Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)
2018-11-23 / 268. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com I 2018. november 23. 7 Hedvig 4471 napja Abszurdabb történet talán nem is volt a szlovák igazságügyben VRABEC MÁRIA aj on hányán emlékeznek arra, mit csináltak, hol voltak 2006. augusztus 25-én? Maiina Hedvig biztosan soha nem fogja elfelejteni azt a napot, mert egész további életét meghatározta. De 2018. november 20-át sem fogja elfelejteni, amikor átvette az ügyészségi határozatot, hogy az ellene folytatott eljárást megszüntették. Abszurdabb történet talán nem is volt a szlovák igazságügyben: a lányból, akit megtámadtak és megfélemlítettek, két héten belül hazug csalót, a kormány stabilitására törő összeesküvőt kreált az akkori kormányfő, Robert Fico és belügyminisztere, Robert Kalinák. Az áldozatból pár hónap leforgása alatt vádlott lett, és az egész állami masinéri-. ával szemben kellett védenie az igazát. „Szakértői jelentések” tucatjai születtek arról, hogy nem verték meg, meg sem sérült, vagy ha igen, akkor ő maga harapta meg a saját ajkát. A feltételezett támadókat maga a volt főügyészségi nyomozócsoport vezetője vitte hazugságvizsgálatra, ahol addig tesztelték őket, míg ki nem derült, hogy igazmondóak és ártatlanok, eközben pedig Maiina Hedviget pszichiátriai intézetbe akarták záratni, hogy megvizsgálják az elmeállapotát. Leírni is sok, mi minden történt az elmúlt tizenkét évben, az olvasók többsége nyilván nem is emlékszik rá. Hedvig azonban nem kívülről nézte, hanem vele történt ez egész. O maga volt az ügy, melyet sokan a magyarság jogaiért folytatott jelképes küzdelemnek láttak, mások állampolgári virtusnak. Mivel semmi esélyt sem látott rá, hogy Szlovákiában még normális életet élhet ő és a családja, nem látott más kiutat, mint mindent maga mögött hagyni és elköltözni Szlovákiából. Közben három gyermeke született, Magyarországon új otthont teremtett magának, és várt. Már nem elégtételre, vagy arra, hogy kiderüljön az igazság - csak arra, hogy legyen már vége az egésznek. Tizenkét év nagy idő - 2006. augusztus 25-től 2018. november 20-ig 4471 nap telt el. Ennyi idő alatt egy gyerek kijárja az alap- és középiskolát, egy demokratikus államban legalább három parlamenti választást tartanak, a fiatal, megrettent lány pedig erős, határozott nővé érhet... Ennek köszönheti Hedvig, hogy kibírta. És annak, hogy már nem remélt csodát. A magyar ügyészség döntése az egyetlen lehetséges és józan lépés volt, tiszteletet érdemelnek azok, akikben volt bátorság és akarat, hogy megtegyék. Ujjongásra nincs ok, a támadók szabadon fútkároznak, és senki sem vonta felelősségre azokat, akik ujjal mutogattak Hedvigre és megkeserítették az életét. De jó, hogy többé nem nevezhetik hazugnak, és még jobb, hogy azóta a szlovákiai polgárok is ráébredtek, kik a csalók és hazugok. 2006 kora őszén tulajdonképpen nem is a Ny itrán történt támadással, hanem azzal kezdődött ez a keserves ügy, hogy Robert Kalinák kijelentette: az eset nem történt meg, Mai ina Hedvig találta ki az egészet. 