből, elvégre Paolo Ganovese filmje bejárta a világot. Aki akarta, megcsinálta a maga verzióját (nemrég a franciák álltak elő a sajátjukkal, igaz, a Nothing to Hide csak a Netflixen tekinthető meg). Genovese pedig részben még mindig abból él, hogy csinált egy drámai elemekkel megpakolt vígjátékot, melyben az emberek kirakják a mobiljaikat az asztalra, hogy megtudják egymás titkait. Goda Krisztina most pontosan ezt csinálja a magyar színészekkel a BÚÉK-ban, melynek alighanem az a legnagyobb rejtélye, hogy miért BÜÉK lett a címe. Részben érthető a választás, lévén a film szilveszterkor játszódik, ám hogy ezen túl mit mond el ez a cím a moziról, a történetről, vagy épp miért keltené fel a néző figyelmét, elég nagy rejtély. Szerencsére azonban a cím a film legnagyobb hibája, ugyanis a BÚÉK végtelenül szórakoztató mozi lett, és azt is eléri, hogy az ember ne folyton az olasz változathoz hasonlítsa. Ehhez elsősorban az kell, hogy meijen elszakadni az eredeti verziótól, és azt üzenje a nézőnek, hogy hiába láttad Genovese filmjét, most valami újat fogsz kapni. Az alaphelyzet persze ugyanaz: barátok gyűlnek össze vacsorára, és jön az ötlet, hogy mindenki mutassa meg a titkát a másiknak, kerüljenek ki a telefonok az asztalra, és legyen nyilvános minden üzenet, hívás, chatfolyam. Ebből pedig lehet drámát kanyarítani, elvégre tényleg nincs olyan ember, akinek ne lenne valamilyen titka a telefonjában, amit ezért jobb is képernyővel lefordítva az asztalra tenni. A BÚÉK azonban vígjátéknak indul, pontosabban elég lassan indul be: sokáig nem is világos, hogy ki kicsoda, és hogy vannak, akik kilógnak a sorból, ugyanis nem alkotnak párt. Aztán kezdenek kibomlani a viszonyok, előkerülnek a titkok, és a néző számára is kezd kiderülni, hogy a BÚÉK jóval több mint a Teljesen idegenek vígjátékosított változata. A rendező ügyesen egyensúlyoz a komorabb és a könnyedebb jelenetek között, és egy berendezési tárgyból is képes humorforrást teremteni a feszültebb pillanatok között. Ez FILMKOCKA BÚÉK ■ Színes magyar vígjáték, 2018 ■ Rendező: Goda Krisztina ■ Forgatókönyvíró: Divinyi Réka ■ Operatőr: Szecsanov Martin ■ Szereplők: Lengyel Tamás, Törőcsik Franciska, Elek Ferenc, Flevér Gábor, Szávai Viktória, Bata Éva, Mészáros Béla A film előzetesét megnézhetik Ml u— ' az ujszo.com-on. pedig pontosan mutatja, mi is a jó a BÚEK-ban: hogy mer kicsi lenni. A film jelentős része egy nappaliban játszódik, és mégis pont olyan feszült a hangulat, mint amilyen a hasonló keretek között játszódó Hajdú Szabolcs-filmben, az Emelláék Farkaséknál című lakásdrámában volt. Aki látta a Teljesen idegeneket, egy ideig persze nem fog túlságosan meglepődni; a fordulatok itt is hasonlóak, azaz folyamatosan kerülnek elő a titkok, az eltitkolt kapcsolatok és a féltve őrzött üzenetek. Ám Goda Krisztina tudta, hogy Magyarországon forgat filmet, és hogy a neveken túl mást is érdemes átültetni a magyar viszonyokra. Nem mondom, hogy jelentős dolog, de mégis jót tesz a filmnek, amikor a tanárként dolgozó szereplő (Elek Ferenc remek alakítása) elmondja, hogy pedagógusként milyen körülmények között él, és a lakása nem olyan, mint amilyenben most ülnek, hanem csupán egy kis zug. Ha valami miatt panaszkodni kell, akkor az a befejezés; ugyanis amíg a legtöbb verzió megőrizte az olasz eredeti nyitott és gondolkodásra késztető lezárását, a BÚÉK szépen hollywoodiasította azt, hogy könynyebben fogyaszthatóvá tegye a befejezést. Kár volt, ám a film így is azzal engedi útjára a nézőt, hogy itt egy vígjáték, amely okos, szórakoztató és csupa olyan színészt vonultat fel, aki eddig alig kapott szerepet nagyvásznon. És ennél többre nincs is szükség egy remake-től. RÖVIDEN Dedikálás a Családi Könyvklubban Dunaszerdahely. Ma 18 órakor a Családi Könyvklub Max pláza-beli könyvesboltjában a misztikus krimi „csúcsragadozója”, Lőrincz L. László író dedikálja Óriások című legújabb, kétkötetes regényét. A könyv a szintén kétkötetes Vijjogok folytatása, amelyben Longo őrmester megtalálja az óriások csontvázait Szardínián, de ellopják őket; felbukkan a titokzatos Santarcangeli atya, aki sejteni véli, kik az óriások és a vijjogok. Ismét megjelennek a „zöldek”; Biti és az indián asszony kalandjai is folytatódnak. (k) Kiállítás írók által inspirálva Kassa. Tegnap a Fecsó Pál Polgári Társulás szervezésében az idei Lit- Fest irodalmi fesztiválra készült képzőművészeti alkotásokból nyílt kiállítás a kassai MaJel Rovás Központban (Erzsébet utca 42.). A hetedik éve megrendezett rendhagyó irodalmi fesztiválra kassai és királyhelmeci gimnazisták kortárs írók művei által inspirálva készítettek jeleneteket, megzenésítéseket, táncprodukciókat, performanszokat, valamit festményeket és grafikákat. Ez utóbbiak mindeddig csupán a rendezvény ideje alatt, illetve azt követően néhány napon át voltak láthatóak a helyszínen, azaz a Thália Színház Márai Stúdiójában. Idén a diákok mellett hazai és magyarországi képzőművészek is bekapcsolódtak a projektbe, ezért az ifjú tehetségek együtt állíthatnak ki a profikkal a LitFest első önálló tárlatán. A kiállítás - melyet Forgács Miklós dramaturg, performer nyitott meg — január 4-ig látható. Quk) DPI 80828
