Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)
2018-11-27 / 271. szám
www.ujszo.com I 2018. november 27. KULTÚRA 117 Az eltáncolt párizsi tangó Hetvenhét éves korában meghalt Bernardo Bertolucci Oscar-díjas olasz filmrendező ÖSSZEFOGLALÓ Róma. Elment az olasz film utolsó nagy mohikánjainak egyike: hatvanhét óvás korában meghalt Bernardo Bertolucci Oscar-díjas olasz filmrendező, egyebek mellett Az utolsó tangó Párizsban című film rendezője. A művész évek óta tartó betegség után római otthonában hunyt el tegnap. Az utolsó tangó Párizsban tájainkon az egyik legnagyobb kálváriát megjárt olasz film egyike. Bertolucci 1972-ben forgatta, a vasfüggönyön azonban csak a 80-as évek elején jutott át. Az akkor újonnan mozikba került Gandhi mellett ez volt az a film, amely a legnagyobb tömegeket mozgatta meg és vonzotta be akkortájt a moziba. A budapesti Filmmúzeumban éjszakai órákban vetítették a tangót; sorok kígyóztak a jegypénztár előtt, de aki kivárta a sort, az is hetekkel előbbre kapott csak jegyet. Bár mizéria volt bejutni, senki sem akart lemaradni a „botrányos” utolsó párizsi tangóról. Ugyanezekben az években magyarországi filmklubokban az olasz mester két jeles filmjét lehetett még látni: a Huszadik századot és A holdat. Ez utóbbi - a híres opera-énekesnő és magányos, kábítószerekhez menekülő fia történetének feldolgozásával - mifelénk tabunak számító két dologgal ütötte ki a biztosítékot annak idején. Az egyik a kábítószer-fogyasztás ténye, a másik az a jelenet, amelyben az anya „testileg kisegíti” a fiát. Oscar a császárnak Az utolsó tangó számított Bertolucci leghangzatosabb filmjének - a könyvformában megjelent irodalmi forgatókönyv is hatalmas sikert aratott. A legjobb rendező és a legjobb adaptált forgatókönyv Oscar-díját viszont a látványban is frenetikus élményt nyújtó Az utolsó császár című, 1987-ben bemutatott filmjéért kapta. Az 1941-ben Pármában született Bernardo Bertolucci tizenöt évesen, kézi kamerájával forgatta első rövidfilmjeit. 1962-ben már az általa „második apjának” tartott Pier Paolo Pasolini asszisztense volt, akinek ajánlására és ötletéből rendezhette első, A kaszás című játékfilmjét. 1964-ben Forradalom előtt címmel Stendhal A pármai kolostor című regényét vitte filmre. A rendezőt a kritika a fiatal Orson Welleshez hasonlította, de alkotása nem aratott közönségsikert. Az 1968-as diáklázadásokat dolgozta fel A partner című filmjében, modem környezetbe helyezve át Dosztojevszkij A hasonmás című regényét. Az események lecsengése után szakított az újhullámmal, és „felfedezte” a klasszikus filmnyelvet, a forradalmakból kiábrándulva a múltba, a fasizmus hétköznapjai felé fordult. 1970-ben Alberto Moravia regénye nyomán készítette el A megalkuvót, amelynek forgatókönyvéért először jelölték Oscar-díjra. A világsikert 1972-ben a hatalmas botrányokat kavaró Az utolsó tangó Párizsban hozta meg számára, amelyet ma is a valaha készített legerotikusabb filmek között emlegetnek. A középkorú özvegy amerikai férfi és a fiatal francia színésznő kapcsolatát bemutató alkotás nyíltan ábrázolta a szexualitást, amelyet a rendező egyfajta nyelvként, a kommunikáció sajátos formájaként fogott fel. Ebben a filmben az erotikus jelenetek mellett ugyancsak két dolog volt sokkoló: a zsarnoki mód, ahogy a férfi uralta a viszonyukat, illetve megalázta a fiatal lányt, valamint a gyilkosság véres tálalása. Bertoluccit rendezői Oscardíjra jelölték, Franciaországban kitüntették, de müvét odahaza pornográfia vádjával betiltották, és a rendezőt bíróság elé állították. Négy évvel később fejezte be a monumentális, több mint ötórás Huszadik századot, amely Olaszország 1900 és 1945 közötti történetét dolgozta fel két, ugyanazon a napon született, de barátból politikai ellenféllé váló férfi életét nyomon követve. Újratöltve Hollywoodban Ezután Hollywoodba költözött, ahol Az utolsó császárral tette le névjegyét 1987-ben. A Pu Ji önéletrajza alapján készült, kilenc Oscardíjjal - köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezésnek (az utóbbi kategóriában az első olaszként) járó szoborral - honorált alkotás 30 ezer kínai statisztát vonultatott fel. Az 1994-es A kis Buddha, amely az első Bhutánban forgatott film, túlságosan hosszúra és „giccsesre” sikeredett, és éppúgy hűvös fogadtatásban részesült, mint a két évvel későbbi Lopott szépség, hiába forgatott másfél évtized után ismét Itáliában, a festői Toscanában. Jó döntés volt A kis Buddhában Sziddhártha herceg szerepére felkérni már csak egzotikus vonásai miatt is Keanu Reevest, aki akkoriban nemzedékének egyik legnépszerűbb színésze volt. A 2003-as Álmodozók egy fiatal amerikai kalandjait meséli el Párizsban az 1968-as diáklázadások idején. A film pikáns