2018 késő őszén a magyar vádhatóság mondta ki, hogy a hamis tanúzás bűncselekménye nem bizonyítható. Mintha nem is történt volna semmi - csak közben eltelt tizenkét hosszú év. RÁÍRTA, HOGY ZA DUNAJ ÉS ÁTKÖLTÖZÖTT GYŐRBE. Ügy lezárva: Maiina Hedvig nem hazudott. De akkor kik hazudtak? Egy pár piros csizma Híres emberek, mint például Paris Hilton, a szállodalánc örököse, újabban a fogyasztás visszafogását propagálják. Az „én már két hónapja nem vettem cipőt” kijelentés vérmérséklettől függően enyhe mosolyt vagy dühöt válthat ki, pedig tény, hogy komoly önmegtartóztatásról árulkodik egy olyan ember esetében, aki akár az egész cipőbolt valamennyi márkás cipőjét lazán megveheti, s ezt egyébként nem egyszer meg is tette. Mert akinek nincs pénze Louboutinra, annak könnyű lemondania róla. Vagy nem? Kezdetben vannak a vágyak. Néha egészen kicsikék. Persze a vágy keletkezésének pillanatában nem tűnnek annak. Egyik barátnőm gyermekkorában arról ábrándozott, hogy ha nagy lesz, egymaga megeszik egy egész doboz Májka pástétomot, mert akkoriban a testvérével kellett rajta osztoznia. Én meg arra vágytam, hogy egyszer majd annyi almát ehessek, amennyit csak akarok, mert ez volt a kedvenc gyümölcsöm. Ezek mai szemmel nézve tényleg aprócska vágyak. S hogy az emberek még véletlenül se érjék be ennyivel, arról a reklám gondoskodik. Az a csillagos égig tudja fokozni az emberek vágyait. Én például egy hatalmas dzsipet szeretnék, olyat, ami egyszer egy reklámban suhant úttalan utakon. Pedig nem is vezetek. Bár ha lenne rá pénzem, talán egy bármikor ugrasztható sofőrt is tudnék hozzá venni. Ha lenne annyi pénzem. Hát itt kezdődik a fogyasztás. Ahol találkoznak a vágyak és a lehetőségek, illetve a reklám, a vágyak és a lehetőségek, vagyis a pénz. Nekem igazából nem kell az a dzsip, de lehet, hogy másnak igen, s mindent megtesz érte, hogy megszerezze. S nem hibázta-Félmeztelen férfiak a pályán SÁNTA SZILÁRD Afutballhívek az elmúlt néhány napot - jobb híján - a Nemzetek Ligája nevű hozományvadász sorozattal vészelték át. E sorok szerzője nem fanyalodott rá erre az olcsó pótszerre, ezért a párhuzamosan zajló eseményekre is maradt ideje. Múlt csütörtökön barátságos mérkőzésen Irán 1:0-ra megverte Trinidad és Tobagót. Első blikkre nem az a meccs, amire felkapja a fejét a közép-keleteurópai neurotikus drukker. A helyszín a százezer férőhelyes Azadistadion volt Teheránban. Rendkívülivé az tette a meccset, hogy csak férfiak szurkolhattak a stadionban. Valójában nem is annyira rendkívüli a helyzet, hiszen Iránban 39 éve tilos nőknek meccsre járni. Egyebek mellett erre hívták fel a figyelmet az iráni labdarúgó-válogatott női szurkolói nyáron az oroszországi vb-n. Mivel Iránban a nőknek törvény tiltja, hogy élőben megnézzenek egy mérkőzést, ezért kihasználták a lehetőséget, és Szentpéterváron a Marokkó elleni csoportmeccsen transzparenseken hívták fel a figyelmet a diszkriminációra. A politikai üzenetek megjelenítésére általában érzékenyen reagáló FIFA ez alkalommal engedélyezte a demonstrációt. A „Legyen vége a kitiltásnak!” felirattal tiltakozó iráni nő képe bejárta a világsajtót. Néhány hete még úgy tűnt, Iránban a nők, majdnem negyven év után, bejutnak a stadionokba. A Perszepolisz-Kashima Ázsiai Bajnokok Ligájameccsre (végeredmény 0-0, továbbjutó a Kashima) ötszáz nőt engedtek be. A helyi reformpárti lapok és Gianni Infantino, a FIFA elnöke egyaránt lelkendezett, áttörésről, mérföldkőről beszéltek. A tényleges áttörés azonban már októberben megtörtént, amikor a FIFA és a női drukkerek kérvényt nyújtott be az Iráni Labdarúgó-szövetségnek, hogy vessen véget a