Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)
2018-12-11 / 283. szám
www.ujszo.com | 2018. december 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kulturális veszteségeink XXV. A büntetés nyilván jóval alacsonyabb a remélt bevételnél JUHÁSZ KATALIN em akartam oda menni. Nem akartam látni a pusztulást. Ezért mindeddig messzire elkerültem a pozsonyi Fő teret, ahol november 28-ig a híres Roland kávéház működött. Pozsony büszkesége, sőt talán az egész országé, mondta aznap este a tévéhíradóban a kolléganő. Nos, ez a gyönyörű szecessziós palota nincs többé. Belül szinte porig égett, az elszenesedett berendezést alaposan végigpásztázta a kamera, így aki nem látta saját szemével, az is meghitt adventi hangulatba kerülhetett a látványtól. A homlokzat is megsérült a tűzben, nem lesz olcsó helyrehozni. A károk a tulajdonos első becslése szerint meghaladják a 200 ezer eurót. A kulturális veszteség viszont ennél sokkal nagyobb. A bentről áradó békebeli hangulatot ugyanis nem lehet már reprodukálni, akárhogy is igyekeznek majd a felújítási munkák során. A szecessziós fali stukkókat sem, amelyeket két budapesti belsőépítész tervezett több mint száz évvel ezelőtt. A tűzvészt hivatalosan egy probán-bután gázpalack, nem hivatalosan az emberi kapzsiság okozta. Mert mi a jó fenéért kell november közepén megnyitni a karácsonyi vásárt, és miért kell a kávéház előtti placcon is forralt bort, krumplilángost meg egyéb marhaságokat árulni?! Ráadásul egy aktivista már 2014 óta ostromolta a kerületi műemlékvédelmi hivatalt erre vonatkozó leveleivel, és a hivatal állítólag illedelmesen fel is szólította az illetékeseket, hogy távolítsák el a standokat az épület közvetlen közeléből. De a standok maradtak, mert a kiszabható büntetés nyilván jóval alacsonyabb a remélt bevételnél. így most egy látványossággal kevesebb lesz a fővárosban. Szóval én egészen tegnapig nem merészkedtem a helyszínre, mert fájt a szívem, annak ellenére, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hányszor engedhettem meg magamnak, hogy beüljek a Rolandba kávézni. Benézni Viszont imádtam, mindig lassítottam, amikor arra jártam. Tegnap találkám volt kedves ismerősökkel a Fő téren, illetve a szomszédos Ferencesek terén, akik ráadásul helytörténészek, Pozsony múltját kutatják immár nyolcadik éve, meséskönyveket adnak ki a város szülötteiről, falinaptárakat régi fotókkal, szóval sokat tesznek a kultúrák közeledéséért, az egykori háromnyelvű Pozsony kincseit szeretnék megismertetni a mai polgárokkal. A bódéjuknál állandóan van forgalom, az emberek kérdezősködtek, vásároltak, ha mást nem, hát pozsonyi kiflit, mákosat és diósaterről a finomságról kapta nevét az egyesület is. Nos, ők november 28- án közel voltak a tűzhöz. Le is videózták, ahogy égnek a bódék, és mögöttük a Roíand kávéház, ahová a szél besodorta a parazsat, miután a hőségtől betörtek az ablakok. Ezt a felvételüket nyilván többen látták az interneten, mint az összes eddigi várostörténeti anyagukat együttvéve. Még a cseh tévé is átvette. Az épület földszinti részét már bedeszkázták, piros-fehér szalaggal kerítették el, két rendőr ácsorgott a szalag mellett, teljesen feleslegesen. A vásározó emberek lecsendesednek, amikor elmennek a Roland előtt. A térnek azon részén senki sem kurjongat. Csak néztünk és gyászoltuk. HASIŰI (TASR-felvétel) Az igazi karrierdiplomata