Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)

2018-11-24 / 269. szám

16 RIPORT PRESSZÓ ■ 2018. NOVEMBER 24. www.ujszo.com ról, de egy időben más növényről is. Most viszont több volt a hárs, mint máskor. Szinte vöröses volt a méz, s azt éreztem, hogy rögtön gyógyít.” Molnáréknak két lányuk van. Az egyik a szülőkkel lakik, de Nagymihályban dolgozik, a má­sik lány Csehországban él. Amíg a lányok otthon voltak, a perge­­tésnél ők is és az unokák is segéd­keztek. „Pergetéskor mindig hazajönnek, ők már jobban tudják, mint az apjuk. Szépen, fegyelmezetten dol­goznak, nem cseppen el semmi - dicsekszi Magdolna. — Az apukám szigorú ember volt, ügyelt, hogy egy csepp se vesszen kárba. Miután meghalt, úgy csináltuk, ahogy tud­tuk. Elolvastam a könyvben, hogy mi a teendő, s aszerint dolgoztunk A gyerekek precízen, pontosan tartják a teli keretet, szeretnek vele dolgozni. Fogalmazást is írt róla az unokánk miután hazament, s az iskolában fel kellett olvasnia a töb­bieknek” Osztogatja a propoliszt Mézet és propoliszt is készíte­nek, utóbbinak is nagy a keletje. Magdolna nem vesz el érte pénzt senkitől. „A propolisz nekem in­gyen van. A keretet úgyis le kell tisztogatni, csak a pálinka, amiben olvasztom, az kerül pénzbe. Mon­dom mindenkinek, hogy pálinkát hozzon. Mert a múltkor is öt üveg pálinkát vettem az üzletben, s csak aztán gondoltam bele: még azt fogják hinni, hogy megiszom” - nevet Magdolna, és tovább mesél műrajról, egyebekről, szinte követ­ni sem tudom. Hogy melyik méz a legfinomabb egy méhésznek? „Mi a legérté­kesebbnek az akácmézet tartjuk- mondja, de rögtön hozzáteszi, nem is tudja, miért. - Nagyon világos és folyékony, és talán azért tartjuk a legjobbnak, mert karácso­nyig folyékony marad. A svédek a repcemézet szeretik, sokszor úgy eszik, mint a csokit, mert formába téve megkeményedik. Abban van a legtöbb E-vitamin. A tátraiak úgy tartják, hogy igazi különleges­ség a harmatméz vagy fenyőméz, ez eltér a többitől, ugyanis a szor­gos méhek nem a virágok nektár­jainak felhasználásával állítják elő, hanem az erdei fákon - tölgy, ju­harfa, jegenyefenyő vagy lucfenyő- közvetítő rovarok jelenléte által található mézharmatból. Az íze és a színe pedig attól függ, honnan származik. Ha borókafenyőről, bordó az árnyalata, a lucfenyőmé­zé barnás, a jegenyefenyőé fekete. A fenyőméznek dióra emlékeztető íze van, a más erdőkből (pl. lucfe­nyő, vörösfenyő, tölgy, fííz, feke­tedió stb.) származó mézek ízében pedig dominál egy bizonyos édes harmatíz.” Kisétálunk a színes méhkaptárak­­hoz. Esteledik, a méhek nyugod­tak. „Kaptárakat kell készíteni, kereteket, a férjem összeszögeli, én drótozom, rakjuk rá a műlépet, van mit csinálni a nőknek is, noha ez férfimunka. Most vettünk pergetőt, húsz százalék dotációt adott rá a mi­nisztérium, le is jöttek ellenőrizni, pedig elküldtük a számlát.” Mag­dolna némi keserűséggel jegyzi meg, hogy amikor az édesapja méhészke­­dett, 150 tagja volt a szervezetnek, most 50 van. Az emberek lassan kiöregednek, a fiatalok meg nem lelkesednek Mi vonzaná őket? A méhészet egész napos munka. Van jó év és van rossz. Milliomos nem lesz belőle senki, megélni is kevesen tudnak belőle. Urban Klára H ölgy létére vigyáznia kell az illatszerek­kel, mert a méhek nagyon érzékenyek az illatokra. „Nincs nagy kölnizés, szagosítás nálunk - mondja nevetve Molnár Magdol­na. - A méh csodás állat, állandóan dolgozik, folyton csinál valamit. Megszületik, s már tudja, mit kell tennie. Takarít maga után, rendbe rakja a házacskáját, ahonnan kibújt, majd neveli a többieket. Aztán vi­aszt gyárt, beteszi, körberakja, csak amikor már felnőtt, akkor repül ki virágport gyűjteni. Sokan visz­­szajönnek, sokan meg nem. Nagy gondot okoznak a neonikotinoid növényvédő szerek; egész Pozsony­ba mentünk tüntetni, hogy tiltsák be” - panaszolja Magdolna. A neonikotinoid állítólag nem árt a méheknek. Igaz, nem pusztítja el a megporzó rovarokat, de azok más módon károsodnak. Például idegen szagot kapnak tőle, úgyhogy a töb­bi méh nem engedi be őket, és így elpusztulnak. Az édesapa nagy méhész volt Az ismert borvidéken a szüret már rég lezajlott, a szőlők elárvul­tak. De még kinn ülünk a borsi ház teraszán, onnan indulunk a kaptárakhoz. Magdolnának pereg a nyelve, ne­vet is, hogy nem tudja abbahagyni. Otthon van a témában, jó néhány éve méhészkedik, ő a helyi szö­vetség titkára. Sokat tud arról, mi történik, mit is kellene tenni, hogy változzon a kedvezőtlen helyzet. „Múltkor egy traktoros verőfényes nappal permetezte a repcét, mert neki azt mondták, szabad. Hívtam ezt is, azt is, érdeklődtem, és való­ban szabad. Érdekes...” Magdolna édesapja nagy méhész volt. A lánya segédkezett neki, s amikor édesapja hirtelen meg­halt, a férjével folytatta a munkát. Sok volt a munka, de eredmények nem jöttek. Aztán fordult a kocka. 