történetét - melyben három fiatal saját érzelmi és szexuális identitásának felfedezésére tesz sajátos kísérletet - Eva Green, Louis Garrel és Michael Pitt színészi alakítása tette hitelessé. Humanista, szenzualista Bertolucci néhány éve betegsége miatt kerekesszékbe kényszerült. Alkotókedvét a háromdimenziós technikában rejlő lehetőség ébresztette fel, és 2012-re elkészült En és te című munkája, amelyet egy tizenéves és egy huszonéves fiatalról szóló olasz regény alapján forgatott, igaz, a tervektől eltérően, mégsem 3D-ben. Rendezőként az volt a hitvallása, hogy a film legyen meglepő és szórakoztató. A kritika filmjeinek lenyűgöző képi világát, drámai érzékét, pszichológiai ábrázolókészségét emelte ki, egyszerre emlegetik humanistaként és szenzualistaként. Áprilisban a Vanity Fair magazinnak adott interjújában Bertolucci elmondta, hogy többéves szünet után ismét új filmen dolgozik, melynek témája a szerelem és a párkapcsolati kommunikációs problémák. Kifejtette: amikor legutóbb Az utolsó tangó Párizsban című filmjének restaurált változatát nézte, kedvet kapott ahhoz, hogy ismét dolgozzon. „Régóta gondolom azt, hogy ez a gyermeki öröm, ez a mély szenvedély a filmforgatás iránt még nem lezárt dolog számomra. Néhány hete gondolkodom egy elképzelésen. Öt év űr után azonnal megértettem, hogy megtaláltam a megfelelő gondolatot egy új filmhez” - magyarázta akkor a rendező, az utolsó párizsi tangót újra „eltáncolva”. A világhírű olasz rendező életművét 2007-ben a velencei filmfesztivál Arany Oroszlán életműdíjával, 2001-ben Cannes-ban Arany Pálma életműdíjjal ismerték el, 2012-ben átvehette az Európai Filmakadémia életműdíját, mindezek mellett csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek Sétányát. (MTI, tb) Legismertebb alkotásai ► 1970-A megalkuvó ► 1972-Az utolsó tangó Párizsban ► 1976-Huszadik század ► 1979-A hold ► 1987-Az utolsó császár ► 1993-A kis Buddha ► 1996-Lopott szépség ► 2003-Álmodozók ► 2012-Én és te Bertolucci 2013. november 19-én a nevét viselő csillag avatási ünnepségén a hollywoodi Hírességek Sétányán, Los Angelesben RÖVIDEN Rontó Ralphó a legnagyobb bevétel Los Angolos. A Disney stúdió Ralph lehúzza a netet című családi animációs vígjátéka uralta a hálaadás ünnepi kasszasikerlistát: az ötnapos ünnep alatt 84,6 millió dollárt forgalmazott az észak-amerikai mozikban, a hétvégén kereken 56 millió dollárt. A Creed folytatása Michael B. Jordánnál és Sylvester Stallonéval a főszerepben lett a második, 55,8 millió dollár ötnapos és 35,3 millió dolláros hétvégi bevétellel. A Rontó Ralph folytatása minden idők második legnagyobb összegű hálaadás ünnepi bemutatóbevételét hozta, csupán a Frozen című animációs film előzi meg, amely 94 millió dollárt forgalmazott annak idején. A kasszasikerlista harmadik helyét a Grincs című 3D-s számítógépes animációs film szerezte meg, amely Dr. Seuss azonos című könyvén alapul, és az Illumination Entertainment kilencedik filmje. 30,2 millió dollárértékben váltottak rá jegyet forgalmazása második hetében. (MTI) Rekord nézőszám r az Építészeti Biennálén Velence/Budapest. Minden eddiginél több látogatót fogadott a vasárnap zárult 16. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále, melynek magyar kiállítását mind a közönség, mind a szakmai sajtó kedvezően fogadta. A május 26-án megnyílt építészeti seregszemlét - a szakmai napok csaknem 15 ezres közönségén felül - idén több mint 275 ezer látogató kereste fel, ami 6 százalékos növekedést jelent az előző, 2016. évi kiállításhoz képest. Idén is jelentős volt a 26 év alatti közönség aránya: a fiatalok hozzávetőleg a látogatók felét tették ki. A kiállításon 63 nemzet vett részt; hat ország - köztük a Vatikán - első alkalommal szerepel. A Freespace címet viselő központi kiállításra - melynek fokurátorai az ír építészpáros, Yvonne Farrel és Shelly McNamara voltak - 71 építész kapott meghívást. A legjobb nemzeti pavilonnak járó Arany Oroszlán díjat Svájc projektje nyerte el, a fokurátori kiállításon a legkiemelkedőbb egyéni szereplő díjat pedig a portugál építész, Eduardo Souto de Moura kapta. A rendezvényt világszerte hatalmas médiafigyelem övezte, több mint 4000 újságíró akkreditáltatta magát. A magyar pavilonban a főtémához kapcsolódva egy urbanisztikai fókuszú kiállítás volt látható Szabadság híd - Új horizontok a városban címmel, melynek kurátora a Kultúrgorilla (Oravecz Júlia, Göttler Anna és Tomyánszki Éva), építésze pedig a Studio Nomad (Pásztor Bence, Pongor Soma és Tarcali Dávid) volt. Az Elle DECOR Italia a magyart a legsikeresebb pavilonok közé sorolta, a Professione Architetto pedig a tíz kihagyhatatlan pavilon egyikeként jegyezte. (MTI) Az olasz rendezőmágus az 1988-as Oscar-gálán (Fotók:TASR/AP)