MÓZES SZABOLCS Drámaként indult, tragikomédiaként folytatódott és bohózatként ért véget. Miroslav Lajcák megmutatta, számára a karrier a legfontosabb. Ezt eddig is tudtuk. Miroslav Lajcák külügyminiszter furcsa metamorfózison esett át az elmúlt két hétben. A sótlan-véleménytelen karrierdiplomata, aki a posztmeciari korszak legsötétebb időszakában (2009) lett külügyminiszter, akit semmilyen botrány sem tántorított el attól, hogy a smeres kabinet munkáját védje, egyesek szemében pár napra az ország nyugati orientációja és az értékelvűség egyedüli letéteményesévé vált. Csak azért, mert az ENSZ migrációs paktuma kapcsán mást állított, mint a többség. Azt hihettük, talán van még a kormánynak egy minisztere, aki számára fontosak az elvek. Egyes vélemények alapján pár napra úgy tűnt, valóságos katasztrófa következik be, ha nem ő lesz az ország külügyminisztere, ilyen sztárt nem sikerül még egyet kitermelnie ennek az országnak. Elég volt újabb pár nap, hogy a külügyminiszter alá sámlit tolók számára is kiderüljön, Lajcák ugyanolyan opportunista és, Jcarrierdiplomata”, mint eddig volt, csak közbeiktattak egy kis színjátékot. Ami egyedül arra volt jó, hogy Lajcák maradék belpolitikai hitelét is széttépje. Mit mondott a külügyminiszter? Ha senki sem képviseli az ENSZ marrákesi konferenciáját Szlovákiából, akkor lemond. Aztán várt pár napot, ezalatt a parlament után a kormány is adott neki egy ugyanolyan csattanós pofont: nem küldtünk ki senkit Marrákesbe, mert nem értünk egyet a Lajcák által (is) szerkesztett ENSZ migrációs csomaggal. Egy nappal ezután pedig bejelentette, hogy meggondolta magát, mégis marad. Változott valami? Semmi. Csak „garanciákat kapott” a miniszterelnöktől. Hogy aztán pár órára rá a házelnök folytassa Lajcák alázását. Andrej Danko kijelentette: maradhat, de először külpolitikai leckéket kell vennie tőle, az SNS elnökétől. Még szomorúbb, hogy a bohózat aktív szereplőjévé vált az államfő is. Andrej Kiska ahelyett, hogy tette volna a dolgát és elfogadja a lemondást, Lajcák és Pellegrini kottája szerint játszott, abszurd helyzetbe lavírozva magát. Egy miniszter ugyanis nem vonhatja vissza a lemondását, így jogilag most Kiskának kell megtartania őt azzal, hogy a lemondást nem fogadja el - amire még nem volt példa. Az alkotmányjogászoknak komoly fejtörőt okoz, hogy egyáltalán lehetséges-e ilyesmi. Pellegrini és Kiska szándékai sejthetőek. Mindketten attól tartottak, hogy Lajcák lemondása esetén Robert Fico lépne a helyére, amit nem tudnának megakadályozni. Pellegrini hiába kormányfő, amint a Smer szombati kongresszusa is megmutatta, csak egy statiszta. Ha Fico egy tengerimalacot javasolna miniszternek, azt is elfogadná. Kiska mozgástere pedig Fico kinevezésének elutasítása esetén szintén bizonytalan lenne. A motivációk érthetőek, ám a módszer, amellyel végigasszisztálták a Lajcákbohózatot, méltatlan az általuk betöltött poszthoz. Lajcák miniszter maradt, de mozgástere szűkült, hímeve komolyan megtépázódott. De legalább megmutatta, hogy egy hozzá hasonló igazi karrierdiplomata számára mi a legfontosabb: a saját karrieije. FIGYELŐ Szabadulási kísóriet magas vérnyomással Kína szerint a kanadai hatóságok „embertelenül bánnak” a Huawei kínai távközlési óriásvállalat amerikai kérésre Vancouverben letartóztatott igazgatójával. A 46 éves nő szabadon bocsátását követeli, arra