nőket sújtó tilalomnak. A Bolívia elleni barátságos mérkőzést - szigorúan elkülönítve - száz nő nézhette meg. Ilyen előzmények után megalapozottnak látszott az óvatos optimizmus, azonban az ország vallási vezetői keresztülhúzták a női drukkerek számításait. Továbbra is bűnös dolognak tartják Iránban, ha a nők félmeztelen férfiakat látnak a pályán rohangálni. Ä múlt csütörtöki meccs, amelyre csak férfiak válthattak belépőt, a bizonytalan nyitási kísérlet után visszalépés: az iráni nők egyelőre stadionon kívül maradnak. Az optimisták szerint nemzetközi nyomásgyakorlással a 2022-es katari vb-re megváltozhat az iráni női szurkolók helyzete. FIGYELŐ A trónörökös ölette meg Hasogdzsit A CIA-nak hangfelvétele van arról, hogy Mohammed bin Szalmán szaúdi trónörökös adta ki az utasítást: Dzsamál Hasogdzsit el kell hallgattatni - írta a Hürriyet török újság. A felvétel létezését Gina Haspel, a Cl A igazgatója októberi ankarai látogatásán .jelezte”. Telefonbeszélgetést rögzítettek a trónörökös és fivére, Hálid bin Szalmán között, aki Rijád washingtoni nagykövete. Arról beszéltek: mennyire, .kellemetlen”, hogy Hasogdzsi nyilvánosan bírálja a szaúdi vezetést. A lap szerint egy nemzetközi nyomozás „még több olyan részletre deríthet fényt, amelytől leesik az emberek álla, mert a CIA-nak több hangfelvétele is van”. tóm érte, ha ezt becsületes módon teszi. Utóvégre vágyak nélkül nincs motiváció, motiváció nélkül pedig nincs előrehaladás. Persze mindig vannak, akik mások kárára teljesítik be saját vágyaikat. S vannak, akik önmaguk kárára. Tovább nyújtózkodnak, mint ameddig a takarójuk ér, uzsorásoktól vesznek fel visszatéríthetetlen kölcsönöket, csak hogy megvegyék vágyuk tárgyát. Vagy azt, amiről úgy gondolják, hogy vágyniuk kellene rá, mert másnak is van. Mi, emberek ugyanis többnyire összehasonlítjuk magunkat másokkal, s ebből is születnek vágyak. Meg álvágyak. De ki vagyok én, hogy bárkit is elítéljek emiatt? A lap a törökországi nyomozás új eredményeit ismertetve azt írta: a szaúdi „halálbrigád” a konzulátuson arra akarta kényszeríteni Hasogdzsit, hogy küldjön el egy üzenetet a fiának, akit fogva tartanak Szaúd-Arábiában, különben erővel hazaviszik őt. Hasogdzsi erre nem volt hajlandó, ez vezetett a dulakodáshoz, végül megfojtották. Az ügyben Szaúd-Arábiában több ember ellen vádat emeltek, közülük ötre halálbüntetést kért az ügyész. Donald Trump amerikai elnök kijelentette: Washington az eddigi szankciókon felül nem bünteti az arab királyságot. A The Washington Post is azt írta: a CIA arra a következtetésre jutott, hogy a szaúdi trónörökös rendelte el az újságíró meggyilkolását. Nem kifejezetten arra adott utasítást, hogy öljék meg, de a gyilkosság az ő jóváhagyásával történt. (MTI) Kilencéves voltam, amikor a Bafa kirakatában megláttam egy csizmát. Piros volt, lakkozott, csillogott, és nagyon tetszett. Iskolába menet minden reggel megnéztem. 320 koronába került, akkoriban nagy pénz. Meg is említettem keresztmamámnak, hogy ilyet szeretnék. Két hét múlva azt mondja a keresztmama, hogy ő megveszi nekem azt a csizmát. Teljesen megdöbbentem. Aztán ugráltam örömömben. Másnap meg mondtam, hogy nekem már nem is kell. A mai napig emlékszem, milyen könnyű, felszabadult lett a lelkem. Meg kell élni a vágy beteljesülésének lehetőségét ahhoz, hogy le tudjunk mondani róla. LAMPL ZSUZSANNA
