Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)
2018-11-29 / 273. szám
(Fotók: a szerzó sajAt felvételei) H azai tájakon Mindent és mindenkit ismertem. így sorban jöttek az először kisebb, majd nagyobb városok, metropoliszok, aztán valahogy egyszer csak megfordult bennem valami. A közel kétmilliós város már nem jelentett kihívást, sőt! Az állandó nyüzsgés és rohanás mellett, a sokasodó embertömegben . kristálytisztává váltak a számomra fontos dolgok: az idő, a nyugalom, a tiszta levegő, a természet adta ciklikusság és a segítőkészség, a kedves szavak. Nem szerettem már a személytelenséget, a felületességgel és az érdekek által mozgatott túlélőharccal pedig soha nem tudtam megbarátkozni. Ekkor értettem meg, hogy az otthon sokkal inkább egy érzés, nem egy hely, és nekem mindig több otthonom lesz. TURISTA LÁTÁSMÓD, KÜLSŐ SZEMLÉLŐDÉS De most itthon, a Csallóközben, Vásárúton vagyok otthon, és igyekszem újra bejárni és felfedezni azokat a helyeket, ahol a gyermekkoromat töltöttem, olyanokkal találkozni, akiket évek óta nem láttam, olyan ételeket enni, amiket már rég nem kóstoltam. Belülről, de közben külső szemlélőként élem meg az itteni mindennapokat. Igazából ez a külső szemlélődés, ez a látásmód segít abban, hogy értékelni tudjam azokat a dolgokat, amik körülvesznek. Hogyan tudjuk előcsalogatni ezt a látásmódot, és észrevenni a kis dolgokat? Természetközeliség és természetjárás: Töltsünk minél több időt a természetben minden évszakban. A friss levegő, a vízpart, a séta a töltésen, az erdők járása mind-mind segít abban, hogy keretet és ritmust szabjunk a mindennapjainknak. Találkozások: Beszélgessünk sokat az idősekkel, akiktől sok érdekes dolgot tudhatunk meg a szülőhelyünkről, vagy találkozzunk rég nem látott ismerősökkel, menjünk el az alapiskolás osztálytalálkozónkra. Fesztiválok, programok, műemlékek: Szerencsére ma már a Csallóközben is több olyan színes programmal találkozhatunk, ahol Turistaként otthon: CSALLÓKÖZ Csallóköz, otthon, gyermekkor, emlékek, találkozások, a Kis-Duna - rengeteg gondolat és érzés kavarog bennem. Látszólag könnyű a dolgom, hiszen arról a helyről írok, ahol születtem, és ahol 18 éves koromig éltem, viszont pont ez benne a legnehezebb is. Húsz év távoliét után ugyanolyannak tűnik minden, de közben mégis más. Ennyi idő távlatából kicsit vendégként érkezem haza, és rácsodálkozok újra azokra a helyekre, amelyekhez annyi emlék, hang, illat és érzés fűz. Híd Felsővámos határában TÖREKEDJÜNK ARRA, HOGY HAVONTA EGYSZER TURISTAKÉNT VISELKEDJÜNK OTTHON, ÉS VEGYÜNK ÉSZRE OLYAN KIS DOLGOKAT, HELYEKET IS, AMELYEK A MEGSZOKÁS, A MINDENNAPOK DARALÓJA MIATT mAr fel sem tűnnek. C ikkemben nem Csallóköz látnivalóiról, városairól vagy nevezetességeiről írok, sokkal inkább egyfajta látásmódról: hogyan fedezzük fel újra szülőföldünk, otthonunk és környezetünk szépségeit? Ahogy egy kedves ismerősöm mondta, törekedjünk arra, hogy havonta egyszer turistaként viselkedjünk otthon, és vegyünk észre olyan kis-dolgokat, helyeket is, amelyek a megszokás, a mindennapok darálója miatt már fel sem tűnnek. Persze mindehhez hozzátartozik pár kedvenc hely, program, ami számomra Csallóközt meghatározza. Visszagondolva az eddigi életszakaszaimra azt látom, minden időszakomhoz másmás méretű hely illeszkedett. Fiatalabb koromban a nagyvárosok nyüzsgése és személytelensége vonzott, ahol biztos voltam benne, hogy senki sem ismer, milyen jó dolog is az, a rengeteg lehetőségről és programról nem is beszélve. Emellett a falusi élet egyhangúnak, egyformának és unalmasnak tűnt. Utazás EXTRA 2018. NOVEMBER
