Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)
2018-11-24 / 269. szám
PRESSZÓ 2018. NOVEMBER 24. ilmények ványnéwel megkínált III. János szobra áll. A város nagy tisztelettel tekint rá, hiszen ő helyezte vissza az egyetem székhelyét Coimbrába. A Szent Mihály-kápolna egyike a legszebb portugál egyházi emlékeknek, a mánuehsta stílus apró modellje. Egyúttal igazi matuzsálem, hiszen építését 1517-ben kezdték meg, későbbi korokban többször átalakították. A falatnyi helyre az egyetem pólóját viselő fiatalok létszámkorlátozással engedik be a látogatót - ez a szűk belső mellett a faragott oltár, az öblös orgona (ez egyébként tipikus ibér munka, barokk elemekkel teletűzdelve; ünnepi alkalmakkor megszólaltatják) és a díszes csempék, falfestmények láttán teljesen rendben van. Ha kijövünk, célszerű nem az ajándékbolt, hanem a Minerva lépcső felé venni az irányt, a Bilbioteca Joanina, az egyetemi könyvtár a barokk bibliotékák között is vetekszik az első helyén. Ahogy várható, előre kell jegyet váltani ahhoz, hogy vezetett túrával az egykori királyi palota börtönrészlegén keresztül eljussunk a porosodó, részben megsárgult, részben feketévé kopott könyvekig. A lenti - roskadozó fa könyvszekrényeket, asztalokat felvonultató - teremben lehet fotózni, de az egy szinttel felette lévő épületrészben már elő sem lehet venni a kamerát. Talán nem mondok hülyeséget azzal, ha azt írom, eszembe sem jutott. Mesés gazdagság, ez fogadott az olvasóteremben, ahol mintegy háromszázezer régi könyv viseli szódanul az idő múlását. Oltári belmagasság, amely a trompe l’oeil freskókkal kiszakad a valóságból, robosztus falépcsők, keleties motívumvilágú galéria. És Coimbra hiába a múlt városa, ez a féltve őrzött könyvtár máig a tudósok Mekkája, a legszerencsésebbek hosszadalmas procedúrával kutatásra is bebocsátatást nyerhetnek. Ha szemben állunk a tágas belső udvarral, az egyetem jellegzetes homlokzatának látványa fogad minket. A nívós oszlopsor alatt 18. században emelt szobrok állnak, megéri pillantást verni rájuk, hiszen akkor kerültek ide, amikor Pombal márki megreformálta az oktatást. Évszázadokon át a Sala Grande dos Actos szolgált a legimpozánsabb egyetemi ünnepek színhelyéül, itt tartották a diplomaosztókat, fogadásokat és egyéb kiemelt rendezvényeket. Hajdanán több eseményt foglalt magában a praxe académica, de a ceremóniák közül több túlélt. A nem túl távoli múltban itt vehette át díszdoktori oklevelét Jose Carreras spanyol tenor, valamint egy nála megosztóbb figura, Jean- Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke is. (Érdemes megnézni, milyen csodálatos, már-már egyházi öltözetben és pápai tiarához hasonló fejfedő viselése mellett zajlik egy ilyen ünnepség.) A felon a portugál királyok portréja csüng, a sötét termet óriási csillárok világítják meg. A tudomány fennköltebb, mint a hívságok, ez jutott eszembe a termeken végigsétálva, hiszen több helyütt omladozik a vakolat, némelyik helyiségben az ajtó legalább kétszáz éves, máshol a megkopott szobrok kezdtek el potyogni. Mégis, a természetes látvány számomra sokkal többet ért, mint amennyit egy csillogó, felújított épületrész jelenthetne. Tudom, akadna olyan, akivel lehetne erről vitatkozni, de szerintem a történelem nem visszaépíthető, a patinát nem képes helyettesíteni a restauráció. Két teljes napot töltöttünk Coimbrában. De úgy nem lehet elbúcsúzni a várostól, hogy ne keresnénk fel a Szent Kereszt-templomot. Az Agoston-rendi szerzeteseknek alapított templomot imádni fogják azok, akik szeretik a történelmet: itt került sor a portugál történelem egyik legbizarrabb eseményére. I. Péter király, vagyis Dom Pedro itt büntette meg titkos hitvese, Inés de Castro