Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)
2018-11-24 / 269. szám
14 KITEKINTŐ PRESSZÓ ■ 2018. NOVEMBER 24. www.ujszo.com Coimbra kulturális vonulata erős ahhoz, hogy a történelmen kívül más ne is érdekelje a közép-portugál városba érkezőt. Mellesleg a legkülönlegesebb királysírokat rejti - köztük egy magyar származású királyasszony végső nyughelyét. helyszín is bajosan akad, talán az egyetemváros kivétel ez alól. Előzőleg érdeklődéssel olvastam arról a bizonyos fekete köpönyegről, amelyet az egyetemisták viselnek, az útikönyv szerint úgy tűnhet, mintha az ezt viselő hallgatók denevérként szárnyalnának keresztül a város utcáin. És mit ad isten, az első megállónkon, az egyetemhez vezető lépcsősoron ki megy el mellettünk? Egy fiatal luzitán hölgy, utazás es a kör földet súroló vékony, fekete anyagból készült köntöst vonva maga után. Aztán három kísérőjével eltűnik a látókörünkből, mi pedig felcaplatunk a falakon belülre, a salazari szocreál épülettömbök között álló szoborig, amely I. Dénes elképzelt alakját idézi. Előtte, mintha neki tisztelegnének, katonás rendben parkolnak az autók Onnan nincsen messze a Tudományos Múzeum, amely noha a kontinens egyik legjelentősebb ilyen kiálk'tóhelye, a növény- és ásványtan, földrajz, őstörténet, csillagászat és orvoslás témakörébe sorolandó kétszázötvenezer bemutatott tárgyával sem kelti fel igazán a figyelmet. Az épület kívülről impozáns, a felhalmozott „kincsek” viszont önmagukban nem túl izgalmasak annak, akit ezek a tudományterületek nem szók'tanak meg. Hiába olvashatóak angol és portugál nyelven az információs táblák, kevés a valóban interaktív lehetőség, így a kisebbek feltehetően csak a kiszuperált-kipreparált állatokra fognak rácuppanni. Mindenesetre Pombal márki, aki a lisszaboni földrengést követően megreformálta egész Portugáliát, kétszáz év távlatából is főhajtást érdemel - egyebek mellett azért, mert elkezdte felzárkóztatni az európai szinthez képest elmaradott portugál oktatási rendszert. Ezen a helyszínen jegyet váltottunk a többi egyetemi nevezetességre. A barokk óratoronyból érdemes pillantást vetni az intézmény főterére, ahol az utókor által a Kegyes ragad-V, _ ívesen írnám, hogy rT mi ébresztett az . j m első coimbrai reg- V»/ *■«* gelemen, de az jobban foglalkoztat, hogy mennyire nehezen aludtam el. Hogy én mennyi helyen hallottam és olvastam már azt a közhelyet, hogy a leégés később bosszulja meg magát! De azt, hogy ezúttal megértem, mi az, amit eddig elnagyoltan nyugtáztam, hát, azt nem gondoltam volna. Pedig bizony azon a napon, amikor elhagytuk Portót, elvezettem a Praia do Senhor da Pedra nevű óceánparti szakaszra, ahol a parton töltött cirka hat óra alatt sikerül stoptáblavörösre égnem - pedig nem csináltam egyebet, csak Andrew Mortonnak a sussexi hercegnéről írt könyvét olvastam, meg egy Tolnai-monográfiával barátkoztam. Rákóczi István tanár úr, aki portugál történelemre tanított az egyetemen, életem egyik legjobb vizsgaélményét követően figyelmeztetett, ne számítsak arra, hogy Portugália Spanyolország meghosszabbítása, már ami az időjárást, az óceánszakaszokat, a víz hőmérsékletét illeti. És tényleg: a hullámvert vízbe egyáltalán nem engedett bemenni sem a naptól és sótól szárított arcú vízi mentő, sem a fenekét látványosan kigömbölyítő hölgytársa. Az ember csak itt érd meg, milyen elnagyolt ödet lenne a kizárólagos tengerparti nyaralás Portugáliában. Legalábbis azon, hogy azt mondják, a Pireneusi-félsziget ezen szakaszán júliusban a 19 fokos vízhőmérséklet különlegesnek, mi több, melegnek számít, el lehet gondolkozni. Sok dologban felelőtlen vagyok, így tartják többen. Abban, hogy miként bagatellizáljam el a napfény hatását, minden bizonnyal. Talán a privát életben is, legalábbis a portugáliai utazásra egy családi és magánéleti mizéria is rányomta a bélyegét. Ezek együtthatása hétköznapian fura álmokat hozott, volt mit írnom a tavaly kezdett álomnaplómba. Mindenesetre a megpróbáltatások ideig-óráig kizárhatóak az ember életéből, idővel pedig csak eljön az „aztán megint mehet minden tovább” fázisa. De az kétségtelen, hogy nem nagy élmény úgy várost nézni, hogy minden mozdulatodnál vágja a lábhajlatodat a bermudanadrág. Valaki biztosan úgy írná az én esetemet illetően, hogy az utazó számára nem voltak kézenfekvőek az utazás és a körülmények összefüggései... (Az, aki olvas Esterházyt, tudja azt is, hogy a magyar irodalom néhai jelensége melyik művében írt hasonlót. Azért mondjuk csak meg: Hahn-Hahn grófnő pillantása.) Kétségtelen az is, hogy Coimbra szívében ezzel és hasonlókkal a legkényesebbek sem törődnek Már a Veronica - nem túl szép negyvenes nő, tizenéves kislánynyal, aki a képes Bibliát olvassa a lépcső tetején, amikor elfoglaljuk a szállásunkat; egyébként a Szent Kereszt-templomban orgonista, az angolja pedig franciásan pocsék — által tulajdonolt és üzemeltetett, nagy közös konyhás és ebédlős szálláshelyünkön számba vettem a Mondego feletti dombtetőre épült város nevezetességeit. Coimbráról sokat tudtam; elsősorban a coimbrai egyetem, amely a legrégebbi az országban, valamint Dom Pedro - a későbbi 1. Péter király - és Inés de Castro szerelme került a fókuszomba. A nevezetes viszony színhelyei érdekeltek leginkább, de a rút külvárosból a fellegvárként magasodó óváros hívogatott leginkább. Az A kánikula vagy egyéb tényező miatt Coimbra belvárosa kihalt. Egyszóval: alig járnak az utcáin. Tulajdonképpen nincsen olyan napszak, amikor igazi élettel találkoztunk volna. Igazán populáris