hivatkozva, hogy magas a vérnyomása. Szerinte súlyosan megsértik Meng Van-csou jogait. Kanada közölte, hogy orvosok ellenőrzik a nő állapotát. A 46 éves Meng a magas vérnyomása miatt kérte, hogy óvadék ellenében helyezzék szabadlábra. Erre nem kerül sor, mivel a Huawei alapítójának lányajelentős vagyonnal rendelkezik, hét útlevele is van, tehát fennáll elrejtőzésének lehetősége. Menget Vancouverben tartóztatták le amerikai kérésre, az Irán elleni amerikai szankciók megsértése miatt. Az USA arra hivatkozva kérte a kiadatását Kanadától, hogy Meng eltitkolta, hogy a Huawei kapcsolatban állt egy olyan céggel, amely a szankciók ellenére felszereléseket próbált eladni Iránnak. (MTI) a szaúdi herceg gyilkossági válságtanácsadója lett Trump veje Ja red Kushner, Donald Trump amerikai elnök veje és fehér házi tanácsadója Mohamed bin Szalmán szaúdi hercegnek adott tanácsokat a Hasogdzsigyilkosság után. A The New York Times értesülése szerint Kushner folyamatosan magánbeszélgetéseket folytatott Szalmán herceggel arról, hogyan kezelje a gyilkosság utáni válsághelyzetet. Erről a Fehér Ház három volt tisztségviselője és két további, a szaúdi udvar által tájékoztatott kormányzati munkatárs számolt be a lapnak. Kushner és Mohamed bin Szalmán két éve rendszeres kapcsolatban áll, már Trump a beiktatás előtt felvették a kapcsolatot. 2016 novemberében szaúdi küldöttség látogatott az Egyesült Államokba, és a The New York Times szaúdi dokumentumokra hivatkozva állítja, hogy Rijád az elnök vejét, Jared Kushnert szemelte ki legfőbb kapcsolatának. „Trump belső körei üzletemberekből állnak, akik nem nagyon otthonosak a politikai szokásokban. Nem ismerik mélyen az intézményeket, de támogatják Jared Kushnert” - idézte a Times a szaúdiak elemzését, amelyet a libanoni Al-Akhbar lap hozott nyilvánosságra. „Kushner szaúdiak általi körüludvarlása sikeres volt” - írta a lap. A Fehér Ház nem kívánta kommentálni Kushner és Szalmán kapcsolatait. Nem kapok levegőt! Ezek voltak az utolsó szavai Dzsamál Hasogdzsinak a CNN jelentése szerint. A hírtelevízió forrása olvasta a gyilkosságot megörökítő hangfelvétel átiratát, amelyet a török hatóságok készítettek. Hasogdzsi az egyik támadójában felismerte Máher Mutrib magas rangú hírszerzési tisztet, aki azt mondta neki: „Visszajössz”. Hasogdzsi azt válaszolta: „Ezt nem tehetitek... várnak rám odakint”. A viszonylag rövid átiratban nincs több párbeszéd, a támadók ezután nekiestek Hasogdzsinak, aki levegőért kapkodott, azt ismételgetve: Nem kapok levegőt! A szövegben ezután már csak egy-egy szó szerepel a háttérzajok leírására, például „sikoly”, „zihálás”, „furészeíés” és „darabolás”. Hallgassatok zónát A török források szerint az újságíró testét csontfurésszel darabolták fel. A felvételen hallható egyik férfi Száleh al-Tubaigi, aki a szaúdi belügy boncolási törvényszéki szakértője. Tubaigi azt mondta a többieknek, hogy hallgassanak zenét a feldarabolás közben, csakúgy mint ő. Mutrib, aki tagja a szaúdi herceg biztonsági csapatának, tisztségviselőket hívott fel az isztambuli konzulátusról, és lépésről lépésre beszámolt az akció részleteiről, végül azt mondta: „Mondd meg a tieidnek, a dolog elintéződött”. Rijád először azt mondta, hogy az újságíró élve hagyta el a konzulátust, majd a fokozódó nemzetközi nyomás hatására elismerte, hogy Hasogdzsi „dulakodás közben” meghalt. (MTI)