gyilkosait, mégpedig azzal, hogy exhumáltatta az asszony holttestét, majd maga mellé ültette a trónra. A nemeseknek pedig koronás főhöz méltóan kellett csókot lehelniük annak az asszonynak a rothadó kezére, akit kasztíliai származása, valamint a királlyal a törvényes feleség, Konstancia halálát megelőzően is folytatott románca miatt megvetettek. Ekképpen vett elégtételt a 14. századi uralkodó, a nemesasszonyt pedig holtában Portugália címzetes királynéjává nyilvánította. A helyszínválasztása is tudatos volt, ugyanis ebben a kolostorban éltek együtt, a viszonyukból született négy gyermekük társaságában - szinte a teljes portugál nemesség rosszallását elszenvedve. Kívül esik a városon a Quinta da Lágrimas, de azok, akik fogékonyak a középkori romantikára, örömüket lelhetik abban, ha felkeresik a helyszínt, ugyanis a legenda Aragóniái Izabella királyné szobra (A szerző felvételei) szerint itt - a szerelmes trónörökös apja, IV. Alfonz rendeletére - ölték meg a szeretőt. Sőt, úgy tartják, a könnyek kútja, amely ma is csobog, állítólag ott tört fel a földből, ahol a gyilkos lefejezte Inést - karon ülő gyermeke szeme láttára. Ha még valamiért, akkor a csodálatos királysírok miatt is el kell menni a Szent Keresztbe. Nem titok, hogy évek óta megbéklyózva állok az uralkodósírok előtt. Eddig fél meat országban kerestem fel koronás fők és trónörökösök, dinasztiatagok sírhelyét, összesen mintegy 300 személy végső nyughelyét. A portugál államalapító Alfonz, akit 1139-ben kiáltottak királlyá, különleges figura, tumbája hadvezérként ábrázolja. Érthető is, hiszen függetlenné tette Portugáliát, de például fiát, a későbbi Sancho királyt (szarkofágja az apjával szemben áll) a nemzeti haderő élén felmentette egy mórok ostromolta városból - akkoriban, amikor hetvenéves korban járt. Egyébként néhány évvel ezelőtt egy nemzetközi kutatócsoport megpróbálta kérvényeztetni azt, hogy felnyithassák a sírboltját, de az ak-Izabella egyébként a magyarokhoz is kapcsolódik, ezt egyből közölte velem a templomszolga. kori portugál kormány határozott nemmel zárkózott el a kérés elől, mondván az államalapító szinte szakrális személy. Tulajdonképpen olyan egyéniség, mint a magyarok Szent István királya. A Baixa, a bevásárlónegyed által fémjelzett belvárostól jó félórás sétával, a Mondego feletti hídon átkelve közelíthető meg az Új Szent Klára-kolostor. Kertjében magasodik a finom vonalú királyné, Aragóniái Izabella márványszobra. A templom oltára felett, a magasságban áll az érckoporsó, amelyben a királyné maradványai nyugszanak. Mélyen vallásos, feketébe öltözött vidéki asszonyok társaságában léptem az oltár elé; közülük csak engem érdekelt az a néhány sírkő, amely a kolostor részben, jelöletlenül áll, valamint az egykori, színes szarkofág, amelyben a királyné kezdetben - a szentté avatását megelőzően - nyugodott. Izabella egyébként a magyarokhoz is kapcsolódik, ezt egyből közölte velem a templomszolga, hozzátéve, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet nagyunokahúga, ennélfogva II. András dédunokája volt. Azt hiszem, kevesen fordulhatnak meg a templomban abból az indokból kifolyólag, amely engem a Szent Kereszt és az Új Szent Klára esetében odaűzött. Nem tévedek, ha azt állítom, soraim olvastán nem alakul ki hirtelen támadt érdeklődés a perifériából kieső közép-portugál város iránt, pedig Coimbra kulturális vonulata adott lenne ehhez. Azok, akik kevésbé fogékonyak a múltra, az állatmintás kerámiák városát, esedeg a sertéstenyésztő térség központját is meglátják Coimbrában. Mészáros Márton www.ujszo.com KITEKINTŐ 15 A Szent Mihály-kápolna egyike a legszebb portugál egyházi emlékeknek, a mánuelista stílus apó modellje.
