Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)

2018-12-12 / 284. szám

6 KULTÚRA 2018. december 12.I www.ujszo.com Egy világsiker kezdete Kurtág György A játszma vége című operájának bemutatója a Teatro alia Scalában Nell és Nagg láb nélkül élnek egy szemeteskukában, melyből csak néha bukkan elő a fejük (Képarchívum) RÖVIDEN Batyuzgató Koncsol Lászlóval Pozsony. Ma 17 órától Koncsol Lászlóval találkozhatnak olvasói a Pozsonyi Magyar Intézetben, Batyuzgató című gyermekvers­kötetének kapcsán, amely az Art Danubiana gondozásában jelent meg. A József Attila-díjas író, költő, műfordító, hely- és mű­velődéstörténész irodalmi mun­kássága mellett évekig a szlová­kiai református egyházközösség gondnoka és a pozsonyi vásár­téri kálvinista templom orgonis­tája volt. Az est folyamán Kocur László irodalomtörténész mél­tatja Koncsol László munkássá­gát, köszöntőt mond Tőzsér Ár­pád költő, író, műfordító. A ren­dezvénynek zenész vendégei is lesznek: hegedűn közremű­ködik a Reiter duó. Quk) Csúcsművek és új alkotások Budapest. Az újranyílt Szép­­művészeti Múzeum immár az 1800 előtti művészet kiállító­­helyeként szolgál, a kortárs anyagot pedig a rövidesen fel­épülő Új Nemzeti Galéria mu­tatja be a jövőben. Mintegy nyolcvan műtárgyon, köztük több új szerzeményen keresztül nyújt betekintést a Szépmű­vészeti Múzeum 1800 utáni gyűjteményeibe a Magyar Nemzeti Galéria mától látható, új kiállítása. A válogatás ebből a jövőbeli tárlatból nyújt ízelí­tőt. Az anyag nagyobb részét kitevő, nézőcsalogató csúcs­művek mellett több frissen be­szerzett alkotás és eddig nem kiállított mestermű is látható. A 19.századi egység a késő ro­mantikától a szimbolizmusig terjedő időszakot tekinti át. A szimbolizmus színes, nem­zetközi kitekintésre ad lehető­séget, többek között az olasz Giovanni Segantini, a francia Auguste Rodin vagy a svájci Arnold Böcklin munkáin ke­resztül. A 20. századi és kortárs kiállításrész inkább az 1945 utáni irányzatokra koncentrál. A holnap nyíló első időszaki tárlaton Zilvinas Kempinas, Csörgő Attila és Erdély Miklós munkái lesznek láthatók. (MTI) HIZSNYAN GÉZA A 92 óves Kurtág Györgyöt, az egyik legnagyobb, leg­elismertebb élő zeneszerzőt elsősorban a „kis formák nagymestereként" tartják számon. Amikor kiderült, hogy bőven a 80. életévén túl opera komponálásába fogott, legodaadébb híveiben, legnagyobb csodáiéiban is fölmerült a kétség: befejezi, befejezheti-e ebben az életkorban élete legnagyobb terjedelmű művét. Amikor a 90. születésnapon is azt hallottuk, hogy „a mester dolgozik az operáján”, már kevesen hitték, hogy a mű valaha elkészül. 2017 végén kétkedők és bizakodók egyaránt ki­törő örömmel fogadták a hírt: elké­szült A játszma vége, jelenetek és monológok, opera egy felvonásban, Samuel Beckett drámája alapján. Beckett műve az abszurd dráma egyik ikonikus alkotása. „Világvégjáték”, de talán mégsem a végső teljes re­ménytelenség. Vagy mégis? Titok­zatos, kibontatlan apró utalásaiban talán mégis földereng(het) némi re­mény. Vagy nem? Ez a végletekig leegyszerűsített, s mégis végtelenül bonyolult szöveg közeli rokonságban van Kurtág zenéjével. Az ő, néha egészen rövid, aprónak tűnő művei is szédítő mélységeket tárnak fel az el­mélyült hallgatónak. Ilyen szédítő mélységek (magasságok?) tárulnak föl az életmű nagyon jelentős vonu­latát képező vokális művekben is mint a Bornemissza Péter mondásai, A boldogult R. V. Truszova üzenetei, a Kafka-töredékek, vagy az éppen Beckett szövegeire készült What is the Word? Kurtág eddigi művészetében is megtalálható volt tehát a kapcsolódás Beckett szelle­méhez és a vokális műfajhoz is. Aki ezek alapján lenyűgöző, különleges hatású művet várt, az nem csalódott. Az opera 14 „tételből”, epilógusból, prológusból, valamint képekből és monológokból áll. Mindegyikben ott a kristálytiszta, végtelenül pontos és „ekonomikus” szerkezet, melyben minden hangnak jelentése, súlya, ha­tása van, és ez a jelentés a látszólagos egyszerűség, átláthatóság ellenére mégis végtelenül összetett, sokrétegű, titokzatosságot hordozó. Jellemzi az alakokat, a helyzeteket, sugallja a hangulatot, de a kulcsmomentumok­ban apró titkokat sugall, egyszerre foglalkoztatja intenzíven a befogadó érzelmeit és értelmét. Ezt az értelmet és érzelmeket felkavaró, az emberi lélek legmélyére hatoló „csodát” nagyszerűen tolmácsolták az éneke-Aki ott lehetett A játszma vége hat előadásának va­lamelyikén, alighanem operatörténeti (zenetörté­neti, színháztörténeti) ese­mény részese volt. sek. A négy énekes-színész ebben a szinte