1980-ban annyi lett a méz, hogy a férje azt mondta, mostantól mé­­hészkednek. „Van harminc méhcsaládunk - bár akad, aki a négyszeresével-ötszörö­sével dicsekedhet, mégis Magdolna a bodrogszerdahelyi méhész szerve­zet titkára, mert a férfiak nem ra­jonganak a papírmunkáért. - Mi­óta az EU »hatalmas« dotációt ad, évi 1 euró 65 centet egy családra, mindent el kell könyvelni. Nem tudom, ha én abbahagyom, lesz-e a fiatalok között, aki elvégzi ezt a „Harminc méhcsaládunk van" - mondja Magdolna. Bár akad, aki a négyszeresével-ötszörösével dicsekedhet, mégis ő a bodrogszerdahelyi méhész szervezet titkára, mert a férfiak nem rajonganak a papírmunkáért. (A szerző felvételei) Molnárék együtt dolgoznak. Elégedetten nyugtázzák, hogy idén, az akác virágzásakor jól gyűjtöttek a méhek. Szenvedélye a méhészet munkát. Látják, hogy mennyi a papír, minden évben megtelik egy nagy irattartó. Idén tavasszal az il­letékesek azt követelték, hogy ellen­őrizni kell a méheket, GPS segítsé­gével be kell írni, hol van a méh, Magdolna lenyűgözően mesél. Könyvet is írhatna a tapasztalatairól, annyit tud a méhészetről. De hallani sem akar róla. milyen házszám alatt. Megáll az ész... Megtanultam ugyan, de úgy elöntött a méreg... Évi pár euró miatt kell vacakolnunk...” Kevés a nő Az adatokat a liptóújvári kutatóin­tézetben gyűjtik össze, ezek szerint 15 ezer méhész és mintegy 250 ezer méhcsalád van Szlovákiában. ,A méhészek között nagyon kevés a nő, aki tagja a méhész szervezetnek, és nem csak méhészfeleség - pana­szolja Magdolna, aki iskolákban is tart előadásokat. - Magyarul be­szélünk, de ha a gyerekek között van öt-hat szlovák, akkor szlovákra fordítom a mondandót. De a vissz­hang jó, ugye?” - a kérdés ismerő­sömnek, a borsi Figura Katikának szól, aki elkísért Molnárékhoz. Ka­tika nagyokat bólogat. El tudom képzelni, ha a gyerekek Magdolnát hallgatják, mindjárt méhészkedni akarnak, olyan lel­kesedéssel beszél. Mi benne a leg­érdekesebb? „Tavasszal felélednek a méhek, s az anya tudja, mennyit petézhet. Januárban, mert még hi­deg van, ötvenet, azt gyorsan felne­velik, aztán már jöhet hatvan és így tovább. Mire jön a meleg, tele kell lennie a kaptárnak méhecskével, hogy készíthessék a mézet. Okosak ezek a kicsi rovarok: ha látják, hogy az anya gyengén dolgozik, kicseré­lik, de ha jól dolgozik, akkor rajza­nak. Nevelnek új anyát, osztódnak, s megtöltenek még egy kaptárt. Az­tán még egyet.” ,A méhecskének az a jó, ha télen tél van, nyáron meg nyár — foly­tatja Magda. - Tavaly korán jött a tavasz, s rögtön nyár lett. Még nem volt elég méhecske, és már virított az akác. Ez nem jó. Nyáron meg ott volt a sok méh, s nem volt vi­rág. Kénytelenek voltunk kiszedni a meglevő mézet, és cukorral etetni a méheket. A hosszú ősz sem jó. Most már az kellene, hogy lassan behúzódjon a méh, ne petézzen, mert ha petéz, a többinek dogozni kell. S ha a méhecske, amelyik két­­három hete él, miközben éjjel-nap­pal dolgozik, elhasználódik, nem fogja kibírni a telet. Pedig annak, amelyik szeptemberben bújik ki, ki kell bírnia márciusig, ezért az öreg méhek nagyon vigyáznak rá, hogy egészséges legyen. Télen összebúj­nak, hogy még a levegő sem megy közéjük, harminc fok van legbelül, az anya pedig ott van a közepén. Gyönyörűen élnek.” Jó volt az idei szezon Magdolna lenyűgözően mesél. Könyvet is írhatna a tapasztalata­iról, annyit tud a méhészetről. De hallani sem akar róla. A férje is nyugdíjas, együtt méhészkednek. Reggeltől délig egyfolytában dol­goznak, mintha munkába járná­nak. Ebéd után pihennek egy ki­csit, utána kertészkednek, elvégzik a ház körüli teendőket. Jó volt az idei szezon. Molnárék elégedetten nyugtázzák, hogy az akác virágzásakor jól gyűjtöttek a Mi a legértékesebbnek az akácmézet tartjuk, talán azért, mert karácsonyig folyékony marad. méhek. ,A repcét nem szeretjük, ha belekerül a mézbe, az megke­ményedik, megfehéredik tőle. Idén minden jól sikerült, bár nagy volt a szárazság, ezért etetni kellett, hogy a méhek ne keverjék össze a mézet. Pergetéskor egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy nagyszerű illat ter­jeng. Máskor is gyűjtenek a hársfa-

Next

/
Thumbnails
Contents