végletesen statikus műben (Nell és Nagg láb nélkül élnek egy szemeteskukában, melyből csak né­ha bukkan elő a fejük, Hamm toló­kocsiba kényszerült, egyedül Clov képes járni, ő viszont leülni nem tud) operaszínpadokon nagyon ritkán ta­pasztalható, lenyűgöző intenzitással képes, jelen lenni”, helyzeteket, han­gulatokat ábrázolni, feszültséget te­remteni. Mind a négyen (Nagg: Le­onardo Cortellazzi - tenor, Nell: Hi­lary Summers - mezzoszoprán, Hamm: Frode Olsen - basszbariton, Clov: Liegh Melrose - bariton) egy­aránt kiváló színészi alakításokat és énekesi teljesítményt nyújtottak, né­hány egészen kiemelkedő pillanattal (pl. Cortellazii „váltásai” Nagg mo­nológjában, Olsen és Melrose Hamm és Clov párbeszédében vagy Olsen Hamm zárómonológjában). Az éne­kesek teljes mértékben meggyőztek arról, hogy anyanyelvi szinten képe­sek közvetíteni Kurtág zenéjét. A ze­nekar ezzel szemben mintha nem tel­jesen tudott volna elszakadni a szá­mára a zenei any any elvet jelentő olasz operától. Úgy éreztem, Kurtág kris­tálytiszta zenéjére itt-ott rakódott né­mi romantikus „hímpor” (azért sze­rencsére nem romantikus „máz”), mellyel Markus Stenz karmester né­hány pillanatban nem tudott mit kez­deni. Több problémám volt Pierre Audi rendezésével. Illetve inkább Christof Hetzer díszletével. Beckett drámájának lényegi eleme, hogy egy világvége helyzetben, zárt térben ját­szódik, amin kívül (talán) már nincs is élet. Hamm innét figyelteti Clov­­val a külvilágot a tengerre, illetve szárazföldre néző ablakon át. Ezzel szemben az előadásban egy stilizált házat látunk kívülről, és az itteni egyetlen alkalommal, amikor Clov néz az ablakon át, akkor a házba be­felé néz. Ez számomra akkor is sú­lyosan zavaró, ha „mindegy lett a kint és bent” típusú magyarázatokat kre­álhatunk hozzá. Az ablakokkal és az eredeti szövegben meglévő, az opera librettóból kimaradó Játékokkal” (Hamm és Clov visszatérő Játékai” az ablakokkal, kutyával, tolószékkel) kapcsolatban fölmerül a kérdés, mennyire hiányoznak, illetve mennyire módosítják a szöveg értel­mezéslehetőségeit. Kurtág György maga alkotta meg a szövegkönyvet, nyilvánvalóan pontos elképzelések­kel arról, mit miért húz ki, vagy ép­pen hagy meg az eredeti drámából. A dráma és a szövegkönyv viszonya a jövőben mindenképpen megérne egy alapos elemzést! Ä játszma végét 2018 novembe­rében mutatták be a világ talán leg­patinásabb, legnagyobb presztízsű operaházában, a milánói Teatro alia Scalában. Aki ott lehetett a hat elő­adás valamelyikén, alighanem ope­ratörténeti (zenetörténeti, színház­­történeti) esemény részese volt. 1918-ban volt Budapesten Bartók A kékszakállú herceg vára című ope­rájának bemutatója. A Kékszakállú a 20. század emblematikus modem operájává vált. Nem csodálkoznék, ha 100 év múlva Kurtág művét em­legetnék a 21. század egyik emble­matikus operájaként! Az érsekújvári ZmetákErnő Művészeti Galériában január 19-ig tekinthető meg a Stanislav DiviS munkáiból rendezett kiállítás az intézménynek ab­ban a sorozatában, mely jeles cseh képzőművészeket mutat be. (Fotó: guez) A Bohemian Rhapsody minden idők legtöbbet streamelt dala New York. A Queen együttes Bohemian Rhapsody című száma lett a 20. századi zene­­történet legtöbbet streamelt dala, sőt, ezzel együtt minden idők legtöbbet streamelt klasszikus rockdala is. Az 1975-ös A Night at the Opera című lemezen szereplő, a rockze­nében szokatlan hosszúságú és szerkezetű dalt több mint 1,6 mil­liárd alkalommal játszották le a legfontosabb streamingszolgálta­­tásokon. Ehhez a sikerhez nyilván a nemrég mozikba került azonos című életrajzi film is nagyban hozzájá­rult, amely hatalmas tömegeket vonzott az Egyesült Államokban és Európában egyaránt, és eddig 600 milliós bevételt termelt a Universal stúdiónak. A legendás brit zenekar dalai a film sikerének köszönhető­en ismét felkerültek a slágerlisták­ra, és a rádiók is sokkal gyakrabban játsszák őket, mint tavalyi ilyenkor. A Universal Music Group vezetője, Lucian Grainge a Variety című lap­nak elmondta, hogy az eredmény nem lepte meg őt különösebben, mivel a könnyűzene történetének egyik legszínvonalasabb, legsok­oldalúbb együtteséről, zenekaráról, és egyben a csapat egyik legjobb daláról van szó. Szerinte a Bohe­mian Rhapsody több mint négy év­tizeddel a megjelenése után is újabb és újabb rajongókat szerez Freddie Mercury zenekarának. Mivel a stramingszolgáltatásokat legna­gyobb számban a fiatalabb korosz­tály veszi igénybe, nyilvánvaló, hogy ezt a dalt is ők segítették a csúcsra. Quk)

Next

/
Thumbnails
Contents